Station ​Eleven 13 csillagozás

Emily St. John Mandel: Station Eleven Emily St. John Mandel: Station Eleven Emily St. John Mandel: Station Eleven Emily St. John Mandel: Station Eleven Emily St. John Mandel: Station Eleven

DAY ​ONE

The Georgia Flu explodes over the surface of the earth like a neutron bomb.

News reports put the mortality rate at over 99%.

WEEK TWO

Civilization has crumbled.

YEAR TWENTY

A band of actors and musicians called the Travelling Symphony move through their territories performing concerts and Shakespeare to the settlements that have grown up there. Twenty years after the pandemic, life feels relatively safe.

But now a new danger looms, and it threatens the hopeful world every survivor has tried to rebuild.

Moving backwards and forwards in time, from the glittering years just before the collapse to the strange and altered world that exists twenty years after, Station Eleven charts the unexpected twists of fate that connect six people: famous actor Arthur Leander; Jeevan, a bystander warned about the flu just in time; Arthur's first wife, Miranda; Arthur's oldest friend, Clark; Kirsten, an actress with the… (tovább)

>!
Vintage, New York, 2015
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780804172448
>!
Picador, London, 2015
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781447268970
>!
Random House, 2014
ASIN: B00M284KO0 · Felolvasta: Kristen Potter

2 további kiadás


Kedvencelte 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

>!
Hanna IP
Emily St. John Mandel: Station Eleven

A Lear király bemutatóján a Leart játszó színész szívinfarktust kap, de halála szinte fel sem tűnik azon az éjszakán, amely arról lesz híres, hogy akkor szabadult el a világ legvirulensebb és legpusztítóbb járványa. Húsz évvel később mégis ennek a színésznek a nyomdokaiban lépked a Travelling Symphony nevű zenekar és vándortársulat egyik színésznője, hogy kultúrát és valami kis fényt vigyen társaival együtt az egymástól elvágott, túlélésért küzdő közösségek életébe.

„Mert a túlélés nem elég.”

Ez a társulat, és a könyv mottója is. A halott színészhez kötődő alakok egymásba szövődő múltján és jelenén keresztül látjuk a végzetes éjszakát, a civilizáció összeomlását, és az új világot, ahol mindig van, aki tovább vigye a fáklyát. A főbb szereplők közötti szálak végig nagyon finoman vannak érzékeltetve, nincsen nagy egymás nyakába borulás, még felismerés sem nagyon, ugyanakkor érezni a finom érintést mindegyikük életén, amit a többiek hagytak. A mentős, aki nem tudott segíteni a színészen, emlékszik a Lear lányát játszó, traumatizált gyerekszínészre… a lány később, felnőve, a széthulló települések közötti úton azt a képregényt olvassa rongyosra, amelyet a halott színésztől kapott… Láthatatlan háló feszül a karakterek között,

Nagyon szép, lírai könyv a művészet értékéről, amely az apokalipszis után sem veszít fontosságából és emberek életére gyakorolt hatásából. A szereplők küzdenek, elbuknak, győzedelmeskednek, de viszik tovább a lángot, mert mindig van, akinek át lehet adni. Néha egy képregényt. Egy színielőadást. Egy zeneművet. Vagy akár csak egy mondatot, ami valakinek az életét megváltoztathatja.

Bővebben: http://sfmag.hu/2015/03/31/shakespeare-es-apokalipszis-…

5 hozzászólás
>!
brigi11 P
Emily St. John Mandel: Station Eleven

Új kedvencet avattam. Nem véletelen, hogy annyi díjat nyert tavaly külföldön, teljesen jogosan. Ez egy csodálatos történet, a maga disztopikus elemeivel együtt is. Nagyon jó a történet vezetés, jók a karakterek, talán az egyetlen hiba nekem az volt, hogy nem lett igazán kedvenc szereplőm, mindenkit nagyon szerettem. Voltak benne olyan csavarok, amitől teljesen tátva maradt szám. A disztópia kategórián belül is a könnyebb, szerethetők közé tartozik és a vándorszínház, zenekar, képregény és Shakespeare teljesen elvarázsolt.

>!
chibizso
Emily St. John Mandel: Station Eleven

Kezdjük azzal, hogy ezt én spekulatív fikciónak fogom hívni, nem pedig sci-finek. De még inkább én szépirodalmi könyvnek fogom tekinteni, mert az SF csak bizonyos elemekben jelent meg. Emily St. John Mandel ugyanis nem társadalmak alakulásán vagy az emberiség hogyantovábbján spekulál, hanem egy nagyon érdekes narráción keresztül tesz fel egy teljesen releváns kérdést: Miért van szükségünk művészetre?
A regény befejeztével mondhatjuk, hogy a túlélésért, és egy teljesen jó választ adunk is ezzel. Azonban a szereplők egymásba fonódó élete más válaszokat is kínál, nagyon helyesen. Nem teljesen van kimondva, de érdemes megfigyelni, hogy valamilyen formában mindenki életében jelen van a művészet, legyen az egy képregény, film, színdarab vagy egy vallásos könyv, Mandel pedig nagyon szépen kibontja, ki mit kezd az életében jelenlévő művészettel.

