A ​Bridgetower-szonáta 11 csillagozás

Sonata mulattica
Emmanuel Dongala: A Bridgetower-szonáta

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kevesen ​tudják, hogy Beethoven a híres Kreutzer-szonátát egy fiatal mulatt hegedűművész, George Bridgetower számára komponálta. Beethovent annyira fellelkesítette Bridgetower káprázatos hegedűjátéka, hogy azonnal barátságába fogadta, és az új hegedű-zongora szonátáját együtt játszották el a bécsi premieren, 1803-ban. Az eredeti partitúra első oldalán a Sonata mulattica cím szerepel a Bridgetowernek írt kedves, baráti szavak kíséretében. Nem sokkal a közös koncert után a zeneszerző egy átgondolatlan megjegyzés miatt megharagudott Bridgetowerre, a neki szóló ajánlást visszavonta, és helyébe a neves francia hegedűművésznek, Rodolphe Kreutzernek ajánlotta művét. A sors fintora, hogy ő soha nem játszotta el e remekművet, mert a különleges nehézségű hegedűszólamot eljátszhatatlannak találta. Kreutzer neve fennmaradt, Bridgetoweré feledésbe merült. Az utóbbi hiteles élettörténetét eleveníti fel pompás színekkel ez a fejlődésregény.

George Bridgetower 1789 elején… (tovább)

Eredeti cím: La Sonate à Bridgetower

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Ab Ovo, Budapest, 2018
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155640278 · Fordította: Pataki Pál

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Angelo Soliman

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Emmanuel Dongala: A Bridgetower-szonáta

Elképesztő, miket meg lehet találni magyar fordításban. Ennek a könyvnek az írója, Emmanuel Dongala például a Kongói Köztársaságban született és élt majdnem hatvanéves koráig. Szóval most már elmondhatom, hogy onnan való szerzőtől is olvastam. Ráadásul olyan könyvet, amelynek bőven van magyar vonatkozása is. Valószínűleg azért fordították le olyan hamar.

Dunát lehet rekeszteni olyan regényekkel, amelyek európai nézőpontból íródtak az afrikai kontinensről. Olyat, amelyről ennek a fordítottja mondható el, nagyítóval kell keresni. Dongala pedig éppen ilyen regényt írt, méghozzá történelmit. Méghozzá éppen olyan témáról, amelyet neki és nem másnak kellett megírnia. Ilyen mákja jó, ha egyszer akad egy írónak az életben. Tényleg különleges könyv ez. Így még senki nem mesélte el a XVIII-XIX. század fordulójának történetét, a francia forradalomtól Napóleonig.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/11/emmanuel_d…

>!
Ab Ovo, Budapest, 2018
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155640278 · Fordította: Pataki Pál
2 hozzászólás
Bori_L>!
Emmanuel Dongala: A Bridgetower-szonáta

Botfülemmel és a béka feneke alatt leledző ritmusérzékemmel én vagyok a család zenei analfabétája. Emiatt sosem éreztem magamban motivációt zeneszerzők és zeneművek történetében történő elmélyedésre (és ebben egyáltalán nem diszkriminálom a klasszikus zenét: engem a friss Queen-filmre is úgy kellett elrángatni, hogy előre meg volt véve a jegy). Szóval nem tudtam a Kreuzer- szonáta létezéséről sem.

Utóbbi létezéséről már a fülszöveg olvasása óta tudok, viszont egyébiránt nem sokban változott a hozzáállásom a zenetörténethez. Azért ez jó kis könyv volt. Dongala szépen elvégezte a házi feladatát: alaposan utánanézett a történet szereplőinek, a kor eseményeinek és egyáltalán, egy csomó apró részletnek. A karakterábrázolás sajnos közel sem sikerült ilyen tökéletesen: a kis Bridgetower apja még csak elment valahogy, de a kisfiú, illetve később a fiatalember gondolatairól szinte semmit nem tudtunk meg. Ez bizonyára valamennyire átka a létező személyekről írt történetmesélésnek – én se akarnék mindenfélét a szájába adni mondjuk, mit tudom én, Humboldtnak), viszont így összességében eléggé laposra és távolságtartóra sikeredett a történet, mint egy szenvtelen leírás.

Ettől függetlenül érdekes volt olvasni a párizsi részeket, különösen a francia forradalom leírását az ekként kialakult nézőpontból, de érdekes volt a korabeli London korrajza is. A négerek-rabszolgák-nők téma megért volna egy alaposabb körbejárást is, ha már ilyen erősen belefolyt a történet alakulásába, de így is remek kiindulópont lehet további kutakodásoknak a témában járatlan laikusok számára. Összességében kellemes olvasmány volt, de egy kicsit hiányérzetem volt olvasás közben, ami megmaradt a történet végeztével is.

