Az ​eltört teáspohár 82% 136 csillagozás

lábában maradt a gól: sportnyelv, labdarúgó kif.: kihagyott egy nagy helyzetet, vagy több kisebb lehetőséget.
átv. ért.: nem használta ki (teljesen) a vmiben meglévő lehetőséget.

Citátumok:
„Légiósok: Rudolf reméli, kijönnek a lábában maradt gólok” (cím, Nemzeti Sport, 2012.04.03.)

„Messi lábában maradt a döntő” (cím, Magyar Szó, 2012.04.26.)

„Torres lábában marad a gól, úgy néz ki.” (HVG, 2012.06.10.)

Nagyon jó! Egy roppant érdekes kivitelezésű krimi. Ami igazából nem is krimi, hanem emberi kapcsolatok láncolata. Barátság, önfeláldozás, szerelem(?), túlélés, feledés. A téma kibontása még talán az utolsó lapon is tart. Nem hagyja csüggedni az olvasót. Sőt! mondanám, h letehetetlen. Igaz, az eleje kicsit száraz, meg nekem kicsit zavaros, míg belerázódik az ember a szerkesztőségi életbe. Azután egyre gyorsabban pereg.

Nem találom a szavakat,mégis értékelést szeretnék írni Az eltört teáspohárról.Bátran merem ajánlani mindenkinek,aki valami másra vágyik.
Az Alexandrában vettem a szokásos augusztusi akció keretében.Soha életemben nem hallottam erről a könyvről,mégis a borító és a cím miatt a magaménak akartam tudni,a fülszöveg pedig végleg meggyőzött arról,hogy nekem ez a kötet kell.
Nagyon egyedi,különös,hangulatos.Szokatlan az alapsztori és a helyszín.Hangyányit emlékeztet Stephen King A coloradói kölyök című könyvére,vélhetőleg a hulla és a megoldatlan rejtély miatt.
Vannak ennél sokkal jobb könyvek szép számmal,mégsem volt rám soha egy sem ilyen hatással.
Címkéje alapján krimi,nekem mégsem illik bele ebbe a skatulyába.Igazából semelyikbe sem.
Amiért külön hálás vagyok az az,hogy a két főszereplő nem szeretett egymásba,így semmi nem terelheti el a figyelmünket erről a fura talányról,az eltört teáspohár rejtélyéről.

Aranyos történet volt. Rendhagyó, érdekes, különleges történet. Nem vérprofi szerzői előadásmód, de szerethető, és egyáltalán nem unalmas. Igaz, hogy csak egy „döglött akta”, de a lényeg mindig a látszat mögött van. Esetünkben is.

Nekem teljesen jó volt ez a könyv, ahogy volt, tetszett elejétől a végéig. Egyedi alapötlet, igényes megvalósítás, stílusos, mégis érthető, egyszerű, nem túlzottan okoskodó nyelvezet (ami ilyen téma esetén néha előfordul), szerethető, érdekes szereplők.

-KRIMI (angol): A bűnügyi történet becéző formája.
-FILOZÓFIKUS (görög) : Bölcseleti. „Ha kérdést filozofikus szemszögből nézzük – bölcs, bölcselkedő, bölcshöz illő beszélgettünk. csak úgy történelemről, technikáról, kikötői ribancokról, tengerről, filozofikusan” (Benjámin I.: Tengerek fogságában)
-SZÓTÁR :Egy nép nyelvének szavait meghatározott szempont szerint összegyűjtött és rendezett formában tartalmazó irásmű. Témája az egyes szavakhoz kapcsolódó ismeretek, elsősorban a szavak jelentése, és amely szavak sorrendje (pl. egy könyvalakú szótárban) a szavak jelentéseinek kapcsolata alapján, vagy a betűírást használó nyelvek esetében a szavak betűrendjében van kialakítva. „Svenopus svéd-magyar orvosi szótár”.

Saját szavakkal: (Nem vagyok olyan okos, hogy saját szavakat találjak ki, tehát ezek hagyományos, gyakran használt szavak lesznek.) Nagyon élvezetes olvasmány volt!

Kellemes hangulatú, határozottan érdekes könyv, egy fajta történet a történetben.

