A ​tiltott álmok városa 17 csillagozás

Emmi Itäranta: A tiltott álmok városa

Eliana ​a Szövők nagynevű házában éli mindennapjait, és gyakorolja különleges mesterségét, miközben szörnyű titkot hordoz magában: birtokolja az álmodás képességét. A sziget vezetői olyannyira tartanak az álomlátóktól, hogy azokat, akik álmodnak, munkatáborokba zárják.

A látszólagos biztonság szövedéke, melyet Eliana a mindennapok rutinjából maga köré sző, felfeslik, amikor egy csupa vér, eszméletlen lányt találnak a Szövők háza előtt, akit támadói megfosztottak a beszéd képességétől. Az egyetlen kulcs a titokzatos lány kilétéhez egy láthatatlan tintával készített tetoválás a tenyerében: Eliana. Vajon mi köze van a szövőlányhoz? Miért éppen Eliana nevét viseli magán? Mi köti össze a két lányt?

A sziget múltját szörnyű titok övezi, amit a korrupt, elnyomó hatalom minden eszközzel rejteni próbál. Hamarosan Eliana élete is veszélybe kerül. Ha meg akarja menteni magát és mindazokat, akik fontosak számára, fel kell élesztenie önmagában azt az erőt, amit egész addigi… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
292 oldal · ISBN: 9786155859472 · Fordította: Varjasi Csilla
>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
292 oldal · ISBN: 9786155859489 · Fordította: Varjasi Csilla

Most olvassa 2

Várólistára tette 79

Kívánságlistára tette 85

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Emmi Itäranta: A tiltott álmok városa

Igazán kiforrott, cizellált írásmód. Szinte lírai, sejtelmesen lágy képekben festett világépítés, és ügyesen bontakozó drámai ív a történetvezetésben.
Adott a bölcs vezetőink, a Tanács által irányított, szabályozott életterű pihe-puhe, biztonságos élettér, a Szigetünk, meg valahol, a messze távolban felködlő idegen Szárazföld…
Aztán adottak még a lakók, polgártársaink, akik szépen, rendezetten betagozódnak a Sziget valamely funkcionálisan kialakított Házába és esténkén békésen alusszák az igaz birkák álomtalan álmát, vagy óvatlanul elkapják az álompestist, és akkor bizony, uccu neki, irány az elszigetelés…
No és meg ne feledkezzünk a Sziget rejtélyekbe burkolózó múltjáról, a Hálók Népéről, és a bizonyos rendszerességgel elöntéssel fenyegető tengerről se…
Minden adott tehát ahhoz, hogy Eliana és szereplőtársai komfortosan belakják ezt a senkinek sem kívánt, ámde rendkívül elegánsan felépített világot, de akkor végül is mi bajom volt a regénnyel…?
Összességében egy szép kerek, megfelelő arányokkal dolgozó, weirdbe hajló, elegáns disztópiát írt a kiváló szerző, amelyben még a romantikus LMBT szál is rendkívül ízlésesre, fátyolosan áttetszőre sikeredett.
Amitől azonban nálam a büdös életben nem kerül egy ilyen darab 4* fölé, az éppen ez az elegáns távolságtartás. Csak lihegek – a végtelen úszástól halálosan kimerülve – a Sziget sziklás partján és kétségbeesetten nyarvogok, hogy engedjetek be, hadd játsszak én is veletek…
…de senki nem hallja meg a hangom, mindenki levegőnek néz, mintha nem is léteznék… És ettől ők is idegenek maradnak számomra és az utolsó lap, utolsó sorának utolsó írásjegye után könnyedén engedem el őket, hiszen soha nem voltak az enyéim, és én soha nem lehettem egy közülük.

Természetesen ez egy szubjektív értékítélet, mindettől függetlenül, feltétel nélkül ajánlandó, hiszen értékes regény. Az igényes fordítói munka pedig ugyancsak gratulációt érdemel.