Bővebben: https://lesen-in-der-fremdsprache.blogspot.hu/2018/04/s…

>!
Bogas P
Emily St. John Mandel: Station Eleven

„We shed as we pick up, like travellers who must carry everything in their arms, and what we let fall will be picked up by those behind. The procession is very long and life is very short. We die on the march. But there is nothing outside the march so nothing can be lost to it.” (Az idézet nem a könyvből, hanem a W.S.-rajongó T.S.-tól származik.)

>!
rhysciar P
Emily St. John Mandel: Station Eleven

Biztos, hogy velem van a baj, de 200 oldal után elegem lett belőle, halálra untam rajta magam.

>!
Helyna
Emily St. John Mandel: Station Eleven

Nem volt ez rossz, tetszett hogy olyan kis csendes posztapokaliptikus volt, de azért akadtak rosszfiúk is.. tetszett a szereplõk életeinek összefonódása, a világvége elõtti események leírása, a képregény és Arthur szerepe, az egész ötlet, hogy egy színjátszó társulatról szól. Éreztem mit akar, de valahogy mégsem tett rám olyan nagy benyomást, nem marad annyira emlékezetes a hangulata vagy a történet vagy a karakterek sajnos. De nem volt rossz. A repülõteres rész volt a kedvencem, mert éppen én is különbözõ repülõtereken olvastam, át tudtam érezni nagyon. x)

>!
mrszmotyi
Emily St. John Mandel: Station Eleven

Meg kell tanulnom félbehagyni a könyveket. Még időben, hogy ne kényszeríthessem magam a befejezésükre egy-két kihívás miatt.

Hihetetlenül unalmas volt. Teljesen érdektelen történettel.

Egy világméretű pandémia miatt összeomlik a civilizáció, az emberek nagy része meghal.
Egy híres színész szíve viszont még az apokalipszis előtti este feladja egy színházi előadás során, de egy-két ismerőse, volt felesége és fia túléli. Így aztán meg kell ismernünk, hogy ezek az ismerősök hogyan ismerték meg a színészt; eme színész élettörténetét, a híres emberekre jellemző problémáit; az ismerősök apokalipszis utáni életét. Természetesen, az ismerősök jelentős része véletlenül összefut az apokalipszis során és után.

Nem sok sci-fi elem van a könyvben azon kívűl, hogy egy vírus kiírtja az emberiséget.
Kivéve, ha hozzávesszük, hogy az apokalipszis után születetteknek az esemény előtti élet tűnhet sci-finek (ahogy erre a könyvben is utalnak).

>!
tentacion
Emily St. John Mandel: Station Eleven

a poszt-apokaliptikus téma és az időn átívelő több nézőpontos narratíva volt az oka, hogy végül megvásároltam a könyvet, és csak mikor már ideért vettem észre, hogy egy színtársulatot követ a történet egyik része, ami kicsit elvette a kedvemet, de a végén nagyon pozitívan csalódtam, bár körülbelül az a szál érdekelt a legkevésbé.
az írást nagyon szerettem, a történetvezetés mindenképpen az egyik legerősebb pontja, és az apokalipszis kezdetéről szóló részeket is imádtam (oké, az imádat érdekes kifejezés rá), akárcsak, hogy minden kis apróságot összekötött a végén az író, ami sokszor még jelentéktelennek tűnt, és ugyan karakterek terén nem volt túl erős a regény, a kivitelezés mindenképpen kárpótolt érte és bekerülhetett a kedvenceim listájára.


Népszerű idézetek

>!
rhysciar P

No more Internet. No more social media, no more scrolling through litanies of dreams and nervous hopes and photographs of lunches, cries for help and expressions of contentment and relationship-status updates with heart icons whole or broken, plans to meet up later, pleas, complaints, desires, pictures of babies dressed as bears or peppers for Halloween. No more reading and commenting on the lives of others, and in so doing, feeling slightly less alone in the room. No more avatars.

32. oldal

>!
brigi11 P

First we only want to be seen, but once we're seen, that's not enough anymore. After that, we want be remembered.

187. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

David Mitchell: Cloud Atlas
Stephen King: The Stand
Paolo Bacigalupi: The Windup Girl
Richard Matheson: I Am Legend
Lois Lowry: Gathering Blue
Neal Stephenson: Seveneves
Patrick Ness: More Than This
Dmitry Glukhovsky: Metro 2035 (angol)
Margaret Atwood: The Year of the Flood
Moira Young: Blood Red Road