Plassans ​meghódítása (Rougon-Macquart család 4.) 26 csillagozás

Émile Zola: Plassans meghódítása Émile Zola: Plassans meghódítása

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Rougon-Macquart sorozat negyedik kötete ismét a családtörténet eredeti helyszínén, Plassans városában játszódik. A zavaros múltú, otromba, fekete, „hímszagú”, de a nőktől undorodó, uralkodni vágyó pap, Faujas abbé, elhatározza, hogy a legitimista érzelmű kisvárost meghódítja III. Napóleon új rendszerének. Óvatos politikával és fondorlatos segítőtársakkal sikerül megtörnie még a királyhű klérus ellenállását is, és a város polgársága valóban behódol az új hatalomnak. A politikai karrierharcot átszövik az egyéni és családi sors jobbára baljós eseményei. A rajongó és idegbeteg Marthe Rougon halálosan beleszeret a primitív érzelmekre ható papba, de Faujas abbé csak az áldozatokat fogadja el a szerelmes asszonytól. Célját elérve eltaszítja magától a „tisztátalan” asszonyt, s tettével felidézi az összeomlást, amely végül őt magát is maga alá temeti…
A mohó és ostoba, kisstílű vidéki polgárság s a korrupt hatalom szolgálatába szegődő mindenkori karrieristák nyomasztó körképe ez a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1874

>!
Európa, Budapest, 1989
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630748827 · Fordította: Antal László
>!
Révai, Budapest, 1920
378 oldal · keménytáblás · Fordította: Kovács Zoltán
>!
294 oldal · keménytáblás · Fordította: Csillay Kálmán

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Émile Zola: Plassans meghódítása

Ez is ötcsillagos darabja a sorozatnak! Annyira jó volt, hogy rögtön bele is fogtam a következőbe (az viszont pocsék…).
Érdekes volt a kisvárosi környezet, a politikai és családi játszmák, valamint a vallási fanatizmus, mint szenvedélybetegség megjelenítése. Hogyan lehet egy egyszerű, így vagy úgy együgyű polgárcsaládot teljesen kiforgatni magából, és teljesen tönkretenni. Sovány vigasz, hogy „aki másnak vermet ás”…

BabusM>!
Émile Zola: Plassans meghódítása

Félelmetes egy könyv. Egyrészt félelmetesen jó. Másrészt félelmetes, hogy mit meg lehet csinálni emberekkel más lelkiismeretlen embereknek. A Tisztes úriház óta nem olvastam ilyen jó Zola-regényt.

>!
Európa, Budapest, 1989
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630748827 · Fordította: Antal László
Dénes_Gabriella P>!
Émile Zola: Plassans meghódítása

A Moly-algoritmus szerint ez nekem 92%-ra fog tetszeni. Kacc-kacc-röhög-röhög-fetreng.
Nem, nagyon nem. Alig bírtam végigolvasni. Megtettem, mert végig akarom olvasni a sorozatot, látni akarom, mi lesz a „családdal”.
A sorozatból több olyan könyv is van, ami szerintem egyszer olvasós, van, ami az elviselhetetlen szentimentalizmus miatt, van, ami csak simán dögunalom. Azt hiszem, kezdem kinőni a Zola-féle eszmefuttatásokkal körített stílust. Ez van.
Csak erős idegzetű, kitartó olvasóknak javallom olvasásra e művet.

Esmeralda P>!
Émile Zola: Plassans meghódítása

Faujas abbé Zola Piton professzora. Fekete, zsiros hajú, rosszindulatú figura. Abszolút következetesen, mély megvetéssel, pillanatnyi elgyengülés nélkül használja ki a nőket.

És az ember drukkol, nehogy Zola megsajnálja őket, nehogy valami pillanatnyi szentimentális ellágyulással enyhitse végzetüket. Kerek, erős regény, nagyon szeretem!

Jula10>!
Émile Zola: Plassans meghódítása

Sajnos elolvastam az előszót, amiben olvasónapló szerűen le volt írva az egész történet, így kellett egy kis kihagyás, hogy nekifogjak a regénynek. Elég nyögvenyelősen ment és csak azért tartottam ki, hogy „meglegyen” a ciklus. Az abbé az elejétől fogva unszimpatikus volt és végig téptem a hajam Mouret-ék nyámnyilaságán és azon, hogy hogy voltak képesek így hagyni, hogy rájuk telepedjenek a bérlők. Örülök, hogy vége lett :)

Outwar>!
Émile Zola: Plassans meghódítása

Sok hasonlóságot fedeztem fel az imádott Patkányfogó és e könyv között.Az előbbi kapcsán gyakran említik,hogy Zola hajlamos a túlzásokra,ám gondolom elfogultságom miatt ott ez nem tűnt fel.Itt viszont igen.A könyv végül is egy múltbeli „kitúrlak”.Az egyik főszereplő a házigazda,aki szerepéből kiesve egy étkezéskor már csak a maradékot kapja,holott ő a családfenntartó.Egyébként érdekes,hogy Zola könyveiben az étkezések központi szerepet kapnak.Ezek a jelenetek nemegyszer a történetek csúcspontjai.

1 hozzászólás
clyme >!
Émile Zola: Plassans meghódítása

Az egyik legmagávalragadóbb rész volt. A háttérben folyó ármánykodások, az elharapodzó őrület és vakság teljesen lenyűgözött. Bár látszólag nagyon sok ideig nem történt semmi, mégis érdekes volt Zola leírása miatt.

