Drowned ​Country (The Greenhollow Duology 2.) 86% 10 csillagozás

Nehezen indult el, legalábbis nekem úgy tűnt. Hogy ez csak annak köszönhető, hogy ez a könyv Henry szemszögéből meséli a dolgokat, hogy pusztán Tobias elbeszélésén múlott, hogy az első részt misztikusabbnak találtam, nem tudom egyértelműen megmondani.
Elég zavaró volt, hogy a könyv első felében kerülgetjük a témát, miszerint az első rész óta eltelt két év, és főhőseink már nincsenek jóban egy nézeteltérés miatt, és állandóan ehhez térünk vissza gondolatban, hiába halad a cselekmény.
A második felére azt mondanám, hogy „összeszedte magát” a történet, és ismét egy nagyon jó kis mese kerekedett belőle, szép befejezéssel és persze az elmaradhatatlan tanulsággal. Ha úgy tűnne, hogy elviccelem, akkor szólok, hogy nem. Tényleg fontos az üzenet, hogy a szeretet, és egymás kölcsönös megértése segít megtalálni az utat a boldoguláshoz.
Jó volt, de az eleje miatt nem tudok maximális csillagot adni. Kedves felolvasóm viszont ismét egy szépséges hangoskönyvet készített a sorozatból.

Először is: káprázatosan szép borító! Másodszor: váratlanul izgalmas cselekmény, és több szívfájdalom meg dráma, mint amire számítottam. Így kell feldobni egy folytatást!

A Drowned Country természetesen ugyanabban, hagyományokból ismert lényekkel belakott, misztikus világban játszódik, mint a korábbi könyv, ám a hangulata kissé más. Legalábbis az első fele sokkal „földhözragadtabb”. Direktebb, kevésbé földöntúli/ködös megfogalmazásban íródott. Felvesszük a szálakat, hallgatjuk Silver nyavalygását, és találgatjuk, vajon mi is történhetett… A második fele már inkább hasonlított az első könyvre. Végig nagyon tetszett, de úgy gondolom, túlontúl hirtelen lett vége. Minden rossz, rossz, rossz, és bumm! az utolsó oldalon megoldódik az összes probléma. Ettől függetlenül jó lezárás, bár ki tudja, még lehet folytatás. spoiler