My ​Body 9 csillagozás

Ez olyan nesze semmi fogd meg jól volt számomra. Azért Emily-t sem az eszéért szeretjük, mondjuk én másért sem. Kíváncsi voltam mit tud ő írni, így nekiálltam angolul, sejtettem nem egy nagyon magasan kvalifikált nyelvezetű lesz, nem is tévedtem.
Feminista vonalat, csak nyomokban tartalmaz, nagyítóval kell keresni, hogy találj egy kis morzsát belőle. Nem egy határozott jelenség, olyan, mint aki egy másik bolygón élne, fura érzést keltett bennem az ő jelensége. Egész élete és gondolatai a test körül forog, szerintem szerelmes önmagába. A könyv sem volt összeszedett, nincs jól felépítve, nincs egy gerince ami mentén haladna, úgy belekóstolgatunk ebbe abba.
De végülis, amit akart megszerezte.
A pénzt.
A testével… nem mintha másba látott volna lehetőséget…

„The world celebrates and rewards women who are chosen by powerful men."

EmRata az utóbbi időben a podcast betekintőivel hívta fel magára a figyelmemet, és bár abba még nem hallgattam bele, a könyvére őszintén kíváncsi voltam.
Szerettem volna szeretni ezt, de nem sikerült.

Erős, valós témákat feszeget Emily: beszél arról, hogy a szülei mennyire csak a szépségét értékelték benne, eladták azt, a társadalom és ő hogyan használta a testét, a férfiak hozzáállásáról, mit vár el a világ egy társadalmilag szépnek titulált nőtől, mégis miért nézik le, elrejtőzködésről, önértékelésről.
Voltak benne jó gondolatok, tényleg. Emellett pedig nagyon sok olyan, ami túl távol állt a politikától, feminizmustól, szexualitástól és minden ilyen komoly mondanivalótól, amit a fülszövegben olvashatunk – ellenben nem volt annyira önéletrajzi, hogy életrajzi mű legyen.
Olyan kiforratlannak éreztem az egészet, és azt, hogy az előbb felsorolt témakörökről csak érintőlegesen beszélt.

Az irány határozottan jó, érezhető az, hogy mit is szeretne mondani, valójában azonban nem mondja.
Azt gondolom, ennek a megjelentetésével még várni kellett volna, mert még olyan „nesze, semmi, fogd meg jól” volt.
Aminek lehet több oka is:
a) most kezdte igazán látni a traumáit, a healing folyamatot és még önmagában is káosz van.
b) egyébként működőképes lehet ez – az írás –, csak a kezdés ilyen.
c) a valós érzései és sérelmei mellett, meglovagolja a „f*ck patriarchy, feminist” vonatnak azt a vágányát, ahol hozzá hasonló helyzetben, közegben lévő nők hatalmas támogatást, védelmet – icon címet – kapnak nő társaiktól, amiért kiállnak és megmondják a dolgokat, mint például 2022-ben Mia Khalifa és Julia Fox is.
Én személy szerint náluk őszintébbnek – off – érzem a felszólalást, mint most Emily esetében.
Az igazság erről majd egészen biztosan ki fog derülni.
Addig is… gondolkoztam, egy támogató – mert women support women – 3,5 csillagban, de erősebbnek, őszintébbnek gondolom a women protect women ideát, így végül nem tudok erre mást adni, mint 3 csillag – ugyanis vannak ennél jobb, edukatívabb, fontosabb mondanivalóval rendelkező írások a testről, a feminizmusról, a nőkről.
Kíváncsian várom a későbbieket.

„To me, girls sexualizing themselves wasn’t the issue, as feminists and anti-feminists would have us believe, but shaming them was. "

Nem vagyok nagy nonfiction olvasó, de idén a sok kihívás rákényszerített a komfort zónám feszegetésére. Azon kívül, hogy modell nem sokat tudtam EmRataról, de egy barátnőm nagyon ajánlotta, ő odáig meg vissza volt a könyvért, hát adjunk neki egy esélyt.
Vajon hogyan viszonyul valaki a feminizmushoz, aki a male gazenek köszönheti a hírnevet, a sikert, a pénzt és nagyjából az egész karrierjét? Vajon kijátssza a rendszert, hogy pénzt keres ebből vagy csak pontosan azt teszi, amit elvárnak tőle? Vajon hogyan hat valakire, hogy egészen kicsi kora óta azt tanították neki, hogy a szépsége a lényeg és csak a szépsége? Vajon milyen gyerekkor az, ahol már tinédzser korban tisztában van vele, hogy meg kell engednie a férfiaknak néhány dolgot, ha előre akar jutni? Vajon ura-e a helyzetnek és a testének, ha utána azt csinálnak a képekkel, amit akarnak és még csak az engedélyére sincs szükség?
Sok fontos témát felhozott a könyv szerintem és voltak benne érdekes és kevésbé érdekes részek. Nagyon jól kezdődött, erős esszéket válogattak az elejére és a vége és jól zárult. Kicsit engem elvesztett a közepe felé, ahol nem feltétlen éreztem azt, hogy totál lényeges írásokat tartalmazott, de tekintve, hogy nem mindegyik fejezet a könyv miatt lett írva (volt ami online publikációra készült), érthető volt a dolog.
Egyszerű lenne rámondani az egészre, hogy poor little rich girl meg hogy attention seeking, de akkor szerintem nem olvasták a könyvet. Nem arról van itt szó, hogy ne lenne tisztában a sikerével és a privilégiumával, hanem sokkal inkább arról, hogy lelkileg hogyan hatotottak rá a dolgok és tapasztaltainak köszönhetően hogyan viszonyul a feminizmushoz, a testéhez, hogy mi mindenen kellett keresztül mennie off és hogyan próbálja vissza venni az irányítást. Jól ír, okos, intelligens. Nem váltotta meg a világot, de nem is az volt az elvárás ettől a könyvtől.