Állat ​az emberben (Rougon-Macquart család 17.) 99 csillagozás

Émile Zola: Állat az emberben Émile Zola: Állat az emberben Émile Zola: Állat az emberben Émile Zola: Állat az emberben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Rougon-Macquart ciklus Állat az emberben című kötete, bármily különös is ez Zolánál – vérbeli bűnügyi regény. Zola indítéka természetesen nem azonos a detektívregény-írókéval, célja ezúttal is a környezet és életmód, a társadalmi és biológiai körülmények hatásának vizsgálata. Ebben a regényében azonban olyan területen folytatja tanulmányait, olyan súlyosan terhelt figurákon végzi vizsgálatait, hogy – talán szándéktalanul – izgalmas bűnügyi történettel, érdekes kriminálpszichológiai tanulmánnyal lepi meg olvasóit. A cselekmény két szálon fut: az egyik egy lány megrontásának és megrontója szörnyű bűnhődésének története, a másik pedig egy alkoholista szülőktől származó, roncsolt idegzetű emberé, akit terheltségében szüntelenül a legiszonyúbb bűn, a kéjgyilkosság kényszere kísért…

Az emberi dúvad címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1890

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa

>!
Európa, Budapest, 1975
338 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630700131 · Fordította: Antal László
>!
Európa, Budapest, 1963
334 oldal · keménytáblás · Fordította: Antal László

Enciklopédia 5


Kedvencelte 16

Most olvassa 1

Várólistára tette 75

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bélabá>!
Émile Zola: Állat az emberben

Elöljáróban elmondom, kicsit gondban leszek a pontozással, mert még alig olvastam a Zola-életműből, és így nehéz összehasonlítani a regényeket. Az biztos, hogy ez a könyve remek alkotás. Miért is? Mert benne foglaltatik az emberi jellem jó pár jelzője, a cím is találó ezáltal. Állat az emberben spoiler. Tulajdonképpen korabeli bűnügyi regénynek is tekinthető. Mivel az író mestere a bőbeszédű leírásoknak – itt most vasutas környezetbe avatja be az olvasót –, így roppant filmszerűvé válik a regény, tehát nem véletlenül filmesítette meg Jean Renoir.
Tetszett, bár volt két-három pont, ahol enyhén éreztem fölösleges fecsegést Zolától, bár, mint írtam, ez a fő írói eszközei közé tartozik. Emiatt nem vonok le fél csillagot. Ha azt veszem, akár mai, modern körülmények, díszletek mellett is simán megeshet egy-két ilyen bűntett, „párbaj” vagy öngyilkosság, s ez időtállóvá emeli a könyvet. (Noha csak 126 éves a regény, jelentős fejlődésen ment át világunk a külsőségeket tekintve viszont emberileg messze nem volt akkora változás. Mindig voltak léha, bűnös emberek, mindig akadtak gyilkosok, pszichopaták). 5 csillag (4,7 pont), a legelső mondatban írt megkötés mellett, a későbbi olvasások módosíthatják a végpontszámot.

3 hozzászólás
eme P>!
Émile Zola: Állat az emberben

Nem gondoltam volna, hogy Zola még meglepetést tudna okozni nekem. Hát tudott. Ezúttal egy mindvégig izgalmas, fordulatos krimibe öltöztette történetét. Elfojtott, majd kirobbanó gyilkos ösztönök vezérlik alakjait, generációkon átívelő öröklött hajlamok, érdekek és pénz hajtotta fékezhetetlen indulatok. Az elbeszélő nagyon jó pszichológiai érzékkel fedi fel, mi is lakik valahol mélyen az emberben. Egyeseknél az elszánt akarat és példás fegyelem alatt bújik meg az állat, másoknál kevésbé leplezve, egyre nyiltabban és nyersebben támadva. Közben meg kirajzolódik a sivár mindennapok képe, a megállás nélkül jövő és menő vonatok szállította emberáradat, mely naponta átdübörög magányossága mély csöndjén. A magányosság csöndjébe beleüvöltő ember-farkasok fájdalma visszhang nélkül lebeg tova, az igazságszolgáltatás kitűnő kriminálpszichológiai érzékkel találja meg a számára megfelelő bűnöst/bűnbakot, a vonat meg vezető nélkül, süketen és vakon, fáradtságtól kábult, részeg katonákkal tele robog át a sötét éjszakán, bele a még gátlástalanabbul gyilkoló jövőbe.
A színen hullák, mint egy vérbeli Shakespeare dráma végén.

