Egy ​kis boszi naplója (Egy kis boszi naplója 1.) 87 csillagozás

Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója

A VARÁZSLAT NEHEZEBB, MINT AMILYENNEK LÁTSZIK.

A tizenhárom éves Luna Hush imád mindent, ami boszorkányos. Ám hamarosan rá kell döbbennie, hogy a boszorkányság a valóságban nem olyan, mint a filmeken, könyvekben vagy kísérteties történetekben. Amikor néhány nyolcadikos gyerek piszkálni próbálja halloweenkor, valami nagyon furcsa dolog történik. Kiderül, hogy a Massachusetts állambeli Kramerville-ben évszázados boszorkánydráma játszódik. És a meglepetés: Luna családja van az egész középpontjában. Amikor a lány ereje megmutatkozik, a dolgok teljesen elszabadulnak. Befogad egy beszélő macskát, belép egy varázsnaplóba, és rejtett világot tár fel. Nemzedékekkel korábbi titkok tárulnak fel, ahogy Luna feltárja a város, családja és önmaga bonyolult örökségét.

Eredeti megjelenés éve: 2019

Kiadói ajánlás: 9 éves kortól · Tagok ajánlása: 8 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Delfin könyvek Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2020
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634992516 · Fordította: Bozai Ágota · Illusztrálta: Emma Steinkellner

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Mr. Laszlo · Luna Hush · Calendula Hush


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

ProKontra>!
Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója

Az Egy kis boszi naplója attól függetlenül, hogy nyolc éves kortól ajánlják, egy olyan történet, amit felnőttként is borzasztóan tudtam élvezni, kellemes kikapcsolódást nyújtott pár órára, amire ezekben a nyomasztó időkben nekem már igazán nagy szükségem volt.

Két részre szedném azt, hogyan látom ezt az édes kis történetet. Ha egy tíz éves szemszögéből nézem, akkor egy cuki kis boszorkányos könyv, ami megmutatja, hogy bárkik lehetünk, bármi megtörténhet velünk, csak igazán akarni kell. Lehet, hogy különc kis emberkék vagyunk, vagy nehezen illeszkedünk be a többiek közé, esetleg azt érezzük, hogy nem elfogadó velünk a társadalom, de bennünk van az a plusz, ami miatt nagy dolgokra vagyunk hivatottak. Emellett megmutatja, hogy milyen fontos a család, a bizalom, és az őszinteség. Merjünk elmondani bármit szüleinknek, ne féljünk attól, hogy mit fognak szólni, mert ők az egyetlenek, akik bármit megtennének értünk.

Ha a mostani felnőtt fejjel nézem, akkor bizony az Egy kis boszi naplója kötetnek sokkal mélyebb rétegei is vannak, ami miatt mindenképpen ajánlom felnőtteknek is olvasásra. A felelősségről, a család iránti elkötelezettségről, az elfogadásról és megbocsájtásról tanít minket. És természetesen ugyanúgy az őszinteség a gyermekeink felé, ami nagyon fontos, mert ők nem buták, nem ostobák, csupán gyerekek, értik azt, ami körülöttünk zajlik, és előbb utóbb mindent kiderítenek. Próbáljuk megérteni az ő gondjaikat, amik lehet, hogy nekünk apróságnak tűnnek, de nekik igazi nehézséget jelenthet az életükben, amivel, ha nem foglalkozunk, akkor a későbbiekben komoly problémákat okozhat az ártatlan kis lelkükben. Emlékezzünk: mi is voltunk gyerekek, és az akkori dolgok számunkra nagyon nagynak és fontosnak tűntek.
Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2020/11/21/emma-steinkellner-egy-…

9 hozzászólás
Molymacska>!
Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója

