Emily ​Brontë versei 22 csillagozás

Emily Brontë: Emily Brontë versei

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lyra Mundi


Enciklopédia 2


Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
gybarbii 
Emily Brontë: Emily Brontë versei

Mindössze egy regény által nem lehet igazán közel kerülni egy íróhoz, ezért is örültem annyira, amikor rátaláltam erre a kis verseskötetre. Ennek a gyűjteménynek a segítségével azonban jobban meg lehet ismerni Emily Brontë lelkét és gondolatait. Bár ha jól tudom, ezek között vannak cenzúrázott, rövidített versek is, és persze ez csak egy válogatás. De remélem, egyszer eljutunk odáig, hogy a kezembe vehetek egy gyűrű Emily Brontë összes versei c. kötetet.

4 hozzászólás
>!
HA86
Emily Brontë: Emily Brontë versei

L. P. Hartley A szerelmi postás című regényének mottójául az alábbi versszakot választotta Emily Bronte Láttalak, gyermek, nyári nap című verséből:

"Por gyermeke! illatos kelyhek,
fénylő kék ég és puha gyep
furcsa futárja mind a kertnek,
hová merész utad vezet."

Körülbelül azóta, hogy ezt a kis részletet olvastam, vágytam rá, hogy „még és még” olvassak Emily Bronte-verseket. Ez most megadatott, mert a könyvtárban, ahol dolgozom, lapult tőle a polcon egy kötet (az egyetlen). Az adatbázisunk szerint 2005 januárjában kölcsönözték ki utoljára. Közel tizennégy éve! Nem tudok nem kapcsolatot látni e könyv mostoha sorsa, és a versek melankolikus hangvétele között. Az elhagyatottság, a magány és a múlandóság miatti fájdalom, a múlton való merengés és a tovatűnt, boldog napok emlékének szembeállítása a boldogtalan, zord jelennel újra és újra visszaköszönő témák a versekben. Egy-két gyöngyszemtől eltekintve könnyen felejthető művek, de ha azt szem előtt tartva olvassuk a kötetet, hogy az Üvöltő szelek írónője a szerző, szerintem változik a szűrő, amin keresztül megítéljük őket. Nem is tudom, de mintha a regény és a versek valamiképpen egymás hatását erősítenék…
A fentebb idézetten kívül (nem is értem, miért :P) még az alábbi versszak fogott meg a Csak értem nem fog sírni szem kezdetű versből:

"Elég bú, hogy embernemem
üres, hazug és talpnyaló;
rosszabb, hogy önnön szellemem
éppoly romlott s alávaló."

>!
Amadea
Emily Brontë: Emily Brontë versei

Igazi vadromantikus válogatás, tomboló vihar, sötét szenvedély, magány, halál, düh, a szerelem fájdalma fonódik össze ezekben a versekben, és az Anne-nel közösen kitalált alternatív Anglia, Gondal hőseposzának töredékei.
(A kötetről bővebben a blogban, és már néhány vers is rajta van.)

2 hozzászólás
>!
Quiconque
Emily Brontë: Emily Brontë versei

Értékelés helyett egy részlet Charlotte életrajzából:
„… egyik nap véletlenül egy kézírásos verseskönyv került a kezembe, Emily húgom betűivel. Természetesen nem voltam meglepve, hiszen tisztában voltam vele, hogy tud verset írni és ír is verseket: a versek olvastán többet éreztem puszta meglepetésnél – mély meggyőződést, hogy ezek nem szokványos lírai kifakadások és egyáltalán nem hasonlítanak a nők által általában művelt költészethez. Úgy vélem, sűrű, tömör, erőteljes, őszinte írások. Valami különös zenét is kihallottam belőlük – szilaj, komor, felemelő zenét.”

Emily Brontë költészete gyönyörű és megindító.
Biztosan sokszor kézbe fogom még venni ezt a kis kötetet.

>!
Ingryd
Emily Brontë: Emily Brontë versei

Sajnos nem túl sokan ismerik a verseit, pedig egész jó ebben a műfajban. Biztos, hogy más eredetiben olvasni, mint a fordítást. Nekem mégis tetszett. Néhol lehangoló, borús, szomorú és fájdalmas, néhol pedig vad, szenvedélyes és romantikus. Ettől olyan jó ez a kötet.

