Visszhangzó ​szavak 24 csillagozás

Emma Forrest: Visszhangzó szavak

A ​huszonkét éves újságírónő Angliából Manhattanbe költözik. Magányos, önsebző és bulimiás, hangulatingadozásai pedig már túlmutatnak egy művészi különcségen. Öngyilkossági kísérlete után egy zsigeri optimizmust sugárzó pszichiáternél, Dr R-nél találja magát, akinek elegáns rendelőjében eleinte feszeng ugyan, ám az orvos elfogadásának köszönhetően hamarosan mély és bizalmon alapuló orvos-páciens kapcsolat alakul ki közöttük. Állapota hírére családja pánikban gyűlik köré, a fájdalom szélviharként sodorja magával, de az írást, az alkotást soha nem hagyja abba.

Az ezt követő nyolc évben Dr R lett a támasza: felismerte és kigyógyította a depressziójából, míg végül Emma abbahagyta az önsebzést, és megszabadult a bulimiától is.

Amikor egy nap időpontot szeretett volna kérni orvosától, nem tudta elérni. Meghalt. Éppen akkor, amikor talán a legnagyobb szüksége lett volna rá: szenvedélyes és tartós boldogságot ígérő párkapcsolata zátonyra futott. Ekkor Dr R tanácsát… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2012
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632932224 · Fordította: Szigethy-Mallász Rita

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Colin Farrell

Helyszínek népszerűség szerint

könyvesbolt


Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Emma Forrest: Visszhangzó szavak

Most vagyok igazán bajban, az értékelést illetően.
Nem szívesen csillagozok egy ilyen témájú könyvet, de bőven volt miért lehúznom sajnos.

Kezdem avval, hogy témáját tekintve nagyon nehéz , elgondolkodtató és megrázó.
Súlyos történet, sokszor emészthetetlen cselekménnyel.
Mai világunk egyik legnagyobb betegsége és utóhatása az önpusztítás.
Hogy ez kinél miképpen jön elő más kérdés.
Sokan élnek nap mint nap, a könyvben megismert problémákkal, de sokaknak nem jut sajnos egy DR. R., aki átsegítené a betegeket a gyógyulás útjára.
Pedig ezen szakemberek kincset érnek.
Hősnőnk vitathatatlanul megszenved minden egyes napért, de a legnehezebb időszakot már egyedül kell átélnie.

Ami meglepő számomra, hogy nagyon hamar befejeztem, azt kell írjam ,nem tudtam letenni és meg is lett az eredménye, alig pár óra alatt kiolvastam.
De avval is tisztában vagyok, napokig ezen fogok gondolkodni, mert mélyen érintet.

Ami viszont negatív és engem zavart, az a csapongó gondolatok egyvelege.
Valamint ezáltal olyan érzésem volt, mintha egy 12 éves gyermek naplóját olvastam volna helyenként.
A borító pedig egyáltalán nem illik a könyvhöz szerintem.
Ezektől függetlenül értékes, témáját tekintve.
Érdemes elolvasni.

>!
Black_Angel
Emma Forrest: Visszhangzó szavak

Nekem kicsit Jégviráglányos beütése volt, azt a könyvet pedig nagyon szerettem.
Látom, hogy itt molyon nem olyan népszerű könyv, amit nem igazán értek, hiszen elég jó könyv, van mondanivalója, ha az ember kicsit oda figyel a részletekre.
Nekem tetszett, néhol kicsit zavaros a történetet, és oda kell figyelni, de remekül leírja a depresszió, az önértékelési probléma minden lépcsőfokát. Nagyon jól, körítés nélkül leírta, mennyire rossz is ez, és Emmának mennyit segített Dr. R. Hiába, hogy nem volt vele testileg, amikor épp a legjobban szüksége volt rá, de lelkileg mindig mellette volt, és szerintem Emma ezt pontosan tudta, ezért is tartott ki ennyire.
Sok depressziós ember él a világban, néha ránézel valakire és nem tudod hogy ő éppen mivel küzd a kis világában. Fontos hogy az ilyen emberek megkapják a kellő figyelmet, és törődést, mielőtt végzetes dolog történne.. figyelj oda a másikra!

>!
Lucky_Saint
Emma Forrest: Visszhangzó szavak

Nem értem, miért nem kapott nagyobb visszhangot a könyv. Tény, hogy néhol kissé zagyva és nehezen követhető, de ha figyelembe vesszük az író patológiás személyiségét teljesen koherens. Hiteles képet ad a depresszió, a farcolás belső hátteréről, szépen megírva de nem cukormázzal leöntve.
Esendő, bolond, sebzett útkeresés, mely mellett a Prozac- ország általános iskolai fogalmazásnak tűnik, olyan jó stílusban van megírva.

