Nana (Rougon-Macquart család 9.) 428 csillagozás

Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fauchery ​írása … egy fiatal lány története volt, aki alkoholisták negyedik-ötödik generációjából született, vérét megrontotta a nyomor és az ivás tartós örökletessége, mely benne a nőiség kóros túltengésébe csapott át. Egy külvárosban nőtt fel, a párizsi utcakövön; és nagyra, szépre, bujára nőve, mint a trágyadombon hajtatott növény, bosszút állt a koldusokért és az elhagyatottakért, akiktől származott. … Természeti erő lett belőle, a pusztítás kovásza…”

Ő Nana, a Variétés Színház ünnepelt dívája, a buja szőke Vénusz, akinek lábai előtt ott hever egész Párizs. Fiatalok és vének, arisztokraták és polgárok, gazdagok és szegények, nősek és nőtlenek. És Nana ádáz kéjjel és dühvel tapod rajtuk. Mohón habzsolja és herdálja az életet, keze között hatalmas vagyonok olvadnak el, hószín combjai szorításában férfiak tucatjai vergődnek és zúzódnak halálra. Az olcsó utcalányból lett luxusprostituált tündöklése és bukása egybeesik a második császárság végnapjaival, a porosz–francia… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1880

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · A világirodalom klasszikusai Kossuth · Aranytoll Könyvmolyképző

>!
240 oldal · ISBN: 9789635592142
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2013
398 oldal · ISBN: 9789633831625 · Fordította: Jancsó Júlia
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2008
394 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632450568 · Fordította: Vajthó László

16 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 36

Most olvassa 32

Várólistára tette 328

Kívánságlistára tette 78

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

csillagka P>!
Émile Zola: Nana

Szerelmes vagyok Párizsba és abba a pikáns, kicsit buja világba amit a XIX. században (vagy korábban) játszódó francia irodalom egy része képvisel. A legjobb Dumas-i hagyomán jött szembe. Tátott szájjal olvastam végig Nana történetét és gyorsan fel is raktam a sorozat többi részét a képzeletbeli várólistámra, nem hiszem hogy egyfolytában menne mind a 20 kötet, de egyszer részenként belevágok. Zola most olyat adott amire nagyon régen vágytam, a selyem susogását hallottam a fejemben, az ékszerek ragyogásától káprázott a szemem, pálcát törni pedig nem vagyok hajlandó senki felett, hiszen Nana tisztán játszott, egy másodpercig sem titkolta sem a múltját, sem a hivatását, aki pedig nem erre számított az csak szamárnak tekinthető.
Két dolgot nem értek:
Egy: miért van ez a könyv ennyire alacsonyan?
Kettő: valójában miért adják fel kötelező olvasmányként? ( hiszen talán csak a fiatal fiúk számára lehet tanulsága, mivel Nana a saját útján annyit ért el amennyit másképpen sehogyan se tudott volna felmutatni) spoiler
Pergő, színes olvasmány, jó volt belenézni ebbe az élvhajhász császári világba, amikor a kurtizánoknak még neve volt, és nem celebnek hívták őket (elnézést a kivételektől)

Tarja_Kauppinen IP>!
Émile Zola: Nana

Ez egy rendkívül aktuális könyv, tessék elolvasni, és levonni a tanulságot. Úgyis nagy divatja van manapság az erotikus könyveknek, akkor már mennyivel (ó, de mennyivel!) inkább ezt, mint a sok ulpiusos tucatmarhaságot.
Borzasztóan öt csillag! Örök érvényű könyv.

11 hozzászólás
negyvenketto P>!
Émile Zola: Nana

Bízom én ebben a Zolában, olyan érdekeseket mutatott már nekem, úgyhogy amikor most kézenfogott, hogy gyere, elviszlek egy jó buliba, megmutatom neked a Nanát, akkor hittem neki, és mentem vele. Végülis a Nana az egyik leghíresebb, nyilván jó lesz. Aztán odaértünk egy hatalmas partiba, rengeteg ember, és akkor elengedte a kezem és lelépett bulizni, engem meg otthagyott egy csomó vadidegen között. És ezek az idegenek egyáltalán nem törődtek velem, meg sem próbáltak bemutatkozni vagy valami, csak pletykálkodtak tovább egy másik nagy rakás vadidegenről, meg folytatták az orgiát. Ami egyrészt rosszul esik az embernek, mert hát ki szereti, ha kiközösítik, és elbeszélnek a feje fölött, másrészt viszont igazán egy szavam se lehet, mert ezek azok a fajta emberek, akiket amúgy is nagy ívben elkerülök. Szóval ott volt ez a sok ember, és mire vége lett a partinak, addigra is legfeljebb ha négy nő meg három férfi nevét sikerült megjegyeznem, a többiek csak a tömeg voltak, mind egyformán erkölcstelenek, hát nem mindegy nekem, hogy melyik kikkel és milyen sorrendben feküdt le?

