Hölgyek ​öröme (Rougon-Macquart család 11.) 165 csillagozás

Émile Zola: Hölgyek öröme Émile Zola: Hölgyek öröme Émile Zola: Hölgyek öröme Émile Zola: Hölgyek öröme Émile Zola: Hölgyek öröme Émile Zola: Hölgyek öröme Émile Zola: Hölgyek öröme Émile Zola: Hölgyek öröme

Zola társadalmi és biológiai vizsgálódásainak színhelye ezúttal egy hatalmas párizsi áruház, az Au Bonheur des Dames. Octave Mouret, a csinos és szemfüles dél-franciaországi kereskedősegéd érdekházassága révén előkelő üzlethez jut. A császárság talmi csillogásában, a párizsi újgazdagok eszeveszett pompaszeretetében azonnal meglátja a nagy lehetőséget: hideg módszerességgel elnyeli a kispénzű, „szolid” konkurrenciát, és a végsőkig kizsákmányolt elárusítónők hadával megteremti a divathölgyek tündérálmát, a káprázatos, csillogó „modern” áruházat. Arisztokrata nők, színésznők, könnyűvérű lányok, a párizsi élet ezer meg ezer fénybogara szédül bele az omló csipkék, a meleg fényű selymek, a lenge tüllök lobogásába…

Eredeti megjelenés éve: 1883

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Aranytoll, Klub klasszikusok

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
398 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708792 · Fordította: Benedek Marcell
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2000
442 oldal · ISBN: 9635472358 · Fordította: Benedek Marcell
>!
Európa, Budapest, 1978
534 oldal · ISBN: 9630713721 · Fordította: Benedek Marcell

3 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Wolfgang Amadeus Mozart · Ludwig van Beethoven · Octave Mouret


Kedvencelte 33

Most olvassa 16

Várólistára tette 90

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Émile Zola: Hölgyek öröme

Bár meglepő volt a korábbi Zola-regények után ez a happyend-es Hamupipőke történet, és helyenként megmosolyogtatóan naiv volt, de ez a szerelmi szál mégsem vont le a regény értékéből. Ez volt az egyik legélvezetesebb kötet a sorozatból.
130 évvel ezelőtt íródott, és rácsodálkoztam: jé, már akkor kialakultak a vásárlók (főleg a női vásárlók) beetetésének, pénzköltésre, pazarlásra csábításának trükkjei! A reklám, az áruk és osztályok folytonos átrendezgetése a vevők kószálásra (és további vásárlásra) késztetése céljából, az új kereskedelmi formához kitalált eladási, vevőszolgálati, vevőcsalogató tippek – azt hittem, én naiv, hogy ezek valamivel későbbi találmányok…
Megdöbbentem az árubőségen, a változó divat kényszere miatti pazarláson. Egy ruhára 25 méter anyag! Észbontó.
Most is, mint a Párizs gyomra olvasásakor, nézegettem a régi Párizs képeit, a mintául szolgáló első nagyáruházakat. Bár franciául vannak az alábbi linkek, de a képek és az adatok önmagukért beszélnek:
http://plfk.free.fr/les_grands_magasins_parisiens.htm
http://parisbreakfasts.blogspot.hu/2012/07/au-bonheur-d…
Az épületnek, az áruház belsejének leírásakor a Divatcsarnok járt az eszemben. Nekem – vidéki kislány Pesten – az volt a 70-80-as években Az Áruház. Onnan vannak olyan emlékeim, hogy állok valahol fenn, az összekötő lépcsőkön és hidakon, és ámulva nézem a színes vásári forgatagot. (Persze, mindehhez a szocialista árubőséget és színességet kell hozzáképzelni…)

12 hozzászólás
>!
mezei P
Émile Zola: Hölgyek öröme

Ismét egy fantasztikus időutazáson vettem részt: egy több, mint 30 évvel ezelőtti olvasást vettem elő, és próbálom összevetni a 13 éves kislány és a 46 éves felnőtt gondolatait.