Gyermek és ifjúsági képregények mondhatjuk úgy, hogy nincsenek túlreprezentálva a piacon. Az előző években viszont elindult egy vonal, ahol ez is előtérbe kerül, egyre több ilyen és ehhez hasonló képregényt adnak ki, és úgy érzem, végre elkezdtek ezzel is foglalkozni a kiadók. Így került kezembe ez a kötet is, és eszméletlenül semmit sem tudtam róla azon kívül, hogy képregény, bosziról szól, és van benne macska.
A történet Lunáról szól, a kicsit különc lányról, aki a suliban megismerkedik Charlieval, egy kicsit esetlen fiúval is, ám ugyanezen nap kiderül, hogy boszorkány is. A történet ezután két szálra bontható: Luna, ahogyan megismerkedik a boszorkánysággal, a varázslatokkal, és ősei történetével, miközben egy ős szelleme egy macska testében jön vissza hozzá segíteni útját. Közben pedig Charlieval készülnek a színdarabra, és egy viszonylag normális tiniéletet próbál kihozni a helyzetből.Nem könnyű a boszorkányélet, ugye?
Számomra nagyon érdekes volt benne a varázsvilág bemutatása. Egyrészről nagyon tetszett, hogy nem csak egy könnyed történet volt: igenis az ősök szenvedtek, rossz volt a sorsuk, és próbáltak egy olyan helyet találni, ahol végre megnyugodhatnak, otthonuknak nevezhetnek. Valójában ez a varázsvilág fő konfliktusa is: egy helyen maradjanak, ami számukra mondhatni tökéletes, de nem történik semmi, vagy éljenek a világban, emberek között, érzelmekkel. Lunának is meg kell hoznia a döntéseit, választ kell adnia a kérdésekre, melyik világban élne szívesen, és főleg arra, melyik világot ismerje meg jobban.
A varázslat mint olyan nagyon érdekes: érzelmekre reagál a varázslat (amit mondhatunk klisének is akár, de ebben a környezetben szerintem kevésbé volt az), így nem az volt a fontos, hogy magát a varázslatot tanulja meg, hanem, hogy az érzelmeit tudja kontrollálni. Márpedig ebben az életkorban valójában nem is olyan könnyű az érzelmeket kontroll alatt tartani, és közben megtanulni a varázslatot is irányítani. Érdekes a könyvben, hogy anya és lánya is fájdalmat okoztak szerettüknek spoiler és így próbálnak a varázslattól picit elrugaszkodni, hiszen érzik, látják, mennyire veszélyes ez.
A kötetben nagyon fontos, és egyik fő szála az anya-lánya kapcsolat. Az anya védelmezése, és így információk elhallgatása, közben a lány kíváncsisága, mindez egy olyan környezetben, ahol valójában csak egymásra számíthatnak. Egyrészt Luna apa nélkülisége is sokszor megjelenik, így a végére spoiler, másrészről látszik, hogy valójában mindenki egy kicsit perifériára teszi a családot, így valódi, mély kapcsolatot egymással alakítanak ki.
Ehhez kapcsolódóan érdekes, mennyire feminista kötetről is van szó: valójában három nő életét mutatja be (nagymama, anya, lánya). Mindhármuknak döntéseket kell hozniuk, első kettőnek a döntések mértéke nem csak saját magáról szól, és ezt kellett elfogadni, és ezzel együtt élniük is. spoiler. Közben viszont azt is látjuk, hogy az erős nők mellett a (női)összetartás is pont ugyanolyan fontos. Anya és lánya végig kitart, és egymással vállt-vállnak vetve küzd a mindennapokban (szó szerint és átvitt értelemben is), miközben láthatjuk, hogy a nagymama spoiler
A másik fő szál Charlie és a színdarab. Nagyon érdekes volt, hiszen két furcsa, nem mindennapi személy találkozik, és sok közös van bennük (például, hogy mindketten apa nélkül nőttek fel), de közben egy nagy családi ellentét is (gyakorlatilag tökéletes Romeo és Júlia történet, Shakespeare óta a legdrámaibb formában). Nagyon tetszett, hogy a két családot bemutatja a történet (amelynek szerves része a boszorkányőstörténet is), és hogy végig fenntartja vele a feszültséget.
A színdarab pedig önmagában is nagyon érdekes jelenség: Luna fő célja, hogy a színdarabban szereplő személyek kicsit közelebb kerüljenek a valós történelmi személyiségekhez. Közben láthatjuk, mekkora hatással volt egy elképzelt szóbeszéd (a győztes leírása a vesztes felett), hogyan torzítja el valójában a valóságot az irreális kitaláció. Egyrészről ebben nagyon tetszett a történelem kifordítása, másrészről pedig, hogy Luna célja végig az, hogy emberekként emlékezzünk mindkét félre: a boszorkányégetőkre és a boszorkányokra is, mégis a kisváros a boszorkányokat végletekig eltorzítja, és embertelen szörnnyé manifesztálja. Szörnyeknek viszont nincsenek céljaik, álmaik, vágyaik, szeretteik. A szörnyeket lehet bántani, a szörnyek kiirtóját pedig lehet hősként ünnepelni. Csak kár, hogy nem minden ennyire fekete és fehér.
