Johanna ​nőpápa 39 csillagozás

Emmanuil Roidisz: Johanna nőpápa Emmanuil Roidisz: Johanna nőpápa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Johanna nőpápa című regény modern feldolgozása annak a népszerű, bár a legújabb kutatások által megcáfolt középkori meselegendának, mely szerint a 9. században egy angol származású szerzetes, bizonyos Johannes Angelicus – valójában álruhás nő – került a pápai trónra, majd kétévi uralkodás után egy körmeneten gyermeknek adott életet, és belehalt a szülésbe. Roidisz művét nemcsak különös tárgya teszi értékálló könyvvé, hanem az, hogy szellemesen leplezi le benne a hamis eszményeket és a hamis eszményesítést. Ami pedig a legnagyobb érdeme: briliáns stílusa. Fennkölt, pompázatos nyelvét minduntalan hétköznapi, sőt profán mondatok szaggatják szét; a magasztos vagy ájtatos hangulatot árasztó passzusokat egy-egy váratlan anakronizmussal vagy „illetlen” párhuzammal teszi nevetségessé, mindig bámulatos leleménnyel, nem tisztelve semmiféle beidegződést, semmiféle sérthetetlennek tartott tabut. Így vált a könyv a korabeli görög irodalom stíluseszményeinek markáns paródiájává, a kor… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lektúra könyvek Kriterion

>!
Európa, Budapest, 1983
210 oldal · ISBN: 963072930X · Fordította: Nikosz Papadimitriu
>!
Kriterion, Bukarest, 1976
152 oldal · Fordította: Nikosz Papadimitriu
>!
Európa, Budapest, 1974
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630703645 · Fordította: Nikosz Papadimitriu · Illusztrálta: Würtz Ádám

Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Tevere


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Emmanuil Roidisz: Johanna nőpápa

Miközben Roidisz Johanna nőpápáját olvastam, s le voltam nyűgözve a briliáns stiliszta fennkölt, pompázatos nyelvezetétől, amely helyenként – persze tudatosan – hétköznapi, sőt profán mondatokkal rántott vissza a mindennapokba, rá kellett jönnöm, hogy a napi propaganda egyszerűen lekörözi ezeket az irodalmi teljesítményeket. De vissza a könyvhöz, amely bár szerintem vesztes a mai politika bravúrjaival szemben, de a vallás képmutató machinációiról, mindennapos árulásáról sikerrel rántja le a leplet. Bár szándéka szerint nem antiklerikális, mégis azzá teszi a téma, egy valóságnak hitt legenda, amelyről azóta biztonsággal kiderült, hogy nem volt igaz. De egyúttal mindenféle hamis eszmény is porba hull Roidisz bravúros írása nyomán, mely nem kíméli a sérthetetlennek tartott tabukat sem.
A könyvet Würtz Ádám érzékeny grafikái illusztrálják hathatósan.
Bár több, mint 100 éve íródott – nagyon időszerű és frappáns alkotás ma is, mely babonák és előítéletek, társadalmi-politikai hazugságok, mindenféle manipuláció és szemfényvesztés ellen irányul – amelyek sajnos ma is virágoznak…

2 hozzászólás
eme>!
Emmanuil Roidisz: Johanna nőpápa

Roidisz kevésbé olvasott alakja a görög irodalomnak, legalábbis a Molyon. A szerző többek közt Edgar Allan Poe műveinek görög fordítója. Legismertebb regénye egy középkori legendát dolgoz fel. Hogy mennyire eredeti és csöppet sem visszafogott módon teszi ezt, bizonyítja, hogy regényét megjelenése után azonnal betiltották, szerzőjét pedig a görög ortodox egyház kiközösítette.

