Elizabeth ​eltűnt 32 csillagozás

Emma Healey: Elizabeth eltűnt Emma Healey: Elizabeth eltűnt

Maud ​fokozatosan veszíti el emlékezetét és kapcsolatát a világgal. Egyvalakit azonban nem tud és nem is akar elfelejteni: barátnőjét, Elizabethet – aki eltűnt. Vagy akiről azt hiszi, hogy eltűnt, és veszélyben van. De senki nem hallgat rá: sem a lánya, sem a gondozói, sem a rendőrök, és legkevésbé Elizabeth fia. Netán az ő keze lenne a dologban?
Maud csak a házában szanaszét kitűzött kis céduláira, az érzéseire és emlékfoszlányaira hagyatkozhat, de elhatározza, hogy kideríti az igazságot, és megmenti a barátnőjét. Eltökéltsége a megszállottsággal határos. Kutat Elizabeth üres házában, az utcákon és a kertben, de időérzéke, teste és a tárgyak sora is mindinkább cserben hagyja. Az összeszedegetett töredékek végül mégis elvezetik valahová: a régmúltba, egy másik megoldatlan rejtélyhez. Sukey, a nővére röviddel a II. világháború után váratlanul eltűnt, sorsára sosem derült fény. Vajon eltűnésének rejtélye megmutatja az utat Elizabethhez?

Emma Healey négyévesen írta… (tovább)

Eredeti mű: Emma Healey: Elizabeth is Missing

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Cartaphilus, Budapest, 2016
304 oldal · ISBN: 9789632664651 · Fordította: Gázsity Mila
>!
Cartaphilus, Budapest, 2016
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632664637

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 84

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Angele P
Emma Healey: Elizabeth eltűnt

Hát ez bravúrosan lett megírva.
A történet szálai szővődnek szővődnek, az öregasszony fejében meg szakadnak el egyre inkább a szálak, amik a valósághoz kötik.
Sokszor volt olvasás közben könnyes a szemem. Számomra mélységesen szívbe markoló volt, mert a drága nagyikámra emlékeztetett, pedig ő csak szimplán megöregedett, és a legnagyobb félelmemmel is szembe állított, az öregedéssel úgy általában, de még hogy elbutulva is, hát az már túlontúl volt az én tűrőképességemen.
Mindez az öregasszony szemével látva, írva. Azthiszem ehhez azért kellett tehetség. Nagyon jól sikerült ez a könyv. Olvassátok, olvassátok!

2 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Emma Healey: Elizabeth eltűnt

" – Kisunokám, hogy hívják azt a németet, aki eldugja a dolgaimat?
– Alzheimer, nagymama, Alzheimer!"
Ove óta nem olvastam ennyire vicces és egyben szomorú könyvet. Az írónő fantasztikusan jól elkapta a szálat, ahogy Maud egyre jobban leépül szellemileg a jelenben, annál jobban jönnek elő a fiatalkori emlékei. És teszi mindezt úgy, hogy a háromszáz oldal alatt nem fullad unalomba az egész, pedig azt gondolná az ember, hogy ebből nem sok mindent lehet kihozni. Sikerül együttérezni vele és Helen-nel, a lányával is, úgy sajnáltam mindkettőjüket! A végére megoldódik a rejtély, vajon hová tűnt Elizabeth és hol lehet Sukey? spoiler
Hihetetlen, hogy ilyen kevesen olvasták eddig, pedig szép a borító, érdekes a könyv, tessék pótolni a hiányosságot!

9 hozzászólás
>!
wzsuzsanna P
Emma Healey: Elizabeth eltűnt

Érdekes, hogy ez a regény egyáltalán nem került a látóterembe korábban, és most is csak azért olvastam el, mert egy kedves molytársam, @nagyange nagyon ajánlotta, és a fülszövege is felkeltette az érdeklődésemet. Már a Megmaradt Alice-nek is nagy kedvencem volt ebben a témában, szóval izgatottan kezdtem neki az olvasásnak.

