Kate lánya két évvel ezelőtt eltűnt, de a nő még mindig nem tudja elfogadni, hogy Sophie elszökött a családjától, és a világot beutazva boldogan él nélkülük. Pedig a lány több képeslapot is küldött az évek során, mindegyiken azzal a rövidke üzenettel, hogy jól van, és ne aggódjanak érte. Az eset miatt az édesanya önkénteskedni kezd az Üzenet a palackban telefonos szolgálatnál, mely segítségével az elszökött, eltűnt gyerekek „füstjeleket” küldhetnek hozzátartozóiknak, hogy minden rendben van velük. Egyik este végre megtörténik az, amire a nő mind ezidáig várt: a saját lánya telefonál a szolgálathoz, mégpedig éppen akkor, amikor ő van soron a hívások fogadásában.
Kate ezután elmeséli családtagjainak és a rendőrségnek, hogy mi történt, miközben küzd azzal, hogy elfogadja, lánya tényleg önszántából ment el, és senki nem kényszerítette rá. A könyv első fele az azon való lelki gyötrődés, hogy Kate mit csinálhatott volna másként, mivel ártott annyit Sophie-nak, hogy elmeneküljön otthonról, miközben viszont nyugtatgatja magát, hogy semmit nem tett rosszabbul, mint a többi szülő. Minden tinivel akadnak gondok, minden családban vannak veszekedések, és meg van róla győződve, hogy náluk is átlagos szinten maradt a családi feszültség, mielőtt lánya eltűnt volna. Ahogy abban is teljesen biztos, hogy tényleg Sophie intézte a telefonhívást, amit véletlenül éppen ő fogadott, ám környezetének erős a gyanúja, hogy a telefon aznap este nem is csörgött.
Minden megvan ebben a könyvben, ami az összes többi hasonló thrillerben: gyógyszereket szedő, olykor alkoholmámorban úszó nő, akit elhagyott a férje a családi tragédia után, és akinek nem hisz a környezetéből senki a világon, mert annyira szét van csúszva. Kate néha kételkedik önmagában, de aztán a sorozatos önigazolások után acélakaratát csatasorba állítva egyszemélyes nyomozásba kezd, mert nem létezik, hogy az ő lánya csak úgy otthagyta volna őket. Ő nem volt soha rossz anya, most sem az, ezért nem hagyja cserben a gyerekét, és rendíthetetlenül kutakodik, még akkor is, ha ehhez elő kell ásnia a múlt halottait is. Miközben a nő egyre biztosabbá válik az igazában, a hozzá közel álló személyek egyre inkább kételkednek benne. De vajon csak ő lát minden sarokban rémeket, vagy Sophie tényleg belesétált egy veszélyes csapdába?
Tipikusan alakul a történet: az anyának, akiben mindenki kételkedik, igaza lesz, leleplezi a tettest, aki persze nem az, akire elsőnek hiszi. Semmi új a nap alatt, klisé klisé hátán, bár a találás nem rossz, így ha ez lenne a világon az első thriller, amit kézbe vettem volna, eléggé tetszene. De mivel nem idegen a műfaj, sajnos semmi újat nem tudott nyújtani még a legvégső csavar sem. Minden olyan elemet felhasznált az írónő, ami izgalmassá tesz egy thrillert, de nincs benne semmi egyediség, semmi plusz. Márpedig egy jó könyvhöz nem elég az összes létező műfaji sajátság bevonása, ennél azért többre van szükség.
A fentieket figyelembe véve inkább azoknak ajánlom ezt a történetet, akik még csak ismerkednek a thrillerekkel, mert számukra újdonság lesz, megfelelő mennyiségű izgalmat és meglepetést kaphatnak. De aki már látott egyet s mást, az ne olyan nagy elvárásokkal kezdjen bele az olvasásba, mert csalódni fog.
link