Szóval ezután a könyv után is ugyanaz volt az érzésem, mint amikor balga módon elmegyek valami buliba, hátha ez majd más lesz: ezek az emberek megérdemlik egymást, igazán nincs miért sajnálnom a nyomorukat.

10 hozzászólás
Ibanez P>!
Émile Zola: Nana

Csatlakozom a többséghez a négy csillagommal, noha elviekben ennél kevesebbet adnék. De egyrészről olyan időszakban – nagy sietve „kényszerítve” – olvastam, amikor szívem szerint nem olvastam volna ilyen nagyobb lélegzetű, klasszikust, másrészt elég sokszor untam a történetet (ráadásként a szereplők se igazán fogják meg az embert).

De amiért mégis többet kapott: ha azt nézem, hogy a keletkezési időben ez milyet üthetett az unatkozó polgári és arisztokrata körökben! Hűha, az a pletykálkodás és csámcsogás ezen a sztorin és a jelenetein! Az nem lehetett semmi.. És mivel azoknak a köröknek (főleg a nőknek) igazából nem volt semmi dolguk, mint a gyerekszülés, a komorna és szakácsnő utasítgatása és a hímezgetés-zongorázás-öltözködés… nos, elég idejük volt arra, hogy szép komótosan végigolvassák ennek az 500 oldalnak minden hosszú leírását.

Ráadásul a leírások nagyon érzékletesek, például rögtön az elején a színház hátsó traktusának – és annak minden zugának, illatának (szagának), színének és érzetének leírása annyira hű volt, hogy teljesen ott éreztem magam a szűk folyosókon és én is bekukkantottam a különböző kis öltözőkabinokba-helyiségekbe… Csak a későbbiekben már unalmassá vált a leírások ilyen jellegű ömlesztése, tényleg nagyon kevés a párbeszéd és nagyon kevés a voltaképpeni cselekmény az egész történetben.

Nana pedig nem nő a szívünkhöz. Nem azért, mert prosti, hanem ahogy – amilyen bután – kezeli az életét és a vele járó lehetőségeket.. Hát még amikor a színésszel áll össze, aki még veri is és kihasználja, hát ott én kész voltam…. Amilyen vagyonokat elherdál éveken át! Ráadásul amikor jól megy neki, se veszi magához a fiát (véglegesen), ami nem igazán jó anyára vall (azért a palotában igazán elfért volna az a gyerek úgy, hogy ne lássa, mi zajlik itt-ott a falak mögött). A férfiak pedig… hát, hihetetlen szinte, hogy ennyire h..ék legyenek ők is, egész vagyonukat elherdálva egy olyan nőre, aki úgy bánik velük, mint egy bolhás kutyával… Az egész sztoriban szerintem a leginkább életképes – bár kurtára szabott – szerep Zoét illeti.

Összességében mint történet jó, érdekes és züllött-fülledt világba vezet, csak ugye a megírás idejéből következik a nem túl könnyed olvasmányosság.

altagi P>!
Émile Zola: Nana

Azt hittem, hogy A kaméliás hölgyhöz lesz hasonló, de a címszereplők foglalkozásán túl nincsen semmi hasonlóság. Illetve még az sem, mert Nana inkább olyan, mint egy white trash celeb.
A többi szereplő is megosztó, leginkább a szánalmas tulajdonságaik vannak előtérben. Talán ez az érdekessége a regénynek, hogy egyetlen szereplőjét sem sikerült kedvelnem.
Ha kicsivel kevesebb álmosítóan részletes leírás lenne benne, még kedvencem is lehetett volna ez a regény.

NannyOgg>!
Émile Zola: Nana

Nana egy középtermetű, fehér indiai elefánttehén, aranypihékkel és olyan hatalmas, szőttesekkel meg csecsebecsékkel borított arany pamlaggal a hátán, amiben a maharadzsák szoktak utazni. Bárki felülhet rá, akit nem zavar, hogy Nana az összes mogyorót kiveszi a kezéből, de még azt a féltve őrzött zacskót is, amit a belső zsebében tartogat, és igazából két karámmal arrébb a tevéknek szánt. Az utazás amúgy sem tart sokáig, Nana már trappol is tovább a következő látogatóhoz – nála banán van! –, útjában kidönti a fákat, letapossa a cserjéket. Nem gonoszságból, pusztán ügyetlenségből. Csak az állatkerti gondozóval szemtelen egy kicsit, de hát az meg folyton ott lohol a nyomában, Nana akármit is csinál, és féltékeny pillantásokat lövell a Nana hátán 15 perc hírnévben basáskodó látogatókra. De Nana, az elefánt emlékszik még a cirkuszra, az ostorcsapkodásra és éhezésre, és bölcsen úgy látja, hogy ha a sok buta látogató hajlandó odaadni az utolsó szem földimogyoróját is egy rövid elefántogolásért, akkor magukra vessenek, és punktum. Szerintem igaza van.

