Holdszivárvány 8 csillagozás

Emmanuelle Pagano: Holdszivárvány Emmanuelle Pagano: Holdszivárvány

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​regény főhőse magas sziklaszirtek között, kanyargós úton – gyakran hóviharban vagy a kőomlástól veszélyeztetetten – viszi nap mint nap egy iskolabuszon a környékbeli gyerekeket. Sok-sok szeretettel és törődéssel veszi gondolatban körbe a rábízott kisiskolásokat, miközben végigkövethetjük a saját életének legfontosabb pillanatait: gyermekkorát, kapcsolatát testvérével és szüleivel, ébredező szexualitását és a másik nemhez való viszonyát, egy – az egész életét meghatározó – műtétig vezető útját. Ismerős számára ez a táj, minden szegletét és barlangját ismeri, az emberek is ismerősek, mintha mindig is itt élt volna. Vagy az nem ő volt? Vagy akkor más volt? Pedig itt találja meg élete nagy szerelmét, és itt derül fény az ő legmélyebb, legintimebb titkára is.

A regény lapjairól egy csodálatos táj elevenedik meg, leírását olvasva szinte magunk előtt látjuk a színek, a formák és az illatok végtelen szépségét. Mélyen humánus vallomás egy sokak számára ismeretlen, de ettől még… (tovább)

Eredeti cím: Les Adolescents troglodytes

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Mandorla-ház, Dunakeszi, 2011
228 oldal · ISBN: 9786155136009 · Fordította: Bárdos Miklós

Kedvencelte 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
balagesh IP
Emmanuelle Pagano: Holdszivárvány

A téma feldolgozását nehezen tudom elképzelni pátosz nélkül, nehezen tudom elképzelni valamilyen (akár nagyon visszafogott) propagandisztikus íz nélkül. Értem úgy, hogy az önmegmagyarázás, önmagunk megértése és a világgal való megértetése gyakori motiváció sok-sok mű megszületésénél. Ez a könyv azonban még abban tér el az átlagtól a legcsekélyebb mértékben, hogy a főhős legkisebb gyermekkora óta teljesen tisztában van transzneműségével. Sokkal különlegesebb, hogy nem csupán önmagát, de a környezetét is elfogadja és szereti olyannak, amilyen. Azaz teljesen elfogadhatónak tartja, hogy a másik szemében ő egy szokatlan konstrukció. Nem felháborodik, hanem elfogad, és szeretve, kitartva halad előre a saját útján. A regény semmiképpen nem a különleges állapotból következő sokk feldolgozása így, hanem azt láthatjuk, hogy egy nagyon koherens személyiség milyen bátorsággal és nyugalommal derít fel egy, az emberi lét térképén található fehér foltot.
Teljesen összhangban van ezzel a foglalkozása is: hegyvidéki, hol kőomlástól, hol hófúvásoktól elzárt utakon szállítja iskolába a környék gyerekeit. Keresgéli az utat, ha kell, a biztos menedéket.
@AeS írta: „annyira nem is élem ezt a francia hegyvidék-dolgot” – mivel a szereplő ebben a tanyavilágban létezik, életének hangsúlyos része a táj, amelyet valószínűleg nagyon érzékletesen írhatott le. Ezt azonban sem a fordító, sem a szerkesztő nem tudta annyira megélni. Gyakoriak a tájleírásoknál a suta megfogalmazások, a nem kiérlelt szóválasztás, ami csökkenti az élvezeti értéket. Kár, mert a magyar címválasztás nem véletlenül ebből a rétegből merített.

>!
Ildó P
Emmanuelle Pagano: Holdszivárvány

Rövidke kis történet, aminek a könyv befejeztével még közel sincs vége. Hisz akkor derül fény az igazságra, és kíváncsi lennék, mi történik azután, hogyan reagál rá a környezete. Persze az idáig vezető út is érdekes.
De sokszor mikor még alig, hogy belelendül a történetébe, visszazökkent a jelenbe, és a busz diákjairól, a vidékről mesél. Apránként derülnek ki részletek az emlékeiből.