A főhősünk, Maud, saját kis lakásában éli mindennapjait, elvégzi napi rutinjait, de egy gondolat nem hagyja nyugodni: Hová tűnt kedves barátnője, Elizabeth? Persze mi olvasók is egyre inkább tudni szeretnénk az igazságot, az azonban jó sokáig várat magára, az információkat csak szép fokozatosan csöpögteti az író. És ha ez még önmagában nem lenne elég izgalmas, első kézből, Maud szemszögéből szembesülünk azzal, ahogyan fokozatosan egyre szétszórtabb lesz, elfelejt kisebb-nagyobb dolgokat, egészen addig, amíg időérzéke és emlékei teljesen darabokra hullanak.
Összességében úgy érzem, nem volt egy könnyű utazás ez a regény, engem nagyon mélyen megérintett és sokszor elszomorított, de ugyanakkor mégis van benne egy olyan fajta könnyedség, amitől az élmény nem vált fullasztóvá vagy nyomasztóvá. Nagyon örülök, hogy eljutott hozzám Maud története, és hogy megtudhattam, hová tűnt Elizabeth.
Kicsit bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2017/08/elizabeth-eltunt.html

2 hozzászólás
>!
smetalin
Emma Healey: Elizabeth eltűnt

Nem is tudtam, hogy van olyan címke hogy „öregedés”, de erre a könyvre ez nagyon passzol. Teljesen átéli az ember olvasás közben, hogy Maud hogyan veszíti el az emlékezetét, ezt miként éli meg, hogyan próbál tenni ellene, és a családjára is milyen hatással van. Nagyon jól kitalálta az írónő, hogy egy rejtélyt ágyaz be e szomorú történetbe, ami alapján mi olvasók még jobban a hatása alá kerülünk e folyamatnak. A múlt fontos szerepet játszik itt, hisz főhősnőnk, nem emlékszik arra hogy mit tett egy perccel ezelőtt, viszont egy illat, egy érzés, egy tapintás, felidézi benne a 70 évvel ezelőtti dolgokat, és 70 évvel ezelőtt eltűnt a nővére. Érdemes elolvasni a regényt, mert különleges érzést kelt az emberben.

10 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Emma Healey: Elizabeth eltűnt

Gondolkodtam vagy öt percig, hogy hány csillagot adjak. Mert noha iszonyatosan jól meg van írva Maud és a betegsége (vagy legalábbis hihetjük, hogy jól, hiszen egy Alzheimer-es fejébe se láthatunk be, nem tudhatjuk, pontosan hogyan gondolkodnak, mit éreznek, csak amit külsőleg tapasztalunk náluk), ugyanakkor nagyon de nagyon untam ezt a könyvet. Méginkább az mondanám, nagyon idegesített. Már azzal elrontottam, hogy elolvastam hátul a borítót és felkaptam a vizet azon, hogy „óriási várakozás előzte meg”… magyarázzátok már el nekem hogy egy ELSŐKÖNYVES, sosehallott írónak a művét hogy előzheti meg óriási várakozás? Max. a szülei-barátai no meg a kiadó várhatja, hogy majd befut… nekem az az óriási várakozás, mikor egy új HP regényt jelent meg és milliók várták, hogy mikor jön ki és mi lesz benne…

Szóval eleve felpaprikázott hangulattal indítottam. Jól kezdődött a könyv, de hamar eljutottam arra a pontra, hogy tiszta ideg lettem ismét :-D Most az egy dolog, hogy egy Alzheimer-kóros ember tényleg ilyen, elfelejt dolgokat, nem ismer meg embereket, de könyörgöm, ha nekem ennyire le van épülve az anyám és gyakorlatilag önmagára (és néha másokra is, hisz dührohamokban még a lányát is bántja) veszélyes, akkor teszek ellene valamit! Ha nem akarom otthonba dugni de nincs arra mód, hogy 24 órában egy gondozó felügyelje rendesen (rendesen, mert volt, hogy a gondozó mellett ment el otthonról, ez milyen már? röhejes!), akkor teszek arról, hogy ne tudjon kiszökdösni, másokat zargatni, felrobbantani a házat… Például ne legyen kulcsa, de legyen zárva mindig a ház, a gáztűzhely legyen kikötve, a helyi kisboltba szóljak oda, hogy nem, ne szolgálják ki (hiszen megismerik) (ha mégis kiszökne valahogy), ne hagyjak ott hat kiló kenyeret, hogy megehesse, hiszen mindig más készíti az ebédjét-vacsoráját, az Elizabeth-ügy kapcsán tegyek ki feliratokat, hogy spoiler, ugyanezt akár Elizabeth házának ajtajára is, hogy ha mégis odavetődne valahogyan… Úgy éreztem, mintha úgy akarnák néha kezelni ezt a nénit, mintha minden rendben lenne vele… Hát nem.

