Néma ​bűnök 21 csillagozás

Emilly Palton: Néma bűnök

Nehéz lehet az élet egy olyan családban, ahol az ember fiúnak készült, de lánynak születik. Az anyai szeretet, mint olyan, csak egy eltorzult, hideg formában létezik, ha egyáltalán van, míg az apa nem riad vissza a gyermek bántalmazásától sem. A családon belüli erőszak nagyon is valós, erre pedig E. Palton önéletrajzi regénye a Néma bűnök egy kiváló bizonyíték.

>!
Mogul, 2018
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150022376
>!
350 oldal · ISBN: 9786150041865

Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Emilly Palton: Néma bűnök

„Van egy mag, akiknek megvan a lehetősége a változásra és a változtatásra. Ők azok, akik soha nem bíznak magukban, de bármilyen iskolában, munkahelyen megállják a helyüket, kérdés nélkül segítenek apróságokban és nagy dolgokban is az utcán vagy bárhol. Ultra érzékenyek szociálisan, tehetségük pedig szerteágazó. Általában nem fejezik be az iskolát, mégis olyan újításokat hoznak, melyek alapjaiban változtatják meg a világot. Nem sikerül nekik semmilyen rendszerbe vagy vallásba túlságosan belemenekülniük. Valahogyan zsigerből érzik, hogy mi igaz, és mi a szemfényvesztés.”

A fenti idézettel kezdem ezt a számomra rendkívül fájdalmas, de annál nagyobb energiával íródó értékelésemet.
A kiemelt szöveg teljes tartalmával egyet kell értenem, és ezen személyek felé tisztelettel meghajtom a fejem.

Mikor, egy igaz történet alapján készült regényt olvasok, főleg ha a tartalma rendkívül fájdalmas, mindenképpen háromféleképpen nézem az adott könyvet.
Az első ilyen természetesen az írástechnika, hogy az író miképpen adja át az eseményeket olvasójának.
Eme esetben nehezen volt olvasható, mert az írónő laza stílusa teljesen eltér a kötet tematikáját tekintve.
Nagyon nehezményeztem, hogy egy – egy rész elvan humorizálva, mikor annak jelentősége sokkal mélyebb, és úgy éreztem önmagát gúnyolja ki eme stílussal.
Bár az egész könyvre kivetül ez a meglátásom, a könnyedséget megértem, mert sok olvasó számára emészthetetlenségig fajult volna a benne leírtak. Én, aki számos tragédiát láttam, átéltem, és olvastam, viszont nehezményezéssel, sem mint könnyedséggel fogadtam ezt a hozzáállást.

Bővebb értékelés a blogomon:
https://ujalmok.blogspot.com/2019/10/eletunk-sorai-memo…

>!
Anarchia_Könyvblog P
Emilly Palton: Néma bűnök

A történet teljes egészében az írónőről szól. Mindarról, amin keresztülment, s mindazokról az érzelmekről, amelyek keringtek benne. Úgy vettem elő a művet, hogy tudtam hatással lesz rám. Lehet, hogy dühös leszek vagy sírni fogok, de semmiképpen sem hagy impulzus nélkül. S ez be is bizonyosodott!

Megdöbbentő végig olvasni ezeket a sorokat és közben nehéz is nem eggyé válni azokkal az érzelmekkel, tettekkel, amik az orrunk előtt lezajlanak s mi csupán egy apró szösszenetet láthatunk belőle.

Ez az alkotás bevezetett egy világba, ami sokszor tűnt szomorúnak és kiábrándítónak, ám egytől egyig a valóságot mutatja meg az olvasó számára. A kegyetlen valóságot, ami mellettünk játszódik.

Ezért csak megköszönni tudom.. Megköszönni Emilly Paltonnak, hogy elég erőt és bátorságot érzett magában és kiírta a lelkéből mindazt, ami nyomasztotta.

Ajánlom minden kedves olvasónak!