>!
Timár_Krisztina IP
Emily Brontë: Emily Brontë versei

Nagyon tiszteletre méltó vállalkozás ez a kötet, bár sajnos nem túl sokan ismerik. Megértem. A legjobb műfordítók mentek neki ezeknek a verseknek, és a legjobbaknak törött bele a bicskájuk. :( Nem az ő hibájukból.
Emily Brontët nagyon nehéz magyarra fordítani. (Próbálva, bár természetesen Radnótival eszemben sincs összehasonlítani magam.) Minden szóra külön-külön oda kell figyelni, hogy az ember tényleg megértse a szöveget. Még az se mindegy, hol melyik segédigét használja. És hát a magyar két-három szót ír le addig, amíg az angol hatot is, így aztán gyakorlatilag minden verssornak a fele lemarad, tehát az értelem is csorbul. :(
Még így is vannak köztük nagyszerűen sikerült szövegek! De ahogy az okosok mondják: a szép fordítások mindig hűtlenek. :) Mármint az eredetihez. Mivel először angolul olvastam a verseket, utána pedig magyarul, szinte természetes volt a csalódás: a magyar változat nagyon keveset adott vissza abból, amit az angolban szerettem. Még egyszer mondom: ez nem a fordítók hibája. Maguk a szövegek teszik nehézzé a fordítást.
Ráadásul a verseket ugyan lelkiismeretesen áttanulmányozták a fordítók, de a háttértörténetről sajnos némelyiknek fogalma se volt. Emily Brontënak nagyon sok verse egy történetciklusba illeszkedik (a Gondal sagába), amelyet húgával, Anne-nel együtt talált ki, és amelyet teljes egészében valószínűleg soha le se írtak, csak rekonstruálni lehet.
Ezt a magyar olvasók évtizedekig egyáltalán nem tudhatták. Egyébként az angolok se. Emily életében nagyon kevés verse jelent meg, azokat is megválogatta és kegyetlenül cenzúrázta. Nem művészi érték alapján válogatott és vágott, hanem azért, hogy véletlenül se derülhessen ki valami az ő saját személyes világáról. Ha rajta múlt volna, a mai napig semmit nem tudnánk róla. Ezt tessék szó szerint venni. A húga halála után meg Charlotte folytatta a cenzúrázást, és úgy jelentetett meg még egy kicsike válogatást, hogy a versszakok egy részét ő írta bele. Ebbe a kötetbe is belekerült egy olyan vers (a "Stancák"), amelyről azóta kiderült, hogy nem is Emily követte el, hanem Charlotte írta a húga szerepében.
Aztán pedig ezek a cenzúrázott-vágott-átírt változatok terjedtek el, és váltak népszerűvé, de olyan alaposan, hogy még ezek a 80-as évekbeli fordítások is látványosan azok alapján készültek. Ismertem olyan kutatót, aki angol irodalmat tanított, és még a 2000-es években se tudott róla, hogy az antológiákba került verseknél „teljesebb” változatok is léteznek. Nem mintha nem értett volna a témához, ellenkezőleg!
(Az Üvöltő szelek egyébként eredetileg álnéven jelent meg, és ha az írón múlt volna, úgy is marad. Életében csak a kiadója ismerte a személyazonosságát, senki más. Annak se kellett volna. Amikor Charlotte elárulta a kiadónak, hogy a testvére írta a regényt, és Emily megtudta, rettenetesen összeveszett a nővérével.)
Nem csoda tehát, ha ezekbe a fordításokba is becsúsztak olyan bakik, mint pl. a „Bátyja halálára” című versnek a címe. A versnek semmi köze Emily testvéréhez, sokkal korábban keletkezett, és Gondal saga egyik lírai betétszövege. Magyarul: kitalált szereplő gyászbeszéde egy másik kitalált szereplő fölött. Ez egy példa, de lehetne sorolni, ha nem is a végtelenségig, hiszen csak 155 oldal az egész válogatás. :)
Ennyi szomorúság után kétszeresen örülök, hogy pozitív értékeléseket olvashatok a kötetről itt a Molyon! :) Ha még ezeket a megcsonkított változatokat is így értékelitek, mit fogtok szólni a vágatlanokhoz? Csak javasolni tudom, hogy aki teheti, próbálja őket angolul olvasni. Nem nehéz. Mármint elolvasni nem. :) Megérteni nehezebb. :) És keressetek még más verseket is tőle, hiszen ez csak válogatás. Az a vers, amelyik tizenhat éves korom óta az abszolút kedvenc ("A sudden chasm of ghastly light") benne sincs.

>!
Kisanna 
Emily Brontë: Emily Brontë versei

Az Üvöltő szeleket nem szerettem, de ez a verseskötet az egyik kedvencem. Emily költészete nagyon szomorú, magányos és felkavaró.

