A ​könyvek szerelmesei 87% 257 csillagozás

– A tiéd vagyok, Nora. Esélyem sem volt rá, hogy ne legyek a tiéd.

Őszintén nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog ez a könyv. Jó, persze már a fülszövege megfogott, de azt nem tudtam, hogy tényleg ennyire jó lesz.

Kezdjük azzal, hogy íróként és könyvmolyként ez a könyv tele van ismerős érzésekkel, pillanatokkal, cselekményekkel és gondolatokkal. Ráadásul zseniális ötletnek éreztem, hogy a már jól ismert kisvárosi trope lett kiforgatva. Oké, imádjuk a kisvárosokat, és az is igaz, hogy minden újabb kisvárosos sztori képes újat nyújtani, ha az író tesz bele valami egyedit, de itt szerintem eleve a kerettörténet, a sztori alapja lett új és tökre egyedi. Ami nekem ez nagyon bejött.

Ráadásul Nora és Charlie szóváltásai és párbeszédei már az első pillanattól fogva szórakoztatóak: konkrétan volt, hogy oldalakon keresztül email-eztek, és az is végig vicces és tartalmas bírt maradni, cseppet sem volt unalmas, amit az ember legszívesebben egy idő után már átlapozott volna. A kezdettől fogva megvolt köztük a kémia, de éengem az fogott meg a legjobban, hogy ők úgy kellettek egymásnak, ahogy voltak. Hogy minden ami Norát nem tette vonzóvá más férfiak szemében, ami a lénye része volt, de másnak nem kellett belőle, na, Charlie-nek pontosan az kellett és számára pont az volt a vonzó. És ez fordítva is működött.

A könyv egyszerűen végig hozta a szintet, nem laposodott el, nem csappant meg olvasás közben a lelkesedésem, sőt! Mindent adott, amire egy ilyen sztorinak szüksége van: a szerethető karaktereket, a nagyon is valós érzelmeket és gondolatokat, a kisvárosi varázslatos helyszíneket, az intellektuális, sokszor mégis huncut poénokat, a jól átgondolt és megvalósított cselekményt és a hála az égnek nem erőltetett konfliktust. Egyszerűen úgy volt jó, ahogy volt. És én nagyon élveztem olvasni!

Szerintem idén eddig ez a legjobb romkom, amit olvastam! Köszönöm szépen a @Central_Könyvek-nek a recenziós példányt és ezt a szuper könyvélményt!

Egyszerűen imádnivaló ez a könyv.
Imádtam a karakterfejlődéseket, a komoly témákat, a kisvárosi bájos hangulatot, de azt is, amikor a nagyvárosi pillanatokról és különleges dolgokról volt szó. Kontrasztos volt, mert egyszerre volt tele nehéz nyomasztó komoly dolgokkal és terhekkel, és egyszerre olvadt a szívem a kibontakozó romantikától. A végére annyira megszerettem mindent és mindenkit, hogy ellepte a szemem a könny, de nem tudtam, hogy ez most a szomorú részek miatt, vagy a boldog részek miatt, azt sem tudtam mit érzek ettől a könyvtől. Inkább annyi mindent éreztem..
Fantasztikus írás, ami nem egy nyáltenger, mégis szerethető. Egyszerűen ez most nekem tökéletes romkom volt. Végre olyan szereplőket kaptunk, akik nem a szokványosak..
Szerethető könyv :)

„Ismeretlen számról jött sms.
Miért írogat anyám arról, hogy milyen dögös vagy?
Ez csak egy valaki lehet.
Fura – felelem. Szerinted lehet köze ahhoz, hogy most jártam a könyvesboltban, és egy szál műbőr viharkabát volt rajtam?
Charlie válaszul képernyőfotót küld az anyjával folytatott diskurzusról.
Nagyon csinos a hölgyvendég írta Sally, majd egy külön üzenetben hozzátette: -Nincs gyűrűje.
Mire Charlie: Ó! El akarod hagyni Aput?”

Most hogy végigrágtam magam mindhárom könyvén, számomra eldőlt, hogy Emily Henry nem nekem ír. Lehet, hogy el tud majd csábítani egy remek fülszöveggel később is, de inkább jó lesz megfogadnom, hogy ne hagyjam magam. Jók az alapötletei, van benne humor és hangulat, de mégis roppant túlírt nekem továbbra is. Az erotikát meg hagyjuk, azt komplett kihagyhatta volna tőlem, de ez az én dilim, tudom.