Gyerekként, épp kinőve az indiános könyvekből, elsősorban a könyv romantikája ragadott meg. Érdekes volt, hogy egy-egy mondatra szinte szó szerint emlékeztem. Mouret szenvedélye, Denise családszeretete, tisztessége, ereje, mely még a legnehezebb körülmények között is megmutatkozott, régen is, most is lenyűgözött. Mai fejemmel viszont Mouret úr nem mint férfi, hanem mint üzletember tett rám nagy hatást. Octave Mouret, megérezve az idők szavát, egy saját birodalmat épít ki, a címadó Hölgyek Örömét. A kapitalizmusnak abban az időszakában járunk, amikor az elmaradott, elavult módszerekhez ragaszkodó kiskereskedők tönkremennek, helyüket átveszik a nagyáruházak.* Mouret kereskedelmi ill. reklámötletei zseniálisak, újszerűek, merem állítani, ma is megállnák a helyüket. ** Szinte mindenhez ért, – kirakatrendezéstől az építészetig –, tudja, hogyan vegye le a lábukról a vásárlóit, elsősorban a hölgyeket. Zola nemcsak a kereskedelemben lezajló változásokat ábrázolta élethűen, hanem a tönkrement kiskereskedők maradi gondolkodását, nyomorát, dacát a változással szemben, illetve a nagyáruházak társadalmi közegét: az előkelő gazdag, illetve kevésbé gazdag vásárlókat ugyanolyan részletességgel írja le, mint az áruház dolgozóit, életüket, a közöttük lévő hierarchiát.

Bár sokan fanyalognak a „heppiendes” befejezés miatt, engem pont ezzel vett le a lábamról gyerekként is, és felnőttként is.

Ui. Most vettem csak észre, hogy ma van Zola halálának 114. évfordulója

* Nem tudok nem párhuzamot vonni a 90-es években Magyarországon elkezdődő plázák építésével, szinte ugyanazok a folyamatok játszódtak le itthon is.
** Az osztályok átrendezése, hogy a vevő „eltévedjen”, lufik a gyerekeknek, büfé, pihenő a vásárlóknak, saját márkás áruk stb.

>!
Lady_L P
Émile Zola: Hölgyek öröme

Hát én… hát én…hát én… hát engem ez… hát szóval ebben megvolt a WOW-faktor, amit én keresek általában. Átkozottul elgondolkodtat a világ dolgain, leköti a figyelmed, beszippant, tele csupa érdekes karakterrel, és annak ellenére, vagy épp azért, hogy egy igazi nagy klasszikus regény, egy porszem sincs rajta: abszolút aktuális (nekem megdöbbentő volt, hogy milyen témában), ennél több nem is kell. Még a lelkem mélyén lakozó, mindent kritizáló öregasszony is tátott szájjal figyelt, még vartyogni is elfelejtett.
Ó, ja, és az értékelésemhez feltétlenül hozzátartozik, hogy szerelmes vagyok Deloche-ba.

26 hozzászólás
>!
worsi ASP
Émile Zola: Hölgyek öröme

    Boldogult gimnazista koromban az egy hónapig tartó (számomra) kísérleti jellegű magyarfaktra járás alatt volt kötelező olvasmány a Germinal. Az nem kifejezés, hogy utáltam. Megfogadtam, hogy Zolát messziről és nagy ívben kerülni fogom, soha többet bele nem lapozok, olvassa más, engem meg hagyjanak vele békén egy életre.
    Aztán jött a Moly. Meg @negyvenketto, @mdmselle és @Lady_L lelkesedése, mikor erről a könyvről volt szó. Akkor megjegyeztem magamnak, hogy na jó, egye penész, Zola kaphat egyszer majd még egy esélyt. Aztán jelentkeztem @NannyOgg hullaszámlálására, és innentől hamar kellett megadni ezt az esélyt Zolának.
    Hétvégén nem volt kedvem franciául olvasni, és semmihez se, ami a kindlén volt, és beleolvastam ebbe. Ez csütörtök este volt, most hétfő délután van, szóval pillanatok alatt elfogyott az a ~4-500 oldal.
    De azt már nem tudom megmondani, hogy miért tetszett ennyire (bár nehezen vallom be magamnak is, hogy tetszett). Hiszen ez csak egy bő lére eresztett korrajz rengeteg rövidáruval és méteráruval, csipkelődéssel, pletykákkal, áskálódásokkal és némi szerelemmel fűszerezve.
    Újraolvasni nem hiszem, hogy fogom, de talán nem kerülöm annyira messzire Zolát a jövőben.