Nem tudom, miért ez lett Zola leghíresebb könyve, amúgy. Illetve dehogynem: az elefánt a szajha, mint témaválasztás biztos sokat nyomott a latban. Mondanám, hogy „botránykönyv” volt a 19. században, de a saját korában Zola minden könyve „botránykönyv” volt – nem is csoda, sorra leszedi a keresztvizet az összes társadalmi, egyházi és világi rétegről, nyilván bepipul mindenki –, meg mondhatnám, hogy „erotikus” utalások vannak benne, de miután a Szürke-trilógia is „erotikusnak” van feltüntetve, inkább azt mondom, nincsenek.

Szegény Nana, ha nem oda és akkor születik, nem „szajha” lett volna, hanem úrinő befolyásos barátokkal. C’est la vie.

>!
Európa, Budapest, 1977
514 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630706393 · Fordította: Vajthó László
Gyöngyi0309>!
Émile Zola: Nana

Meglepő módon nekem tetszett. Nagyon lassan indult, nyűglődtem az elején rendesen, de aztán végül beszippantott a romlott párizsi világ….
Nem olvastam még Zolától, de tetszett a stílusa, valószínűleg még sort kerítek több írására.
Na és Nana…..tipikus negatív hős, aki mindent megrohaszt,eltör, tönkretesz.. legyen az élet, vagy tárgy, Nana hatására minden elromlik…. Viszont úgy tudom, hogy Zolának ez nem önálló könyve, hanem a Rougon-Macquart család regényciklusának 9. darabja. A sorban Nana előtt van még 8 kötet, amiket még nem ismerek, emiatt nem húznám le Nana karakterét. Az biztos, hogy barátnőmnek nem választanám, mert túl egoista.
Viszont ez a regény is örök érvényű, a mai világ is tele van Nanával, Faucheryvel és Muffatt gróffal. De korunknak is megvannak az élelmes Zoéi, Zizii is.
Örülök, hogy elolvastam, mert a Nana rengeteg későbbi alkotásnak, könyvnek és filmnek is az alapja.emiatt alapmű, ami eddig hiányzott az olvasmánylistámból.
Viszont Zoláról mindig azt hallottuk, tanultuk, hogy naturalista, bevallom, nem értettem miért. A regény utolsó bekezdése után viszont nem volt több kérdésem. spoiler

Нори IP>!
Émile Zola: Nana

Nagyon örülök, hogy több éve, amikor először akadt kezembe a könyv, nem kezdtem bele. Ehhez még kellett érni, és nem azért mert egy prostituáltról szól, hanem mert Zola olyan zseniális szimbolikával él, hogy néha gyönyörűség máskor megbotránkoztató volt olvasni. Azt mondani, hogy szerettem ezt a könyvet, nos erős volna. Talán egy szereplő volt akit jobban szántam, mint a többit, s lehet kedveltem is egy kicsit. De a többiek csupán megrökönyödést váltottak ki. Noha nem a vágyaik, mint inkább az amiatti lealacsonyodás miatt, ahogy hagyták, hogy lassan mérgezzék meg őket a nők és ez a képmutató és fertőző kor. (Bevallom, keveset tudok a korabeli francia társadalomról, de most biztosan utána olvasok. )
Nana egészen különleges antihős, akin csak ámultam, miközben szántam és megvetettem, néha mégis volt pillanat, amikor majdnem engem is az ujjai közé csavart…
Amiről még muszáj szót ejtenek, az a könyv vége: zseniális, ahogy Nana egész léte ennék a rothadó társadalomnak a megtestesülésévé válik.

Csak 3,5 csillag, mert az elején kicsit nehezen találtuk egymást, sőt igazán nem is sikerült. A szereplők idegesítettek, szinte egytől egyig. Nem az a könyv, amit valaha újraolvasnék, habár mély nyomot hagyott bennem. Zolától viszont biztosan olvasok még. Ugyan, minek kíméljem a lelkem?

ppeva P>!
Émile Zola: Nana

A kétharmadáig túl mozgalmasnak, hektikusnak éreztem, csak kapkodtam a fejem, azt se tudtam, ki kicsoda, pláne ki kinek a kicsodája vagy ki kivel és épp kivel nem. A lóversenynél kezdett el tetszeni, bár semmi közöm nem volt még lóversenyhez, olyan érzékletesen írta le, hogy szinte ott voltam. És onnantól ment előre és felfelé a történet, bár A patkányfogó és a Tisztes úriház jobban tetszett.
Folyt. köv. – mármint a Rougon-Macquart család történetének olvasásában.

