A ​szoba 90% 890 csillagozás

Nem most olvastam először A Szobát. Pár éve, első megjelenése után, és azóta sem tudtam elfelejteni. Vannak könyvek, amelyeken gondolkodni kell pár év után, hogy miről is szóltak. A Szoba nem ilyen. Persze nem emlékeztem rá szóról szóra, de a fő történésekre, a hangulatára, a kiváltott érzésekre igen. Azóta már film is készült belőle, és mindenképpen szerettem volna elolvasni mégegyszer a film megnézése előtt.

Második olvasásra már tudtam mire számíthatok, mégis legalább annyira, ha nem jobban, megérintett, elbűvölt és megrázott ez a történet.

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/04/emma-donoghue-szoba.html

Az élet szép. Nem? Kényelmetlen volt olvasnom, mivel emlékeztetett azokra az érzelmekre, amelyeket annak idején Stephen King „félelmetes erőfeszítései” idéztek elő. Viszont a „A szoba” nem csak a terror, a fogság és az elszigeteltség meséje, hanem több lencsén keresztül olvasható – pszichológiai, szociológiai, politikai – dráma, amely a feltett kérdéseivel és válaszaival túlnő a brutális alapsztoriján. Nem csupán áldozat és túlélő története, hanem egy gyermek fejlődésének tanulmányozásaként is szolgál, bemutatva a szavak, a mesemondás erejét, és egyben egy különleges himnusz az anyaság dicséretére, a szülői szeretetre.

Sok milliós példányszámban eladott rémes tartalmú borzalom. Jó, hogy a gyerek, Jack mesél. Az valamit talán könnyít a rémségen. A Szoba -fogság új értelmet kapott.
A Kint pedig legalább annyira ijesztő tud lenni.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/03/a-szoba.html

Egy szörnyű, talán a legszörnyűbb dolgot gyerekszemmel elmesélni számomra nem volt szerencsés. :( Volt benne valami különösen megrázó, de sokat tompított egy olyan cselekményen, amit egyszerűen nem lehet tompítani.

Elèggè durva témát dolgoz fel a könyv. Egy kisfiú szemszögéből ismerhetjük meg a Szobán belüli èletet,ahová az anyukája 7 évig,ő maga pedig rabságban születése után,5 évig volt bezárva. Szívszorító volt olvasni a mindennapi rutinjukról. Szorítottam nekik, hogy sikerüljön megmenekülniük. Jack ismerkedésre a külvilággal hitetlenkedéssel töltött el és megnyugodtam,hogy happy enddel végződik mindenki számára a történet. Sajnos tènyleg vannak ennyire beteg emberek,akiknek a mások kiszolgáltatottsága okoz örömet.

Évekig nem érdekelt. Totál el se akartam olvasni, gyakorlatilag soha. Aztán jött a saját kihívásom, ezért csak nekikezdtem.
Először angolul szereztem be, de aztán valahogy mégis magyarul álltam neki. Aztán örültem is ennek, mert nem tudtam, hogy a négyéves Jack meséli el. Most persze már nem akarom elolvasni angolul, mert nem biztos, hogy használna az angolomnak, ha véletlenül így jegyezném meg.
A könyv maga tetszett, nagyon jó volt, valahogy nem borított ki, mert Anya megtett mindent, hogy Jack teljes életet éljen. Jack meg cuki volt. Igazából ennél többet nagyon nem tudok mondani, mert annyira nem fogott meg, hogy ennél többet ki tudjak emelni. Jöhet a film!
(7 évvel később; még mindig nem néztem meg a filmet)

JancsiJack, én kis félhősöm! Örökre a szívembe loptad magad!❤

Istenem! Imádtam. Minden egyes sorát.
Megindító, felkavaró, fájdalmas, gyönyörű, elbűvölő, vicces.

Az, hogy az írónő egy kisfiú szájába adta a történetet nagyon jó ötlet volt. Semmihez sem hasonlítható elbeszélést kapunk ezáltal. spoiler Látom magam előtt ezt az ötéves, copfos fiút, akinek a Szoba jelenti az egész világot és Anya a mindenkit, és másra sem vágyom jobban, minthogy szorosan megöleljem, és a fülébe súgjam, hogy milyen varázslatos kisgyerek spoiler

Ez egy csodás és szívet tépő történet. Olvassátok!

Ez a könyv nem attól lesz megható, szép vagy különleges, mert egy sikeres kiszabadulásról és az újrakezdésről ír, hanem mert mindezt egy 5 éves kisfiú szemszögéből teszi meg. Az írónő nem kis fába vágta a fejszéjét, hiszen rettentő nehéz úgy írni egy gyerek nézőpontjából, hogy közben ne legyen túl gyerekes maga a könyv, viszont hiteles is maradjon a fiú gondolatmenete. Gratulálok, Emma Donoghue, ezt tökéletesen megoldotta, sőt még a humort is sikerült belecsempésznie!
Emellett elénk tárja az összes olyan nehézséget, amivel ilyenkor szembekerülhet az ember, mert egy ilyen történet nem a szökéssel ér véget.
De az egyik legfontosabb rész számomra, az volt, amikor Anya interjút ad. A riporter tökéletesen ábrázolja, hogy a média mindig mit akar kihozni az ilyen történetekből, és hogy a társadalom hogyan viszonyul Jackhez. Mert igen, igazi kis hős, de senki sem feledkezik meg róla, hogy ki az apja, és milyen körülmények között fogant.
Jack pedig a maga kis egyszerűségével, naivitásával és eszével felfedezte a világot, és belopta mgát a szívembe. ♥

Döbbenetes, szörnyű, elgondolkodtató. Az elején kezdődött anya és fia szokatlan párbeszédével, amiből csak a szeretet, és a háttérben lappangó gonosz érződött, de ahogy haladtam, egyre inkább hatalmába kerített az érzés, egyre nagyobb súllyal nyomta a mellkasomat, és amikor ők felszabadultak, még akkor sem volt vége. Sőt, akkor kezdődött. Nem kívánom hosszan elemezni, mert ez az életszagú történet elég ismerős lehet más emberekkel, más történetből. Nagyon furcsa, hogy Jack szemszögéből lett megírva, de valamiért nagyon jó, mert így talán emészthetőbb, a gyermeki naivitás szeméből. Sok fájdalom, melyben ott egy anya-fiú (patológiásan?) mély kapcsolata, és egy szobánál is nagyobb űr, aminek a végén ott a változás fénye. Nagyszerű, mindenkinek el kéne olvasni.

Elég zavarosak az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt nagyon megrázó egy ötéves gyerek szemén át nézni egy ilyen helyzetet, miáltal az olvasó sokkal árnyaltabb formában szembesül az egésszel és csak sejthetjük, mi játszódhat le az anya fejében és hogyan éli meg ezt a borzalmat. És láthatjuk, hogy az anya milyen eszközökkel igyekszik védeni minden egyes pillanatban a gyereket, hogy a lehető legtöbbet kihozza ebből a kényszerűségből és egy viszonylag élhető világot teremtsen számára a négy fal között. spoiler

De sajnos pont ez a gyerekszemszög volt az, ami egy kicsit távol tartott az egésztől. Nagyon nehezen hangolódtam rá erre a nyelvezetre és eleinte kevésbé volt türelmem átlátni a sorok között. Aztán változott a helyzet, de így sem sikerült érzelmileg közelebb kerülnöm a történethez.