Az ​Antikrisztus 6 csillagozás

Emilijan Sztanev: Az Antikrisztus

„Ki vagy? A költő, az eretnek vagy a gyilkos?” – kérdi önmagától az igazságot minden megpróbáltatáson, minden testi-szellemi kísértésen át kereső-kergető Teofil barát. Ő maga nem találja, de a reneszánsz bolgár cári udvar pompáját, kolostorai sötétségét, fantasztikus eretnek szektái egzotikumát s a török hordák pusztítását nagy szuggesztivitással ábrázoló könyv elolvasása után az olvasó minden bizonnyal megleli a választ.
Emilijan Sztanev új regénye nemcsak a bolgár történelem egy hallatlanul érdekes fejezetét tárja elénk, de bepillantást enged a középkori embert kínzó filozófiai és erkölcsi problémák világába is.

Eredeti cím: Антихрист

Eredeti megjelenés éve: 1970

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1976
280 oldal · ISBN: 9632702964 · Fordította: Szondi György

Enciklopédia 10


Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 5

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Csabi >!
Emilijan Sztanev: Az Antikrisztus

Egy újabb rejtett kincs a süllyesztőből. Sztanev regénye sok szempontból érdekes.
Már maga az ábrázolt kor is unikum, a Bolgár birodalomban járunk annak szétesése táján (14. sz. vége), ahol virágzottak az eretnek mozgalmak, mint pl. bogumilizmus. Nem sok mindent tudok erről a korról, a bolgárok nagy birodalmáról, és valószínűleg a bogumilizmusból is elhasalnék egy érettségi vizsgán.
A történetet az öreg Enyo meséli el fiatal gyerekkorától. Elmenekül a szülői házból, és egy kolostorban talál menedéket. Végig követhetjük, hogyan lesz hívő keresztényből eretnek. Ez egy olyan időszak volt, amikor a kereszténység megkérdőjelezése, alternatív utak keresése benne volt a levegőben. Egyfajta kettősség jelenik meg a regényben és a főszereplő tudatában is, Isten és a Sátán küzdenek a lelkéért, váltakozó sikerrel.
De amellett, hogy Sztanev beránt minket a korba, és a vallási őrületbe, ez egy nagyon szépen megírt szöveg, élvezet olvasni minden mondatát. Annyit bőven megér, amennyit manapság kérnek érte az antikváriumok.

Lunemorte P>!
Emilijan Sztanev: Az Antikrisztus

Egy oly korban leledzünk, ahol nagyon nem mindegy, melyik istenségben hiszünk. Lehet, hogy mi naivan sok-sok kérdést teszünk fel, melyet mások nem tudnak megválaszolni nekünk, így már alapból gyanússá válunk szemükben, mi lehet velünk, miért érdekel minket az, mi mást hidegen hagy vagy csak simán elfogad… Nem mindenkit tanít, nem mindenkit érdekel a tudás, mely könyvekből nem tanulható…Ez a szerző tudott valamit, nagyon is…

Zoltán_Bálint>!
Emilijan Sztanev: Az Antikrisztus

Nem könnyű eldönteni, hogy tetszett-e a könyv vagy sem, mert voltak olyan részek, amelyek kifejezetten lekötöttek, illetve voltak olyanok is, amelyeken csak nagyon nehezen sikerült átrágnom magam. A nyelvezetét viszont meg kellett szokni. Az első pár oldal után azonban már azzal se volt probléma. spoiler


Népszerű idézetek

Csabi >!

[…] mint az imént szült asszony szeme, tündöklő tisztán derült az ég a megfáradt föld felett.

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hasonlat
Csabi >!

[…] kik hatalommal bírnak, mindenre féltékenyek, mi alattvalóikat elkápráztatja, és ami az övékén kívül eső igazságról beszél.

169. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hatalom
Rawalpindi>!

Evilági létünkben sokféle lélekkel találkozunk. Egyesek jönnek és mennek ismeretlenül, mások ragaszkodván hozzánk tapadnak. Ez azonban csalóka, mert a lélek mindenkor magányos, és bármennyire szomjúhozza is a szeretetet, hosszú időn át más lelket maga mellett meg nem tűrhet, mivelhogy mindketten gyötrődnek külön-külön, közelségük a bűnösök közelsége a pokolban.

56. oldal (Magvető, 1976)

Lunemorte P>!

Ördögnek estéje éltemben nem egy volt, s nem kettő. És napok és éjszakák és hetek és évek voltak mind az ördögé, de ez az este hírül adta, hogy a Sátán bennem is marad majd. Embernek vérében van az ő ereje, és embernek szemében, mi titkokra sóvárkodik…

Kapcsolódó szócikkek: ördög · sátán
Lunemorte P>!

Ha a pokolban vagyok is, a tudásért vagyok.

Kapcsolódó szócikkek: pokol
Csabi >!

Emlékezetünkben lelkiismeretünk, és általa kínoz bennünket az Úr. A kurta emlékezet – bűn.

151. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet · lelkiismeret
Lunemorte P>!

Nemcsak Tirnovgradban, nem csupán a fölnőttekben, de bennem is ott volt az ördög. Lelkemhez fordulván azt kérdeztem: „Mit vársz tőle, szánandó szerencsétlen, hogy víg vagy, és szégyent nem ismersz?" S mintha valaki válaszolt volna helyette: „Hát így valahogy, majd meglátjuk, mi lesz."

Kapcsolódó szócikkek: ördög
Lunemorte P>!

Az időben annyira belefeledkeztem önmagamba, hogy elhanyagoltam a világ dolgait.

Lunemorte P>!

E világi létünkben sokféle lélekkel találkozunk. Egyesek jönnek és mennek ismeretlenül, mások ragaszkodván hozzánk tapadnak. Ez azonban csalóka, mert a lélek mindenkor magányos, és bármennyire szomjúhozza is a szeretetet, hosszú időn át más lelket maga mellett meg nem tűrhet, mivelhogy mindketten gyötrődnek külön-külön, közelségük a bűnösök közelsége a pokolban.


Hasonló könyvek címkék alapján

Dževad Karahasan: Keleti díván
Umberto Eco: A rózsa neve
Bíró Szabolcs: Non nobis Domine
Maurice Druon: Korona és méreg / Az ősi törvény
Rebecca Gablé: Fortuna mosolya
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa
Csikász Lajos: Haragvó liliomok
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Trux Béla: Az inkvizítor
Bán Mór: A Holló háborúja