>!
Carmilla 
Emma Forrest: Visszhangzó szavak

    Nem tudom, nekem fura, hogy mindenki a pszichiátriai problémái felől közelíti meg ezt a nőt, nekem meg elsőnek az jött le, hogy milyen okos, művelt, humoros és melegszívű. De biztos megint bennem van a hiba. Igazi X-generációs olvasmány volt –, egy kicsit hangoskönyv (mert rögtön felhangzottak a fejemben az emlegetett zenék – vagy ha nem, hát megkerestem őket youtube-on); tele képekkel-festményekkel (ezek is mindig bevillantak); filmes utalásokkal; tájakkal és illatokkal… Számomra ezek miatt is rendkívül élményszerű és élvezetes volt. Pedig igen, alapvetően súlyos és csöppet sem vidám a történet: egyrészt egy hozzá közel álló személy halálának (dr. R., a pszichiáter), másrészt egy szakítással végződő nagy szerelemének ("Gypsy Husband", azaz Colin Farrell) gyászmunkáját rója ki rá az élet. Aminek végül is az írás lesz az egyik eszköze, s nem is akármilyen: ugyanis ez a nő TUD írni, érzéseket közvetíteni, közhelyek nélkül megjeleníteni életeseményeket –, pfúú, én nem is tudom ilyen jól kifejezni magam, csak keresgélem a szavakat. Tetszett, hogy úgy ír le érzéseket, hogy közben sosem válik érzelgőssé, hogy az öngyilkossági késztetéseit is egyfajta (ön)iróniával tudja kezelni, és minden komplexusa ellenére egy igazándiból komplex személyiséget ismerhettem meg benne. Egy olyan embert, akivel el tudnék beszélgetni, (vagy szerényebben: levelezni); akit legszívesebben megölelnék, hogy hé, nincsen veled semmi baj! …Vagy csinálnék neki egy forró csokoládét, mittudomén, haha. Természetes, hogy akik kiegyensúlyozott, boldog kispolgári életet élnek, átlagos családban (dolgos kis férj, 2-3 gyerek, saját lakás stb.), azok nem tudják átélni ezt –, nem lep meg, mondom, de nem is irigylem őket. Van a felfokozott hangulati zavaroknak, a túlérzékenységnek egy nagy áldása is a sok szenvedés ellenére: hogy sokkal többet látnak, éreznek, tapasztalnak az ilyen emberek a világból, és ezt sokszor közvetíteni is tudják a többiek felé a művészetek által, zenében, filmen, képeken vagy épp könyvben.
Becsüljük meg őket és vigyázzunk rájuk, amennyire lehet.

>!
Jadranka
Emma Forrest: Visszhangzó szavak

Nekem rögtön a Prozac-ország és Az üvegbura jutott eszembe, ahogy a tartalmat elolvastam. És mivel azokat szerettem és értettem, úgy gondoltam, ez is tetszeni fog. Igen, így is volt, tetszett, ahogy Emma alakult, erősödött, Dr. R-nek és saját magának köszönhetően.
Azok, akik kívülállók, nehezebben érthetnek és kedvelhetnek meg egy ilyen könyvet, mint akik ebben élnek. Remélem, utóbbiak közül mindenki megtalálja a maga Dr. R-jét, mielőtt valami visszafordíthatatlan történne.

>!
Bookworm99
Emma Forrest: Visszhangzó szavak

Általában kerülöm a depresszív hangulatú könyveket, ez pedig a hátoldalt olvasva nem tűnt vidámnak, mégis elkezdtem, mert kellett egy kis pszichológiás motiváció a saját írásomhoz.
És milyen jól tettem, hogy elkezdtem! Eszméletlen, hogy egy ilyen komoly problémáról ennyire könnyeden és humorosan(!) tud írni az írónő, mindezt úgy, hogy nem lesz komolytalan a könyv. Emma karaktere az összes mániájával együtt egyszerűen bájos, néha úgy éreztem, a benne lévő kislány beszél hozzám.
Nagyon érdekes és sokat tanultam belőle. Egy olvasást mindenképp megért!

>!
Shauna P
Emma Forrest: Visszhangzó szavak

Úgy érzem, régen olvastam a valóságot ilyen mértékben visszatükröző történetet.
Igen, a valóság nem csak egy rózsaszín vattapamacs lehet, hanem egy hideg, jég és kő darabokkal teli hógolyó is, mely ha eltalál, az bizony fáj…
Sok depresszióban szenvedő ember él közöttünk, sokan feladják, de még többen próbálják túlélni a mindennapokat, küzdenek a saját boldogságukért. Rájuk egy kudarc sokszorozott erővel csap le és igenis szükség van a Dr. R.-hez hasonló segítő kezekre, akikbe kapaszkodhatnak.

Emma Forrest megjárta a poklok poklát, számára a mentő angyal Dr. R.-volt… Sajnos pont az egyik legnagyobb küzdelme során nem tudta már támogatni őt, de Emma addigra erősebb lett, sokkal erősebb, bár ezt akkor még ő maga sem vette észre.