Nílkantha>!
Émile Zola: Plassans meghódítása

Lassú víz partot mos, kisvárosi álnagyságok dilettantizmusa, elszabadult jellemtelenségek, társaink eltiporása, stb. Akit ilyen és ehhez hasonló gondolatok mélyebben érdekelnek, javasolom ennek a könyvnek az elolvasását.

Meguliuna>!
Émile Zola: Plassans meghódítása

Az eddig olvasott hat Zola közül ez az egyik kedvencem. A „meghódítás” elég erős kifejezés. Sok mindenre lehet érteni, utalhat például háborúra. Jelen esetben inkább politikai és vallási nézetekről van szó. A többi Zola művhöz hasonlóan az emberek itt is egymáson keresztülgázolva igyekeznek előrébb kerülni, hatalmat és megélhetést szerezni maguknak. Az egyik főszereplő egy pap, aki egy új vidékre költözik édesanyjával. Egy házaspár fogadja be őket, akik épp bérlőt keresnek. A házaspár tagjai a címben szereplő családnak és békésen élnek három gyermekükkel. Már első pillanatban megdöbbentő a pap édesanyjának viselkedése és a dolgokhoz és emberekhez való hozzáállása. Mindenesetre a könyv elolvasását követően levonható az a következtetés, hogy vallástól teljesen független az önzés és kapzsiság. Sajnos a boldogság, a szeretet „őrzői”, akiknek példát kellene mutatniuk embertársaiknak, persze ők is emberből vannak, ugyanolyan mohók és kapzsik tudnak lenni, akár a környezetük.
A ház uraival szembeni hozzáállásuk és tetteik érezhetően maguk után vonják a keserű véget, amely kiszűmíthatóan érkezik el a könyv végének közeledtével. A békés családi harmónia vajon képes kiállni a megpróbáltatásokat?
Engem nagyon mélyen érintett, különösen a vége. Mindenkinek csak ajánlhatom.

pepike>!
Émile Zola: Plassans meghódítása

Mélyen megrendítő volt a békés család hanyatlása. Marthe túlzott vallásossága kétségbeejtő volt, Faujas-ék meg kibírhatatlan undorító népség! De azért legalább megérdemelték, amit kaptak.


Népszerű idézetek

Nílkantha>!

Minden papnak ellensége a nő.

102. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989

Kapcsolódó szócikkek: pap
8 hozzászólás
Nílkantha>!

…az a legerősebb, aki feddhetetlen.

209. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989

Nílkantha>!

…az elmeorvos nem ismer ép agyat…

263. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989

2 hozzászólás
Amapola P>!

Faujas abbé úgyszólván megszokszorozta magát; egyszerre mindenütt ott volt, lépten-nyomon belébotlott az ember az utcán. Többet adott a külsejére, mint valaha, vigyázott, hogy a barátságos mosoly mindig ott legyen az ajkán. Olykor-olykor lehunyta a szemét, hogy kioltsa tekintetének fenyegető lángját. Amikor türelmét vesztve a naponként újrekezdődő hitvány kis csatározásokat megunva, hazatért kopár kis szobájába, gyakran ökölbe szorult a keze, vállán megfeszültek az izmok a felgyülemlett erőtől és azt kívánta, bár teremne ott egy óriás, hogy ő nekiugorjon, megfojtsa, és megkönnyebbüljön tőle.

280. oldal

janetonic>!

– Idézhetnék akárhány hasonló esetet – tette hozzá –, olyan emberekét, akiknek látszólag ép az eszük, és mégis, mihelyt magukra maradnak, a legelképesztőbb különcségeknek hódolnak. De Bourdeu úr közelről ismerte azt a márkit Valence-ban, nem akarom elérulni a nevét…
– Testi-lelki jó barátom volt – szólt közbe de Bourdeu úr –; gyakran vacsorázott a prefektúrán. Nagy port vert fel a dolog.
– Ugyan mi volt az? – kérdezte Condaminné, látva, hogy a doktor és az egykori prefektus elhallgat.
– Nem valami ízléses történet – folytatta de Bourdeu úr, és elnevette magát. – A márki, aki egyébként eléggé korlátolt elme volt, naphosszat ki sem mozdult a dolgozószobájából, azt állítva, hogy egy nagyszabású közgazdasági munkán dolgozik… Tíz évbe telt, mire fölfedezték, hogy mit művel ott reggeltől estig: egyenlő nagyságú golyócskákat gyúrt a saját…
– A saját ürülékéből – fejezte be a doktor, olyan komoly hangon, hogy senki nem ütközött meg a szón, s még a hölgyek sem pirultak el."

262. oldal

Amapola P>!

Te azt teszel, amit akarsz, s amit teszel, az jól van; hiszen a fiam vagy… Ha kell akár betörök érted, ez csak temészetes.

209. oldal

Amapola P>!

Maguk között már csak nevették az egész választási harcot. A házuk mögött, a kertben barátságosan szorongatták egymás kezét, elől, az utcai oldalon tüzet okádtak egymásra.

286. oldal

Dénes_Gabriella P>!

Mikor a tüzvész pirosló fényében Serge reverendáját megpillantotta: kimondhatatlan rémülettel kulcsolta össze kezeit s – meghalt.


A sorozat következő kötete

Rougon-Macquart család sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Honoré de Balzac: Vesztett illúziók I–II.
Honoré de Balzac: Elveszett illúziók
Balzac Honoré: Grandet Eugénia
Gustave Flaubert: Madame Bovary
Honoré de Balzac: Eugénie Grandet
Honoré de Balzac: Goriot apó
Honoré de Balzac: Emberi színjáték I.
Charles Dickens: Örökösök I-II.
Charles Dickens: A puszta ház
Jane Austen: Értelem és érzelem