36 hozzászólás
>!
mdmselle I
Émile Zola: Hölgyek öröme

Olyan jó volt! Vágykeltően festi le az olthatatlan vágyat, és tudom, hogy képtelen lennék ellenállni egy ilyen nagyáruház kecsegtette pompának, noha nem értek egyet Zolával a szükségességüket illetően. Veszélyes az érvelése a véráldozatról, hogy minden forradalomban kellenek a vértanúk, hogy csak halottak testén át lehet előrejutni, és hibás az analógiája fülemüléről, ami megeszi a pókot, és a pókról, ami megeszi a legyet. A fülemüle ugyanis nem idealogizálja meg a pók megevését, a pók nem mondja, hogy el kell pusztulnia legyeknek, hogy egészségesebb legyen a világ, és akármennyit is eszik egymást, soha nem fognak kipusztulni a fülemülék, a pókok és a legyek, örökké megmarad a természetes egyensúly.
Amúgy meg könnyű a háttérből szólítani fel másokat, hogy viseljék alázattal a vértanúságukat, csakhogy a jövő jobb legyen, az a jövő, amiben se nekik se a gyermekeiknek nem lehet majd részük. Annál is inkább, mert mi már így 100 évvel később pontosan látjuk hova fajult a nagy cégek esztelen és tiszetességtelen pénzharácsolása, és hogy milyen mélyre süllyedtek kínálatukkal a minőségi árucikkekhez képest.

kiegészítés:
http://moly.hu/polcok/holgyek-orome-kepekben

3 hozzászólás
>!
Guinevere
Émile Zola: Hölgyek öröme

Imádtam úgy, ahogy volt! Nem lepődtem meg, hogy a könyvből készült sorozatnak nem sok köze volt az alaptörténethez, ami messze felülmúlja a filmvászonra vitt változatot.
Éreztem én a jól megszokott realista/naturalista társadalombírálatot (úgy tűnik a kor emberei nem győzték ócsárolni Párizst….), de most ez kevésbé volt nyomasztó, mint pl. Balzac-nál.
(Egyik) főszereplőnk, Denise imádnivaló volt, ahogy szerencsétlen lányból feltört és önkéntelenül is megbosszulta az ellene elkövetett gonoszságokat. Néha elég nyomorúságos volt olvasni, hogy nem képes a sarkára állni. Én a kis dzsigoló (sajnálom, nem találok jobb szót rá) öccsét már rég leterítettem volna azzal az erszénnyel, amiből mindig a pénzt kunyerálta.
Kifejezetten örültem, hogy igazi kis királynő lett Denise-ből, gatyába rázta az egész romlott áruházat, főleg Bourdoncle-t, Hutint, Favier-t, Aurélie-t, Mouret-t és Clarát (akiket többször is kedvem támadt megskalpolni).
Egyedül az „újító eszmével” nem tudtam egyetérteni. Lehet, hogy én lettem hirtelen túlságosan régimódi, mégsem tudtam egyetérteni kiskereskedők leigázásával, nyomorba juttatásával és a Hölgyek örömének kizárólagos teljhatalmával.
A happy end-re azért számítottam, mégis meglepett Denise döntésének hirtelen megváltoztatása (kb. egy mondat alatt megfordultak az események). Csak kapkodtam a fejem, főleg, hogy utána lazán 3 sorral lezárult a történet!
Sajnos író barátunk meghalt, úgyhogy nem zaklathatom plusz oldalakért, kénytelen leszek rábízni magam a képzeletemre.

1 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Émile Zola: Hölgyek öröme

Nagyszerű kötet. Zola nagyon érti a nőket, az életet, és az üzletet. Megdöbbentő, hogy már az ő korában mennyire tudatosan csábították a vásárlókat. Persze nincs ez másként ma sem. Lehet, hogy kicsit átgondoltabban térek be azután egy áruházba? Remekül ábrázolja a tragédiákat, a kiszolgáltatottságot, a látványt, a színeket.
Nagyon érzékletesek a leírásai, az olvasó szinte ott tolong a vásárlókkal. A kedvenc fejezetem az utolsó, ahogyan a fehér kavalkádról ír, az valami csodálatos, ahogyan a színeket, árnyalatokat mesteri fúga hangszereléséhez hasonlítja.

>!
hencsa06
Émile Zola: Hölgyek öröme

Lelkemet simogatta ez a könyv. Hihetetlenül finom ábrázolása az akkor kialakuló nagyáruházaknak a hölgyek becsábításának a kiskereskedelem tönkremenetelének.Ott éreztem magam a nyüzsgő tömegben velük vásároltam , beleszédültem a csodába. Mellette meg izgultam Denisért. Minden betűjét élveztem a könyvnek. Minta ma írta volna Zola ezt a könyvet. Pénteken voltam az egyik bevásárlóközpontban és rögtön eszembe jutott a regény , hogy milyen aktuális. Mi mindent kitalálnak a nagyáruházak , hogy becsábítsák az embereket , és persze vásárlásra ösztökéljék, bezsebeljék a sokszor egy -egy árucikkért az irreális hasznot.