8 hozzászólás
Ditta P>!
Emmanuel Dongala: A Bridgetower-szonáta

Az én zenei műveletlenségemet bizonyítja, hogy eddig Bridgetowerről még nem igazán hallottam, pedig a könyv szerint ünnepelt zenei sztárja volt korának. Ez a kor pedig nem más, mint a XVIII. század vége, a francia forradalom majd Napóleon ideje. Ráadásul magyar kötődése is van, Haydn tanítványa volt a kismartoni Esterházy-kastélyban és többek között magyarul is beszélt.
A történet elkalauzol Párizsba, Londonba majd Bécsbe is, ahol végül Bridgetower találkozik Beethovennel. Az utolsó 40 oldal szól erről a találkozásról, barátságról majd örök haragról. A többi 240 oldal viszont Bridgetower életén keresztül jó kis korképet ad. És teszi ezt olvasmányosan, könnyen emészthetően. Ez alól csak az utolsó pár oldal kivétel.

aszor>!
Emmanuel Dongala: A Bridgetower-szonáta

A zenéhez semmit sem értek, de mégis érdekes volt olvasni ezt a regényt. Aminek központjában George Bridgetower, a csodagyerek áll. Fiatal, mulatt fiút kísérünk a könyv lapjain. Nehéz ebben a korban érvényesülni, aki nem fehérnek született. Mindenért duplán kell küzdeni, bármennyire is tehetséges.
Érdekes volt erről a korról olvasni, az író nagyon hiteles történelmi korrajzot adott a kezünkbe.

Dániel_drBéza P>!
Emmanuel Dongala: A Bridgetower-szonáta

Hogyan lett a Bridgetower-szonátából Kreutzer-szonáta? Ezt és még sok érdekeset mesél el a regény, amelynek középpontjában egy mulatt csodagyerek áll. A történetnek egy kevés magyar kötődése is van, mert a Csodagyerek apja Eszterházy gróf szolgálatában állt. A történet a nagy francia forradalom idejében játszódik, majd a cselekmény áttevődik Londonba és kis kitérővel ott is ér véget. A regény számos konkrét eseményen és dokumentumon alapul, a szereplők valós személyiségek.
Hasznos olvasmány komoly kultúrtörténeti értéke is van.
dr.Béza Dániel
Budapest, 2018.08.06

Maya11>!
Emmanuel Dongala: A Bridgetower-szonáta

A Tv-ben fél szemmel, füllel láttam valami zenetörténeti dokumentumfilmet, ahol megemlítették a szonáta történetét is. Ezután már semmi sem menthette meg ezt a könyvet, miután megláttam a könyvesboltban.
A csodagyerekek és az otthon maradt családtagok élete sem volt irigylésre méltó.
Jó volt olyan életrajzi könyvet olvasni, ami kitért a történelem, tudomány eseményeire is, és szinte körképet adott a korról, nem csak elmesélte George életét, amiről nem tudom, hogy mennyire részletesen maradt fenn.
Párhuzamot vont az ekkor megjelenő női jogokat követelők és a rabszolgaság közé, valamint fellebbentette a fátylat a kor embereinek gyomorforgató képmutatásáról.


Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

– […] Mit olvasol?
Frederick de Augustus felolvasta neki a címét: Paul et Virginie.
– Ezt a könyvet vásároltam tegnap este a Palais-Royalban, emlékszel?
– Nagyon is! A kereskedő mondta is, hogy a szigetekről, óceánokról, rabszolgákról szól. Gondolod, hogy ez is olyan jó, mint a Robinson Crusoe, amit most olvasok?
– Nem tudom. Megmondom majd, miután elolvastam. De mindegy is, engem nagyon érdekel minden, amiben szigetekről, óceánokról, rabszolgákról van szó. Menj csak, jó éjszakát!

93. oldal

Timár_Krisztina I>!

– Ezt hallgasd meg! – kiáltotta. – „A népek közül egyedül a négerek fogadják el a rabszolgaságot, mivel az emberiség alacsonyabb fokán állnak, az ő helyük közel van az állati fokozathoz.” Ibn Khaldún írta ezeket a szavakat ebben a könyvében, aminek Bevezetés az egyetemes történelembe a címe – arabul al-Mukaddima.
Olyan erővel csapta le a Mukaddimát tartalmazó kötetet egy asztalkára, hogy az beleremegett […].
– […] Az fáj nekem, hogy ezeket a sorokat négy évszázaddal ezelőtt írták, és azóta nem változott semmi. Ma is rabszolgasorban tartják a feketéket. Te és én kivételek vagyunk.

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Angelo Soliman
1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Frederick de Augustus figyelmét egy regény, a Veszedelmes viszonyok keltette fel. […] igencsak meglepődött, amikor a könyvárus melegen ajánlotta neki az ő regényét. Szerinte a könyvnek megjelenése óta fenomenális sikere van Párizsban. Mindenki olvasta már, és minden művelt ember tartozik magának azzal, hogy ott legyen a könyvszekrényében. Nagyokat lódít, gondolta Frederick de Augustus. Senkitől nem hallott erről a könyvről, még Brüsszelben sem, ahol – Angelo Soliman javaslatára – majdnem egy teljes hónapot töltött, hogy előkészítse párizsi útját. Azért mégis kezébe vette a könyvet, és lapozgatni kezdte. Konstatálta, hogy levélregény, és rögtön a Pamela, avagy az erény jutalma jutott az eszébe, az angol regény, amit Kismartonban olvasott, amikor a herceg állandó kísérőjeként hozzáférése volt a könyvtárához.