Na jó, aki eddig eljutott, az most kérdezhetné, hogy ez tényleg gyerekeknek való, és komolyan most vágja fel az ereit vagy majd elég később is. Valójában pedig az eddig említett dolgok nagyon szépen helyezkednek bele a történetbe és egy nagyon humoros köntöst kapnak. Minden fájdalom, és szenvedés kap egy olyan humoros külsőt, amitől bár érezzük az egész súlyát, de mégsem lesz valójában szomorú, vagy elkeserítő a végeredmény. Az egyik kedvenc példám erre Mr. Laszlo spoiler, aki meghalt, de egy kóbor macska testében tér vissza. Egyrészről a halál is már egy súlyos teher, másrészről ott van az is, hogy a szerelmét hagyta hátra. Ám ez a szerelem kifejezése macskaként is megmarad, hogy döglött egereket szállít az illető küszöbére. Hát nem romantikus? És közben mégis nagyon humoros, nagyon önfeled szórakozás, amiben érezzük, hogy azért mégis komoly dolgokat hagyott hátra. Mr. Laszlo alapvetően végig kicsit oldja a feszültséget, nem csak azért, mert macska bőrben félig a kóbor macska lelkével él együtt (és így nagyon humoros macskás dolgokat láthatunk tőle) hanem azért is, mert személyisége is kicsit bohókás, könnyedebb.
Ha valaki megkérdezné, miért tetszik ez a történet, nem csak a feminizmust, de a diverzitást is elsőként emelném ki. A képregényforma előnye, hogy úgy is látjuk a bőrszínt, hogy nincs leírva, említve a karakterek között. Márpedig a főszereplő család bőrszíne sötét, és a történetben nincs egy egérfarok-végnyi említés se a bőrszínre. Nagyon tetszett, hogy a boszorkányok között is látható volt, hogy vannak sötétebb és világosabb bőrűek, és mégis megvolt közöttük az összetartás, és ez nem jelentett problémát. A bőrszín mellett pedig ott volt az LMBTQ szál is: egyrészről megmutatkozik spoiler másrészről ott van spoiler. Ami pedig számomra a legfontosabb, hogy az anya karaktere kicsit… kerekded. Mondhatjuk ducinak is, bár nagyon arányos, inkább erős testfelépítésűnek mondanám, mégis nagyon jó volt, hogy súly szempontjából is sokféle karakter megmutatkozik. Igen, a két főszereplő nagyon magas, nagyon vékony, de közben tetszett, hogy nem ez volt az alapvető, az elvárt, hanem más súlycsoport is megmutatkozik. Emellett pedig mindegyik (bőrszín, LMBTQ szál vagy a szereplők súlya) a történetben egyáltalán nem fontos, nem lesz központi kérdés, megjelenik, ott van a háttérben, és ennyi. Szerintem ez nagyon jó, és fontos módja az érzékenyítésnek.
A képregény formailag nagyon érdekes: alapvetően már belelapozás alkalmával is látszik, hogy ez fiatalabb (lányoknak) szánják. Legtöbb oldalon kevés a buborék, és a szöveg, csak a magyarázó oldalakon van sok szöveg, de az is gyorsan vált vissza a rövidebb szövegekhez. Nagyon egyszerű a panelezése is, egyértelmű végig, könnyen követhető.
A rajzolása érdekes, ez is egyszerű, de máshogyan egyszerű. Nagyon könnyed stílusa van, jellegzetes karakterábrázolások, nagyon egyszerű vonalvezetés, inkább formákkal dolgozik, és nagyon jól. Ami nekem furcsa volt, hogy a szereplőknek jellegzetes koalaorra van a történetben, ezt pedig néhány beállításnál elég furcsán hatott. Ettől függetlenül nagyon tetszett ez a tökéletesen egyszerű, de sokat mondó rajzstílus. Külön kiemelném a színkezelés fontosságát: ifjúsági képregény, vagyis alapvetően nagyon színes (és eszméletlenül tetszett ez benne), de közben a színeknek jelentésük is van (Hekáté ami világos, élénk, sokszor hideg színeket látunk, a való világ, ami sokkal színesebb, mélyebb színek vannak benne) és ezzel szépen tud játszani a képregény.
A kiadói munkáról is ejtenem kell egy kis szót. Nagyon meglepett, hogy teljesen könyv formában kaptunk egy képregényt, ez valljuk be, nagyon ritka, amikor nem sokkal szélesebb, magasabb, vagy valami tök más formája van. Nyilván ez az eredeti képregény pozitívuma is. Emellett az is nagyon jó, hogy keménykötésű könyv, ekkora oldalszámnál kellett is, így könnyen lapozgatható lett a könyv, ez is nagyon tetszett benne sok más képregényhez képest. Emellett viszont elsőre furcsa volt a sima „könyves” papírra nyomtatni, és nem fényesre, de nagyon hamar megszoktam. Nyilván más érzés így lapozgatni, de így is príma volt, jó minőségű. A kiadó kötetén látszik, hogy most kerültek bele a képregénykiadásba. Nem teljesen profi, de a hibákat inkább gyakorlott képregényolvasók fogják észrevenni.
Alapvetően szerintem az év egyik legjobb képregénye, amit olvastam, ha nem a legjobb, pedig erős a mezőny Nimona, Locke and key, Egyetemre mentem, ez csak néhány erős cím ebből az évből, és A kis boszi naplója mégis ezek mellett a címek mellett adnék helyet. Mert jó, mert gyerekeknek szól, mert rengeteg mindent mond a képpel, és még annyit a szöveggel. Mert profi képregény az első paneltől az utolsóig. Zseniális, és remélem sokan pont annyira fogják szeretni, amennyire én is szerettem olvasni és akkor a sorozat is folytatódni fog (mert igen, van egy sorozat, aminek érdekel, mi lesz vége!)