Úgyhogy ezzel a folyamatos „ez nem hiszem el” (és szemet forgat mellé) állapottal olvastam végig a könyvet. A Maud-szál jó, mármint az idős nő gondolatai és „saját maga elvesztése”, de a többi szál lassan bontakozik ki, nem igazán élvezhető, nagyon el lett nyújtva… Ezért is untam főként. Az biztos, hogy nem olvasnám újra. A Megmaradt Alice nem hagyott bennem ilyen érzéseket, az nagyon ütős volt és haladós, élvezetes.

Ah, még valami… azért az is milyen, hogy spoiler

4 hozzászólás
>!
Anó P
Emma Healey: Elizabeth eltűnt

Legutóbbi viharos időben zajló könyvtârlàtogatàsom soràn véletlenül került kezembe ez a könyv. Csupàn a borítója alapjàn, „vakon” ’ vàlasztottam ki.Sejtelmem sem volt, hogy a nemrég olvasott Megmaradt Alice-nek utàn megint egy „Alzheimeres olvasmàny” vàr ràm.
Izgalmas volt. És fàrasztó. Itt is, mint annyi regényben, a múlt és jelen közt ugràlt a cselekmény, csakhogy most egy sérült elme próbâlta az idődarabokat összerakosgatni.
Szegény Maud! Fiatalon csodàlt nővérét veszítette el, akit megszàllottan keresett – hiàba. S most, miközben fokozatosan az elméje sötétedik el úgy véli, baràtnője is nyomtalanul eltűnt az életéből. A két eset összekapcsolódik az agyàban, miközben újra keres, kutat, mint egykor.
Miközben Mauddal együtt vergődtem az események útvesztőjében, újra arra gondoltam, mint màr annyiszor: csak az elmém ne zavarodjon meg, az borzasztó lenne!
Szegény Helennek mit kellett kiállnia!
Lehet, hogy a fiatal írónő csalàdjàban is van hasonló beteg, mert igen hitelesen àbràzolja ezt a kórt, követi a beteg Maud gondolkodásmódjàt.
Nagyon „ül” a regény vége – az utolsó mondatok…! A Virâgot Algernonnak hangulatàt idézte fel bennem.

>!
koan12
Emma Healey: Elizabeth eltűnt

Nagyon jól megírt könyv. Látszik, hogy Emma Healey alaposan utánajárt az Alzheimer-kórnak. Elképesztő, hogy ennyire el tudja képzelni az ember egy beteg ember gondolatait, tettei. Hihetetlen, hogy mennyire cserben tudja hagyni az embert a memóriája.
Maud nagyon tisztán emlékszik a múlt eseményeire, de sajnos azt, ami a jelenben történik, elfelejti vagy fel sem fogja. A jelen és a múlt egybeszövődik Maud agyában. Ezekből az emlékekből áll össze a regény cselekménye.
A könyvet olvasva végig az járt a fejemben, hogy én ezt nem akarom, én nem így szeretném megélni öreg napjaimat. Sajnos, a sorsát előre senki sem tudja…

>!
klaratakacs +SP
Emma Healey: Elizabeth eltűnt

Régen olvastam már olyan könyvet, ahol ennyire bele tudott költözni az író a szereplője cikázó gondolataiba, emlékeibe és annak hiányaiba, mozdulataiba, abba, hogy egy-egy tárgy, szó, illat fel-fellobbantja a pusztuló emlékezetet. Fantasztikus. Maud öregedésének és betegségének jelenben zajló eseményei mellé megkapunk egy rejtélyes eltűnési szálat a 40-es évek Manchesteréből. Külön pluszpont az akkori mindennapi élet leírásáért!
A szereplők közül Katyt emelném ki, az unokát, aki a maga tinédzseres módján támogatja a nagyiját, kellő humorral (pl. kávézós jelenet).
A fél csillag levonás azért járt, mert úgy a 150-200. oldal között csak toporgott a történet, de még így is nagyon ajánlom olvasásra ezt a könyvet.

