Ma ​még élünk 4 csillagozás

Emmanuelle Pirotte: Ma még élünk

Fél évvel a normandiai partraszállás után a németek az 1944. decemberi ardenneki offenzívával
próbálják megállítani a szövetséges csapatok előrenyomulását. Az egyik környékbeli faluban lakó családnál átmeneti menedékre találó hétéves zsidó kislány, Renée egy szerencsétlen félreértés folytán az amerikai egyenruhába bújtatott német diverzánsok kezébe kerül. Renée minden bizonnyal az ég kegyeltje, mert nemcsak hogy csodával határos módon túléli ezt a „kalandot”, de Mathias személyében olyan védelmezőre tesz szert, aki kész a saját életét is kockára tenni érte.
Emmanuelle Pirotte 2015-ben megjelent regényét eddig 16 nyelvre fordították le, és a könyv nemzetközi sikerének hatására 2019- ben megkezdődött a várva várt film forgatása is.

>!
Helikon, Budapest, 2019
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632278094 · Fordította: Takács József
>!
Helikon, Budapest, 2019
248 oldal · ISBN: 9789634793854 · Fordította: Takács József

Most olvassa 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

>!
Ezüst P
Emmanuelle Pirotte: Ma még élünk

Zsidó kislány és propagandaplakátra kívánkozó SS-katona pajtáskodása (vagy legalábbis együttműködése) az Úr 1944. évében. Érdekes haverság, valljuk meg. Még maga a gyilokban, vércsatakban és tűzben edzett Mathias is meglepődik rajta, amikor a kis Renée elszántan a szemébe néz, mikor ő épp célba veszi a leányzó homlokát. Pedig Mathias aztán a legkevésbé sem az a könnyen zavarba ejthető fajta, ahogy vajpuha szíve sincs, amit gyermekek, asszonyok vagy bolyhos kisállatok rendre kenyérre tudnának kenegetni. Nem, Mathias nem különösebben érzelgős fiú. Ott van, ahol, és teszi, amire utasítják. A vér nem riasztja, a gyilkolás nem kedve ellen való, bár inkább tűnik szkeptikusnak, mint fanatikusnak. Mintha ott motoszkálna benne az örök útkereső – talán némi be nem ismert boldogtalanságból vagy legalábbis magányból táplálkozó – keserűsége, ettől azonban egyáltalán nem lesz holmi szánandó, amolyan „el nem fogadom, de megértem” típusú sorsot hordozó fickó, akit kedvünk támadna megváltani, vagy – és ez még fontosabb – akiről elhisszük, hogy valaki (például egy magányos, a történelem viharában kallódó kiskölyök) képes lenne megváltani. Rossz helyen keresgél tehát, aki a bukott Lucifer és az őt jó útra terelgető, ártatlan angyalka történetére vár. Emmanuelle Pirotte műve egyáltalán nem ilyen egyszerű képlettel dolgozik. A Ma még élünk egy furcsa kötelék története, melyet nem könny, giccs és kedvező pálfordulás tart össze. Sokkal inkább szól az emberek kinevelte kaszás találkozásáról a dacos élni akarással, és a kaszásban felébredő furcsa tiszteletről, ami arra sarkallja, hogy ne pusztítsa el az orra elé került, túl bátor, túl hamar felnőtt gyereket, hanem segítsen neki életben maradni.

Az ötlet jó, engem meg, ha ügyesen csinálják, prímán meg lehet venni az ellenségből cimborává válásról szóló históriákkal (ráadásul egy korábbi pazar filmes élmény okán a baka és gyerek közt szárba szökkenő cimborális viszony megéneklésével kecsegtető történetekbe is teljesen bele vagyok szerelmesedve), ennél a mesketénél viszont már az elején nyugtalanítani kezdett valami. Nem sok jót ígér, ha a belső film elindulása után egyszerűen képtelen vagyok meglátni a szereplők arcát, és itt bizony mind Renée, mind Mathias esetében ez volt a helyzet. Mindvégig idegennek találtam őket, sem rokonszenvet, sem felemás, de mégis izgalmas szeretlek-utállak érzést nem ébresztettek, a kislánytól idegenkedtem (hiába értettem, miért működik olyan kevéssé gyerekként, a korától idegen reakciói, és leginkább a szenvtelensége valahogy mégis arra késztettek, hogy két lépés távolságot tartsak), Mathiast meg sehogy sem tudtam megfejteni, a kötet ugyanis számomra nem igazán adott kielégítő választ a motivációit illetően, hacsak nem azt kívánta sugallni, hogy nem kellenek kiugróan nagy dolgok ahhoz, hogy az ember egy szép napon úgy döntsön, mostantól mások likvidálását kívánja foglalkozásszerűen űzni. Ezt készséggel el is tudom képzelni, de azt finoman szólva is nehezen hiszem, hogy a döntéseknek és választásoknak nincs történetük; szerintem azoknak mindig van. Itt azonban hiába kerestem, nem találtam egyet sem.

(Amúgy az miért van, hogy ha egy regény vagy film szereplője vizuálisan és lelkileg is megterhelő dologgal szembesül, rögtön elhányja magát? Ugyan a szemem láttára még nem vertek félig vagy teljesen agyon senkit, lelkileg terheltek meg többször és jócskán, ennek ellenére hányni, hát, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor hánytam egész életemben, ráadásul akkor sem a bereccsenéstől. Mondjuk én vagyok az, aki még elájulni sem tudott soha, szóval meglehet, nem kéne már csodálkoznom semmin, és jobban tenném, ha nem magamból indulnék ki.)

>!
Helikon, Budapest, 2019
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632278094 · Fordította: Takács József
>!
robinson P
Emmanuelle Pirotte: Ma még élünk

A mű Renée, a zsidó kislány és Mathias az amerikai álruhás, SS-katona történetét meséli el. A keretet a II. világháború végórái adják.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/01/ma-meg-elunk.html

>!
Mariann_ P
Emmanuelle Pirotte: Ma még élünk

A történet szinte hihetetlen, mert mi az esély arra, hogy egy amerikai egyenruhába öltözött német katona a zsidó kislány helyett a katonatársát lövi le, majd menekül vele együtt ? Gyakorlatilag az 1%-nál is kevesebb, de véleményem szerint akár meg is történhetett, mivel a kivételek erősíik a szabályokat.
Én annyira szorítottam nekik, hogy jól jöjjenek ki ebből a sok rémségből, így az éjjel addig nem tettem le, amíg a végére nem értem.
A háború, ami állatot csinál az emberből , no meg az értelmetlesége…. szóval kell hogy teljesen ne pusztuljon ki a jó érzés az emberekből.
Én így gondolom, talán nem leszek egyedül, hiszen ha igaz, meg is filmesítik , így mást is megfogott.


Népszerű idézetek

>!
Ezüst P

– Ne is törődj velük, kicsikém. Nem rossz emberek, csak félnek, ez minden. És a félelem ostobává teszi őket.

45. oldal

>!
Ezüst P

A katonával Renée önmaga lehetett. Életében először, és éppen egy német katona társaságában, Renée elfelejtette, hogy zsidó.

47. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kristin Hannah: Fülemüle
Erich Maria Remarque: Szikrányi élet
Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
David Benioff: Tolvajok tele
Romain Gary: A virradat ígérete
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Diane Pearson: Csárdás
Tapodi Brigitta: A hajtű