1 hozzászólás
AniTiger P>!
Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója

Imádom az ilyen boszorkányos, halloweenos, fordulatokban és drámában gazdag ifjúsági sztorikat! Rég olvastam ilyen szép rajzokkal teli graphic novelt, nagyon tetszettek ezek a bájos, többnyire meleg színű képsorok és karakterrajzok. Nagyon hamar megkedveltem a boszorkány rajongó fiatal „éppencsak” boszorkányt, Lunát, és imádtam az új barátját, az esetlenke Charliet is, de az én abszolút favorit figurám a beszélő fekete macska szerepében tetszelgő Mr. Laszlo volt.

Tetszett, szerettem olvasni, de olvastam volna még, még, még…

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2020/10/emma-stei…

theodora P>!
Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója

Szívesen olvasok nagyobb gyerekeknek szóló képregényeket (is) – erre még @Lobo blogján figyeltem fel tavaly novemberben. A boszorkányos téma miatt azonnal fel is repült a várólistámra, és tegnap a gyerekkönyvtárból hoztam ki.

Emma Steinkellner képregénye egy elképesztően cuki darab, de az aranyos (és kiszámítható történet) ellenére több fontos gondolkodnivalót – beszédtémát dolgoz fel.

Luna Hush 13 éves lány, aki mindig kívülállónak tartotta magát, a történet elején rájön, hogy furcsaságainak az oka: ő és anyukája boszorkányok.
A történetben újonnan aktivizálódott képességeit ismeri meg, új barátságot köt, ill. édesanyja múltját deríti fel.

Kiszámítható fordulatokkal dolgozik, de a célközönsége az iskoláskorú gyerekek – nem a sok fantasyt olvasott felnőtt ☺️
Olyan témák bukkannak fel benne, mint az egyedülálló szülőség, a kamaszkori lázadás a szülővel szemben, a test változásai, barátkozás nehézségei, de akár a test pozitivitás is (főleg Luna édesanyjának karakterén láttam ezt), és a női erő.

Mindezt egy klasszikus amerikai környezet – a boszorkányüldözés, kisváros és az azt irányító családok keretezik.

A rajzolásmód nagyon cuki, szinte rajzfilmként láttam magam előtt a képkockákat. Gyorsan a végére is értem és élveztem ezt a történetet. Vevő leszek a folytatásra is, ami idén fog megjelenni.

A Maxim Kiadó szép kiadásban hozta el, érdemes figyelni milyen képregényekkel rukkolnak ki ők is – lenne miből válogatni. ☺️

Nora42>!
Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója

Ez mennyire cuki kis könyv volt! Annyira imádtam!A borítóba első látásra beleszerettem! Szerencsére a könyvtárban volt belőle egy példány, így hamar hozzá is jutottam! Akkor ért a meglepetés! Képregény! Annyira, de annyira cuki képregény! Sok ilyet akarok olvasni! Kedves, aranyos, bájos, cuki, izgalmas, egyszóval letehetetlen! Újabb kedvenc! Saját példányt akarok belőle! Luna nagy kedvenc lett! „ CUKI?! Anya! Nem cuki akarok lenni, hanem kisérteties! ” Egy kis boszi életre kelése, és magára találása. Űbercuki!!