31-32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Angelo Soliman · Pierre Choderlos de Laclos
Timár_Krisztina I>!

Sokszor kértem már Louise-tól, hogy szabaduljon meg végre Jean-Jacques Rousseau hatásától a nőket illetően, és ne tekintse kinyilatkoztatott igazságnak azt, ami kedvenc könyvében, az Emilben áll.

78. oldal

Timár_Krisztina I>!

Gondolatban újra végigjárta tekintetével az impozáns koncerttermet a padokkal, a páholyokkal, a zsöllyékkel, és amit korábban nem vett észre, most szinte kiszúrta a szemét: mindenki előtt nyitva állt ez a terem, a helyek elosztása nem a születési hierarchia alapján, hanem a jegyekért fizetett összeg nagysága szerint történt. Olyan hely volt ez, ahol az arisztokrácia összetalálkozik a módos polgársággal, ahol testközelbe kerülnek a felső körökhöz tartozó dámák a sikeres színésznőkkel és énekesnőkkel, ahol névtelenek is helyhez jutnak – úgy tűnt, mintha a korábbi társadalmi sorompókat már felemelte volna a pénz hatalma.
A véleménynyilvánítás szabadsága, az egyéniség és a szellemesség felértékelődése, a társadalmi diverzitás – mindez új volt Frederick de Augustus számára. Mint minden elnyomott, azt tudta, mit jelent az, hogy valaki nem szabad, de azt nem, hogy mi a szabadság. Nem szabadnak lenni fizikai dolog volt, amit önmagán érzékelt az ember, ennek a hiánya lehetett a szabadság. A szabadság egyedül a megszabadulás volt a szolgaságban tartó béklyóktól: a rabszolga-kereskedő hajók fedélközén raboskodó négerek lábára nehezedő, súlyos vasláncoktól, az ültetvényen robotolók testét marcangoló ostoroktól, a rabszolgatartó kegyetlenkedéséről. […] De az a szabadság, amelyet itt fedezett fel Frederick de Augustus, teljesen más volt: ezt csak olyan emberek fundálhatták ki, akik már szabadok. Ez a szabadság elméleti volt, de mégis reális, jóval túlment azon, amiről a szolgaságban szenvedők álmodtak, de őket is magában foglalta. Ott lebegett Párizs levegőjében, és Frederick de Augustus a karosszékében azt forgatta a fejében, hogy ez a szabadság talán még nagyobb változásoknak is az előjele.

37-38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Párizs · szabadság
Timár_Krisztina I>!

Frederick de Augustus nagyon meglepődött, mikor meglátta, hogy ezek a szenesemberek négerek. Azok ugyanakkor még jobban meg voltak lepve az elegáns férfi láttán, aki nagyon elütött a tömegtől gazdag ruházatával, és akinek az oldalára csatolt török szablya különösképp kiemelte impozáns megjelenését. Üdvözlésként bólintottak felé, de Frederick de Augustus feszengve elfordította a tekintetét – maga sem tudta igazán, hogy miért. Párizsba érkezése óta most először találkozott feketékkel. Vajon afrikai vagy kreol négerek? Akár így, akár úgy, nem akart közösséget vállalni velük. George viszont rájuk mosolygott, örült ezeknek az embereknek, akik hasonlítottak az apjára. Vidáman integetett nekik.

56. oldal

Timár_Krisztina I>!

E beszélgetések nélkül Frederick de Augustus soha nem értette volna meg, hogy a rabszolgaság és annak a kegyetlensége független a bőrszíntől. Az ír férfi elbeszéléséből tudta meg, hogy az Atlanti-óceánon való átkelés során hasonló kínokat szenvedtek el a rabszolgák, akár Afrika, akár Írország partjairól indult velük a hajó az Antillák felé. Ami még meglepőbb: a fekete rabszolgákkal valamivel jobban bántak, mint az írekkel, mivel tízszer drágábbak voltak, ezért gazdájuk alaposan meggondolta, hogy halálra korbácsolja-e őket. Sőt, az afrikai férfiakat a gazdák tenyésztésre is használták, ír rabszolganőkkel (sokszor nagyon fiatal lányokkal) fektetve össze őket, ugyanis a félvérek piaci értéke magasabb volt, mint a szüleiké.

63-64. oldal

Kapcsolódó szócikkek: rabszolgaság

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Michelle Moran: Madame Tussaud
Juliet Grey: A fényűzés napjai
Ordas Iván: Simonyi óbester
Eve Curie: Madame Curie
Susanna Leonard: Madame Curie és a teremtő álmok
Elizabeth Berg: Álmok szárnyán
Alison Weir: A fogoly királyné
Carl Chinn: Peaky Blinders – Az igaz történet
Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső
Robert K. Massie: Nagy Katalin