>!
Eszter_28
Emily Brontë: Emily Brontë versei

Ha ezeket a versekent nem Emily Bronte írta volna, szerintem egy csillagot kapott volna…
Egyébként nem rossz, csak nekem kicsit túl távolti (és egyébként sem szeretem annyira a verseket) és egysíkú. Szinte minden vers a halálról szól, most pedig nem igazán volt hangulatom ezeket olvasni, viszont megtaláltam az ideális sírfeliratomat.
Volt benne két hosszabb vers, aminek a háttere az utószóban olvasható (még jó, hogy azzal kezdeam). Azok jók voltak, látszik, hogy inkább az epika való Emily-nek. Ezen kívül azért van még pár post it a könyvemben a jó részeknél :) Nem tudom, hogy a fordítás mennyire csonkította meg, lehet, hogy eredetiben élvezetesebb lett volna :/
Mindenesetre az üvöltő szelek jobb…

>!
Lenke_M
Emily Brontë: Emily Brontë versei

Nem siettem ezzel az olvasással, hová is siettem volna? Olvastam két regény között, olvastam a buszon, az iskolában (persze csak szünetben -glória a fejem fölött hehe-) meg amikor versolvasásra támadt kedvem. Én ezelőtt, még nem olvastam verseskötetet, próbálkoztam már párral, de álmomban sem gondoltam volna, hogy egy 19. századi könyvecske töri meg majd a jeget. És ebben sem tetszett annyira nagyon nagyon minden vers, de azért a 90%-a igen. És a versek… Annyira jók voltak, de most komolyan! Gyönyörű tájleírásokat, zseniális hasonlatokat, és egyéb szenzációs költői képeket tárt elém Emily. Azt kell mondjam, hogy ezekben a versekben jobbak voltak a leírások, mint egyes könyvekben (tisztelet a kivételnek). A költői szóképeken túlmenve pedig tele volt érzelemmel. És nem feltétlenül boldogsággal. Kicsit lehangoló a stílusuk, amiről nekem valamiért (e kérdezzétek miért) egy ilyen sáros, esős tájkép jut rögtön eszembe. És ez egyértelműen pozitív kritika, mert az Üvöltő szelek után én nem vártam mást. Ezek a versek tökéletesek arra, hogy még jobban beleszeressünk Emily írásmódjába, a kötet végén lévő életrajzi részből pedig egy kis bepillantást nyerhetünk az elzárkózott Brone (miért nincs a billentyűzeten két pontos e?) nővérek életébe. Abszolút megérdemli az öt csillagot, olvassátok!

>!
Hóvirág72
Emily Brontë: Emily Brontë versei

Tavaly olvastam egy könyvet a Brontë nővérek életéről, és abból a könyvből jobban megismerhettem az életüket. A verseskötetek nem a kedvenceim, de amikor megláttam a könyvtárban, gondoltam elolvasom. A tavalyi olvasásomra visszaemlékezve, a kötetről is lerí a Brontë életérzés. Néhol a versek nyomasztó légkört teremtenek, árad belőlük a szomorúság és a szenvedés. Ennek ellenére néhány vers nagyon tetszett, szinte magam előtt láttam a versben írtakat, és teljesen beleéltem magam Emily lelkivilágába. Sokáig olvastam a kis könyvet, kis részletekben, hogy apránként – és ezáltal mind jobban is jobban – merüljek el az írónő érzéseiben és érzelmeiben. Örülök, hogy megtaláltam a könyvet (vagy a könyv engem), és hogy másik oldaláról is megismerhettem Emilyt nemcsak az egy világhírűvé vált regénye által.


Népszerű idézetek

>!
Quiconque

Akkor vagyok legboldogabb,
ha lelkem test-börtönből elszakadt
szeles, holdfényes éjszakán, ha fenn
a fény világában bolyong a szem –

mikor nem vagyok – s nincs se föld,
se tenger, se felhőtlen ég –
csak vándor szellem odafönt,
hol végtelen a messzeség.

Akkor vagyok legboldogabb

>!
Kisanna 

Az Ősz mély bánatát ma

Az Ősz mély bánatát ma
elsóhajtja a szél:
több, mint a tavasz virága
földön a holt levél.

Az éj nyugodni nem hagy,
bolyongni hívna már:
sok régmúlt érzés szorongat,
prédára gyűlt sakál.

Volt oly sok enyhe, drága,
s most didergek belül:
múlna el rólam mindnek árnya,
ha fényük elkerül.