Titina>!
Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója

Nekem nagyon tetszett, szépek a rajzok, a színek. Érződik rajta, hogy ifjúsági, de tökéletes kikapcsolódás és erre a halloweeni időszakra is kifejezetten jó választás lehet!
(és mielőtt megköveznétek, igen tudom, hogy itthon nincs Halloween, de hát ez kit érdekel?)

3 hozzászólás
Fapicula>!
Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója

Ez igazán (bű)bájos volt. Tetszettek a karakterek, a humora, a történet sem volt túl sablonos. A rajzok is kedvesen kifejezőre sikerültek.
Várom a folytatást :)

AranyCsillag>!
Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója

Először a fülszöveg tetszett meg, aztán olvastam, hogy ez igazából képregény, így még inkább érdekelt, mert nem gyakran olvasok képregényeket. Hála a Maximos akciónak, meg is szereztem gyorsan! :D
Először a kivitelezésről: tetszettek a képek és rajzok (bár először az emberek orra olyan furcsa volt), picit vékony volt a papír és néhol nehéz volt lapozni (egy képregényhez képest), de jó volt. Pár helyen talán fordítási vagy helyesírási hibát is találtam, valamint például én nem tudtam, hogy mi az a „bar-micvó”, de legalább utánanéztem és ennyivel is okosabb vagyok :)
Most pedig a történet: nagyon tetszett! :D Természetesen a kedvenc karakterem a macska volt :D Hatalmas forma! Komolyan, amikor már kezdett picit unalmas lenni, hogy vártam a bonyodalmat, csak megjelent a macska és bumm :D Kész voltam, még hangosan fel is kuncogtam párszor :D Annyira szeretem az olyan történeteket, amin tudok nevetni :) Nem sokszor fordul elő, mert általában az írók „kiváló humorérzékkel megírt története” számomra nem vicces, csak erőltetett. De ez szuper volt! :D Igazából mondhatjuk, hogy lezárt a vége, de azért nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. :) Kezdek nagyon rákapni az ifjúsági könyvekre és ezek a Delfin könyvek eddig tetszenek :)

Lobo P>!
Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója

Tehát úgy gondoltam, ez valami könnyed, iskolás boszis történet lesz, s egy része valóban az is, de ennél jóval több. Ott van benne ugye a kamaszok örök kérdése: ki vagyok, miért vagyok, mit tudok megtenni és mi az amit szeretnék. Lázadás a szülőkkel szemben, amit nem csak Luna de már az anyja, Calendula is végigcsinált. Nagyon vicces, amikor ezzel pont a kislány szembesíti az idősebb boszorkát, amikor a múltjáról mesél hogy „szóval a kamaszlázadás rendben van, ha te vagy a lázadó?” Ugyanakkor az egyik legerősebb motívum az anya-lánya kapcsolat a történetben. Nem csak Luna és Calendula, de a másik generáció esetében is: erős, határozott nők ezek Hush boszorkányok és nem egyszerű összeegyeztetni a nézőpontjaikat. Ami biztos, hogy igazából mindenki szeretetből cselekszik, csak éppen nem biztos, hogy a jó utat válassza. Úgyhogy ezek az egyedülállóan erős nők igyekeznek megtalálni a saját útjukat. S ez Luna történetének a lényege, hogy rájöjjön mi az, amit szeretne csinálni és hogyan. A sztori elfogadásra és megértésre is tanít, meg hogy mennyire színes és különös egyéniség mindenki, úgyhogy ha valaki ismeri és szereti a Steven Universe-t az egész sok közös pontot fog a rajzfilmsorozattal találni.

Amúgy jól van pozícionálva a történelem is. Kramerville egy kitalált Massachusettsben lévő kisváros, de a boszorkányperek felidézése rámutat arra, hogy mennyire bizalmatlanok voltak annak idején az emberek az okos nőkkel szemben. A tudatlanság és a félelem, az előítéletek pedig évszázadokon keresztül fennmaradhatnak és egy városka történelmébe betonozhatják be magukat, s nem egyszerű feladat ezen változtatni. Hiszen 300 éve azt harsogja mindenki, hogy Kramerville csak jól járt, amikor elüldözte a boszorkányokat, azaz megbélyegzett és marginalizált egy közösséget.