>!
Farkas_Szonja
Émile Zola: Hölgyek öröme

Émile Zola születésem előtt pontosan száz évvel vetette papírra a Hölgyek Örömét, és én 130 év múltán is kifejezetten örömömet leltem benne. Zola éppúgy elbűvöli az olvasót, mint ahogyan Mouret megbabonázza a vásárlás csapdájában vergődő hölgyeket. Megdöbbentő, hogy a 19. század végén a párizsi áruházban alkalmazott reklámfogások mennyire aktuálisak napjainkban, ugyanezeknek a „trükköknek” dőlünk be ma is.
Tisztelem a szenvedélyes divatáru-kereskedő Octave-ot a merész újításai miatt, ugyanakkor sajnálom Bourrast, Baudut és a többieket. Tanúi vagyunk, ahogy az új divatkereskedelem gépezete, a nagy multik elődeként is felfogható Hölgyek Öröme eltiporja a kiskereskedelmet, és ezt csak zárójelben jegyzem meg: mára ismét fordult a világ, egyre jobban elfordulunk a tucattól, újra felértékelődni látszik az egyedi, a helyi, a kézműves termék.
A párizsi nagyáruházban árleszállítással szabadulnak meg a divatjamúlt árucikkektől, visszaveszik az eladott termékeket, megrendelés alapján szállítják ki a csomagokat, reklámkatalógusokat szórnak szét, jutalékot adnak a kiszipolyozott eladóknak, és mindent alárendelnek annak, hogy meghódítsák a nőket („Hódítsa meg a nőket és eladhatja nekik a világot”), de ugyanakkor meg is vetik őket gyengeségükért, vásárlói szenvedélyükért.
A szerelmi szál eleinte nem győzött meg. Adott a végletekig becsületes, bájos, ámde szerény megjelenésű elárusító kisasszony, aki felkelti a mindenható áruháztulajdonos figyelmét, hogy mivel, számomra rejtély. Minél jobban ellenáll a nőcsábász főnöke rohamainak („megvan benne a bálványozott nő ereje”), az annál inkább próbálja megszerezni (világos). Denise sorsa mégis elejétől fogva elrendeltetett, ha nem másért, de a folyamatosan felbukkanó „egyszer még megveszik magán a vámot a nők” – jóslat miatt. A legvégén mégis szurkoltam nekük, csak szegény Delochet sajnáltam, és azt, hogy nem tehetek egy kört a kesztyű- és csipkeosztályon…

>!
painperduu
Émile Zola: Hölgyek öröme

Köszönöm @Lady_L, hogy áldásodat adtad erre a regényre, és hogy az elolvasására biztattál. Soha nem hittem volna, hogy egy Emile Zola regény ilyen élvezetes lehet! Ezt nekem miért nem mondta még senki korábban?
Ennek a regénynek minden sorát imádtam, és elképesztő, hogy a benne megfogalmazott gondolatok, akár a kereskedelemről, akár a nőkről, a mai napig megállják a helyüket.
Szeretem ezt a könyvet, úgy, ahogy van, és biztosan fogok még Zolától olvasni!

12 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Lady_L P

A selyemosztály olyan volt, mint egy nagy szerelmi találkahely, melyet egy hófehér testű szerelmes nő szeszélyből fehérrel vonatott be, hogy fehérségben versenyre keljen vele. Megvolt itt az imádott test kéjes fehérségének minden árnyalata, a csípők bársonyától a combok finom selyméig és a kebel ragyogó szaténjéig. Bársonyvégek voltak kifeszítve az oszlopok között, selymek és szatének váltak ki a krémfehér alapból, fém- és porcelánfehér kelmék alakjában; ívelten hullottak alá a fénytelen selymek és a durva szövésű szicíliai selymek, a fulárok és a könnyű szürák, melyek minden árnyalatot, képviseltek a norvég szőkeség súlyos fehérségétől a vörös olasz vagy spanyol nő napsütötte, áttetsző fehérségéig.