>!
hangya68 P
Emma Healey: Elizabeth eltűnt

Vegyes érzések kavarognak bennem, nem kevés személyes érintettség miatt. Azt olvastam, hogy a demencia és az Alzheimer nagyon sokáig alig különböztethető meg egymástól. Talán ha kicsit leülepszik a történet, tudok róla írni…

>!
liptonella
Emma Healey: Elizabeth eltűnt

Ahhoz képest, hogy a kutya se olvassa ezt a könyvet, meglepően olvasható, bizony. :D


Népszerű idézetek

>!
Lénaanyukája P

– Maud? Hát annyira untattalak, hogy inkább odakint ácsorogsz a sötétben?

>!
Angele P

Szeretek autóban lenni Kényelmes, és nem kell csinálni semmit. Lehet egyszerűen csak ülni.

>!
Lénaanyukája P

Napközben számos órát kell kitöltenem valamivel, és egy ponton be kell kapcsolnom a tévét. Épp egy olyan üldögélős műsor megy. Ketten ücsörögnek egy kanapén, és egy másik kanapén üldögélő személy felé fordulnak. Mosolyognak, a fejüket csóválják, aztán egy idő után az egymagában üldögélő személy elsírja magát. Nem igazán tudok rájönni, miről van szó.

>!
Angele P

Figyelem a sarkát a lépcsőfokon, ahogy fel-le mozog, lassan követem, igyekszem ugyanúgy lépni, mint ő, megpróbálok én is úgy rugózni. Sokkal jobb valaki mögött lépkedni. Mert így láthatjuk, mi a helyzet a lépcsővel, és ha valaki más már kipróbálta előttünk a fokokat, akkor pontosabban tudjuk, hol is vannak.

>!
Angele P

– Szegény Elizabeth – sóhajtom. Nem láttam azóta, hogy bejött a konyhánkba összeszedni a mazsolát anyám süteményéből. Azóta bármi megeshetett vele. Arra kellett neki a mazsola, hogy megetesse a bolond nőt. A bolond nőt, aki igazából madár volt, és a nővérem feje körül repkedett. A nővérem megijedt, és Douglasszel alagutat ástak Amerikába. Megpróbáltam követni őket, de nekem nem sikerült addig ásnom. Talán ők vitték magukkal Elizabethet?

>!
Tomis_Andrea

Mindig megdöbbent a tükörképem. Sosem hittem volna, hogy meg fogok öregedni, azt meg végképp nem, hogy ilyen leszek. A bőr a szemem körül és az orrom nyergén egészen meglepő ráncokat vet. Határozottan hasonlítok miatta valami gyíkra. Már nem tudom felidézni az arcomat, csak néha fel-felvillan előttem.

1 hozzászólás
>!
Angele P

A gyülekezetben mindenki kicsípi magát kicsit. Vagy legalább tesznek valami erőfeszítést, selyemsálat tekernek a nyakuk köré, csillogó csatot csúsztatnak a hajukba. Jó darabig félénknek és olyan hétköznapinak érzem magam. Aztán eszembe jut, hogy öreg vagyok, és ezért engem senki sem néz meg.

>!
Angele P

— Köszönöm, Katy. Te csak nevess nyugodtan, de nem várhatod el, hogy ilyen fura színű ruhákat hordjak. Vörösesbarna, meg rózsaszínes bordó, meg zöldeskék vagy minek hívják. – De ettől függetlenül elmosolyodom; jóleső érzés, hogy tréfálkozik velem. Elizabeth is gyakran ugrat. Ettől embernek érzem magam. Legalább akad valaki, aki szerint maradt annyi eszem, hogy értsem a viccet.

>!
Angele P

Gyűlölöm ezt a helyet és ritkán jövök ide. Utálom a kötetek dohos, koszos szagát; én magam sosem kölcsönzők könyvet. Olyan gyakran megesik, hogy az ember kinyit egyet, és azt tapasztalja, hogy csak úgy árad belőle a cigarettabűz, vagy a lapjain szét van kenve valakinek a vacsorája. Mostanában persze egyáltalán nem olvasok, úgyhogy ez már nem számít.


Hasonló könyvek címkék alapján

Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek
Jaume Cabré: Én vétkem
Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai
Cecilie Enger: Anyám ajándékai
Debra Dean: Leningrádi Madonnák
Eithne Shortall: Szerelem a huszonhetedik sorban
Szikszay Tamás: Kenyér Elemér
Juhász Ágnes: Memóriaőrző
Légrádi Gergely: Nélkülem