Humoros vagy éppen drámai jeleneteket pedig nagyon jól kiegészítik a rajzok, megfelelő a szöveg és a képek aránya, mindig pont az hangsúlyosabb, amire szükség van. Egyedül talán azt rónám fel a könyvnek, hogy a vége olyan összecsapott lett, de azzal vigasztalom magam, hogy talán azért, mert addigra kiderült, hogy még folytatódhat Luna története. Igazából nincs függővég, mert ez a sztori kerek egész, de azért még remélem, hogy Luna, Charlie, Calendula és Mr. Laszlo még visszatérnek.
Részletesen: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2020/11/04/emma-stei…

szofisztikáltmacska>!
Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója

Nagyon, nagyon édes volt ez a sztori, ami elvileg middle grade történet, tehát valahol 8-12 év között ajánlják – én felnőttként is nagyon élveztem!
Van benne beszélő macska, csodás őszi, halloweeni hangulat és nem mellesleg nagyon fontos dolgokról beszél gyerekek számára is könnyen feldolgozható módon.
Minden megvan ebben a történetben, amitől rettenetesen szerethető és nagyon tanulságos is egyben. Az Egy kis boszi naplója erős nők és anyák könyve, akik csak jót akarnak a gyereküknek, de nem veszik észre, hogy a módszereikkel nem a javukat szolgálják; egy beszélő macska, aki mosolyt csal az arcunkra és akinek a legszívmelengetőbb részt köszönhetjük a történetben. Egy barátság, ami mindkét fél életét megváltoztatja. És a tanulságok, amit mindenki levonhat a végén: mindeni képes a változásra és minden csak választás kérdése.
Nagy szerettem ezt a történetet, mély volt, humoros, és a célkorosztály számára tökéletesen befogadható módon kivitelezett. Reménykedem a folytatásban, olvasnám még Luna boszorkányos kalandjait.

Bővebben: https://szofisztikaltmacska.hu/emma-steinkellner-egy-ki…


Népszerű idézetek

Molymacska>!

Nem ítélhetsz meg másokat az őseik tettei alapján.

119. oldal

Ayla>!

Ha nem bízol magadban, akkor tényleg leesel. Bízz magadban, Luna!

184. oldal, 11. fejezet - Hekaté (Maxim, 2020)

csak_olvass>!

Halloweenkor mindenki fura, szóval talán nem látszom annyira furának,mint máskor.

psych P>!

– Beszélő macska vagy!
– Tudom!
– Beszélő macska… Szerintem ez az agyrázkódás tünete. Sokk vagy ilyesmi.
– Ugyan! Ez a valóság, kölyök!
– Ez lesz a neved: Sokk.
– Ó, ezt inkább kihagynám.

191-192. oldal, A Kramer örökség

Molymacska>!

– Véletlenül… csináltam valamit… az agyammal… olyan volt… mint …
– Mint a varázslat?
– Igen!
– Honnan tudtad?
– Édesem… ez amolyan … családi örökség. Meglepetés!

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Calendula Hush · Luna Hush
Molymacska>!

– Szóval ti jó dolgokat tetteket a város lakóiért, ők mégis gonoszul viselkedtek? Ez nem igazság!
– Az élet nem igazságos, kicsim. És a dolgok azóta sem változtak. Ha más vagy, az emberek szörnyen viselkednek veled.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Calendula Hush · Luna Hush
Molymacska>!

– Ajándékot is hoztam. Kint van.
– Juhú! Ááááá! Döglött egér!
– Örülök, hogy tetszik.

56. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Luna Hush · Mr. Laszlo

Hasonló könyvek címkék alapján

Jeff Smith: Konc 1. – Távozás Koncfalváról
Noelle Stevenson – Grace Ellis – Shannon Watters – Brooklyn Allen: Cserkeszterek 1. – Rettegjetek a szent nyávogótól!
David Petersen: Egérőrség – 1152. tél
Iléana Surducan – Maria Surducan: Nor vakációja
Somogyi György: A Burok-völgy árnyai
Brandon Mull: A mesés menedék
Veronica Cossanteli: A csibukok varázslatos földjén
Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
Geronimo Stilton: A boldogság titka