Az ​élet öröme (Rougon-Macquart család 12.) 5 csillagozás

Émile Zola: Az élet öröme Émile Zola: Az élet öröme

Nem irónia-e, hogy a cím az élet öröméről beszél? Kevés könyv van, amelyben annyi bajról és betegségről volna szó, mint ebben a regényben. Chanteau-t úgy gyötri a köszvény, hogy kínjában minduntalan ordít; végre annyira megbénul, hogy magától nem tud sem enni, sem inni. Feleségét szívbaj öli meg. Véronique, a cseléd, felakasztja magát. Lazare betegesen fél, retteg a haláltól. Maga Pauline is nagy betegséget áll ki. A hely, ahol a történet lejátszódik, a természet kivételes mostohaságát sínyli. Nyomorgó emberek laknak itt, akik csak a bűnben keresnek örömöt. Egy nehéz szülésnek minden rettenetességével meg kell ismerkednünk. Még az öreg kutya is elnyavalyásodva végzi életét. És az emberek, ha nincs egyéb bajuk, folyton csak kínozni tudják egymást. Pauline csupa szomorúságot lát. És mégis öröm élni – mondja Zola –, ha meg tudjuk őrizni a testi és lelki egészséget – írja Ambrus Zoltán a könyv bevezetőjében.

Életöröm címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1884

>!
Gutenberg, Budapest
450 oldal · keménytáblás · Fordította: Balog L. Vilma, Gellért Hugó

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Jula10>!
Émile Zola: Az élet öröme

Furcsa a cimadás, de tulajdonképp találó, hisz csak olyan ember tud úgy élni, ahogy Pauline, akinek elég a boldogságához a tény, hogy él.
Tulajdonképp az önfeláldozó optimizmus és az alturista embertípus regénye ez.
Én több ponton felpofoztam volna a főhősnőt, hogy vegye már észre magát, ne legyen ennyire áldozatkész. Bár Zola is gondoskodik arról, hogy meg legyen az esélye a kitörésre egy szép, nyugodt élet leélésére, ez is csak azért van, hogy mutassa az ilyen típusú emberek elszántságát és konokságát.
Az, hogy ez a típusú ember visszaköszön a ciklus regényeiben (pl A patkányfogó kis Laile-ja megmutatja, hogy gyors bukásra is íteltethet ez a szerep) jól mutatja, hogy Pauline-ok mindenhol akadnak és a mai napig élnek. Sokszor szerintem ők viszik a vállukon a világot előre…

A regény csúcspontja nekem a sógornő szülése volt… mintha ott lenne az ember végig vele a szobában. Énnem tudom, hogy hogy tudta Zola ilyen pontossággal és részletességgel leírni ezt a dolgot… tán nőgyógyász tanonc volt?!
Anyaként olvasva azt a részt, teljesen magával ragadott és borsózott a hátam, együtt szenvedtem szegény asszonnyal….


A sorozat következő kötete

Rougon-Macquart család sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Jókai Mór: A gazdag szegények
Szabó Magda: Az ajtó
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Agatha Christie: A kutya se látta
José Saramago: Vakság
Stephen King: Cujo
Wass Albert: Farkasverem
Guy de Maupassant: Egy élet
Jane Austen: Büszkeség és balítélet