A Samuelson Kiadóvállalat kissé poros, de nyugis hely. A kollégák nem feltétlenül teljesen normálisak, de a többség jobbára ártalmatlan. Ide kerül friss munkaerőként Billy, aki aztán összeismerkedik Monával, és – többé-kevésbé véletlenül – a millió meg egy szómagyarázatot segítő idézet, citátum, között találnak valami furcsát. A többi adja magát, Billy és Mona egyre elszántabban kezdi keresni a többi hasonló cédulát, és szép lassan, szinte bekezdésről bekezdésre ismerkednek meg a több mint tizenöt évvel korábbi történettel.
Olyan ez, mint egy kirakó, aminek először meg kell találni az összes darabját, és csak utána tudod kirakni a teljes képet. Mindeközben egyre alaposabban megismerjük Billy-t és Monát, meg a szerkesztőség pár tagját, akik közül egyesek a cédulák közé rejtett eseményekben is helyet kapnak.
A könyv nem klasszikus értelemben vett krimi. Szép lassan kiderült, hogy Ki? Hol? és Miért?, de Billyék sokkal inkább kutatók, mint botcsinálta nyomozók: egy tizenöt éves kísértet nyomában járnak, a munkahelyi szekrény fiókjaiba rejtett csontváz darabjait keresik. A teljes történetre kíváncsiak, nem pedig a tettest kergetik.
A lassan haladó kutatás, az apránként összegyűlő darabkák okot, és időt adnak arra is, hogy hőseink – főleg az E/1ben mesélő Billy – némiképp átgondolják a saját életüket, a miértjeiket, a helyüket a világban.

Az első fele kissé döcögős volt, kb a közepétől sokkal inkább rákapcsolt. Ugyanakkor a második felében voltak olyan dolgok, amiknek volt ugyan előzménye, de annyira minimális, hogy már-már randomnak, légből kapottnak hatott. Nem voltak rosszak ezek az elemei a könyvnek, de úgy éreztem jobban elő lehetett volna készíteni.

Külön ki kell emelnek a borítót. Imádom! Egyszerűen zseniális.

Nekem tetszett, kifejezetten ajánlom azoknak, akiket érdekelnek a rejtélyek, és nem riadnak vissza attól, hogy esetenként átgondolják az életüket.

A sok nehéz olvasmány után spoilerkellett valami könnyedebb könyv, és ez pont megfelelt a célnak. Filozófiától ugyan ez a könyv sem mentes, de sokkal emészthetőbb, emberközelibb változatban találkozhatunk vele. Ehhez jön még a szokatlan környezetbe helyezett, szokatlan felvezetéssel bemutatott krimi szál, ami szerintem meglehetősen ötletes volt – ennyi pont elég volt ahhoz, hogy kellemes időtöltés legyen az olvasása. Díjazom a történet ötletességét, azt is, hogy nem erőltette túl a romantikus vonalat. A mű gyengeségei – némileg hiányos illetve zavaros jellemek, a két műfaj (filozófia és krimi) helyenként döccenős keverése – engem nem zavart, nem vártam remekművet.

Krimire készültem, de nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy nekem ez inkább A nagy kvízválasztó, mint Agatha Christie. Ha úgy olvasom, hogy a szereplők próbálnak rájönni, mit akarnak kezdeni az életükkel meg úgy egyáltalán, mi dolguk a világban, és megpróbálnak valahogy kötődni egymáshoz és nem borzasztó magányosak lenni külön-külön, akkor ez egy nagyon jó könyv. Pláne, hogy szerepel benne a kedvenc Sherlock Holmes viccem.

Sikerült megint csak kifognom egy igen érdekes regényt. Általában nem rajongok a krimikért, de itt érdekes volt a nyomozósdi, nem a megszokott, és olyan üdítő, kikapcsolódó. Például nem várja el, hogy az olvasó is nekifogjon nyomozni, agyalni, csupán hagyja, hadd peregjen a cselekmény.
Igazából a borító és a jól hangzó cím miatt került várólistára, aztán emiatt megvettem, és egyáltalán nem bántam meg. Egyfajta letehetetlenség van benne, de nem lehet egyszuszra elolvasni, én legalábbis nem tudtam.
És erről jut eszembe, dolgoznék én is szótárkiadóban, jó, a valóságban lehet, hogy nem ilyen, de nagyon jó hangulata van. És azt sem tudtam, hogy a borító grafikusa magyar. Sokkal jobb borító, mint bármelyik az angol nyelvűek közül.
Igaza van Billynek, tényleg nagyon kevés két pluszos vicc létezik. Lehet, hogy ezentúl én is jelölni fogom a jó vicceket.