>!
marschlako P
Emmi Itäranta: A tiltott álmok városa

Emmi Itäranta első regénye, a Teamesternő könyve számomra az év sci-fije lett, amikor olvastam. Nem meglepő, hogy új regényét is nagy reményekkel vártam, s nem is kellett csalódnom benne. Gyönyörűen megírt, sajátos hangulatú könyv, pont olyan atmoszféra-orientált olvasóknak való, mint amilyen én vagyok. Nem lehet azt mondani, hogy gyors vágóképekkel dolgozna, s a körmünket rágnánk le izgalmunkban, ellenben nehéz szabadulni a világából: magába olvaszt, s napokig a Fátyolszövők házában bolyongtam még akkor is, amikor már rég befejeztem az olvasást. A végén felpörögnek az események, de bennem éppen ez hagyott némi hiányérzetet, kissé elütött a korábbi, szinte meditatív vonulattól. Mindenesetre látatlanban is vevő leszek az írónő következő könyvére.

>!
ViraMors P
Emmi Itäranta: A tiltott álmok városa

Még mindig a szigetről álmodom.

Ide s tova 3,5 hónapja azt gondoltam, emésztem még egy kicsit a könyvet, mielőtt értékelem, aztán persze jó ideig halogattam… spoiler Hiba volt, de azért megpróbálok valami értelmeset írni róla.

A tiltott álmok városa nagyon szépen, hangulatosan megírt, lassan, szinte vízszerűen hömpölygő történet. Számomra az öntudatra ébredés története.
Eliana – bár titkolja álomlátó mivoltát – a Szövők házában, egy kontrollált, biztonságos burkot jelentő közegben él. Ezt a biztonságot bolygatja föl a fülszövegben is emlegetett ismeretlen lány érkezése és kényszeríti rá Elianát, hogy a titkok nyomába eredjen. Hogy szembe nézzen saját magával, az álmokkal, a sziget múltjával és megpróbálja meglelni a jövőt.
Még egyszer kiemelném, hogy a regény nagyon szép. Itäranta remekül ír, a fordítás is jó lett, elütést is csak egy-kettőt találtam a könyvben. Ugyanakkor nekem kevés volt. Szerettem volna többet tudni, főleg az álmokról, a külvilágról és arról, ami a mélyben rejtőzött.

3 hozzászólás
>!
pat P
Emmi Itäranta: A tiltott álmok városa

Jó ez, jó ez, tulajdonképpen nincs hibája, csak…. annyira nem nekem írta ezt a könyvet a máskülönben kifejezetten szimpatikus és tökéletesen írásképes Emmi Itaranta, hogy csuda.

A nyelvezete hajlékony, szépséges, szinte varázslatos – nagyon passzol a lenge, laza mozdulatokkal felskiccelt, minden porcikájában valahogy megfoghatatlanul, baljósan mágikus hangulatú világhoz, meg a (nagy átlagban) közepesen elveszetten bolyongó, tágra nyílt szemű, ifjú női főhősökhöz.
Olyannyira egyben van a szöveg a fenti szempontokból, hogy még én is (az érzéketlen és túl-intellektuális olvasó prototípusa) csak bőven a kötet felén túl kaptam észbe: hé, ennek az egésznek miért nincs, illetve mikor lesz már valami értelme? Oké, hogy Tanács, meg Torony, meg Megbélyegzettek, és juj, de disztópia, de mi az értelme ennek az egésznek? Miért van ez így? Mi tartja fent? Miért szövik szakmányban azokat a firhangokat, pláne csak szigorúan megszabott mintákkal? Mitől több ez, mint egy fiataloknak való tucatfantasy-kliségyűjtemény? (Ja, meg egyébként időnként a történet is kifejezetten izgi, majd' elfelejtettem.)
Az utolsó 10% aztán nagyjából választ adott a kérdéseimre (mondom, nagyjából – azért elég egyszerűcske maradt végig), úgyhogy végül is életben hagytam a könyvet. Sőt, érzelmes-szép történetfűzést, lírai hangvételt, melankólikus elmerengést kedvelő olvasóknak kifejezetten ajánlom is.