A történet sokszor csapong, stílusa laza, az írónő korlátok nélkül ír a gondolatairól, képzelgéseiről. Kissé kaotikusnak hathat, de ha jobban belegondolunk az írónő személyisége is éppen olyan kaotikus, mint az írásmódja.

(A borító viszont nem nyerte el a tetszésem… Valahogy nem az igazi…
VB-re pedig a jövőben teljesen más szemmel fogok tekinteni… Már nem lesz ugyanaz az ember a szememben, mint eddig…)

>!
Judy22
Emma Forrest: Visszhangzó szavak

Azt hiszem bennem túl sok visszhangot nem vert a könyv. Még sajnálni sem tudtam igazán a főszereplőt.


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

    A nők szinte mindig gyógyszerrel csinálják. Csöndes feloldódásra vágynak, olyasmire, mint amikor a klasszikus soullemezeken Otis Redding hangja szép lassan a semmibe halkul. Vajon mi történik utána? Mit csinálnak a zenészek a néma szobában? Valaki vigyen oda.

48. oldal (Athenaeum, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság · Otis Redding
>!
Carmilla 

    Aztán egyik reggel azzal a gondolattal ébredtem, hogy basszus, nincs kedvem több pasival megosztani az ágyam. Inkább macskát akarok.

105. oldal (Athenaeum, 2012)

>!
Carmilla 

– Ott van például a psiszhai Szimhe Bunim története. Ez a híres haszid tanító egy alkalommal ezekkel a szavakkal mutatott egy csapat haszidra: „Látjátok őket? Halottak.” Mire az egyik tanítványa megkérdezte: „Hogy érted azt, hogy halottak?” "Hát úgy, hogy halottak", feleli reb Szimhe Bunim. „De honnan tudod?”, kérdezgették tovább a tanítványok. „Hiszen járnak-kelnek az utcán.” Azt feleli erre reb Szimhe Bunim: „Halottak, mert megszűntek kérdezni”. Kisvártatva azt kérdi az egyik tanítvány: „Rabbi, honnan tudhatom magamról, hogy nem vagyok halott?”. Reb Szimhe Bunim azt feleli: „Hát onnan, hogy megkérdezted”.

211. oldal (Athenaeum, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: rabbi · tanmese
>!
Carmilla 

    Se nem tornázom, se nem meditálok naponta, az öngyilkosság viszont minden áldott nap az eszembe ötlik; olyan, mint valami ismerős, akinek munkába menet rendszeresen odabiccent az ember.

247. oldal (Athenaeum, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
>!
Carmilla 

    Elmondjam, milyen érzés Oféliának lenni Millais festményében? Sok a langyos áramlat. Fuldoklás közben látszik az ég és látszanak a fölém hajló faágak. Csodálatos. Felszínen maradok, amíg csak lehet. (…)

253. oldal (Athenaeum, 2012)

3 hozzászólás
>!
Shauna P

Első és egyetlen alkalommal viselkedtünk szerető szülőkként, mikor úgy döntöttünk, nem tartjuk meg. Első és egyetlen alkalommal voltunk gyengédek egymáshoz.

120. oldal

>!
Shauna P

Furcsa érzés öncsonkítóként attól rettegni, hogy valaki más is kárt tehet bennem.

123. oldal

>!
Carmilla 

Roxyra, a gyerekkori teknőctarka cicámra próbálok hasonlítani. Egy döglött macska a példaképem.

36. oldal (Athenaeum, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: példakép
>!
Carmilla 

(…) Ahogy a keresésére indulok, az utcán belebotlom egy általam nagyra becsült íróba, aki ráadásul lelkes fülszöveget írt a könyvemhez.
– Helló, Emma Forrest vagyok.
– Ó, helló, Emma.
– Kösz a fülszöveget.
– Nagyon tetszett a könyv.
Elhallgatok.
– Feljönne hozzám lecsapni egy poloskát?
Úgy néz rám, mintha én lennék az a poloska.
– Nem.
– Nem?
– Nem. Nem avatkozom a maga életébe.

44. oldal (Athenaeum, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: poloska
>!
Bookworm99

Egyszer, még kezdő mániás koromban, amikor anyu és az első férje már rég nem tudtak egymásról semmit, kinyomoztam, hol lakik ez a fickó, akit csak hallomásból ismerek, és írtam neki, véletlenül nem halt-e még meg.

Nem bunkóságból, csak érdekelt.

13. oldal, 1. fejezet


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Eve Ainsworth: Sebek
Eve Ainsworth: Damage
Nagy Anikó Johanna: Egy szót se szólj!
Sofi Oksanen: Sztálin tehenei
Jodi Picoult: Törékeny
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
Denise Jaden: Never Enough – Soha nem elég
Julia Bell: Súlyos
Túry Ferenc: Anorexia, bulímia
P. J. Cooper: Farkaséhség (bulimia)