Judyt IP>!
Émile Zola: Nana

Nehéz erről a könyvről írni. Az első felét nagyon untam, aztán kattant bennem valami, és elkezdett tetszeni.
Kétségtelen, hogy Nana egy jelenség, akit amúgy nem tudtam se szeretni, se utálni. Valahol megértettem a viselkedését, valahol abszolút nem. De hát ő Nana, korának egyik olyan alakja, amely – azt hiszem – jól és hitelesen mutatja be az akkori luxuskokottok életét.
Meg sem lepődöm, hogy amikor olyan 13-15 éves korom között a kezembe akadt Mama példánya, akkor nem kezdtem neki. Talán éreztem, hogy nem az én könyvem lesz. Nos, még mindig nem az. :-|
De egy csillagot már csak azért is adok, mert van egy Ex Libris benne. :)

>!
Európa, Budapest, 1961
394 oldal · keménytáblás · Fordította: Vajthó László

Népszerű idézetek

Klementina>!

[…] tisztességes nő – egyszerre csak egy szeretője van, s az illető mindig tekintélyes egyéniség.

Rita_Sándor>!

De ettől az estétől fogva egyre nehezebb lett az életük. Egész héten át sűrűn csattogott a pofon, mintha óraketyegés lett volna, mely életüket szabályozza.

278. oldal

ppeva P>!

Nana más drágaságokat is hozott Oroszországból, hímzett kelméket, értékes csecsebecséket, egy arany-asztalkészletet, még bútorokat is; bizony, szívem, ötvenkét málhát, hatalmas ládákat, három vagonra valót. Mindez a pályaudvaron maradt. Mégiscsak szörnyű meghalni anélkül, hogy az ember legalább kipakolhatná a holmiját.

Nílkantha>!

[…] az anya okossága veti meg a gyermek boldogságának alapját.

296. oldal (Európa, 1982)

mlaily>!

Tisztességes asszony, akinek egyszerre csak egy szeretője van, s az is mindig tiszteletre méltó férfiú.

27. oldal, 1. fejezet (Ulpius,2013)

Rita_Sándor>!

Fent és alant mindenki sárban fetreng! Na, szép kis élet folyhatik Párizsban este kilenc órától hajnali háromig! Nana gúnyosan nevetve mondogatta, hogy ha az ember minden hálószobába bepillanthatna, bizony furcsa dolgokat tapasztalhatna. A kisemberek nyakig úsznak a fertőben, s itt is, ott is akárhány előkelő személyiség még mélyebben turkál a piszokban, mint mások!

287. oldal

barbikaunatkozik>!

– Nos mit szól az újdonsült színésznőhöz?… Csúnyán szapulják ám s folyosókon.
– Ó – mormogta Daguenet –, csak azok, akiknek kitette a szűrét.

19. oldal

cassiesdream>!

Nana most elcsevegett a négy férfival, mint kedves háziasszony. Napközben éppen egy regényt olvasott, egy utcalány történetét, mely nagy port vert fel akkoriban. Hevesen kikelt ellene, s azt mondta, hogy hazugság az egész, s különben is méltatlankodva fordult el ettől a trágár iránytól, mely állítólag a valóságot akarja tükrözni. Mintha mindent mutogatni lehetne! Mintha egy regénynek nem az volna az egyetlen hivatása, hogy kellemes órákat szerezzen az embernek! Könyvek meg színdarabok dolgában nagyon határozott elvei voltak Nanának; az ilyesmi érzelmes legyen és nemes, hogy álomba ringassa, lelkét emelje.

mcborzaska>!

– Vandeuvres úr – kérdezte Chantereau-né hangosan –, ugye, vasárnap kifütyülték Wagnert?
– De csúnyán, asszonyom – válaszolt az finom udvariassággal közeledve.

85. oldal

Szimirza P>!

De mikor elvette tőle a csokrot, a legényke gyerekes mohósággal esett a kezének. Rá kellett legyintenie, hogy eleressze. No nézd csak, ajtóstul rohan be a kis taknyos! Míg pirongatta,arca rózsás lett s mosolygós. Aztán elküldte, s megengedte neki, hogy máskor is eljöjjön. A fiú csetlett-botlott, s nem találta a kilincset.


A sorozat következő kötete

Rougon-Macquart család sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Honoré de Balzac: Elveszett illúziók
Honoré de Balzac: Goriot apó
Honoré de Balzac: Eugénie Grandet
Honoré de Balzac: Vesztett illúziók I–II.
Balzac Honoré: Grandet Eugénia
Gustave Flaubert: Madame Bovary
Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy
Mihail Jurjevics Lermontov: Korunk hőse
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Nagy várakozások