5 hozzászólás
>!
WerWolf
Emmi Itäranta: A tiltott álmok városa

Egy város, egy sziget, ahol tilos álmodni. Akit mégis azon kapnak, hogy álmodik, azt vagy száműzik a szigetről, vagy a Megbélyegzettek Házába viszik, hogy elkülönítsék a többi embertől.
A nyugalmas hétköznapokat felkavarja egy támadás áldozata, egy lány, aki saját vérében fekszik a kövezeten. Még életben van, amikor Eliana rátalál, bár már elég vékony szál köti ehhez a világhoz.
Emmi Itäranta történetvezetésének köszönhetően lassan bontakoznak ki az események, de minden egyes fejezettel kicsit közelebb jutunk a titokhoz, azaz, hogy miért is tilos álmodni, és hogyan érik el az embereknél, hogy ne jöjjön álom a szemükre. Persze, vannak kivételek, akiken nem segít a talizmán és semmi más babona, így ők lesznek az Álomlátók, akik az álompestist terjesztik.
A furcsaságai ellenére sikerült bevonzania a történetnek, és bár nem tudtam, hogy merre haladunk, még oda nem értünk, élvezettel olvastam minden fejezetet. A lírai megfogalmazás, a leírások, melyeknek köszönhetően egyre jobban megismertem a várost és a benne lakókat, félelmeikkel, örömeikkel és titkaikkal együtt, egyszerűen lenyűgözött. Azt tudtam, hogy nem lesz egy pörgős regény, mégsem unatkoztam egy pillanatig sem. A fordulatok pedig még inkább arra ösztönöztek, hogy olvassam tovább, mert ott volt az ígéret a sorok között, hogy a végére fellebben a fátyol a titokról és megismerhetem az okokat.

Bővebben: http://www.letya.hu/2019/03/emmi-itaranta-a-tiltott-alm…

>!
Sai_home
Emmi Itäranta: A tiltott álmok városa

Egy lassú, melankólikus könyv, lírai tálalásban, (szinte csak) női főszereplőkkel.

Ez a könyv remek példája annak, hogy hogyan is lehet kevesebb és jelentéktelen történettel, a világépítésre és a hangulatra fókuszálva egy jó regénnyel előállni. Egy különös szigeten járunk, Eliana életét követjük nyomon és ismerjük meg a környezetét. Az álmodás itt betegség, ami fertőző és halálos, ezért mindenkire figyelni kell éjszakánként, nagyon nagy kiváltság egyedül aludni.
A főszereplő életét egy váratlan esemény változtatja meg, amibe véletlenül belekeveredik, de utána már önszántából cselekszik és akar többet megtudni. Szépen lassan jutunk egyről a kettőre, először semmit sem értünk, de lassan kitisztul a kép (és a világ), a legvégén már „rohamtempóban” haladunk. Kicsit furcsa ez az egész, nem a megszokott fantasy, de semmiképpen sem rgy szokásos YA-disztópia (nem is ifjúsági).
Ajánlom azoknak, aki a lassú folyású könyveket szeretik, kevés cselekménnyel, ahol inkább a világ bomlik ki lépésőr lépésre.

>!
Bori_L P
Emmi Itäranta: A tiltott álmok városa

Felemás érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, és végre sikerült azt is megfogalmaznom, hogy miért nem szeretek (már) YA regényeket olvasni. A tiltott álmok városa ugyanis egy tipikus YA fantasy-disztópia, annak minden szépségével és visszásságával együtt.

