Lourdes (Három város 1.) 29 csillagozás

Émile Zola: Lourdes Émile Zola: Lourdes Émile Zola: Lourdes Émile Zola: Lourdes Émile Zola: Lourdes

Bernadette Soubirous története és a Lourdes-i jelenések annak idején megmozgatták egész Európát, és ez alól a nagy írók sem kivételek. Franz Werfel 1941-es regénye a lélek felő közelítette meg a témát, míg a csaknem 50 évvel korábban, a Zola tollából keletkezett változat a naturalizmus felől. Zola remekműve elsősorban a csodahívő és reménykedő emberek naturális szenvedései, a tömeg nyomorgása, a hitre épülő „ipar”, egyszóval a naturalizmus felől közelít. Mélységes emberi testi és lelki kínok naturális tablókban vonulnak előttünk, szinte agyonnyom ennyi szenvedés… Látunk érthetetlen gyógyulást, és még több elkerülhetetlen halált. A két igencsak eltérő felfogású regényt egymás után célszerű olvasni; mintegy kiegészítik egymást. A kötetet Bartos Zoltán remek műfordításában adjuk közre.

Eredeti megjelenés éve: 1894

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa

>!
Digi-Book Magyarország, Budapest, 2019
402 oldal · ISBN: 9789634745440
>!
Európa, Budapest, 1981
458 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630726483 · Fordította: Csatlós János
>!
Európa, Budapest, 1964
466 oldal · keménytáblás · Fordította: Csatlós János

3 további kiadás


Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Lourdes


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Outwar>!
Émile Zola: Lourdes

Nem itt kezdtem a trilógiát, pedig ez az első része, de nem érzem, hogy baj lett volna. Sőt kifejezetten örülök, mert a Róma egyáltalán nem tetszett, elveszett a részletekben a lényeg. De a Lourdes újra az a Zola, amit én kedvelek. Kiráz tőle a hideg, elfog az undor, a szánalom, naturalizmusa tapintható. Hihetetlen mekkora munka van az írásai mögött, utánajár,odamegy,kérdezősködik,beszélget,egyeztet,jegyzetel majd tapasztalatait és saját gondolatait,érzéseit egyesíti egy tökéletesen megszerkesztett regényben. Az utószóban felvetik,hogy Zola nem is igazi naturalista, ami egy nagy sz@rság, főleg így a Lourdes végére, ne már.

suzyfox>!
Émile Zola: Lourdes

Jó, hosszú, kerek történet volt ez. Bár pár napra félretettem, mert picit tömény volt. De végigolvasva nem csodálkozom, hogy mostanában inkább nem nagyon jelenik meg Szűz Mária. Gondolom, nem erre gondolt egyszer sem. Mert jó erős volt volt a valláskritika, meg a hit megkérdőjelezése. Ugyanakkor egy „szakítás” története is. Pierre és Marie közös életének lehetőségének vége. Ha őket vehetjük a könyv főszereplőinek. Viszont a többieket is meglehetős részletességgel írta le Zola. Mind a jót, mind a rosszat. Az életet.

Nílkantha>!
Émile Zola: Lourdes

Egy történet az ember hiszékenységéről és nyájszelleméről.

TarsolyGer>!
Émile Zola: Lourdes

Eszméletlen jó könyv, nekem kicsit túlzás volt, hogy Zola annyi mindent ismétel a könyvben, de ha jobban belegondolok, az ember gondolatai is ugyanígy ismétlődnek, tehát teljesen jogos, hogyha néha körbe-körbe jár.
A jellemrajzok, a korrajz nagyon jók, a szereplők szerethetőek és hitelesek. A naturalisztikus leírása a sok-sok beteg zarándoknak nekem néha túl sok volt, de valószínű, csak finnyás vagyok.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a vallás- vagy egyházkritikát.

