*ARC kindly provided by the Author in exchange for an honest review*
*Figyelem: a bejegyzés spoilereket tartalmaz a Full Tilt #1-re nézve!! Az All In a Full Tilt duológia második része és különállóan nem olvasható!*
Azt mondják, nincs gyógyulás fájdalom nélkül. És úgy gondolom, hogy sok igazság rejlik ebben a mondatban. Ez a könyv újra felszaggatta a tátongó sebhelyet a szívemen, amelyet a Full Tilt hagyott maga után, de aztán szép lassan képes volt be is gyógyítani azt.
Az előző kötet végén minden szereplő elvesztette maga alól a talajt, mégis Kacey volt az, aki a legmélyebb gödör mélyén találta magát. A fájdalom elől menekülve, az alkohol nyújtotta feledés válik a mindennapjaivá. Ebben a nehéz időszakban Theo az, aki saját fájdalmát félretéve igyekszik mások számára kemény sziklaként helytállni, és ő az aki rátalál Kacey-re és segít neki a talpra állásban. A fent említett mondás igazságára, mégis a lánynak magának kellett rájönnie, hiszen amíg a zsibbadtság tart, ugyan képes arra, hogy kizárja a valóságot, de előbb-utóbb szembe kell nézni a fájdalommal, hogy a gyógyulás útjára léphessen.
Habár a Full Tilt olvasásakor nem volt felhőtlen az örömöm azzal kapcsolatban, hogy merrefelé tart a romantikus szál, el kell ismernem hogy csodálatos es tökéletes volt ez a könyv, és ez csakis Theo-nak köszönhető. ♥ Theo. Annyi, de annyi minden volt ebben a karakterben! Önzetlenség, odaadás es tehetség rejtőzik a nyers felszín alatt. Tetszett, hogy a kötet sok időt ölelt fel, és így a Kacey es Theo (aka Teddy) közötti kapcsolat szépen lassan bontakozott ki, és hosszú volt az az utazás is, amely során elkezdtek begyógyulni a fájdalom sebei.
Hogy őszinte legyek, kötet végefelé történt tragikus esemény számomra már sok volt, és feleslegesnek éreztem. Ez valahogy picit megtörte számomra a történet ívét, és nem is volt eléggé kifejtve ahhoz, hogy elég mélységet adjon a kötetnek. Mégis ennek ellenére is tökéletes volt ez a könyv. Imádtam a régi és az új karaktereket is, főleg Yvonne-t és nagyon tetszett New Orleans, mint helyszín is, egyszer nagyon szeretnék eljutni oda. De talán a legjobban az tetszett, hogy Jonah végig ott volt a karakterekkel az úton, és egészen az utolsó oldalaikig kísérte őket.
Emma Scott gyönyörű írásmóddal es tehetséggel megírt kötetet hozott el nekünk gyászról, újrakezdésről és továbblépésről, amely igazán méltó folytatása volt a Full Tilt-nek.
http://veronikasreaderfeeder.com/emma-scott-all-in-full…