Én ezt a könyvet nagyon, de nagyon imádtam!!!
A főgonosz New York-i csaj, aki utál mindent, ami nincs az irányítása alatt és, aki szédül ha nincs a lába alatt beton rákényszerül egy vidéki kiruccanásra. Ennek csak egy létező módja lehet : az imádott (és erősen várandós) húga könnyáztatta szemmel szépen kéri.
S ott az ősellenség, a mogorva pasas, aki legnagyobb döbbenetére ezen az Isten háta mögötti, lepukkant kis porfészekben dekkol.
A végkifejlet nem túl meglepő, de az odáig vezető út borzasztó szórakoztató!
Humoros, karcos, érzelmes és erősen személyiségfejlesztő.
Szeretem a karaktereket, akik nem csak úgy vannak, mert cukik, mert együttérzők, mert ilyen rohadt jól alkotta meg őket a Teremtő, hanem történetük van, ami formálta őket. Megkaptam ezeket a karaktereket és imádtam őket, kivétel nélkül!
Csodás volt, ahogy ráébredtek milyen varázslatos a kisvárosi élet… És a nagy büdös francokat!!! New York az New York ♥

Ez a könyv tökéletes kikapcsolódás lehet minden könyvmolynak aki imád a könyvekről olvasni, aki szeret könyvmolyokról olvasni és a rengeteg romantikus kliséről, ami megfordul a főszereplőink között, úgy hogy ők maguk tárgyalják ki ezeket! :)
Nagyon tetszett a rengeteg könyves utalás, h minden a könyvek körül forgott. Szinte otthon éreztem magam, vagyis inkább szeretnék így élni!
Kedveltem Norát, bármennyire is egy cápának volt bélyegezve, akiket szeretett azokat nagyon szerette. Csak magát helyezte mindig háttérbe és az életét folyton a könyvekhez hasonlította, végülis jogosan.
Kedveltem Libbyvel a kapcsolatát, szuper testvérek voltak, szeretnék én is ilyen jóban lenni a nővéremmel! Nagyon sokat nevettem rajtuk :D
Charlie is remekül illeszkedett a nővérek életébe. Nagyon tetszett a lelkiismeretessége és amilyen sokáig kerülgették egymást Norával.
Tetszett a kapcsolatuk alakulása,ahogyan kezelték a dolgaikat, a kémia is rendben volt és nagyon szurkoltam nekik.
Megint egy csodás kisvárosban tölthettük az időnket, nagyon szeretem az ilyen sztorikat!
Ez volt az első könyvem az írónőtől, de nem az utolsó. Biztos, h fogom még olvasni a könyveit!

Egyáltalán nem szirupos limonádé, ami a könyvszakmai körítésnek köszönhetően azonnal megvett magának.

Az írónő egyszerre tiszteleg a Hallmark romantikus filmjei előtt és állítja pellengérre a chick-lit műfaj jellegzetes kliséit, miközben emlékezetes karaktereket helyez a Nagy Almából egy kellemes kisvárosi környezetbe. Teszi mindezt rengeteg, az olvasást szerető emberek számára kedves könyves kapcsolattal, csipkelődős humorral és olyan fordulatokkal, amiket mindeddig kiszámíthatónak hittünk – arra persze a főhősök sincsenek felkészülve, hogy még mindig az élet a legnagyobb regényíró. A valódi viszont igazán meghúzhatta volna egy kicsit a mennyiséget… Nyilván szükség van a kötelező feszültségforrásra és a lassú izzásra, de az egy helyben való tocsogás minimális mértékben igenis rontja az élvezeti értéket és szerintem még mindig sok a 450 oldal tiszta szöveg.

Ettől függetlenül viszont egy teljesen kiváló kikapcsolódási lehetőség, ami abszolút megérdemli a jó minősítést, lévén túlmutat a megszokotton és számomra a Strandkönyv után kifejezetten pozitív csalódás.

„Úgy vélem, nem is kezdhettem volna jobb könyvvel az ismerkedést Emily Henry munkásságával. A könyvek szerelmesei kvázi egy óda a könyvmolyokhoz, amit az írónő megfűszerezett egy adag romantikával, egy szerethető kisvárossal, jó sok könyvvel, és egy nem szokványos befejezéssel, ami hihetetlenül megnyert magának.
Emily stílusa lehengerlő, rácáfolt a romantikus zsáner kliséire, emellett pedig egy egyedi, valóban könyvmolyokról szóló történetet írt meg, amely garantáltan minden romantikus könyvszerető ember szívét megnyeri. Az már csak ráadás, hogy a fordítás is jól sikerült, így abszolút teljes volt számomra az élmény.”

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2023/07/emily-henry-…

Akit elkap az elején Nora és Charlie szurkapiszka stílusa és humora, nagyon fogja élvezni, akit nem, annak nem biztos, hogy kell erőltetni. Kifigurázza a műfaj kliséit, amellett persze ízig-vérig romantikus sztori, ráadásul könyvszakmai környezetben. Jóval kevésbé volt kiszámítható, mint vártam, a humora és iróniája engem kilóra megvett. Csak a túlírtsága miatt vonok le egy kicsit, az utolsó harmadából a főszereplők tutira tudtak volna húzni.