Már maga a téma is provokatív – egy több mint valószínű meg nem történt, de legenda formájában évszázadok során fennmaradt, igaz, az illetékesek által végig leplezett, takargatott, elhallgatott szokatlan eseményről van szó: egy nő pápává választásáról. Ha ez önmagában nem lenne elég, Roidisz gondoskodik arról, hogy tovább borzolja a kedélyeket. Már az elején kihívja az irodalmi sablonokra, hagyományokra beállítódott olvasókat – az írásra, történetmondásra reflektálva a bevett sablonoktól való eltérést hirdeti ki programjául. Az eposz és regény fiktív világa helyett egy „igaz történetet” író, az ügyészek precizításával és szakszerűségével dolgozó, kronológiát betartó krónikás szerepébe bújik – az ám, de hogyan: bohóckodva, kikacsintva, ironizálva és játszadozva.
Nem, tényleg nem lesz már ebből 19. századi történelmi-társadalmi regény, de még romantikus szerelmes regény sem. Bár nyilvánvaló, hogy az elbeszélő nagyon is jól ismeri ezeket csínját-bínját, mégsem szándékozik élni velük, sőt mindent megtesz, hogy kikerülje őket. Szatírát ír, mondhatni a javából. Jut itt mindenkinek – az angol alkotmányos egyenjogúságtól a középkori ortodox egyházig, a bármelyik szent bárhonnani csontocskáját bélyegként gyűjtögető vakbuzgóságtól a 19. századi társadalom korlátolt és külsőségekben megragadott álszenteskedésééig. Roidisz lerántja a leplet a látszatokról – a hűség, hősiesség, hazaszeretet, jámborság, tiszta szerelem fennkölt, de a valóságnak csak mázát képező eszméi mögött felmutatja az árulást, az érdeket, az önzést, és az érzékiséget, a testiséget – ez utóbbival a középpontban.

„Ez a könyvem vegyi elemzése annak a vallási bornak, amelyből a reverendás kocsmárosok itatták a Nyugat népeit a középkorban” – írja Roidisz, aki mindvégig remek humorral, ironikus-szatirikus éllel mutatja be, hogyan vizezik, festik, mérgezik az ízetlenné vagy hányingert okozóvá váló bort a hit kocsmárosai, és hogyan isszák mámorossá magukat belőle régebbi és újabb korok.
Tévedés nem essék: nem a hittel van gondja az elbeszélőnek, hanem ennek felhígításával és csalárd módon való kiárusításával. Az erre való koncentrálás nem mindig elégíti ki az olvasó karakterépítéssel, cselekményvezetéssel való elvárásait, de hát nem panaszkodhatunk, kaptunk pár erre vonatkozó figyelmeztetést már a legelején.
Johanna alakja, sorsa látszólagos rendkívülisége ellenére beilleszkedik a korba, a kor valós és nem látszólagos erkölcsébe – határokat feszeget és elbukik, anélkül, hogy tragikus hőssé válna. Felemelkedése és bukása rajzát a regény utolsó részében picit elnagyoltnak, összecsapottnak érzem, de majd’ mindent kárpótolt az elbeszélő remek humora.

Bleeding_Bride IP>!
Emmanuil Roidisz: Johanna nőpápa

Roidisz pont annyi szarkazmussal parodizálja a kereszténységet, amennyi nem lépi még át a „jó ízlés” határát, viszont épp emiatt nem tocsog elvakult vallási tanoktól és nem is emeli piedesztálra sem a kort, sem pedig a papságot.
Ezenfelül az elbeszélés módja, ahogy a szerző bemutatja a saját kutatásai, tapasztalatai és véleménye alapján ezt a középkori legendát számomra hitelesebbnek hatott, mint sok lexikoni leírás.
A történet maga nem volt túl új, de a köntös, amit ráakasztott és a stílus, amivel tette, az mindenképp szerethetővé, érdekessé tette Johanna életútját.

Anó P>!
Emmanuil Roidisz: Johanna nőpápa

Na, most ezt kb. úgy, hogy belekezdtem… mielőtt elrukkolnám gyorsan, mert mért is ne?! És tetszett:) Egy középkori legendafeldolgozás, modernizált köntösben. És vittem a fürdőszobába, fogmosáshoz, mindenhová. Valahogy megragadott. És éjfélig… és ma kezelésen voltam a térdemmel … és ott is:) Meg a buszmegállóban, majd itthon! Képtelen történet, különös, időnként ironizáló, máskor életbölcsességről tanúskodó, vagy mesélő stílusban írva.És vége lett…
Így múlik el a világ dicsősége! Szegény Johanna!
De azért kiürítette a keserűség pohara előtt a dicsőségét is – mondhatni, tudott élni:)

szanes1>!
Emmanuil Roidisz: Johanna nőpápa

„Nagy különbség van aközött: gúnyolni a vallást vagy gúnyolódni azokon, akik szertelen nézeteikkel meggyalázzák a vallást.” (Pascal)

Protestánsként hümmögve bólogattam, jókat nevettem olvasás közben. Katolikusoknak lehet, hogy azért megbotránkoztató.