A teljes értékelésem itt olvasható: https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/07/06/emilly_pal…

>!
julcseee P
Emilly Palton: Néma bűnök

Már egy ideje olvastam a könyvet, de még mindig emésztem a benne foglaltakat. Volt szerencsém előben is találkozni az írónővel és egy nagyon életvidám kedves, közvetlen embert ismerhettem meg (na jó kb 5 percig beszéltünk szóval nyilván nem ismertem meg a szó szoros értelmében, de ez a kép alakult ki bennem). Ezek után olvastam el a könyvét, és nagyon megdöbbentett hogy egy ilyen gyerekkor után, amikor az ember ilyen brutális dolgokon megy keresztül, hogyan tud mégis ennyire nyitni az emberek felé. Minden tiszteletem az Övé :) Na de a könyv. A nyelvezete eleinte kicsit fura volt nekem, kicsit naplós mégis olvasmányos. És bár az elején leírja hogy ugrálni fog az időben néha mégis nehéz volt követni. Aztán ahogy haladtam az olvasással egyre jobban beleéltem magam, és alig tudtam letenni. Kíváncsi voltam mi lesz ennek a családon belüli erőszakkal, kiközösítéssel teli, mégis szerethető történetnek a vége. De nem kaptunk teljes befejezést, nagyon várom a folytatást, remélem lesz :) Sajnos kevés emberhez jutott el még az értékelések alapján, remélem több emberhez is eljut, olvassátok! :)

2 hozzászólás
>!
ap358 P
Emilly Palton: Néma bűnök

Az igaz történeteken alapuló könyvek értékelése mindig fejtörést okoz nekem. Ha nem tetszett, akkor érzéketlen vagyok? Ha tetszett, akkor meg szadista? Egy keserű sors lehúzható-e a pocsék írástechnika miatt, és fordítva?
Jelen könyv sorai viszont teljes olvasási élményt nyújtottak, így dráma ide, vagy oda, jár az öt csillag.
Akárcsak Émile Ajar az önéletrajzi alkotásában, úgy az írónő is képes volt könnyedséget vinni a mondatokba, ehhez legtöbbször a szarkazmus volt az eszköze. Úgy ír nehéz és súlyos dolgokról, hogy közben nem terheli a fájdalmát az olvasóra.
Drámai sorsok esetében ez a könnyed, néhol már humoros szarkazmus nagyban tudja oldani a feszültséget.
Nem mondom, hogy minden esetben tudtam szeretni a főszereplőt, voltak pillanatok, amikor nem igazán szimpatizáltam vele, mégis teljesen megértettem.
Kik voltak a bűnösök? Ha választanom kell, minden esetben a felnőtteket mondanám, és itt nem csak a szülőkre vagy a tanárokra gondolok.
Szülők: no comment, őket nem lehet megválasztani. A legnagyobb befolyással bírnak, és ennek legtöbbször nincsenek a tudatában.
Tanárok: sajnos az oktatásban mindig is voltak, és mindig is lesznek ilyenek, mert akárcsak a legtöbb munka esetében, az ott dolgozók is előbb-utóbb belefásulnak a munkába. spoiler Szerintem nincs olyan ember, aki ne tudna példákat mondani a kivételezésre, mégis durva, hogy ilyen szélsőséges esetek megtörténnek. Hasonlókat – szerencsére nem saját bőrön – én is láttam már, és a legszomorúbb, hogy ilyenkor a diák pártját fogó pedagógus is elvágja a lehetőségeit.
Diákok: az ő viselkedésük volt az, amiért nem tudtam haragudni. Az éretlen, általános iskolás gyerekek látásmódja még nem annyira tág, hogy a megszokottól való eltérést kezelni tudják. Ebben a szülők lehettek volna a segítségükre, mondhatni, minden nevelés kérdése. Ezek a gyerekek még vágynak a visszacsatolásra, a pozitív megerősítésre, és egy náluk érettebb, reálisabban gondolkodó gyerek, aki már kiesett az álomvilágból, kezelhetetlen. Van, aki tart tőle, van, aki kihasználja a kirekesztettséget, a lényeg: sorsokat tehetnek tönkre, pusztán gyermeki dacból, mert még tudatlanok.
Becsülöm a főszereplőt, amiért mindezek után megőrizte önmagát, nem adta fel és bebizonyította, hogy igenis sokat ér. Örülök neki, hogy az élete során talált egy olyan pontot (vagy személyt?), ahonnan visszatekintve képes volt ilyen stílusban szavakba önteni az életét.
Nagyon várom a folytatást, és mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvet.