Adott egy világ, amit a Nagy Gonosz Vezetők irányítanak, akik elnyomják és manipulálják a népet, de ők erről mit sem tudnak, hiszen soha nem ismertek más rendszert, és el se tudják képzelni, hogy másképp is működhetnek a dolgok a gyakorlatban. A Nagy Gonosz Vezetők természetesen a történelmet is meghamisították, így nem tudni mi miért és hogyan történt, a társadalom szempontjából egyetlen hosszú pillanat létezik csak a szigeten, hiszen semmi sem változik, semmi sem változhat. Aztán különböző véletlenek folyományaként egy (két) fiatal lány az igazság nyomába ered, és rájön(nek), hogy a világ mégsem egészen úgy működik, ahogy ők azt tanulták és elképzelték, előkerülnek mindenféle földalatti mozgalmak, és sziget múltjának történetére is fény derül.

Mindez szép és jó, csak az arányok teljesen el vannak tolódva Eliana lelki életének taglalása felé, az amúgy rendkívül ígéretes világ pedig csak díszletként szolgál ehhez, és a regény utolsó 2-3 fejezetéig egyáltalán nem állnak össze a dolgok, hogy miért működik így ez a világ, ki kicsoda benne és hogyan alakultak a dolgok. De akkor is inkább csak félmagyarázatokat kapunk, akadnak teljesen elvarratlan szálak, és egyáltalán, a levegőben lóg az egész. Nekem ez kevés volt, bosszantóan kevés.

Ami egy kicsit mentette az egészet, az A teamesternő könyvéből megismert gyönyörű, lírai fogalmazásmód. Itäranta úgy tud írni a vízről, mint senki más, és ezt szerencsére ki is használja. Csak a többin kellene még dolgozni egy kicsit.

>!
Zsoofia
Emmi Itäranta: A tiltott álmok városa

A történet „kicsi”, a regény elsődleges fókusza a hangulatkeltés és a leheletfinom világépítés, a cselekmény ormótlan berohanása a történet végén kifejezetten bántóra sikeredett. A világ tézise, miszerint álmodni tilos és fertőző, hogy a valaki álmodik, azt kiragadhatják a családjából és munkatáborba küldik, borzalmasan para. A főszereplő belerántódik az eseményekbe, de viszonylag hamar a saját kezébe veszi az élete irányítását. A kiépült kapcsolatok a karakterek között kellemesek,
Ha hátrányt kellene kiemelnem a könyvvel kapcsolatban, akkor tényleg a végén a hangulat drámai megbontása árán sikerült csak felkapcsolni a cselekmény sebességét, ami pont a regény legnagyobb értékét áldozta be egy középszerű befejezésért. A prózája viszont csodálatos!

>!
chibizso
Emmi Itäranta: A tiltott álmok városa

"Itäranta új kötete stílusában és elbeszélésmódjában követi A teamesternő könyvét, mondhatni, hozza azt, amit első regénye alapján várok tőle. A szerző líraian ír, a szavak hömpölyögnek, akár a hullámzó tenger (ezt Varjasi Csilla fordítása is ügyesen adja vissza), Eliana pedig Noriához – A teamesternő könyve főszereplőjéhez – hasonlóan tapogatózik a felnőttek ármányai közt, hogy megtalálja az őt nyugtalanító kérdésekre a válaszokat.

A két könyv közötti nagy különbség a főhősnők köré felhúzott világokban jelenik meg.

Míg A teamesternő könyvében egy olyan világ bontakozik ki az olvasó előtt, ami nagyban emlékeztet a mienkre, hisz Itäranta részben saját jövőnket vetíti benne előre (Mi lesz, ha nem jut mindenkinek iható víz?), addig A tiltott álmok városa sokkal inkább álomszerű fantasy világ, melynek lakóit gúzsba köti a fölöttük uralkodó Tanács, akárcsak a fonalak a Szövők Háza labirintusába tévedőket.

És a műnek ez is a legerősebb része, ahogy a szerző a regény univerzumát építgeti. Az olyan elemek, mint például a szövés köré felhúzott vallásos gyülekezet, Elianáék félig vízivárosként működő otthona, vörös korallra épülő gazdaság, gyógyításra használt medúzák és a történetben felbukkanó lények és sejtelmes mitológiai magyarázatok egytől egyig teljesen egyedi hangulatot varázsolnak Itäranta regényének. A könyvben megismert, a Szövőházában húzódó sötét járatokban pedig olyan misztikus zugok tárulnak fel, mint amiket Ofélia fedezett fel Guillermo del Toro A faun labirintusa című filmjében, vagy mint amilyenek a most felfutóban lévő weird fiction művekben bukkannak fel.
Mindezeknek köszönhetően tényleg azt érezheti az olvasó, hogy hasonlóval még nem is találkozott."