Rég hamvas ifjúságát
a vén majmolja így:
kérges lelkem csak egyre rázzák
hév, vad szeszélyeik.

Ha feledt öröm árán
megváltható a múlt,
s legdrágább kincsen sírba szállván
kínom is porba hullt,

talán új virradatra
nyithatnám rá szemem,
s orcám új nyár vonná aranyba,
szívem új szerelem.

Az Ősz mély bánatát ma

>!
Amadea

Éj borít sűrű ködbe,
vad szél fúj hidegen;
zsarnok bilincsbe kötve
nem tudok lépni sem.

Lombot tépáz a szél,
hó ül a földeken,
a vihar utolér,
s nem tudok lépni sem.

Felhő-torlasz felettem,
pusztaság odalenn;
bú nem indít meg engem:
nem bírok lépni sem.

20. oldal

>!
Quiconque

Kedvet nem álmodom
emlék nem pusztul el;
a lélek elnyomorodón
jajjal felel.

Békét sem álmodom;
a holtak árnya ül
– ébren őket nem láthatom –
ágyam körül.

Reményt sem álmodom;
az álom mélye fáj,
hol képüktől lehangolóbb
az éjhomály.

Erőt sem álmodom,
hatalmam sincs nekem,
csak járni sötétebb habon,
vadabb vizen.

Társat sem álmodom,
ki jó, ha itt a vész;
gúnyolódva nézik bánatom –
nagyon nehéz.

Vágyat sem álmodik,
társulni nem akar,
kínját feledni vágy a szív,
s álomba hal.

19-20. oldal

>!
worsi ASP

Pusztulj, virág, hullj, levél,
kurtulj, nappal, nyúlj meg, éj!
Minden levél, mely lehull,
beszél hozzám boldogul.
Mosolygok, ha jégvirág
néz majd rám, s nem rózsaág.
Éji romlás zord napot
hozzon – akkor dalolok!

>!
gwyneira

Így, ha majd meghalsz, s én egyetlen
könnycseppet ejtenék,
annyi csak, hogy sóhajt a lelkem:
veled pihenne rég.

73. oldal - Nem sírok, bár el akarsz hagyni, látom

>!
Ligeia 

SOROK (1837. dec.)

Meghalok; ha sírdomb alatt
nyugszik a szív, mely érted ég,
feledve földi gondokat,
s az élet ezer örömét,

ne sírj: előtted keltem át
a sötétségnek tengerén,
a part végre nyugalmat ád,
könny és gyász ide el nem ér.

Én sírhatnék – itt hagytalak
a zord vízen, hol a hajó
viharban, rémek közt halad,
nincs fény, s a part nem látható.

Az élet hosszú vagy rövid,
mit számít, öröklét ha vár;
lent búcsúzunk, de fent megint
találkozunk, hol nincs halál.

21-22. oldal

2 hozzászólás
>!
Quiconque

Tömlöcben dalt nem zenghetek,
ki mosolyog, ha búja van?
Tört szárnyú madár hogy lebeg?
Van szív, mely vérezhet vigan?

32. oldal

>!
Ingryd

Mondd, mosolygó kisleány,
mit jelent a múlt neked?
"Szelíd, halk őszi éjszakakán
gyászosan felnyögő szelet."

Mit ér a jelen óra itt?
"A rügyes-zöld ágakat,
hol a madárfiú próbálkozik,
mielőtt szárnyra kap."

S mi a jövő, kis boldogom?
"Tenger a felhőtlen napon;
hatalmas, tündöklő vizen
elnyújtózik a végtelen."

8. oldal

>!
Quiconque

Vadrózsa a szerelem,
a barátság magyalág,
fakó ez, míg a rózsa nyit,
de kin van állandóbb virág?

Tavasszal a vadrózsa szép,
nyáron meg ontja illatát,
de ha eljő a tél megint,
ki dicsérné a rózsafát?

Vesd meg hát a balga füzért,
magyallal ékesítsd magad,
s ha tél hervasztja homlokod,
koszorúd mégis zöld marad.

62. oldal - Szerelem és barátság

Kapcsolódó szócikkek: vadrózsa

Hasonló könyvek címkék alapján

Gál Zsuzsa (szerk.): A zene szava
Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás
T. S. Eliot: The Waste Land / A kopár föld
Charlotte Brontë: A lowoodi árva
Charlotte Brontë: Jane Eyre
Petőfi Sándor: Petőfi Sándor összes költeményei
Edgar Allan Poe: A holló
Mihail Jurjevics Lermontov: A démon
Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály válogatott versei