The ​Scarlet Pimpernel (The Scarlet Pimpernel 1.) 4 csillagozás

Emmuska Orczy: The Scarlet Pimpernel Emmuska Orczy: The Scarlet Pimpernel Emmuska Orczy: The Scarlet Pimpernel Emmuska Orczy: The Scarlet Pimpernel Emmuska Orczy: The Scarlet Pimpernel Emmuska Orczy: The Scarlet Pimpernel Emmuska Orczy: The Scarlet Pimpernel

Based on the 1903 play of the same name, the novel was published shortly thereafter and was an immediate success. The Scarlet Pimpernel follows the story of Marguerite Blakeney--a beautiful French actress--and the anonymous hero who rescues condemned aristocrats out of France during the Reign of Terror following the French Revolution. The book's anonymous hero of dual identity is a precursor to latter heros and superheros such as Superman, Zorro, The Lone Ranger, and Batman.

Eredeti megjelenés éve: 1905

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Macmillan Collector's Library angol

>!
HarperCollins, New York, 2018
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780008278762
>!
Penguin, London, 2018
276 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780241341339
>!
Oxford University Press, Oxford, 2018
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780198791225

7 további kiadás


Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

Arturo>!
Emmuska Orczy: The Scarlet Pimpernel

Amint elkezdtem olvasni Orczy Emma könyvét, mintha hirtelen egy francia kosztümös-kardozós filmben találtam volna magam, Jean Marais-val vagy Gérard Philipe-pel a főszerepben. Ez a hangulat azután végig elkísért, bár…
1. Egyáltalán nem kardoznak. Az egész könyvben egyszer szerepel a kard szó, egy párbaj kapcsánspoiler.
2. Kizárt, hogy a franciák ezt megfilmesítsék, mert a francia forradalomnak egy igencsak szégyenteljes vonulatát mutatja be: a nemesség elleni terrort.
A könyv tehát a francia forradalom idején játszódik, részben Angliában, részben Franciaországban. A helyszínek száma minimális, valószínűleg azért, mert Orczy Emma először színdarabot írt a történetből 1903-ban, majd a nagy színházi siker után 1905-ben ültette át regényformába.
Néhány unatkozó angol arisztokrata, ki emberbaráti szeretetből, ki sportból, célul tűzi ki, hogy minél több francia nemest mentenek meg a guillotine-tól. Vezetőjük a titokzatos Vörös Pimpernel, akiről csak a közvetlen harcostársai tudják, kicsoda. Igazi szuperhős ő, erős, intelligens és rendkívül leleményes. Szükség is van a leleményességre, mert az éberen őrködő forradalmárok orra előtt nagyon nehéz biztonságos angol földre csempészni a „forradalom ellenségeit”. A Vörös Pimpernel ezt a feladatot mégis mindig hibátlanul teljesíti, sőt, még az üldözők orrát is megfricskázza közben. Egyszer azonban emberére akad: a gonosz Chauvelin minden követ megmozgat, hogy elfogja hősünket. Kettejük csatájának kimenetele finoman szólva is kétséges.
Egyáltalán nem csodálkozom, hogy a történetnek hatalmas sikere volt Angliában: az angolokat (elsősorban az angol nemességet), rendkívül pozitív színben mutatja be, közben az ősellenség franciákat igencsak sötét színekkel festi le. Ebből a szempontból Orczy Emma angolabb az angoloknál is. A sikerhez természetesen hozzájárul az izgalmas történetszövés is, bár sajnos a fordulatok eléggé kiszámíthatóak. spoiler
Volt a könyvben valami furcsa kettősség, ami kicsit zavart. Egyrészt nyilvánvaló hogy nő írta: férfiszerző aligha tért volna ki arra, hogy miközben a női főszereplő a legnagyobb sietséggel készülődik az útra, milyen színű ruhát milyenre cserél. Másrészt mintha nem is nő írta volna: a szerző többször is kifejezi a férfiak felsőbbrendűségébe vetett hitét.
A hibák ellenére érdemes elolvasni, nemcsak azért, mert biztosan nem fogunk unatkozni, hanem azért is, mert igazi kuriózum: egy magyar bárónő írta angolul, angolokról, Angliában.

