Roncs 75% 18 csillagozás

Nálam ez egyszer olvasós. Nagyon nehezen haladtam vele. Az eleje számomra alig akart beindulni és kissé össze-vissza volt a történet. Utána kezdett kitisztulni, hogy ki kicsoda és ki mit követett el. Sok-sok hazugság a túlélés érdekében.
A történet két szálon fut, múlt és jelen. Az igazság és a hazugság.
A szereplők sem lettek nekem szimpatikusak.

Szerettem. Nagyon érdekes a sztori, gyorsan olvasható és folyamatosan fent tartja az ember érdeklődését. Egyszerre vagyunk a jelenben, amikor Lili interjút ad és utoljára elmeséli a történetet, azt az időszakot, amikor egy szigeten kellett élnie miután lezuhant a magánrepülőjük. Emellett látjuk a múltat, és megtudjuk mi történt ebben az időszakban. Vannak titkok, amiket el kell rejteni, és történtek dolgok, amikről nem lehet beszélni. Vannak benne nehezebb és könnyebb időszakok, az írónő néha egyszerűsített, de nem is „csak” az volt a könyv lényege, hogy mennyire nehéz megélni távol a civilizációtól, hanem arról szól, milyen lesz az ember, ha senki nem felügyel, nincsenek szabályok és nem lát a társadalom. Milyen kiszolgáltatottak leszünk, hogyan próbálunk túlélni és meg tudjuk-e tartani az emberségünket. Nem olvastam az értékeléseket, de gondolom a vége miatt (is) áll ilyen százalékon a könyv. Tény, hogy gyors a vége és hirtelen, de én mindenképpen elképzelhetőnek tartom ezt a befejezést kicsit lassabb verzióban. spoiler Nekem tetszettek a morális kérdések, az érzelmek kibontása, a következmények és a kialakult helyzetek. Szerintem jól ír az írónő és érezhetik sokan csalódásnak vagy egyszer olvasósnak a könyvet, de szerintem ha egyszer is olvassa az ember, akkor szórakoztató és kikapcsoló.

Ami különösen tetszett az a realisztikus leírása a szigeten töltött időnek. Bizony-bizony az ember szőrös és büdös kis lény, ha nem jut hozzá a piperecikkekhez. A megmenekülés utáni időszak már egy picit kevésbé sikerült hihetőre, bár igazából olvasója válogatja, ugyanis ez a könyv nem csak jó kikapcsolódást nyújt, hanem komolyan el is tudja gondolkodtatni az embert néhány érdekes és komoly témában. Ezekről spoiler-mentesen nehéz lenne írni, így nem is megyek bele részletesebben, ha kíváncsiak vagytok rá, szerintem egy olvasást megér :)

Gondban vagyok. Ha nem olvastam volna a borító szöveget, akkor lehet, hogy magasabb értékelést adok a könyvnek, így viszont nem tudok eltekinteni attól, hogy mennyire nem arról szól a könyv, amit az ajánló ígér. Az oknyomozó történet, amiben Genevieve ki akarja deríteni az igazságot a túlélők történetéről, ugyanis egyszerűen nem létezik. Az, hogy kitalálok valamit (tények, bizonyítékok? ugyan!) és egy riportban megpróbálom a gondolataimat a riportalany elé tárni spoiler nem oknyomozás, Genevieve pedig csak mellékszereplőnek tekinthető. Amúgy maga a túlélők története érdekes, a jelenben folyó interjú és a visszaemlékezős részek szépen összekapcsolódnak. David és Lily kedvelhetőek, ugyanakkor spoiler. A külcsín (borító) viszont nagyon rendben van.

Én nem a fülszöveg alapján kezdtem olvasni a könyvet, végül is engem nem a nagy titok vonzott a sztorihoz. Én azt vártam tőle, hogy a zuhanásról, meg az utána történtekről olvassak, és ezt teljes mértékig megkaptam. Amiről a fülszöveg alapján azt hittem, hogy mögöttes sztori kiderült, hogy a főszál. Ez pedig nekem nagyon bejött.
Szóval egy repülőgép lezuhan, és a szereplőink egy szigeten találják magukat valahol a földi paradicsom és a földi pokol között. Ahol minden falat életért, minden napért küzdeni kell, ahol az esélyek a „békés öregkorra” igen csekély. Én valószínűleg még a csónakban kihullottam volna a történetből, de „érdekes” volt olvasni a könyvet. Bár olvasás közben az az érzésem volt, hogy kicsit cukormázas a sztori, bár mindig arra hivatkozott a szerzőnő, hogy mennyire lefogytak a szereplői, ennek ellenére a nehézségeket nem kerekítette ki igazán.
A szereplőket jó volt megismerni, de Kent kivételével nem hagytak mély nyomot bennem. Kent pedig spoiler