Tetszett.

Ne felejtsem el, ha az iróniát, szarkazmust, hasonlatokat, metaforákat stb. tanítom, hogy ilyen szempontból ez a könyv egy kincsesbánya. Bár egy kicsit átesett a ló túloldalára a szerző. Ezért fél csillag levonás.

2 hozzászólás
senhorita>!
Emmanuil Roidisz: Johanna nőpápa

„ Nagy különbség van aközött: gúnyolni a vallást vagy gúnyolódni azokon, akik szertelen nézeteikkel meggyalázzák a vallást”
Tudom minden könyvhöz hangulat kell, de ehhez TÉNYLEG hangulat kell! Tömör. De nem gyönyör. Első ízben élveztem az író humorát és mosolyogtam oldalakon keresztül. Fájt is az arcocskám. Második ízben soknak tűnt, egyszerűen nem volt hozzá humorérzékem, ezért félretettem. Többet nem is esett már olyan jól olvasni, de miután kiolvastam elkezdtem kiírni az idézeteket és akkor is mosolyogtam. Szóval fura.
Jó kis karikatúra, iróniabomba a katolikus egyházról, ráadásul egy görög (katolikus -gondolom én) író tollából még viccesebb. Itt nem azzal kell foglalkozni, hogy volt-e nőpápa vagy sem. Egyszerűen élvezzük az író egyedi stílusát, vicces megfogalmazásait.

Mandragoria>!
Emmanuil Roidisz: Johanna nőpápa

Bár nem rajongok a vallási dolgokért, főleg nem a szerzetesi életek bemutatásáért, mégis érdekesnek és persze igazán abszurdnak tűnt ez a legenda, hogy valaha volt egy női pápája a világnak. Gondoltam, tele lesz majd humorral és szarkazmussal, de sajnos egyáltalán nem erre helyeződött a hangsúly…
Ez a könyv nem Johannáról, vagyis VIII. János pápáról szól, hanem a szerzetesi rendekről – szinte az összes létezőről tesz valami említést, végig Európán, Angliától egészen Görögországig. Nem mondom, hogy nem volt érdekes, sőt, igen sok furcsaságot bemutatott, olykor meg is botránkoztam, de ennek a könyvnek nem erről kellett volna szólnia. Emellett az emberek általános vallási életét is bemutatja, hogy hogyan álltak az egyházhoz, miként ünnepeltek és milyen szokásaik voltak.
Johanna életet már a szüleitől kezdve megismerteti, ami alaposság nem is lett volna baj, ha csak nagy vonalakban említi, de meglehetősen alaposra sikerült, amiből a kislány nem sok említést kapott.
A főhősnő pápaságát mindösszesen csak az utolsó fejezetben, mintegy 40 oldalon taglalja, de szörnyű nagy léptékekben és azt is sok szerteágazó gondolattal, pedig az addigi leírások és történések csupa-csupa elkalandozóan részletes információk és tények voltak, így ezt sem lett volna szükséges gyorsan lezárni.
Szóval abszolút nem azt kaptam, amit vártam, így bármilyen reakciót is kiváltani nehéz, hogy nemétől függetlenül vajon jó irányító volt-e vagy sem. Pedig ez lett volna a lényeg: az egyházi teendői közben hogy tudja eltitkolni női mivoltát, hogy nem kerül kellemetlen helyzetekbe, ha meg igen, akkor az legyen vicces.
Az írói stílus sem tetszett, alapból idegen tőlem ez a kiszólás és közvetlenség, ez a „kedves olvasónőm” – és ha épp férfiember olvassa?!
Történelmi és vallási szempontból biztos érdekes, mert alapos, de ez a téma tőlem igen távol áll.