>!
Greening, 1909
312 oldal
2 hozzászólás
Luca87 I>!
Emmuska Orczy: The Scarlet Pimpernel

Egy kis történelem és politika gyerekeknek. Amikor a fülszövegben azt olvastam, hogy korai Bond-történet, jót mosolyogtam ezen a jellemzésen, de aztán kiderült, hogy kicsit sem túlzás. A francia forradalom idején járunk, 1792-ben, amikor Párizsban napi száz arisztokratára csap le a guillotine, és ez az áldozatokon kívül többek között az angoloknak sem annyira tetszik. Egy titokzatos, zseniális hős, egy bizonyos Mezei Tikszem… na jó, Vörös Pimpernel egymás után menti ki az arisztokratákat Franciaországból. Persze sarkában van a francia kormány hű embere, és minden erejével igyekszik leleplezni és elfogni, hogy őt is kivégezhessék végre. Kulcsszereplő a történetben egy bizonyos Marguerite, francia plebejuslány, egy angol lord felesége, aki állítólag Európa legokosabb asszonya (hááát…).

Az első hatvan oldalt végigszenvedtem, lassú volt, vontatott, sehogy sem akart beindulni a történet. Aztán hirtelen felgyorsultak az események, és azon kaptam magam, hogy folyton a könyvre gondolok, meg arra, mikor vehetem már elő, mikor olvashatom már tovább. Nagyon gyorsan rájöttem, ki a Vörös Pimpernel, még az első utalás előtt, és ettől elszomorodtam. Én szeretek meglepődni, szeretem, ha nem tudom kitalálni, mi a turpisság a történetben. Később azért kárpótlódtam: az egyik legváratlanabb, legjobb fordulatot nem láttam előre, és csak akkor értettem meg, mi történt, amikor a számba rágta a könyv. Amellett, hogy csupa izgalom az egész, csupa romantika is, néha röhejesnek éreztem, de azért ki lehetett bírni.

Legtöbbet azon töprengtem, milyen rettenetes, amikor van két ember, mindkettőnek ugyanaz a célja (legyen demokrácia Franciaországban, mindenki legyen egyenlő), csak a módszerben nem értenek egyet (az egyik szerint békésen kellene ezt elérni, a másik szerint minden arisztokratát ki kell végezni), és akkor halálos ellenség lesz ez a két ember, egyik a másik életére tör. Szörnyű, tényleg.

A könyvet az írónő miatt vettem meg, el akartam olvasni azt a regényt, amit egy magyar bárónő írt angolul. Megérte.


Népszerű idézetek

>!

The lust of blood grows with its satisfaction, there is no satiety: the crowd had seen a hundred noble heads fall beneath the guillotine to-day, it wanted to make sure that it would see another hundred fall on the morrow.

CHAPTER I — PARIS: SEPTEMBER, 1792

>!

Portly in build, jovial in countenance and somewhat bald of pate, Mr. Jellyband was indeed a typical rural John Bull of those days—the days when our prejudiced insularity was at its height, when to an Englishman, be he lord, yeoman, or peasant, the whole of the continent of Europe was a den of immorality and the rest of the world an unexploited land of savages and cannibals.

CHAPTER II — DOVER: ‘THE FISHERMAN’S REST”

Luca87 I>!

But Bogard had evidently had enough of these questionings. He did not think that it was fitting for a citizen – who was the equal of anybody – to be thus cathecised by these sacrés aristos , even though they were rich English ones. It was distinctly more fitting to his newborn dignity to be as rude as possible; it was a sure sign of servility to meekly reply to civil questions.

198. oldal


A sorozat következő kötete

Emmuska Orczy: El Dorado Further Adventures of the Scarlet Pimpernel

The Scarlet Pimpernel sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Diana Gabaldon: Drums of Autumn
Victoria Holt: The Queen's Confession
Marina Fiorato: The Madonna of the Almonds
María Dueñas: The Seamstress
María Dueñas: The Time in Between
Robin LaFevers: Mortal Heart
Barbara Wood: Soul Flame
Simone van der Vlugt: Midnight Blue
Ken Follett: World Without End
Marina Fiorato: The Venetian Contract