>!
Tési
Emmanuelle Pagano: Holdszivárvány

Ez meg mégis mi a fene volt? Hülye leírások, összefüggőnek éppen nem nevezhető még nagyobb hülyeségekkel. És ez a könyv kapta meg 2009-ben az Európai Unió Irodalmi Díját?? Csak mert egy transzvesztitáról szól, vagy mi? Egy nagy adag idétlenség, semmi több…


Népszerű idézetek

>!
AeS P

Tudom, hogy az idő elfújja az ostoba fecsegést, begyógyítja a sebeket. A pletyka átfordul abba, amit épp elfedni szeretett volna, egyfajta igazságba, az én igazságomba.

220. oldal (Mandorla-ház, 2011)

>!
Ildó P

Mindig a bátyám lábnyomaiban lépkedek, az iskola megállójáig.

(első mondat)

>!
AeS P

Tudom, hogy fogja a szóbeszéd eláztatni az egész vidéket, mint az olvadó hó, csúnyán, mocskosan. De közben szép is lesz, mert igaz lesz, földhözragadt, földből lett és földön maradó történet.

219. oldal (Mandorla-ház, 2011)

>!
AeS P

Lesz néhány ízetlen tréfa is. Ha előttem is el merik sütni őket, én rátromfolok, és mivel övönaluli szókincsem elég gazdag és változatos, senki soha nem tud majd rám licitálni. Úgyhogy végül ostobán, egyszerűen befogják a szájukat.

221. oldal (Mandorla-ház, 2011)

>!
Fairymysz

Bármilyen ostobán hangzik, de ahol élünk, mindig csodálatos hely: itt minden attól függ, hogyan ébredünk, hogyan nézünk ki az ablakon, vagy egyáltalán kinézünk-e.

61. oldal

>!
AeS P

Ő épp az ellentétem volt, mindig megtartotta az egyensúlyát, vagy végül is talán inkább az egyensúly tartotta meg őt.

37. oldal (Mandorla-ház, 2011)

>!
AeS P

Van a világosban és van a sötétben utazó társaság, a korán fekvő kisgyerekek és a legmélyebb álmukból felrázott kamaszok, akikre teljes súllyal nehezedik a busz menetrendje, az iskola és a felnőttek világa: van a nappali és van az éjszakai turnus. Egyfelől akik nagy, tágra nyílt szemekkel lelkesen köszönnek, és alig bírnak megülni a fenekükön a ködös reggelben. És akiknek fekete árnyak suhannak át a szavaikban, fáradtan préselik ki magukból a köszönést, és sietve cipelik haza rosszkedvüket a kapucnijuk alá rejtve, szinte dédelgetve komor kedélyüket. Én mégsem a kicsik tökéletesen éber nevetését, e hópelyhekkel, ásványokkal, csodákkal csipkézett nevetést szeretem, nem, jobban kedvelem a kamaszok gyilkos, durva és gonoszul ragályos rosszkedvét.

49-50. oldal (Mandorla-ház, 2011)

>!
Fairymysz

A nappal már fészkelődik az ég alján, de még alig látni valamit – hamarosan mennem kell.

13. oldal

>!
AeS P

Lassan értettem meg valódi kilétemet, nagyra nőtt kisöcsém testének és záporozó ütéseinek homorú lenyomatában. Ő volt Davy Crockett, én pedig minden más: a fák, a hódok, a magány, a folyó vizétől nyaldosott egész tőzeges vidék.

34. oldal (Mandorla-ház, 2011)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ioana Pârvulescu: Az élet pénteken kezdődik
Katri Lipson: A fagylaltos
Ófeigur Sigurðsson: Jón története
Giedra Radvilavičiūtė: Ma éjjel a falnál alszom
Goce Smilevski: Freud húga
Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél
Chuck Palahniuk: Láthatatlan szörnyek
Rakovszky Zsuzsa: VS
Kiss Tibor Noé: Inkognitó
David Ebershoff: A dán lány