Emily Brontë versei 42 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lyra Mundi Európa
Enciklopédia 2
Kedvencelte 6
Most olvassa 1
Várólistára tette 46
Kívánságlistára tette 63
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Elképesztő élmény volt Emily verseit olvasni, az Üvöltő szelek után érzett hiányt nagyon jól egészítette ki ez a kötet.
Aránylag nagyon kevés verset olvasok, jobban szeretem a regényeket, de megszólított ez a kötet és kitűztem magam elé: minden Bronte alkotást szeretnék elolvasni, tehát így került a kezembe ez is.
Azt hiszem a lehető legtökéletesebb választás volt őszre, mert a versek hangulatai is borongósak, ködösek, többször hátborzongatóak a lehető legjobb értelemben, amellett hogy tele vannak érzelmekkel és azt a gótikus atmoszférát keltik, amit annyira szeretek.
Mondhatják sokan, Emily regényben alkotott nagyot, de azok a sorok, melyeket a verseiben írt, az a világlátás, szóhasználatok, mondatok, költői képek, amiket megjelenít tökéletesen az én lelkivilágom tükrözték, olyanok voltak ezek a művek, amelyet szívesen olvasok és amelyek az én ízlésemnek megfelelően jó versek, így lett öt csillag az értékelésem.
Ajánlani rokon lélek könyvmolyoknak tudom, akik szintén azt a világot szeretik, amit Emily alkot – és amiben ő is élt.
Sajnos könyvtári példány volt az olvasás, de mindenképpen szeretném a saját polcomon tudni, mert biztosan fogom még olvasni ezt a kötetet! ( és tuti, hogy fogok belőle megtanulni néhány verset )
Mindössze egy regény által nem lehet igazán közel kerülni egy íróhoz, ezért is örültem annyira, amikor rátaláltam erre a kis verseskötetre. Ennek a gyűjteménynek a segítségével azonban jobban meg lehet ismerni Emily Brontë lelkét és gondolatait. Bár ha jól tudom, ezek között vannak cenzúrázott, rövidített versek is, és persze ez csak egy válogatás. De remélem, egyszer eljutunk odáig, hogy a kezembe vehetek egy gyűrű Emily Brontë összes versei c. kötetet.
Emily egyszerűen elvarázsolt csodálatos verseivel.
Már nagyon régóta szerettem volna olvasni tőle, miután az Üvöltő szelek észrevétlenül lopta be magát a szívembe.
Emily különleges volt a maga korában és különleges ma is. Mély, érzelemdús, tele képekkel és mondanivalóval szinte minden sora.
Hálás vagyok, hogy olvashattam tőle. :)
L. P. Hartley A szerelmi postás című regényének mottójául az alábbi versszakot választotta Emily Bronte Láttalak, gyermek, nyári nap című verséből:
„Por gyermeke! illatos kelyhek,
fénylő kék ég és puha gyep
furcsa futárja mind a kertnek,
hová merész utad vezet.”
Körülbelül azóta, hogy ezt a kis részletet olvastam, vágytam rá, hogy „még és még” olvassak Emily Bronte-verseket. Ez most megadatott, mert a könyvtárban, ahol dolgozom, lapult tőle a polcon egy kötet (az egyetlen). Az adatbázisunk szerint 2005 januárjában kölcsönözték ki utoljára. Közel tizennégy éve! Nem tudok nem kapcsolatot látni e könyv mostoha sorsa, és a versek melankolikus hangvétele között. Az elhagyatottság, a magány és a múlandóság miatti fájdalom, a múlton való merengés és a tovatűnt, boldog napok emlékének szembeállítása a boldogtalan, zord jelennel újra és újra visszaköszönő témák a versekben. Egy-két gyöngyszemtől eltekintve könnyen felejthető művek, de ha azt szem előtt tartva olvassuk a kötetet, hogy az Üvöltő szelek írónője a szerző, szerintem változik a szűrő, amin keresztül megítéljük őket. Nem is tudom, de mintha a regény és a versek valamiképpen egymás hatását erősítenék…
A fentebb idézetten kívül (nem is értem, miért :P) még az alábbi versszak fogott meg a Csak értem nem fog sírni szem kezdetű versből:
„Elég bú, hogy embernemem
üres, hazug és talpnyaló;
rosszabb, hogy önnön szellemem
éppoly romlott s alávaló.”
Igazi vadromantikus válogatás, tomboló vihar, sötét szenvedély, magány, halál, düh, a szerelem fájdalma fonódik össze ezekben a versekben, és az Anne-nel közösen kitalált alternatív Anglia, Gondal hőseposzának töredékei.