14. fejezet

3 hozzászólás
>!
Farkas_Szonja

Mouret egyetlen szenvedélye az volt, hogy meghódítsa a nőt. Őt akarta királynőnek a házában, s felépítette neki ezt a templomot, hogy ott a hatalmában tartsa. Haditerve csupán ennyi volt: udvarias figyelmességgel elkábítja, vágyaiból üzletet csinál, szenvedélyeiből hasznot húz. Ezért éjjel-nappal újabb meglepetéseken törte a fejét. Máris fölszereltetett két bársonypárnás felvonót, hogy a kényes hölgyeket megkímélje a lépcsőmászás fáradalmaitól. Aztán étkezőt nyitott, ahol ingyen adtak szörpöt és kétszersültet, majd meg olvasószalont, egy pazar fényűzéssel berendezett óriási termet, ahol még képkiállításokkal is megpróbálkozott.

291-292. oldal (Európa Könyvkiadó, 1978)

Kapcsolódó szócikkek: nők · Octave Mouret
>!
Farkas_Szonja

Fölfedezte, hogy nem tudnak ellenállni az olcsóságnak, fölöslegesen is vásárolnak, ha azt hiszik, hogy előnyös üzletet kötnek; erre a megfigyelésre alapította az árleszállítások rendszerét, egyre olcsóbban adta a nyakán maradt árukat; inkább eladta veszteséggel is, híven ahhoz az elvéhez, hogy az árukészletet minél gyorsabban fel kell frissíteni. Aztán még mélyebben behatolt az asszonyi szívbe, kitalálta a „visszaadást”, a jezsuita hódító módszer remekét. „Csak tessék elvinni, nagyságos asszony, majd visszavesszük.” És az asszony, ha még ellenállt, ebben utolsó mentséget talált, megvolt a lehetősége, hogy jóvátegye a bolondságát: elvitte az árut, s a lelkiismerete nyugodt volt. A visszaadás és az árleszállítás ezzel polgárjogot nyert a modern kereskedelem hagyományos gyakorlatában.

293. oldal (Európa Könyvkiadó, 1978)

Kapcsolódó szócikkek: áru · nők · Octave Mouret · vásár
>!
ppeva P

Ez volt az utolsó csapás, amit a hölgyekre mért. Az a gondolat, hogy veszteséggel eladott áruhoz juthatnak, fölkorbácsolta bennük a nők mohóságát, akiknek vásárlói örömét még fokozza az a hiedelem, hogy megrabolják a kereskedőt. Mouret tudta, hogy az olcsóságnak képtelenek ellenállni.

>!
Lanore P

– (…) a cselekvés magában hordja a jutalmát. Cselekedni, teremteni, harcolni a körülményekkel, legyőzni őket vagy elbukni miattuk, ebben van az ember minden öröme és egészsége.

>!
ppeva P

E pillanatban föltekintett, és észrevette férjét, aki elszörnyedve állt vele szemközt. A tanár még jobban elsápadt, egész lénye a szegény ember beletörődő aggodalmát fejezte ki, amint tulajdon szemével látta keservesen megszolgált fizetésének szétszórását. Minden újabb csipkedarab végzetes szerencsétlenség volt neki: a kínos tanári munkanapok eltékozlása, a hiábavaló futkosás sáros utcákon, magánóráról magánórára, életének szakadatlan erőfeszítése, mely végül is titkolt nyomorúságba, az ínséges háztartás poklába torkollik. Látván, hogy férje tekintete mindjobban elborul, az asszony el akarta rejteni a zsebkendőt, a fátyolt, a nyakbavalót; és lázasan kapkodva, zavart nevetéssel ismételgette:
– Most maguk miatt kikapok a férjemtől… Hidd el, édesem, még nagyon is türtőztettem magam, mert volt ott egy nagy, ötszázfrankos csipke, ó, valóságos csuda!
– Miért nem vette meg? – szólt nyugodtan Guibalné. – Marty a legbőkezűbb férj.
A tanárnak meg kellett hajolnia, kijelentvén, hogy a felesége azt tehet, amit akar. De e nagy csipke fenyegető veszedelmének gondolatára jeges borzongás futott végig a hátán, és mert Mouret éppen akkor jelentette ki, hogy az új áruházak növelik a középosztálybeli háztartások jólétét, rettentő pillantást vetett rá, villámló tekintetében benne volt a félénk ember gyűlölete, aki legszívesebben megfojtaná ellenfelét.