SignorFormica>!
Emmanuil Roidisz: Johanna nőpápa

Roidisz pikareszk-regénye. Egyéni iróniával előadott legenda-interpretáció. A nevetés tornyaival gyakorol gyilkos kritikát Kelet és Nyugat intézményesült egyházi struktúrái felett.
Olyan görbe tükör, amire csak a betiltással volt képes reagálni a korabeli egyház, jelezve, hogy nem tanultak semmit a történelemből, de minden degenerációjuk emlékét inkább kiírtanák, semmint, hogy emlékezzenek rájuk.

Johanna nőpápa legendája az Egyház frusztrált, degenerált félelme attól, hogy egyszer egy nő üljön a pápai trónon. Jacques Le Goff-tól tudjuk, hogy e miatt a legenda miatt, az újonnan megválasztott pápának egy kivágott székre kell ülnie, és az erre hivatott egyházi személy megtapintja a tökeit, nehogy ne legyenek meg. Mind a mai napig ez az aktus a pápaválasztó-hagyomány része..

2 hozzászólás
kolika>!
Emmanuil Roidisz: Johanna nőpápa

Nem azt nyújtotta ez a könyv, amit vártam. A cím érdekes, s azt reméltem, hogy maga a tartalom is hasonló lesz hozzá. Azt vártam, hogy konkrétabb lesz, hogy jobban megismerhetem Johanna alakját, s a kort, a körülményeket, meg egyáltalán azt, hogy hogyan lehetett egy nőből pápa (főleg, hogy a könyv alapján többen is ismerték a reverendája titkát). Persze, ha elolvasom a fülszöveget, akkor láthattam volna, hogy ez inkább paródia, s nem tényeken alapuló mű feldolgozása.

Ozymandias>!
Emmanuil Roidisz: Johanna nőpápa

Pompás, vérbő humorral írott könyörtelen szatíra. Teljes félreértés komoly történelmi regényként olvasni (bár amúgy a szerző kora középkori művelődéstörténeti tárgyi tudása imponáló). Akadnak kalandok, erotika és vér is dögivel, de egy irgalmatlan és a humánum szikráját is nélkülöző világban túlélő, hatalomra törő, majd elbukó hősnőnk története akár elviselhetetlenül szörnyű is lehetne, ha nem lengene be mindent Roidisz gátlástalan humora.
Van egy erősen a görög ortodox egyház és a 19. századi görög társadalom bigottsága ellen irányuló éle is, ám mivel a bornírt ostobaság és a hatalmasok pöffeszkedése és aljassága mindenhol egyforma, különösebb háttérismeretek nélkül érthetőek ezek az utalások is. A görög Szabolcskamihály, Tzutzosz úr is kap néhány maró oldalvágást.


Népszerű idézetek

Bla IP>!

Mindnyájan megszentelték a szombati napot, de mivel nem lehetett pontosan tudni melyik napon pihent az Isten miután megteremtette a világot, s most attól tartottak, hogy valamilyen hibát követnek el, inkább egész héten munka nélkül voltak.

83. oldal

Bla IP>!

Ma a szállodákat az utazóknak építik, a középkorban azonban sok szerzetes a fogadókért lett utazóvá.

40. oldal

Bla IP>!

Johanna saját tapasztalatából tudta, milyen az éhség, sajnálta éhező társait, és mert jártas volt a kazuisztikában – ismeretlen tudomány a keletiek előtt: célja az, hogy a feketét fehérnek, a hordót szögletesnek, a gonoszságot erénynek mondja – ennek segítségével igyekezett valamit kitalálni, vagyis milyen módon tudnának vacsorázni vétkezés nélkül. Sokáig vakargatta a fejét, végül így szólt:
– Kereszteljétek meg a libát halnak, és egyétek félelem nélkül…

41. oldal

Bleeding_Bride IP>!