1 hozzászólás
>!
Laura_Bakos
Emilly Palton: Néma bűnök

Először is szeretném megköszönni az írónőnek a könyvet.
A Könyvhéten volt szerencsém személyesen is találkozni vele, ahol jól kifaggattam pár dologról, amik megmozgatták a fantáziámat. A Néma bűnökről a megjelenés előtt hallottam, egy kedves ismerősöm hívta rá fel a figyelmem. Akkoriban eléggé magam alatt voltam, ezért simán visszautasítottam. Mégis, egyre jobban kezdett érdekelni. Leginkább a róla hallott pozitív vélemények fogtak meg, és az, hogy számomra ismerős témát boncolgat. A szülők viselkedése, szerepe meg ezeknek a kihatása a gyerekük életére.
A regényről tudni kell, megtörtént eseményeket elevenít fel. A szép pillanatoktól kezdve, a fájdalmas emlékeken keresztül. Ezekről fontos beszélni, hiszen másoknak is ismerősek lehetnek azok a történések, amiken a szerzőnek keresztül kellett mennie. Más róla hallani és más átélni.
Hogy végül mi vett rá arra, hogy elolvassam?
A válaszom az, hogy maga az élet.
Egyszóval, én imádtam a könyvet, és nagyon várom a folytatást.
Bővebben itt: —-> https://krvilagakonyvek.blogspot.com/2018/10/emilly-pal…

>!
Kovács_Ági_3 P
Emilly Palton: Néma bűnök

Mikor először megláttam a könyvet, féltem tőle. Nem tudom miért. Sokáig gondolkodtam, hogy mi legyen. De mikor a szerző a csoportba ki tette, hogy utazókönyvet indít, rögvest jelentkeztem rá.
És most itt vagyok. Kiolvastam, és írnom kellene róla véleményt. Kicsit gondban vagyok, hiszen egy memoár, mesélős történet szerző egyes életszakaszaiból olvashattam el.
Néha volt vicces rész, máskor szinte tapintható volt a feszültség. Számtalan film, sorozat és könyv készült már családon belüli erőszakról, mint fizikai, és mint lelki terrorról. Sajnos mi magunk nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy ítélkezzünk.

Bővebben itt olvashatod el:
https://www.hungarybooks.hu/2019/03/utazokonyv-emilly-p…

>!
Borka_V_Szabó IP
Emilly Palton: Néma bűnök

Ritka az olyan alkalom, amikor rettentően büszke vagyok arra, hogy részt vehetek egy könyv megszületésében így vagy úgy, és ezt nem átallom nyilvánosságra hozni.
Emilly könyve ilyen. Tudom, nem tökéletes (nincs tökéletes írása senkinek), a nyelvezete itt-ott körmönfont tud lenni (ilyen a szarkasztikus „rendőrnyelv”, és azt hiszem, ezt máshogy átadni nem lehet), és az írónő első könyve (valahol mindent el kell kezdeni, nem?). Nagyon remélem, hogy lesz még belőle, mivel ez egy sorozat, és már várom a folytatást. (Költői megszólalás volt, hát persze, hogy lesz! Mert majd @Hollótoll kolléganő és én odahatunk! :D)
Emilly létezése maga egy nagy spoiler.
Teljesen szokatlan stílusa és szarkazmussal teli nyelvezete megfogott (még ROW-hoz képest is!), ami miatt imádom, mert ilyet így még nem olvastam sehol. spoiler És az élettörténet, amit leír, a sokszor szívszorongató, sokszor vicces szituációk nagyon is déja vu-sek spoiler, emiatt külön a szívembe tudtam zárni.
Nem tudom szavakba önteni, amit érzek, de ez nekem egy katartikus írás. Shame on me, hogy író létemre nem tudom szavakba önteni, de így jártam. :D
Minden értékelés szubjektív, ahogy a csillagok is, de a mondanivaló miatt – családon belüli erőszak és közösségi verbális bántalmazás – tényleg mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el.
*****
A hivatalos ajánló se hangzik máshogy: „Ez a regény talán nem könnyen olvasható, mert mesélős, egyszerre szarkasztikus és szívet szorongató memoár. Egy nem hétköznapi könyv a sajnos mindennapos magyar valóságról. Érdemes elolvasni, mert Emilly saját világot teremt. Egyedi stand-up komikus stílusban teszi ezt, hiszen a rémségeket csak humorral lehet elviselni.” | Robin O’Wrightly, író

>!
Vien
Emilly Palton: Néma bűnök

Nem egy könyvet olvastam (tizenhat év alatt) és ezek közül nem is egy komolyabbat mert vagyok olyan mazochista, hogy ezeket imádom – de ez más. Annyira különleges, intenzív, fájdalmas és hatalmas élmény; nagyobb, mint bármi, ami eddig hatással volt rám. Már az első pár oldalban a lelkem minden érzelmi skáláját kiütötte.

Nem is tudom, hogyan kezdjem.
Nagyon régóta kívánságlistás volt ez a könyv, már azelőtt is, hogy megjelent volna. Bár eleinte nem is tudtam, miről fog szólni – csak láttam az írónő pár posztját, aki már akkor is nagyon szimpatikus volt egyébként. Amikor végül elolvastam a könyv tartalmát, és kiszúrta a szemem az, hogy önéletrajzi, ledöbbentem. A téma miatt is, de főként azért, mert Emillyt egy szarkazmussal, hatalmas humorral megáldott nőnek „ismertem meg”.

Végül egy évbe telt, mire a kezembe foghattam a könyvet, de teljesen megérte. Az előszót elolvastam, és automatikusan majdnem tovább is lapoztam … de éppen egy másik könyvet olvastam, és nekem egyszerre kettő nem megy, legalábbis egy időben nem. Maximum ha az egyikről váltok a másikra egy kicsit – és most is ez volt a helyzet, annyira nem hagyott nyugodni.
Kellett ez az egy év, hogy felkészüljek rá lelkileg, bár nem tudom, erre mennyire lehet, mert így is teljes sokkban vagyok.

Az írásmódja olvasmányos, naplószerű, és tényleg ugrál az időben, bár ez engem nem zavart. Benne van a szarkasztikus humor, minden boldogság és szívfájdalom és a gyomorforgató rettegés.
Ez nem olyan, mint más könyvek, ahol írok az íróról, a borítóról* , a karakterekről és a történetről.
Alapvetően akkor is az érzelmeimet írom le, azt, hogy milyen hatással volt rám a könyv; de ez most nehéz. Mert igaz, mert megtörtént, és ki tudja, hány emberrel történik meg a mai nap is. És annyi érzelem van most bennem, amit nehéz megemészteni – csak kavarognak, és én is azt kérdezem: miért?

A karaktermegalkotásról itt nehéz szót ejteni, hiszen a „főhős” maga az író, a többi karakter főként a családtagjai, barátai, ismerősök és ismeretlenek, akik segítették vagy bántották az évek során, a történet pedig maga az élete – nem valami, amit kitalált, valami, ami igaz lehetne, hanem amit átélt. Igazi hullámvasút, a szó szoros értelmében: hangosan nevettem, aztán ledöbbentem, mosolyogtam, elszorult a szívem, levegőt sem mertem venni, sírtam, dühöngtem, meghatódtam, reménykedtem, összetörtem, sokkot kaptam. És ez így végig, váltakozva.
Letaglóz a tudat, hogy ez igaz. Hogy valóban megtörtént. Hogy ilyen van és megtörténhet.

Sok könyv tanított már meg arról, hogy nem minden fekete és fehér – minden a szürke árnyalata. De talán semmi nem mutatta meg annyira, mint Em apjának a személye. Egy szülő van, hogy szigorúbb az átlagnál, főleg ha rendőr (ez amúgy egy nagyon durva kontraszt szerintem a történtekkel szemben) vagy katona, bár én ezt a saját édesapámnál soha nem éreztem. Valahogyan ő külön tudta venni a kettőt, nem folytak egymásba a határok: a munkahelyén katona, otthon viszont férj és apa. A kettő nem ugyanaz. De hogy miért nem fekete és fehér az ő helyzete?
Hiszen nem helyes az, hogy kezet emel bárkire, nem is akárhogyan, már hogyan is lehetne az? Nem, tényleg nem az. Rosszul is voltam, mikor ezeket a részeket olvastam. DE. Rengeteget hozzáadott az, amit Em közben leírt nekem róla. Ennek tudatában végig kettős érzésem volt vele kapcsolatban: tudtam, hogy borzalmas, amit csinál, de azt is, hogy sok-sok évvel később talán megpróbálhatta volna ezt helyrehozni, ha nem szól közbe az élet. És bármennyire szörnyű és elfogadhatatlan, mert szerintem az, és nincs is rá igazán mentség – az, amit tett, akkor is, szerintem tragikus, hogy ez az esély elveszett, és sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha.
Valamint valahol mélyen ő mégis szerette és törődött a lányaival, akkor is, ha a haragját nem tudta kezelni, és ez szinte megbocsáthatatlan tetteket szült.

Akivel kapcsolatban viszont egyértelműbbek az érzéseim, az az a nő, aki Em édesanyjának mondhatná magát – de nem az. Mert egy olyan nő, akire ezt a szót nem lehet használni. Én legalábbis nem tudom, sajnálom. Sohasem fogom megérteni, miért, és nem is akarom. Tudom, hogy valószínűleg a férjével bántották egymást lelkileg és neki sem volt egyszerű, hogy kötelessége volt, ami másnak egy gesztus (gondolok itt a kávécsinálásra), de a probléma az, hogy a gyerekeiről gondoskodni már nem tartozott ezek közé. Az, hogy a szintén gyerek nővéreid nevelnek fel inkább, nem az anyukád, az egyszerűen… hihetetlen. Hihetetlen, hogy valakiben ennyi keserűség, érdektelenség, szadista közöny legyen, és semmi anyai szeretet. Nekem ő sokkal de sokkal rosszabbá vált azáltal, amiket tett vagy éppen nem tett, amiket mondott, vagy ahogyan viselkedett. Tényleg felfogni sem tudom ezt, és nagyon fáj. Nagyon fáj, mert én, aki megtapasztalhattam, milyen határtalan és erős egy anya szeretete és támogatása – bele sem akarok gondolni, hogy ez valaki számára nem egyértelmű, nem létezik… szerintem egy igazi anya él, hal, öl a gyerekeiért – akár szó szerint is. De lehet, ez csak az én véleményem.

Em két nővére olyanok voltak, akár a tűz és víz – és nekem is a „menedéket” biztosították, ahogy olvastam a nehéz időszakokról, nem csak neki, amikor átélte.

Aki még igazán közel került hozzám, az Ricsi és talán Anita. Leginkább az előbbi.
És spoilermentesen is, fáj érte a szívem. Egy kicsit talán magamra emlékeztet abban, hogy én is mindig ott és azon segítek, akin csak tudok. Ha ismertem volna, valószínűleg imádtam volna. Nevettem és zokogtam miatta. Többet nem tudok írni.

* A borító gyönyörűséges, kifejező, és a regény egy egyszerre szívszorító és reményteli momentumát idézi számomra – bár az egész történet hangulatát átadja, főleg így olvasás után. Imádom. A könyvet is imádtam, már amennyire lehet ezt a szót használni ebben az esetben.

Egy egyedi, megrázó, szarkasztikus, egyszerre hétköznapi és költői szépséggel megírt iromány ez, démonokról, akik bennünk és köztünk élnek, és a fényről az alagút végén, arról, hogy talán a legkilátástalanabb helyzetben is van remény. De ez még messze nem a történet vége – gyermekkortól az első szerelemig, és úgy érzem, a java még csak ezután jön.

Ha találkozom az írónővel, márpedig tervezem, akkor egy hatalmas ölelés mindenképpen lesz – adok és kérek is. Mert bár lehet, hogy nem érzi, de akkora lelkierővel rendelkezik, ami számomra igazán példaértékű.❤

2 hozzászólás
>!
VIldi P
Emilly Palton: Néma bűnök

Mostanában nagyon szeretek megtörtént történeteket olvasni. Témájukat tekintve fontos számomra a gyermek, a család, és az ezekkel járó járulékos dolgok. Legyenek azok akár rosszak, akár jók. Beleélheti magát az ember a szereplők történetébe, azokból erőt meríthet.

Nagyon olvastatja magát a könyv. A lezáratlan befejezés pedig arra utal, hogy nemsoká e könyv 2. kötetének fogom az értékelését írni. :P

>!
inci81
Emilly Palton: Néma bűnök

Utazókönyv formájában került hozzám a Néma bűnök című könyv, amely már régen felkeltette az érdeklődésem.
Nagyon örülök, hogy volt lehetőségem elolvasni ezt a történetet, amely nagyon mélyen érintett.
Nem azért áll hozzám közel, mert el tudom képzelni azokat az eseményeket, amelyeket leírt a szerző, hanem azért, mert a legtöbb dolgot átéltem.
Hasonló gyermekkorom volt, mint ami ennek a regénynek a lapjain tárul elénk, ezért ezeket a sorokat egyfajta visszatekintésnek éltem meg az én életemre, csak nekem nem volt olyan igaz jó barátom sosem, aki elhesegette volna az egyedüllét, a kirekesztettség démonait, mindig magányos farkasnak éreztem/érzem magam.
A könyvek jelentették a menekülést a valóságból. Az emlékeimben az él, hogy amióta csak olvasni tudok, a könyveket bújom.
Ez az olvasmány közelebb hozta azt a tényt, hogy más is ugyanúgy a könyvek világába menekül.
Meghatározó olvasmány volt számomra a Néma bűnök, remélem lehetőségem lesz a folytatást is olvasni.


