A ​bermudai kalózok (A bermudai kalózok 1.) 81% 10 csillagozás

Súlyos medvelépteivel leszállt a híd lépcsőjén s kivette sapkája béléséből az imént eldugott dohánygombócot, hogy addig is, amíg a parancsnok kabinjához ér, rágjon rajta egyet-kettőt.
– Ezer ördög meg száz vénasszony! – duruzsolt magában. – Tudom bizonyosan, hogy megint mérgesen fog Sir William rámmordulni.

Egy korvett veszedelembe kerül

A nap lenyugodott a szürkén gomolygó felhők mögött, amelyek az élénk nyugati széltől hajtva lassanként körös-körül beborították az óceán láthatárát. Az utolsó sugarak fényében csillogó hullámok csobogva hintáztak végig azon a mérhetetlen térségen, amely a nagy Bermudát környező négyszáz apró szirttől az amerikai partokig terjed.

(első mondat)

Három vagy négy perc múlott el, míg a figyelő megint lekiáltott:
– Űzőbe vettek bennünket… Ketten vannak!
Erre már a tiszt is félbeszakította egyhangú sétáját, kivette a pipát a szájából s emelt hangon, de egészen nyugodtan így szólt:
– Csakugyan látod őket, kis Floc?
– Látom, Howard úr!
– Fregattok vagy páncélosok?
– Amennyiben a sötétben kiveszem… inkább páncélosoknak látszanak, mint fregattoknak vagy korvetteknek.

Egy korvett veszedelembe kerül

– Nos, Sziklafejű mester – mondotta –, mi a véleménye?
– Miről? – kérdezte a bretagne-i medve nagyon nyugodtan s igyekezett mentői szélesebb állást elfoglalni a hídon még inkább érezhető hintázás ellen.
– Hát erről a két hajóról, amely, úgy látszik, kipécézett bennünket.
– Hát… ezen kár az embernek sokat törni a fejét! Van huszonnégy jó ágyúnk meg négy bombavetőnk! – felelte a bretagne-i vállat vonva.
– No és ha páncélosokról van szó?
– Akkor, azt hiszem, egy kissé melegünk lesz, de mindazáltal van százötven kemény fickónk a fedélzeten, akik nem félnek semmitől sem, különösen, ha tudják, hogy a Sir William áll az élükön!

Egy korvett veszedelembe kerül

Mintha csak megbabonázták volna, amióta a Bermudákról elindultunk… De bizonyosan tudom, hogy asszonyszemély van a dologban, mégpedig Mary!… Hányszor hallottam én már tőle ezt a nevet! Mary!… Ugyan micsoda pokolbeli boszorkány lehet ez a nő?… Igazán, mindig szerencsésnek kell magamat tartanom, hogy már gyermekkoromban a tengerre kerültem s így mindeddig megóvott a Mindenható az ilyen veszedelmes boszorkányoktól!… Kemény szelek, világosság, napfény meg a végtelen azúr százszor többet érnek a föld valamennyi nőjének kék szemeinél… Szegény, bolond fiatalság!

Egy korvett veszedelembe kerül

A szoba közepén piros és sárga virágokkal díszített selyem karosszékben huszonöt-huszonhat évesnek látszó, jóarcú fiatalember ült. Kék szeme és hosszú fürtös, szőke haja volt, amely fölött az akkori divat ellenére nem viselt rizsporos parókát, hanem a fürtök szabadon omlottak alá a vállaira. Olyan csinosan és választékosán volt öltözve, mint egy versailles-i vagy westminsteri lovag, arannyal hímzett azúrkék, finom kabát, szarvasbőr nadrág, magasszárú, sárga szattyáncsizma volt rajta s a fején divatos háromszögletű kalap.

Egy korvett veszedelembe kerül

– Talán tűz ütött ki a fedélzeten?
– Még nem, sir.
– Akkor hát mi a baj?
– De a jobb oldalunkba hamarosan tüzet kaphatunk.
– Honnan?… Meg akarnak bennünket támadni? Kicsoda?
– A batzi városháza tornyára mondom, Sir William, a dolog komolyabb, mint hinné!
– Beszélj értelmesen, Sziklafejű!
– Két hajó üldöz bennünket.
– Csak kettő?
– Csak. De nem tudjuk, fregattok-e, vagy páncélosok, kapitány! A sötétség egészen beállt, mielőtt még pontosan megállapíthattuk volna.

Egy korvett veszedelembe kerül

Sir William fölállt a helyéről s idegesen szorongatva súlyos kardja markolatát, kétszer végigsétált a szobában. Hirtelen megállt s a bretagne-i felé fordult:
– Amerikaiak, vagy angolok?
– A batzi városháza tornyára!… Hiszen ön jobban tudja, kapitány, nálam is, hogy a szegény jenkiknek nincs páncélosuk. Épp ezért, ha csakugyan páncélos hajók vettek bennünket üldözőbe, ezek csak angolok lehetnek az Antillák melletti hajóhadból.
– Ebben igazad van, Sziklafejű. A legénység persze nyugtalankodik?
– Meg lehet érteni, kapitány, mert nem valami kellemes dolog arra gondolni, hogy két páncélos fogja közre az embert, még ha olyan pompás és jól fölszerelt korvetten van is, mint a mienk s ha a legénység csupa olyan kemény legényekből áll is, mint a mi bermudai kalózaink!

Egy korvett veszedelembe kerül

A hajnal első derengésére a csillagok halványodni kezdtek s a keleti égbolt hamarosan kivilágosodott. Az éjszakai szél megtisztította a láthatárt a páráktól és felhőktől, amelyek az előző este végigterpeszkedtek az óceán tükre fölött, úgyhogy gyönyörű nap ígérkezett, bár a hullámzás még mindig nem akart megcsöndesedni.
A korvett, valamennyi vitorláját kibontva, nyugodtan haladt előre. Most már egyedül volt, mert a dzsunka, amely az előtte való nap még követte, az éjszaka folyamán leszállt az Atlanti-óceán ismeretlen mélységeibe teljes rakományával együtt.

Sir William különös hadicsele

A korvett mögött két nagy hadihajó törtetett előre egy-két mérföldnyi távolságban, egyik jobbról, a másik balról. Látszott, azon igyekeznek, hogy lehetőleg két tűz közé foghassák zsákmányukat. Főárbocaikon a tüzet megelőző vörös lobogó lengett, a tatárbocon pedig az angol hadizászló.

Sir William különös hadicsele