Bernadette Soubirous története és a Lourdes-i jelenések annak idején megmozgatták egész Európát, és ez alól a nagy írók sem kivételek. Franz Werfel 1941-es regénye a lélek felő közelítette meg a témát, míg a csaknem 50 évvel korábban, a Zola tollából keletkezett változat a naturalizmus felől. Zola remekműve elsősorban a csodahívő és reménykedő emberek naturális szenvedései, a tömeg nyomorgása, a hitre épülő „ipar”, egyszóval a naturalizmus felől közelít. Mélységes emberi testi és lelki kínok naturális tablókban vonulnak előttünk, szinte agyonnyom ennyi szenvedés… Látunk érthetetlen gyógyulást, és még több elkerülhetetlen halált. A két igencsak eltérő felfogású regényt egymás után célszerű olvasni; mintegy kiegészítik egymást. A kötetet Bartos Zoltán remek műfordításában adjuk közre.
Lourdes (Három város 1.) 29 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1894
A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa
Enciklopédia 3
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 15
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nem itt kezdtem a trilógiát, pedig ez az első része, de nem érzem, hogy baj lett volna. Sőt kifejezetten örülök, mert a Róma egyáltalán nem tetszett, elveszett a részletekben a lényeg. De a Lourdes újra az a Zola, amit én kedvelek. Kiráz tőle a hideg, elfog az undor, a szánalom, naturalizmusa tapintható. Hihetetlen mekkora munka van az írásai mögött, utánajár,odamegy,kérdezősködik,beszélget,egyeztet,jegyzetel majd tapasztalatait és saját gondolatait,érzéseit egyesíti egy tökéletesen megszerkesztett regényben. Az utószóban felvetik,hogy Zola nem is igazi naturalista, ami egy nagy sz@rság, főleg így a Lourdes végére, ne már.
Jó, hosszú, kerek történet volt ez. Bár pár napra félretettem, mert picit tömény volt. De végigolvasva nem csodálkozom, hogy mostanában inkább nem nagyon jelenik meg Szűz Mária. Gondolom, nem erre gondolt egyszer sem. Mert jó erős volt volt a valláskritika, meg a hit megkérdőjelezése. Ugyanakkor egy „szakítás” története is. Pierre és Marie közös életének lehetőségének vége. Ha őket vehetjük a könyv főszereplőinek. Viszont a többieket is meglehetős részletességgel írta le Zola. Mind a jót, mind a rosszat. Az életet.
Eszméletlen jó könyv, nekem kicsit túlzás volt, hogy Zola annyi mindent ismétel a könyvben, de ha jobban belegondolok, az ember gondolatai is ugyanígy ismétlődnek, tehát teljesen jogos, hogyha néha körbe-körbe jár.
A jellemrajzok, a korrajz nagyon jók, a szereplők szerethetőek és hitelesek. A naturalisztikus leírása a sok-sok beteg zarándoknak nekem néha túl sok volt, de valószínű, csak finnyás vagyok.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a vallás- vagy egyházkritikát.
Nem igazán szoktam könyvet pont a felénél abbahagyni, de tényleg nem tudom elolvasni. Ezért most nagyon lelkifurdalásom van, mivel szépirodalmi is, meg Zola is, de tényleg nem megy. Ha rossz a kedvem még jobban lehúz, ha pedig jó kedvem van, elmegy az is a könyvtől. Így nem igazán találok alkalmat rá, hogy olvassam.
A mondanivaló persze átjött. Végülis 250 oldalon keresztül ugyanaz a téma cirkulálódott, de ha mégis történne benne valami átütő, remélem valaki megírja és rögvest továbbolvasom.
Túl sok volt a nyomorgó és szenvedő beteg és Zola még a vallásban sem adott nekik gyógyírt és menedéket. Súlyos téma, de valahol megértem, hogy mit szeretne közölni.
Népszerű idézetek
…akinek csoda kell a hithez, az nem is képes a hitre.
249. oldal, Harmadik nap, 4, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1964
A siralom völgyéből tört fel a nyomorult embersokaság jajszava, és a jajveszékelésre hideg borzadály futott végig a meggörnyedt hátakon; haláltusában vergődött az egész roppant gyülekezet, vívott a halállal, az örök életet akarta az Istentől kicsikarni. Azt! Azt! Az életet! Mind a sok nyomorult, a sok élőhalott ezért tódult ide a messzeségből, ezernyi akadályon át; csak az kellett nekik, csak azt követelték tombolva, hogy még, hogy örökké éljenek. Ó, Uram, gyötrődünk, nyomorultak vagyunk, de gyógyíts meg, add vissza az életet, hogy végigszenvedjük mind a régi szenvedést. Boldogtalanok vagyunk, de jó, hogy vagyunk. Nem az eget akarjuk tőled, hanem a földet, hogy minél tovább maradhassunk itt, vagy akár örökké, ha megengedné kegyes hatalmad. Sőt, ha nem testünk gyógyulásáért, hanem valami erkölcsi jóért esedezünk, akkor is a boldogságot kergetjük, annak szomja éget olthatatlanul. Ó, add, Uram, hogy boldogok legyünk és egészségesek, ó, add, add, hogy éljünk!
Hitványság és veszedelem eltűrni a babonát. Aki megtűri, aki elfogadja, az örökösen csak a terhes múltat kezdi újra. Elgyengíti, elbutítja a népeket; a hit degeneráltjai tovább örökítik satnyaságukat; meghunyászkodó, gyáva nemzedékeket nemzenek, korcs, alázatos fajzatot, mely könnyű zsákmány a világi hatalmasságok karmaiban.
461. oldal, Ötödik nap, 5, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1964
Amikor a harmadosztályú kocsi kemény padjain szorongó zarándokok és betegek befejezték az Ave maris stella himnuszát, melyet az orléans-i pályaudvaron, induláskor kezdtek énekelni, Marie félig felkönyökölt gyötrelmes fekvőhelyén, és a türelmetlenség lázában vacogva, megpillantotta a mozgó vonatból az erődöket.
(első mondat)
A sorozat következő kötete
Három város sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Honoré de Balzac: Betti néni ·
Összehasonlítás - Honoré de Balzac: Goriot apó 79% ·
Összehasonlítás - Eve Curie: Madame Curie 90% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja 87% ·
Összehasonlítás - Honoré de Balzac: Széplányok tündöklése és nyomorúsága ·
Összehasonlítás - Eugène Sue: Párizs rejtelmei ·
Összehasonlítás - Louis Guilloux: Fekete vér ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: A kiskirályok 83% ·
Összehasonlítás - Charlotte Brontë: Shirley 83% ·
Összehasonlítás - Alain-Fournier: A titokzatos birtok 82% ·
Összehasonlítás