A vallás a nőhöz hasonlít. Mind a kettő, amíg fiatal, nem szorul sem ápolásra, sem díszítésre, enélkül is olyan imádók veszik körül, akik – mint a szerelmesek és az őskeresztények – életüket is hajlandók föláldozni érte, de amikor megöregedik, kénytelen cicomához és ékszerekhez folyamodni, hogy maga mellett tarthassa szökdöső híveit. A római egyház ezt megértette, s mihelyt látta, hűlőben a hívők igyekezete, azonnal festőkhöz és szobrászokhoz fordult, mint öreg Héra Aphrodité övéhez, hogy ráncait leplezze, és meztelenségét eltakarja […]

54- 55 oldal

Bla IP>!

A kert elhanyagolt állapotban volt, mert a jó atyák nemigen törődtek a virággal, a zöldségféléket pedig utálták, mert nagy helyet foglaltak el a gyomorban, jobban szerették a liba mellét és a sertés combját, ezeket a Szentírás mondataihoz hasonlították, melyek kevés szóban sok lényeget tartalmaztak.

81. oldal

Bleeding_Bride IP>!

Akkoriban a frankoknál azonban csak olyan szerzetesek akadtak, akik ügyesebbek voltak a sörgyártásban, mint a dogmatikában, és a Haza, a Leány és a Szent Fuvallat nevében keresztelték a csecsemőket, azt állítván, hogy Szűz Mária a fülén keresztül fogant meg, […]

11. oldal

Bleeding_Bride IP>!

Az akkori keresztények többsége még ingadozott Krisztus és a bálványok között, ahhoz az ájtatos khioszi görög öregasszonyhoz hasonlítottak, aki mindennap gyertyát gyújtott Szent György képe előtt, egyet pedig az ördög képe előtt, mondván, nem árt, ha az embernek mindenhol vannak barátai.

48. oldal

Olya>!

A szeretett személy elvesztése okozta szomorúság a foghúzáshoz hasonlít: a fájdalom erős, de pillanatnyi. Csak az élők okoznak tartós szomorúságot. Ki hullatta vajon szeretőjének sírja fölött a felét, a századát, az ezredét annak a könnynek, amit a gonoszsága miatt hullatott mindennap?

17. oldal

Nazanszkij>!

…a természet is forradalmi hajlamú volt abban az évben. A Tevere kiáradt, magával sodort korlátokat, csónakokat, tornyokat és hidakat; a virágok nem nyíltak ki; a cseresznye nem érett meg, noha már május közepe volt; a madarak némán és búskomoran gubbasztottak az ágakon, mint Jeruzsálem ájtatos kakasai nagyhéten.
De egy jel még jobban nyugtalanította a rómaiakat: az a sáskafelhő, amely olyan sűrű volt, hogy nyolc napig eltakarta a nap sugarait. „Szárnyaik zúgása olyan vala, mint a viadalra száguldó sok lovas szekerek zúgása.” (Jelenések könyve; 9,9.)
E pusztító rovaroknak hat szárnyuk, nyolc lábuk volt, hosszú szőrük és hegyes csápjaik, mint a skorpióknak.
Nem tudom, hogy ez a leírás történelmi-e, avagy a krónikások a Jelenések könyvéből vették-e át, mint az evangélisták az Újszövetséget az Ószövetségből. Mindenesetre a sáskák oly falánkok voltak, hogy miután fölzabálták a kalászokat és a fákat, bezúdultak a házakba és a templomokba, fölfalták az áldozati kenyereket és az oltár gyertyáit. És miután ezeket is megették, egymást marcangolták, olyan szenvedéllyel harcolva a levegőben, hogy hulláik sűrűbben hullottak alá, mint az őszi jeges eső; senki a rómaiak közül nem mert azokban a napokban az utcára esernyő vagy sisak nélkül kimenni.

145. oldal, Negyedik rész (Kriterion, 1976)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Adrian Plass: Egy kegyes kétbalkezes naplója
Christopher Moore: Biff evangéliuma
G. K. Chesterton: A Szökevény Kocsma
G. K. Chesterton: A vándorló kocsma
Leslie L. Lawrence: Siva utolsó tánca
Karel Čapek: Abszolútum-gyár
David Safier: Jézus szeret engem
Hallgrímur Helgason: Házvezetési tanácsok bérgyilkosoknak
Terry Pratchett: Kisistenek
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai