Roncs 77% 63 csillagozás

Vasárnapi kikapcsolódásnak tökéletes volt ez A kék lagúna felnőtt verzió és tetszett a vége spoiler.
Azért még sok mindent ki lehetett volna hozni ebből a könyvből, de sajnos ebben a stílusban ez nem sikerülhetett. Mármint nincsenek meg azért az igazi érzelmek, az időben ugrálás kicsit zavaró volt, az interjús maca pedig aztán nem túl sok mindent tett hozzá az egészhez, feleslegesnek éreztem, egy szépen elmesélt túlélési történettel – és ezzel a véggel – jobban tetszett volna.

Nálam ez egyszer olvasós. Nagyon nehezen haladtam vele. Az eleje számomra alig akart beindulni és kissé össze-vissza volt a történet. Utána kezdett kitisztulni, hogy ki kicsoda és ki mit követett el. Sok-sok hazugság a túlélés érdekében.
A történet két szálon fut, múlt és jelen. Az igazság és a hazugság.
A szereplők sem lettek nekem szimpatikusak.

Ez a könyv egy hatalmas kihagyott ziccer, és ettől kicsit sem vagyok boldog. Valami titokzatosra, különlegesre, izgalmasra számítottam, de nekem ez dögunalom volt.
Szerintem ez a duplán párhuzamos történetvezetés elhibázott döntés. Egyrészt folyton megakasztott, másrészt előre elspoilerezte a meghökkentőnek szánt részeket. A két főszereplő idegesítő volt, a cselekedeteik pedig nélkülöztek minden logikát.
Sajnálom, tényleg, mert a fülszöveg alapján ez egy igazán izgalmas és érdekes történet is lehetett volna.

Szerettem. Nagyon érdekes a sztori, gyorsan olvasható és folyamatosan fent tartja az ember érdeklődését. Egyszerre vagyunk a jelenben, amikor Lili interjút ad és utoljára elmeséli a történetet, azt az időszakot, amikor egy szigeten kellett élnie miután lezuhant a magánrepülőjük. Emellett látjuk a múltat, és megtudjuk mi történt ebben az időszakban. Vannak titkok, amiket el kell rejteni, és történtek dolgok, amikről nem lehet beszélni. Vannak benne nehezebb és könnyebb időszakok, az írónő néha egyszerűsített, de nem is „csak” az volt a könyv lényege, hogy mennyire nehéz megélni távol a civilizációtól, hanem arról szól, milyen lesz az ember, ha senki nem felügyel, nincsenek szabályok és nem lát a társadalom. Milyen kiszolgáltatottak leszünk, hogyan próbálunk túlélni és meg tudjuk-e tartani az emberségünket. Nem olvastam az értékeléseket, de gondolom a vége miatt (is) áll ilyen százalékon a könyv. Tény, hogy gyors a vége és hirtelen, de én mindenképpen elképzelhetőnek tartom ezt a befejezést kicsit lassabb verzióban. spoiler Nekem tetszettek a morális kérdések, az érzelmek kibontása, a következmények és a kialakult helyzetek. Szerintem jól ír az írónő és érezhetik sokan csalódásnak vagy egyszer olvasósnak a könyvet, de szerintem ha egyszer is olvassa az ember, akkor szórakoztató és kikapcsoló.

Ha csak egy szórakoztató regényként tekintek erre a könyvre, azt mondom, rendben volt. Mindig is tetszettek a Robinson Crusoe típusú lakatlan szigetes történetek, leginkább az, hogyan állnak helyt ebben a szituációban a szereplők, hogyan oldják meg az életben maradásukhoz szükséges problémákat, ez minden ilyen típusú könyvben nagyon érdekelt. Ha így nézem, akkor azt mondom, hozta az érdeklődésemnek megfelelő leírásokat. Ami a morális részét illeti a könyvnek, az viszont már elég gyenge lábakon állt. Elég sokféle témát behozott az írónő, amin el lehetett gondolkodni, viszont szerintem ezek többsége nem volt megfelelően kibontott, ráadásul néha olyanokon problémáztak a szereplők, amiknek fel sem kellett volna merülniük spoiler A fő morális probléma, ami végül is az egész hazugságkatyvaszt kiváltja, szerintem szintén egy elég erőltetett dolog spoiler. Én konzervatív lelkületűnek tartom magam, és a házasság intézményét erősnek és szentnek tekintem, de szerintem a regényben szereplő bűn nem tekinthető akkora bűnnek, hogy ilyen koncepciót kelljen köré keríteni. spoiler
A regény felépítése egyébként tetszett, jó volt a riporternős vonal is, bár a vége elég bénára sikeredett, és jó volt az időben való ide-oda ugrálás.
Lekötött a könyv, örülök, hogy elolvastam, de tuti, hogy csak egyszer olvasós kategória.

