Jézus ​tanító évei 1. 2 csillagozás

Az első tanító év
Emmerick Anna Katalin: Jézus tanító évei 1.

II. János Pál pápa 2004. október 3-án avatta boldoggá a misztikus ágostonos nővért, aki kicsi korától látomásokban, Őrangyala magyarázataival elragadtatásokban látta a Boldogságos Szűz Mária és az Úr Jézus életének helyszíneit, történéseit. A látottakat – isteni parancsra – a neves német költőnek, Clemens Brentanónak diktálta le, aki 1818-tól 1824-ig hűséges írnoka volt. A most megjelenő kötet a Jézus tanító éveit felölelő három kötetnyi anyag első része, amely által az evangéliumi történések még részletesebben elénk tárulnak. A példaadó Krisztus-követő életet élő látnok által közvetített üzenetekben Üdvözítőjére és benne élete értelmére talál az ember.

>!
Szent István Társulat, Budapest, 2016
540 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632776491

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 3


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

[A 12 éves] Jézus a Betlehemi kapu előtti szálláson aludt, ahol az emberek ismerték a szüleit és őt is. Ott csatlakozott több fiatalhoz, és velük együtt elment két városi iskolába, első napon az egyikbe, másnap a másikba. Harmadnap reggel egy harmadik iskolába a Templom közelébe, és délután magában a Templomban volt, ahol szülei rátaláltak.

Ezek az iskolák különbözőek voltak, nem mind kifejezetten a Törvénnyel foglalkoztak, hanem más tudományokat is oktattak, a Templom közelében lévő harmadikban pedig a levitákat és a papokat tanították.

Jézus a kérdéseivel és feleleteivel mindezen iskolák tanítóit és rabbiit olyan ámulatba és zavarba ejtette, hogy azok elhatározták, hogy harmadnap délután a Templomban, a nyilvános tanítás helyén a gyermek Jézust a legképzetebb rabbik különböző szakokban megalázzák. Ezt határozták egymás között a tanítók és az írástudók, akik eleinte örömüket találták a gyermek Jézusban, később azonban megharagudtak rá.

Ez a Templom szentély előtti előcsarnokának közepén, a nyilvános tanítócsarnokban történt, amelyben később Jézus is tanított. Láttam, hogy Jézus nagy székben ül, amelyet egyáltalán nem töltött ki. Egy sereg öreg, papi ruhába öltözött zsidó vette körül.

Figyelmesen hallgatták, és dühösnek látszottak, és én attól féltem, hogy megfogják. A széken, amelyen ült, felül barna fejek, mint a kutyafejek voltak; a színűk zöldesbarna és a felső részük sárgásan csillogott. Ugyanilyen fejek és figurák voltak több hosszú asztalon, melyek a helyiség oldalainál álltak és tele voltak áldozati adományokkal. Az egész helyiség szokatlanul nagy volt, és tele emberekkel, és egyáltalán nem lehetett érezni, hogy az ember Isten házában van.

Mivel Jézus az iskolákban válaszaiban és magyarázataiban a természetből, a művészetekből és a tudományokból vette a példákat, ide most összehozták azokat, akik ilyen kérdésekben mesterek. Amikor vitatkozni kezdtek, Jézus azt mondta, hogy ezek a dolgok nem ide, a Templomba tartoznak, mégis válaszol nekik, mert ez az ő Atyjának akarata. Ők azonban nem értették, hogy mennyei Atyjáról beszél, hanem azt hitték, hogy József parancsolta neki, hogy mutassa meg a tudását.

Jézus válaszolt, és előbb az orvoslásról szólt, és az egész emberi testet úgy leírta, ahogy azt a legtudósabbak sem ismerték; ugyanígy a csillagászatról, az építészetről, a földművelésről, a mértanról és számtanról, a jogtudományról és mindenről, ami csak előkerült; és ugyanígy mindent oly szépen kifejtett a Törvényről és az ígéretekről, a próféciákról, a Templomról, az itt folyó szolgálatról és az áldozatokról, hogy egy részük csodálkozott, más részük szégyenkezve megharagudott, és ez utóbbiak száma egyre nőtt, míg végül valamennyien szégyenkezve haragudtak, leginkább amiatt, hogy olyan dolgokat hallottak, amiket ők nem tudtak és nem így értettek.

Lunemorte P>!

Ezen az ünnepen 33 fiú volt együtt, mind Jézus későbbi tanítványai, és én utalást láttam ebben Jézus évei számára. [Az ekkor 12 éves] Jézus egész idő alatt a többi fiúknak egy csodálatos, többnyire nem értett példabeszédet mondott és magyarázott egy menyegzőről, amelyen a víz borrá változik, a lankadt vendégek élénk baráttá lesznek, majd ismét egy másik menyegzőről, amelyen a bor vérré, a kenyér testté változik, és ez megmarad a vendégek között mint vigasztalás és erősítés, és az egység eleven köteléke lesz egészen a világ végéig. Az egyik rokonnak, a Natánael nevű fiúnak mondta: „Ott leszek a menyegződön!”


Hasonló könyvek címkék alapján

A zsidó nép és szent iratai a keresztény Bibliában
Christine Arnothy: A fogoly bíboros
John Hogue: Az utolsó pápa – A Római Egyház tündöklése és bukása – Szent Malakiás jóslatai az új évezredre
Ralph Edward Woodrow: Babilon misztériumvallása – régen és ma
Arturo Cattaneo: Nős papok?
Prohászka Ottokár: Elmélkedések az Evangéliumról
Klemm Nándor (szerk.): Hunya Dániel élete és munkássága
A katolikus egyház katekizmusának kompendiuma
A Katolikus Egyház Katekizmusa
Barsi Balázs: Adventtől pünkösdig