Egy ​hasfelmetsző a régmúltból és más történetek 3 csillagozás

Emilia Pardo Bazán: Egy hasfelmetsző a régmúltból és más történetek

A kritikusok egyöntetű véleménye szerint Emilia Pardo Bazán termékeny életművének legkiválóbb darabjai az elbeszélések: merészek, modernek és tökéletesen komponáltak. Kellemes meglepetésben lehet része az olvasónak, hiszen hamar kiderül majd, hogy a szerző nem csupán remek író, hanem rendkívül jó emberismerő lévén olyan helyzeteket teremt, amelyek sosem vesztik érvényüket. Válogatásunkban igyekeztünk megmutatni az írónő novellatermésének legjellegzetesebb darabjait, melyeket humor, realizmus, líraiság és rejtély jellemez, és nem utolsó sorban eleven képei egy ismeretlen, ám valahonnan mégis mindig visszaköszönő világnak.
Emilia Pardo Bazán egyike azon spanyoljainknak, akik a legtöbbet tudnak és a legjobban értik, amit látnak, gondolnak és éreznek. Valahányszor kézbe vesszük műveit, mindig sokat tanulhatunk tőle. (Clarín)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Spanyol elbeszélők Patak Könyvek, Triana

>!
128 oldal · ISBN: 9789638723765

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

marschlako>!
Emilia Pardo Bazán: Egy hasfelmetsző a régmúltból és más történetek

Nagy izgalmak híján – melyek többnyire amúgy sem valami kellemesek, és csak kárára vannak az embernek – apró örömöket érdemes élvezni az életben, olyan horderőt tulajdonítani nekik, hogy betölthessék a létezést kísérő űrt, amellyel egyszer mindenki szembesül.

Emilia Pardo Bazán (1851-1921) arisztokrata származású grófnő, aki a naturalizmust a spanyol irodalomban meghonosította, s akit ugyanitt a női egyenjogúság irodalmi előfutárának is tekintenek. Elolvasva novelláit ez egyáltalán nem meglepő, mivel majdnem mindig nők a főszereplők, ráadásul magukért kiálló, erős, határozott, helyenként a férfiakat megszégyenítő jellemek. Máshol pedig a nőkkel való bánásmód ellen emeli fel a szavátspoiler. De nem csupán a nők védelmére kel, hanem a társadalom perifériájára kerültek mellett is szót emel, de erős egyéniségű felesége által elnyomott férj is került novellája középpontjába (A komód, spoiler). Pardo Bazán kifejezetten szépen ír*, ez talán kárpótol minket azért, hogy főhőseitől már több mint egy évszázad választ el. A novellák között különösebben érdektelent nem találtam, ugyanakkor több is volt, mely kifejezetten tetszett, ezeket emelném most ki.

Egy hasfelmetsző a régmúltból 5/5
Kegyetlen és szomorú történet egy árva kislányról, gonosz mostoháiról, egy jóravaló patikusról, valamint az emberi kegyetlenségről és butaságról.

A leszakadt csipkefodor 5/5

Egy előkelő esküvőn a menyasszony az oltárnál nemet mond. Senki nem tudja mire vélni, hiszen még percekkel előbb is annyira boldognak és szerelmesnek tűnt. spoiler

A komód 4,5/5

Az elnyomott férj hobbija régi bútorok gyűjtése. Amikor vesz egy túlméretes komódot, az asszony nem engedi be az otthonukba, így férj a komódnak bérel egy lakást…

Dicsőséges özvegység 4,5/5

Az irodalomtudós egy neves író hagyatékát tanulmányozza, miközben egyre közelebb kerül annak fiatal özvegyéhez…

Soror María megkísértése 5/5

Mi történik, ha egy apácát karácsony éjjelén utoléri az anyaság utáni vágy kísértése?

Külön érdekesség a Bokrétaállítás c. novella, mely Móricz Zsigmond: Tragédia c. novellájának kiköpött mása.

* eddigi legnehezebb olvasmányom volt spanyol nyelven a Los pasos de Ulloa


Népszerű idézetek

marschlako>!

Nagy izgalmak híján – melyek többnyire amúgy sem valami kellemesek, és csak kárára vannak az embernek – apró örömöket érdemes élvezni az életben, olyan horderőt tulajdonítani nekik, hogy betölthessék a létezést kísérő űrt, amellyel egyszer mindenki szembesül.

104. oldal, A szalon

2 hozzászólás
marschlako>!

Hiányzott belőlük a kivagyiság, ami a nagyvárosi munkásokat is utoléri, hogy ugyanolyannak érzik magukat, mint a gazdagok; nem szakadtak el a földtől, ezért megmaradtak egyszerű embernek, akinek vágyai egy gyermekéhez mérhetők, jókedve viszont kiapadhatatlan, és a legelemibb anyagi szükségletük kielégülése is megörvendeztette őket. Még olyan tiszta és romlatlan volt a lelkük, mint a középkori falusi emberé.

66. oldal, Bokrétaállítás

marschlako>!

A nevezetes eset szenvedő alanya, a csupa báj leányka, aki egy jó szemű festő idilljéből is előléphetett volna, tizenhárom-tizennégy esztendős lehetett. Tehénkéjét legeltette ezen az üde zöld réten, melyet még a nyár delelőjén is virág borít, amikor a jószág másutt csak kornyadozik, mert sehol sem találni jó legelőt. Minia a pásztorlánykák tökéletes megtestesülése volt: beleillett a háttérbe. A faluban csak úgy emlegették, a szöszke, mert a haja lenszőke volt, fakón, egyenes tincsekben vonta körbe hosszúkás, napcserzett arcát, melyben csak a szeme kékje csillant meg néha-néha, olyasféle színben, mint amilyenben az égbolt látszik időnként a hegyvidék fátyolfelhőinek páráján keresztül. Minia tarka, ám a használat során színehagyott szoknyát, durva szövésű, ráadásul félreszabott vászoninget viselt, mezítláb járt, kócos haja csimbókokban állt össze, egyszóval távol állt tőle a hivalkodás,sőt olykor még széna vagy fűszál is keveredett a hajába, mikor az uradalmi határban kaszált a tehenének. De így, ahogy volt, szép volt, mint egy angyal, pontosabban mint a közelben található szentély patrónája, akihez – a falu népe szerint – a megszólalásig hasonlított.

22-23. oldal, Egy hasfelmetsző a régmúltból

marschlako>!

Birtokba vettem a kellemes kis zugot, aztán onnan intéztem a levelezésemet, ott olvastam el az újságot, mert otthon a feleségem mindig pörölt érte, eldugta előlem, és ott végre nyugodtan dohányozhattam is;

94. oldal, A komód

1 hozzászólás
marschlako>!

    – […] Az enyém meg az apádé azt mondatja velünk, hogy itt nem lesz több tánc. Vége. Játsszatok mást… körjátékot… sarokfoglalót…
    – Körjátékot! Sarokfoglalót! – mordultam rá anyámra felháborodottan. – Mint az ötéves gyerekek!
    – Hát akkor olvassatok! Vagy kártyázzatok!
    – Mint a hatvanéves öregek!

16. oldal, A kerubtánc

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jozef Gregor Tajovský: Keserű kenyér
Simon Róbert (szerk.): Mai perzsa elbeszélők
Fekete István: Az erdő ébredése
Bächer Iván: Utóíz
Fekete István: Egy szem kukorica
Hunyady Sándor: Razzia az „Arany Sas”-ban
Ruby Saw: Beleszeretni
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai
Lev Tolsztoj: Bál után
Fekete István: Képzelet és valóság