(A kötetről bővebben a blogban, és már néhány vers is rajta van.)
Értékelés helyett egy részlet Charlotte életrajzából:
„… egyik nap véletlenül egy kézírásos verseskönyv került a kezembe, Emily húgom betűivel. Természetesen nem voltam meglepve, hiszen tisztában voltam vele, hogy tud verset írni és ír is verseket: a versek olvastán többet éreztem puszta meglepetésnél – mély meggyőződést, hogy ezek nem szokványos lírai kifakadások és egyáltalán nem hasonlítanak a nők által általában művelt költészethez. Úgy vélem, sűrű, tömör, erőteljes, őszinte írások. Valami különös zenét is kihallottam belőlük – szilaj, komor, felemelő zenét.”
Emily Brontë költészete gyönyörű és megindító.
Biztosan sokszor kézbe fogom még venni ezt a kis kötetet.
Sosem voltam vers rajongó, de megpróbálkoztam vele. Voltak benne szép rímek. Picit lehangoló a versei.
Népszerű idézetek
Az Ősz mély bánatát ma
Az Ősz mély bánatát ma
elsóhajtja a szél:
több, mint a tavasz virága
földön a holt levél.
Az éj nyugodni nem hagy,
bolyongni hívna már:
sok régmúlt érzés szorongat,
prédára gyűlt sakál.
Volt oly sok enyhe, drága,
s most didergek belül:
múlna el rólam mindnek árnya,
ha fényük elkerül.
Rég hamvas ifjúságát
a vén majmolja így:
kérges lelkem csak egyre rázzák
hév, vad szeszélyeik.
Ha feledt öröm árán
megváltható a múlt,
s legdrágább kincsen sírba szállván
kínom is porba hullt,
talán új virradatra
nyithatnám rá szemem,
s orcám új nyár vonná aranyba,
szívem új szerelem.
Az Ősz mély bánatát ma
Kedvet nem álmodom
emlék nem pusztul el;
a lélek elnyomorodón
jajjal felel.
Békét sem álmodom;
a holtak árnya ül
– ébren őket nem láthatom –
ágyam körül.
Reményt sem álmodom;
az álom mélye fáj,
hol képüktől lehangolóbb
az éjhomály.
Erőt sem álmodom,
hatalmam sincs nekem,
csak járni sötétebb habon,
vadabb vizen.
Társat sem álmodom,
ki jó, ha itt a vész;
gúnyolódva nézik bánatom –
nagyon nehéz.
Vágyat sem álmodik,
társulni nem akar,
kínját feledni vágy a szív,
s álomba hal.
19-20. oldal
Félénken szállt a Remény,
leült kalitkám elé,
s mint egy önző szívü lény,
sorsom dőltét figyelé.
Irgalmatlan volt, ha félt:
rács közt egy zord téli nap
kilestem rá, s ő fejét
félrefordította csak!
Hamis, önző volt valóban,
béke! súgta harc hevén,
énekelt, midőn zokogtam,
s elhallgatott, ha lestem én.
Hamis volt s kérlelhetetlen,
amidőn már csupa rom
volt a vágyam, vert a kedvem,
s sírt a Bú is sorsomon:
a Remény – bár vad kínomra
balzsam lett volna szava –
égbe szállt szárnyát kibontva,
s nem láttam többé soha!
105. oldal - A Remény
SOROK (1837. dec.)
Meghalok; ha sírdomb alatt
nyugszik a szív, mely érted ég,
feledve földi gondokat,
s az élet ezer örömét,
ne sírj: előtted keltem át
a sötétségnek tengerén,
a part végre nyugalmat ád,
könny és gyász ide el nem ér.
Én sírhatnék – itt hagytalak
a zord vízen, hol a hajó
viharban, rémek közt halad,
nincs fény, s a part nem látható.
Az élet hosszú vagy rövid,
mit számít, öröklét ha vár;
lent búcsúzunk, de fent megint
találkozunk, hol nincs halál.
21-22. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás ·
Összehasonlítás - Gál Zsuzsa (szerk.): A zene szava ·
Összehasonlítás - Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek 71% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal (szerk.): Száz vers 92% ·
Összehasonlítás - George Gordon Noël Byron: Byron válogatott művei I-II. ·
Összehasonlítás - Lengyel Tamás (szerk.): Barátság ·
Összehasonlítás - Gyurgyák János (szerk.): Élet és Halál könyve ·
Összehasonlítás - Angol költők ·
Összehasonlítás - Baranyi Ferenc (szerk.): Rád gondolok 82% ·
Összehasonlítás - J. R. R. Tolkien: Bombadil Toma kalandjai 81% ·
Összehasonlítás