Népszerű idézetek

>!
Mimi_Taylor I

… elbújtam a minden megtört lélek menedékhelyére, a könyvek világába.

>!
Nikolett0907 P

Mert a saját világom sokkal fontosabb annál, hogy mások mit gondolnak rólam, vagy hogyan tudom őket kihasználni, ezért leszarom a hatalmat.

Tanley Milet

3. oldal

>!
Nikolett0907 P

Van egy mag, akiknek megvan a lehetősége a változásra és a változtatásra. Ők azok, akik soha nem bíznak magukban, de bármilyen iskolában, munkahelyen megállják a helyüket, kérdés nélkül segítenek apróságokban és nagy dolgokban is az utcán vagy bárhol. Ultraérzékenyek szociálisan, tehetségük pedig szerteágazó. Általában nem fejezik be az iskolát, mégis olyan újításokat hoznak, melyek alapjaiban változtatják meg a világot. Nem sikerül nekik semmilyen rendszerbe vagy vallásba túlságosan belemenekülniük. Valahogyan zsigerből érzik, hogy mi igaz, és mi a szemfényvesztés.

Tanley Milet

3. oldal

2 hozzászólás
>!
Mimi_Taylor I

Mindent éreztem, láttam, hallottam, amit a főszereplő, itt nem bántott senki. A könyvek lettek a barátaim.

>!
Borka_V_Szabó IP

Amúgy jó gyerek voltam én, igazán. Csak az a fránya tinikor.

>!
Cleaveland

Az életben nem a halál a legrosszabb, ami történhet. Az élet az, amelyben nem jut az ember számára hely.

>!
Emilly_Palton IP

Egyik nap az egész családnak sikerült egy időben az asztalhoz ülnie. A fatert, mint jó kopóhoz illik, kivételes szimattal áldotta meg a sors. Így neki is feltűnt a vejjelölt túlontúl sok szabadideje. Már nagyon szúrta édesapám oldalát ez a talány.
– Eccsém, te mióta nem dolgozol? – kérdezett rá.
– Megvan az már két hónapja is.
– Miért? – érdeklődött tovább.
– Tudod, tériszonyom van, és legutoljára úgy megszédültem, hogy elküldtek orvoshoz. Így most táppénzen vagyok.
– Az más. Értem. – A család szép csendben eszegetett tovább. Eltelt már vagy öt perc, mire apám felkiáltott:
– De hát te ács vagy!

Emilly Palton: Néma bűnök 50. oldal

>!
Strawberry_muffin_crumbs P

Tisztában voltam vele, hogy most már nem áll mellettem senki, és a szürke kisegér, aki eddig senkinek sem jutott eszébe, most előlép a reflektor fénybe. Eltűntek a porondról a főszereplók, akiket a nézőközönség árgus szemekkel figyelt, hogy mikor és hol hibáznak. Egyszerűen fel mondtak.
Az eddigi mellékszereplő pedig megkapta azt a főszerepet, amit soha nem kért, és nem is szeretett volna. Kilépne ebből az egészből, de nem tud. Nem, még nem jött el az ideje, hogy ő is megtehesse, és átigazolhasson egy nagyobb, társulathoz. Neki még itt kell maradnia, tanulnia kell elődjei hibáiból, hogy ő már ne kövesse el azokat.

73. oldal

1 hozzászólás
>!
Borka_V_Szabó IP

Az életben nem a halál a legrosszabb, ami történhet. Az élet az, melyben nem jut az ember számára hely.

>!
Borka_V_Szabó IP

Állandóan vittem és hoztam a könyveket, amiket onnantól kezdve faltam. Nem volt olyan, amit ne akartam volna elolvasni, ami ne érdekelt volna. Bármilyen témában is íródott az adott mű, nem érdekelt, csak az, hogy olvashassak. Egy teljesen új, szép világ tárult a szemeim elé, ahol minden lehetséges, csak az író fantáziáján múlt, hogy milyen korba, időbe és helyszínre kalauzol el. Mindent éreztem, láttam, hallottam, amit a főszereplő, itt nem bántott senki. A könyvek lettek a barátaim.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kien Nguyen: Amerika hazavár!
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke
Méhes György: Szép szerelmek krónikája
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Sabatina James: Apám a halálomat akarja
Krúdy Gyula: Primadonna
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Löwi Maya: Tűnő hangok
Clare Balding: Állataim és egyéb családfajták
Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel