Ezt a könyvet @KönyvParfé blogján láttam meg először, kíváncsi is voltam a bejegyzése végére, ahol mindig készít valami finomságot az olvasott könyvhöz kapcsolódóan.
Míg a bejegyzés végére értem, a szemem előtt barna kókuszgolyó-csíkok, sárga limonádék és zöld gyümölcskocsonyák vonultak el.
De ezek egyikét sem találtam, hanem egy nagyon élethű, ehető sebtapaszt, ami még jobban is tetszett, mint az általam elképzelt undiságok.
Szó van ebben a könyvben pukiról, rotyogó fenékről, akarom mondani kakiról, pisiről izzadságról, nyálról, hányásról, vérről, sebekről és takonyról. Tegye fel a kezét – úgysem látom –, aki ezek közül az undiságok közül még nem hallott valamelyikről. Vagy aki nem szokott kakilni, pisilni, nem hányt még sosem, és zöld takony sem folyt az orrából. Ugye-ugye, nem ismeretlen dolgok ezek? Akkor most undik, vagy nem undik?
Mindezekhez a kivételes információkhoz pedig nagyon érdekes módon juthatunk hozzá, kihajtható tasakokból, orrból kihúzható takonycsíkból, forgatható hányásból, felhajtható wc ülőkéből és igenigenigen, egy darab kakit is meg kell mozgatnunk, hogy megtudjuk, mi rejlik alatta.
A végére már nem az undiság jut eszünkbe, hanem elkap a hajtogatás és húzgálás öröme, majd pedig a megnyugvás, hogy végigolvastad hányás, kakilás, pisilés és pukizás nélkül. Vagy mégsem?
Szóval undi-undi a könyv, de rólunk, emberekről szól. :)
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2017/02/emma-dodson-es-sa…