Manawydan>!
Émile Zola: Lourdes

Nem igazán szoktam könyvet pont a felénél abbahagyni, de tényleg nem tudom elolvasni. Ezért most nagyon lelkifurdalásom van, mivel szépirodalmi is, meg Zola is, de tényleg nem megy. Ha rossz a kedvem még jobban lehúz, ha pedig jó kedvem van, elmegy az is a könyvtől. Így nem igazán találok alkalmat rá, hogy olvassam.
A mondanivaló persze átjött. Végülis 250 oldalon keresztül ugyanaz a téma cirkulálódott, de ha mégis történne benne valami átütő, remélem valaki megírja és rögvest továbbolvasom.
Túl sok volt a nyomorgó és szenvedő beteg és Zola még a vallásban sem adott nekik gyógyírt és menedéket. Súlyos téma, de valahol megértem, hogy mit szeretne közölni.


Népszerű idézetek

Nílkantha>!

…akinek csoda kell a hithez, az nem is képes a hitre.

249. oldal, Harmadik nap, 4, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1964

2 hozzászólás
Nílkantha>!

Az emberi lélekben mélyen gyökerezik a tévelygés; nincs hősibb feladat, mint akárcsak a legparányibb igazságot is diadalra vinni.

162. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1964

Nílkantha>!

…a tudomány is csak hazudik, akár a vallás…

316. oldal, Negyedik nap, 3, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1964

Nílkantha>!

Ha előre megjósolják, máris romba dől az egész csoda.

323. oldal, Negyedik nap, 3, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1964

suzyfox>!

…az élet mindenható, akarata legyőzhetetlen, mert élni akar.

Nílkantha>!

…a világon örök a szenvedés; […] a fájdalom mindig a legjobbakat sújtja a legszívesebben.

362. oldal, Negyedik nap, 5, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1964

Nílkantha>!

…a csoda nem eladó, Isten szemében inkább hátrány a földi gazdagság.

412. oldal, Ötödik nap, 3, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1964

suzyfox>!

A siralom völgyéből tört fel a nyomorult embersokaság jajszava, és a jajveszékelésre hideg borzadály futott végig a meggörnyedt hátakon; haláltusában vergődött az egész roppant gyülekezet, vívott a halállal, az örök életet akarta az Istentől kicsikarni. Azt! Azt! Az életet! Mind a sok nyomorult, a sok élőhalott ezért tódult ide a messzeségből, ezernyi akadályon át; csak az kellett nekik, csak azt követelték tombolva, hogy még, hogy örökké éljenek. Ó, Uram, gyötrődünk, nyomorultak vagyunk, de gyógyíts meg, add vissza az életet, hogy végigszenvedjük mind a régi szenvedést. Boldogtalanok vagyunk, de jó, hogy vagyunk. Nem az eget akarjuk tőled, hanem a földet, hogy minél tovább maradhassunk itt, vagy akár örökké, ha megengedné kegyes hatalmad. Sőt, ha nem testünk gyógyulásáért, hanem valami erkölcsi jóért esedezünk, akkor is a boldogságot kergetjük, annak szomja éget olthatatlanul. Ó, add, Uram, hogy boldogok legyünk és egészségesek, ó, add, add, hogy éljünk!

Nílkantha>!

Hitványság és veszedelem eltűrni a babonát. Aki megtűri, aki elfogadja, az örökösen csak a terhes múltat kezdi újra. Elgyengíti, elbutítja a népeket; a hit degeneráltjai tovább örökítik satnyaságukat; meghunyászkodó, gyáva nemzedékeket nemzenek, korcs, alázatos fajzatot, mely könnyű zsákmány a világi hatalmasságok karmaiban.

461. oldal, Ötödik nap, 5, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1964

>!

Amikor a harmadosztályú kocsi kemény padjain szorongó zarándokok és betegek befejezték az Ave maris stella himnuszát, melyet az orléans-i pályaudvaron, induláskor kezdtek énekelni, Marie félig felkönyökölt gyötrelmes fekvőhelyén, és a türelmetlenség lázában vacogva, megpillantotta a mozgó vonatból az erődöket.

(első mondat)


A sorozat következő kötete

Három város sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Honoré de Balzac: Betti néni
Honoré de Balzac: Goriot apó
Eve Curie: Madame Curie
Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja
Honoré de Balzac: Széplányok tündöklése és nyomorúsága
Eugène Sue: Párizs rejtelmei
Louis Guilloux: Fekete vér
Jókai Mór: A kiskirályok
Charlotte Brontë: Shirley
Alain-Fournier: A titokzatos birtok