>!
ppeva P

De amiben Mouret versenytárs nélkül álló mesternek bizonyult, az a helyiségek belső berendezése volt. Törvényül szabta, hogy a „Hölgyek Öröme” egyetlen zugának sem szabad elhagyatottnak maradnia; mindenütt zajt, tömeget, életet kívánt; mert az élet – mondogatta – magához vonzza az életet, szaporodik, nyüzsög. Ezt a törvényt minden lehető módon alkalmazta. Először is hadd tülekedjenek már a bejutásért, hadd higgye az utca népe, hogy felkelés tört ki; ezt a tülekedést úgy érte el, a kapuba helyezte a maradékárut, a rekeszes szekrények s a kosarak dugig voltak olcsó holmival, a szegényebb nép odacsődült, elállta a bejáratot, s úgy látszott, mintha az áruházba be se férne több ember, holott gyakran félig se volt. Aztán a termekben itt is, ott is ügyesen elrejtette a kisebb forgalmú osztályokat, például a sálosztályt nyáron, a kartonosztályt télen; eleven osztályokkal vette körül, és zsivajba merítette őket. Csak neki juthatott eszébe az is, hogy a második emeletre tegye a ritkábban látogatott szőnyeg- és bútorosztályt, mely élettelen, hideg hézagokat hagyott volna a földszinten. Ha módját ejtheti, átvezette volna az egész utcát a házán.

>!
ppeva P

A fiatalasszony várandós volt és reszketett, mert két hét alatt két elárusítónőt küldtek el, terhességük hetedik hónapjában. Az igazgatóság nem tűrte el az ilyen baleseteket, az anyaság tilos volt, mint zavaró és illetlen dolog; a házasságot még csak elnézték úgy-ahogy, de a gyermeket már nem.

>!
ppeva P

De legfőképpen az keserítette el, hogy nem neki jutott eszébe Bouthemont zseniális ötlete: ez a vidám világfi megáldatta az áruházat a Madeleine templom plébánosával és egész papi karával! Bámulatos szertartás volt, az egyházi pompát körbe hordozták a selyemosztálytól a kesztyűosztályig; a Jóisten odapottyant a női bugyogók és fűzők közé; ettől ugyan még szépen leégett az egész, de azért felért egymilliós hirdetéssel, olyan nagy hatással volt az előkelő vásárlóközönségre. Mouret ettől fogva arról ábrándozott, hogy megszerzi az érseket.

>!
ppeva P

Mindjárt a fűzőosztályon lármás jelenet csődítette össze a tömeget. Boutarelné, aki ez alkalommal férjestül és lányostul pottyant ide Dél-Franciaországból, reggel óta járta már a termeket, kelengyét vásárolva menyasszony lányának. Az apát is megkérdezték, vége-hossza nem volt a tanakodásnak. Végül a finomfehérnemű-osztályon feneklett meg a család; s míg a kisasszony elmerült a bugyogók tanulmányozásába, az anya eltűnt, mert magának is kedve szottyant egy fűzőre. Boutarel úr, kövér, vérmes ember, otthagyta lányát, és riadtan indult a felesége keresésére; végre meg is találta egy próbateremben, mely előtt udvariasan leültették. Ezek a szalonok szűk fülkékből álltak, melyek homályos üvegajtókkal voltak elrekesztve, s ezekbe a férfiaknak, még a férjeknek is, tilos volt belépniük, mivel az igazgatóság a kelleténél is jobban ügyelt az illemre. Az elárusítónők gyorsan jártak ki-be, az ajtó hirtelen csapódása közben minden alkalommal felvillantva az ingben, alsószoknyában, meztelen nyakkal, meztelen karral álló hölgyek futó látomását, a kövérek teste fehérlett, a soványaké olyan volt, mint az óelefántcsont. Sok férfi üldögélt kint, unatkozó arccal. Boutarel úr, mikor megértette a dolgot, dühösen kifakadt, kiabálni kezdett, hogy engedjék ki a feleségét, tudni akarja mit csinálnak vele, semmi esetre sem engedi, hogy nélküle vetkőzzék le. Hiába próbálták megnyugtatni, nyilván azt hitte, hogy illetlen dolgok történnek odabenn. Boutarelnénak elő kellett jönni, míg a tömeg nevetve tárgyalta az esetet.


A sorozat következő kötete

Rougon-Macquart család sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gustave Flaubert: Madame Bovary
Honoré de Balzac: Vesztett illúziók I–II.
Balzac Honoré: Grandet Eugénia
Honoré de Balzac: Eugénie Grandet
Honoré de Balzac: Goriot apó
Juliette Benzoni: Az álarcos
Juliette Benzoni: A királyért
Juliette Benzoni: Az intrikus
Juliette Benzoni: Ravaillac kése
Sandra Gulland: Adieu, Bonaparte!