Ami különösen tetszett az a realisztikus leírása a szigeten töltött időnek. Bizony-bizony az ember szőrös és büdös kis lény, ha nem jut hozzá a piperecikkekhez. A megmenekülés utáni időszak már egy picit kevésbé sikerült hihetőre, bár igazából olvasója válogatja, ugyanis ez a könyv nem csak jó kikapcsolódást nyújt, hanem komolyan el is tudja gondolkodtatni az embert néhány érdekes és komoly témában. Ezekről spoiler-mentesen nehéz lenne írni, így nem is megyek bele részletesebben, ha kíváncsiak vagytok rá, szerintem egy olvasást megér :)

Elgondolkodtató és olvasmányos. Az ember önkéntelenül is beleképzelni magát a szituációba -még ha előre nem is lehet tudni, ki hogyan viselkedne hasonló helyzetben.
Messze nem volt tökéletes könyv, de nekem nagyon tetszett ez a lakatlan szigetes téma. Az én ízlésemnek már kicsit sok volt a drámai elem a végére, de egyébként elejétől a végéig lekötötte a figyelmemet, és a maga nem túl vidám módján érdekes volt.
Bővebben: http://ilovebooks.blogger.hu/2021/06/10/emily-bleeker-roncs

Nem az elején kellene ezt írnom, de a vége mentette meg. Elég hamar átláttam, mire megy ki a történet, és voltak sejtéseim, mi lesz a vége. Hála égnek Bleeker nem érte be egy románc befejezéssel, ez emberibb és hihetőbb is volt nekem. Mondhatni, mindenkinek ez volt a lehető legkevésbé fájdalmas megoldás.

A történet jelen idősíkjában egy nő interjút ad, hogy elmesélje, hogyan zuhantak le, került két túlélőtársával egy lakatlan szigetre, és mi történt velük, amíg megmentették őket. (Ez beletelt vagy 2 évbe.) A csavar az a történetben, hogy közben – ami a regény igazi cselekménye – visszapörög az idő, és az olvasó megkapja, hogy mi történt igazából. Mert a történet, amit Lillian és Dave elmondtak, a legtöbb pontban hamis.
Bleeker jól használja az utalások rendszerét – a jelenben vannak nevek, sejtetések, és lehet is tippelni, hogy kit takarnak, mi történt. Majd el is lehet olvasni, hogy jól kombináltunk-e. Ez ad neki húzást, és vitt előre fejezetről fejezetre.

Mert sajnos, azzal nem büszkélkedhet a történet, hogy túlzottan izgalmas vagy eseménydús lenne. A jelen a szembenézésé, titkoké és fájdalomé. Ott mindenki szenved, és próbálnak megbékélni azzal, hogyan lesz tovább. A múltban pedig talán 4 mondattal össze tudom foglalni, mi történt.
Mert ez nem az a túlélőtörténet, mint a Kétévi vakáció, ahol ténylegesen azt látjuk, mit kell tenni a túlélésért. Ez egy karakterközpontú regény, amiben a szereplők közti kapcsolatok és az érzéseik az uralkodók. És nekem ezért némileg kevesebb is, mert végiggondolva, logikus, ami történik. Nincs meglepetés. spoiler A vége az, ami azért meg tudott lepni – Bleeker tényleg olyan zárást adott minden szereplőnek, hogy boldogan le tudja zárni a múltját, és építhesse tovább a jövőjét. Nem kellett sérülnie senkinek, pláne, hogy a múltat is el tudták fogadni.

A kiemelt szereplő Lillian, mellette Dave és Jerry, talán kicsit Beth kapnak több szerepet. Egy-egy gyengeségük akad, de alapvetően jó emberek. Jerryről a végére még az is kiderül, hogy spoiler A konfliktus sem közöttük van. Lillian már az elején meghozta a döntést, és mindenki azzal él tovább, nincs vita, legfeljebb magukban feldolgozni való.

Női könyv, érzelmes, és így is van megírva. Érzékeny, belülről ábrázoló, a szereplőkre koncentráló. Így kicsit belemélyedős is, lassabb is.

Más véggel máshogy látnám a történetet, de szerencsére így lett megírva. Ez jó példa arra, hogy mennyire hat az egész benyomásomra az, miképpen búcsúzunk el a szereplőktől és a történetüktől. Ez kerek és jó volt így.

Gondban vagyok. Ha nem olvastam volna a borító szöveget, akkor lehet, hogy magasabb értékelést adok a könyvnek, így viszont nem tudok eltekinteni attól, hogy mennyire nem arról szól a könyv, amit az ajánló ígér. Az oknyomozó történet, amiben Genevieve ki akarja deríteni az igazságot a túlélők történetéről, ugyanis egyszerűen nem létezik. Az, hogy kitalálok valamit (tények, bizonyítékok? ugyan!) és egy riportban megpróbálom a gondolataimat a riportalany elé tárni spoiler nem oknyomozás, Genevieve pedig csak mellékszereplőnek tekinthető. Amúgy maga a túlélők története érdekes, a jelenben folyó interjú és a visszaemlékezős részek szépen összekapcsolódnak. David és Lily kedvelhetőek, ugyanakkor spoiler. A külcsín (borító) viszont nagyon rendben van.

Jó nyári olvasmány. Izgalmas, fordulatos, elgondolkodtató. A lakatlan szigetre keveredett hősök témája mindenkit felvillanyoz, aki a Kétévi vakációt, a Robinsont és a Legyek urát akár többször is elolvasta. S ha a hangulatból kikacsint Tom Hanks meg Harrison Ford, na és a sztori örök és megunhatatlan!