Lám, egy jó könyv akkor is tartogat meglepetést, ha az utolsó oldalon kezded, és azt hiszed, hogy már mindent tudsz…

Félve kezdtem neki ennek a könyvnek. Nincsenek túl jó értékelések úgy általánosságban az írónő könyveinek és a százalék is gyengécske itt is.
Teljesen kikapcsolt és magával ragadott ez a sztori.
A karakterek hihetetlenül szerethetőek.
Nekem ez volt az 1. könyvem Emily Henry-től. Viszont tuti nem az utolsó. Ezt is szeretném újra olvasni.
Nora és Charlie párosát imádtam. Annyira szerettem ezt a kerülgetést. A ködösítés is jópofa volt. Tényleg kellemes meglepetés ez a limonádé könyv.

„Lám, egy jó könyv akkor is tartogat meglepetést, ha az utolsó oldalon kezded, és azt hiszed, hogy már mindent tudsz…”

Ha valaki egy romantikus könyvet vesz a kezébe tudja, hogy mi lesz a vége. Ez olyan, mint egy utazás. Nem csak a végállomás a lényeg, hanem a köztes helyek is. Nos, én sok mindenre számítottam, de erre nem.

Van az a pillanat, amikor az ember a kezébe vesz egy könyvet, még semmit nem tud róla, de már érzi, hogy az ő könyve lesz. Nekem pontosan ez lett ez a könyv. Olyannyira magával ragadott, hogy új kedvencet avattam.

Emily Henry nevével tavaly ismerkedtem meg a Skóciai nyaralás alatt egy boltban. Nagyon jó áron voltak angol nyelvű könyvek, így végigpásztáztam, és valahogy ezen akadt meg a tekintetem. Valami odavonzotta. Akkor meg is vásároltam magamnak a könyvet, és a Loch Ness tó melletti szállásunkon, a kanapén el is kezdtem olvasni. Sajnos idő hiányában csupán néhány fejezetet olvastam el akkor, és ahogy hazajöttünk valahogy ez elfelejtődött, így amikor megláttam, hogy érkezik magyarul, tudtam, hogy akkor az elsők között leszek, aki olvassa. Bánom, hogy végül angolul nem folytattam, de ez nem jelenti azt, hogy egyszer nem fogom elolvasni angolul.

Teljesen magával ragadott a könyv, amely egyszerre gúnyolta saját magát, és komolyan témákat sorakoztatott fel egyszerre. Hihetetlen hangulat lengte körbe az oldalakat. Megnevettet, szerelembe ejt és elpityeredsz. Olvastam sok jó könyvet, mostanában – meg sok rosszat is – ez mégis, kiemelkedik nálam.
A történet szinte rém egyszerű, de mégsem csak ennyi. Egy romantikus sztori megannyi mondanivalóval, a felnőtté válásról, a kapcsolatokról, a karrierről és a családi kapcsolatokról. Szépen magába foglal sok olyan dolgot, amiről beszélni kéne, amivel senki sincs egyedül.
Nora és Charlie karaktere szinte ugyan az, és mégis teljesen más. Mindketten megszállottan könyvrajongók, a munkájuk előkelő helyen van a toplistán, és maguknak valóak. Vagy inkább egymásnak. Egy munkamániást csak egy másik munkaőrült tud igazán megérteni.
Nora, a kívülről hűvös cápának tűnő karrierista nő, belül egy megtört, tele félelemmel és gátlásokkal küzdő kislány csupán. Édesanyjának köszönhetően bár volt gyerekkora, nem olyan, mint kellett volna, és hamar neki kellett gondoskodnia a húgáról, ami miatt az lett a célja, hogy megfelelő megélhetési körülményeket teremtsen mindkettejük számára. Bár szinte szöges ellentéte vagyok a karakterének, mégis együtt tudtam vele valamilyen szinten érezni, és nagyon szerettem.
Charlie, aki szintén egy komoly karrier orientált „viharfelhő”, egy érző szív, aki gondoskodni próbál mindenkiről, a magam mufurc módját. Bár a karaktere nem volt hóbortos, túlságosan keménynek sem mondanám. Inkább fegyelmezettnek és rendezettnek, aki szereti, ha minden információt megkap, ahhoz, hogy értékelni tudja a helyzetet, és a legjobbat hozza ki belőle. Nekem az ő karaktere is nagyon a szívemhez nőtt.

A könyv elején kapunk egy jó adag információmorzsát Noráról, és a családjáról, és szinte már repülünk is Sunshine Fallsba. A városka, az emberek, a környezet nagyon jól van tálalva. Semmi sem idill, mégis megnyugtató és zseniális. Hamar egymásba akad a két szereplő újra és már kezdődik is a bonyodalom, az adok kapok, az évődés is minden féle finomság-jóság. Kifejezetten olvastatta magát a könyv, remek volt a humor, hihetetlenül pezsdítőek és szexik voltak a párbeszédek, szikrázott a levegő a két karakter között.

Rengeteget ódát tudnék zengeni a könyvről, de én minden hibájával együtt imádtam, és a komfortolvasmányaim közé csusszant be.