Bővebben: https://roboraptor.24.hu/2019/04/15/emmi-itaranta-a-til…

>!
theodora 
Emmi Itäranta: A tiltott álmok városa

Egyedi, lírai hangulatvilágú fantasyról van szó, ami kevés akcióval, inkább érzelmekkel operál. Emiatt néha kicsit untam, vagy zavart, hogy nem tudok meg mindent ennek a világnak a működéséről. Mindenképpen különleges olvasmányélményt nyújtott: titokzatos, néhol sötét és durva, víz alatti, misztikus légkört teremtett Emmi Itäranta.


Népszerű idézetek

>!
gesztenye63 P

Néha beszélgetünk. De legtöbbször megosztjuk a csendet.

194. oldal

1 hozzászólás
>!
gesztenye63 P

Már ha lehet egyáltalán beszélni a Fátyolhálók Házában külső és belső térről: itt gyakran változnak a határok. Csak a hálótermek és a cellák állandóak. Azok kőből épültek, mert szilárd falak közé kell zárni az alvást, nem kóborolhat szabadon.

49. oldal

>!
marschlako P

Visszateszem a könyvet a polcra. Az idő vasfoga rágja a falakat, miközben a távolban belekapaszkodik a tenger a szélbe, és sosem áll meg. Idegen szobákban nyomokat karcolnak a tollak a papírba, és ujjak között futva, új formát öntenek a fonalak, majd rögtön el is vesztik.

79. oldal

6 hozzászólás
>!
BBetti86

Néha elengedhetetlen, hogy egyedül lépjünk a sötétségbe, és keressük az utat visszafelé – válaszolja a Fonó. – Hogy napfényre hozzunk valamit, amit másképp nem lehetett volna megtalálni.

256. oldal - 16. fejezet

>!
BBetti86

Mert rövid az időnk, és törékenyek a napjaink, kezünknek a világon hagyott nyoma csak a miénk, mégis minden határon túl mutat.

280. oldal - Utolsó mondat

>!
Belle_Maundrell

(…) a leghosszabb élet is csak múló fellángolás a csenddel szemben, amely körülvesz minden életet, s oly határtalan, hogy végül mindent betemet.

261. oldal

>!
BBetti86

A világ kész arra, hogy elsüllyedjen. A világ kész arra, hogy felemelkedjen. Felszínén lények járnak-kelnek, akik elfelejtették az álmaikat, és csak ritkán emlékeznek rá, hogy rövid az idejük, és törékenyek a napjaik, hogy nincs sok lehetőségük a boldogságra.

151. oldal - 9. fejezet

>!
BBetti86

Homlokomon elhalványodott a jegy széle, de sosem fog eltűnni egészen. Nem zavar. Csak a holtak sebei nem hegednek be.

277. oldal - 18. fejezet

>!
Belle_Maundrell

És még valami mást is megértek.
A levegő, amely a szárnyára vett, nem is levegő, hanem víz, az előttem elterülő táj pedig a tenger feneke. Mély, mint az emlékezet, és mint a régen eltemetett dolgok.
Mégis minden erőfeszítés nélkül lélegzem. És élek.

5. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriella Eld: Remények Jordan számára
Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs
Alwyn Hamilton: A szultán foglya
Erika Johansen: Tear ostroma
Victoria Aveyard: Vörös királynő
Sara Raasch: Hó mint hamu
Marie Lu: The Young Elites – Az ifjú kiválasztottak
Mary E. Pearson: Az árulás szíve
Szakács Eszter: A Szelek Tornya
Joe Abercrombie: Half a King – Az uralkodó