5 hozzászólás
ppeva P>!
Émile Zola: Állat az emberben

Ez volt a 13. olvasmányom a sorozatból. Zola mester még mindig meg tud lepni! :)

NannyOgg>!
Émile Zola: Állat az emberben

Így a Rougon-Macquart-maraton vége felé közeledve túljutottam azon, hogy igazán meglepjen a sorozat műfaj- és témabeli sokszínűsége, hacsak nem derül ki a fennmaradó három kötet – A pénz, az Összeomlás és a Pascal doktor – valamelyikéről, hogy horrorpornó. Az Állat az emberben-nel kipipáltuk a lélektani krimit és a gőzmozdonyokat.
A pszichopata főszereplő és a vértócsák ellenére azt mondom, ez a kevésbé megterhelő könyvek közé tartozik, nekem legalább is valamiért könnyebb feldolgozni azt, ha féltékenységből, vagyonszerzési vágyból vagy elmebetegség miatt gyilkolják le egymást a szereplők, mint amikor saját magukat döntik nyomorba. Az utóbbi túl reális. (Bár végeredményben itt is mindenki saját maga miatt, a benne lakó állat miatt végezte be.)
Kicsit kilóg ez a könyv a többi közül. Egyrészt kevesebb benne a naturalizmus és a filozofálgatás – úgyhogy olyanoknak is ajánlom, akik ódzkodnak az ilyenektől –, és több benne az izgalom. Másrészt ennek valami olyan erős, de meghatározhatatlan hangulata van számomra, amit még a Germinalnál sem éreztem: a sötétben, hóviharban száguldó gőzmozdony teljesen letaglózott. Ennyire plasztikusan, filmszerűen még egy Zola-regény sem volt előttem. Nekem a Lison (meg úgy általában a vonatos részek) egy külön történet volt a történetben a maga visszatérő szereplőivel, aminek a vége durvább volt az összes többi halálesetnél. A jelenet a fiatalasszonnyal a vonaton, aki a férjének megy titokban ajándékot venni, a legfeszültebb, legkiélezettebb epizód volt számomra – a lehetőség, hogy ennyi jó minden ok nélkül, hirtelen ilyen tragikussá váljon, idegőrlőbb volt, mint Jacques örökös csatározása a saját beteg lelkével.

>!
Európa, Budapest, 1963
334 oldal · keménytáblás · Fordította: Antal László
Esmeralda P>!
Émile Zola: Állat az emberben

Ámulok, bámulok. Milyen jó ez a regény! Talán csak azt zavart kissé, hogy a végén spoiler, de ez igazán keveset von le az egészből.

Újra egy regény, amit nem akar az ember letenni, nemcsak akkor olvastam például, amikor soromra vártam az okmányirodában, de még akkor is, a monitor mögé rejtett kindle-vel, mikor már folyt az ügyintézés és előttem pötyögött a néni…

Bűnügyi regény, igen, de nem olyan nyomozós, csavaros, rejtélyfejtős értelemben, inkább a motivációkkal szembesit Zola megint kiméletlenül: spoiler

Megmondom őszintén, voltak olyan részei, ami miatt én két éjjel már rosszul aludtam, szóval aki krimiben szintén csak Agatha Christie-ig birja az izgalmakat, elalvás előtt vegyen kézbe inkább valami Woodehouse-t is gondolatelterelőnek :-)

2 hozzászólás
KBCsilla P>!
Émile Zola: Állat az emberben

1. Először azt hittem, hogy vasúttörténész leszek, de bár inkább lettem volna az, mint, hogy átéltem Severine-nel ezeket a borzalmakat.
2. Milyen hamar kiderült, hogy előre is jól gondoltam, mit takar a könyv beszédes címe.
3. Félelmetes, hogy a halál utáni vágy minden szereplőben benne van, hol így, hol úgy. Van, aki azt érzi, hogy az életére törnek, van, aki ölni akar, van, aki önmagával és a halállal viaskodik.
4. Mindeközben úgy érzem, mégis a vasút tudósa leszek. És érdekes módon, éppen ez az a könyv, amelyet nem a megszokott vonat-útjaim egyikén olvasok. Pedig az lenne az igazi, le sem szállni addig, amíg a végére nem érek.
5. A tájleírások, az emberek jellemábrázolása, az időjárás és a vonatközlekedés pontos leírása határozottan érdekfeszítő egyébként, csak nincs – szerintem – összhangban az állandó öldöklési vággyal, szenvedéllyel. Hol felizzik a felkelő nap tüze az állomáson veszteglő mozdony fölött, hol betegesen rángatózik az egyik szereplő zsebében a nyitott bicska készen arra, hogy megálljon valaki torkában.
6. Még a felénél sem járok, amikor megoldódni látszik minden. Ha most lenne vége, teljesen befejezettnek érezném.
7. Ám a nagy nyugalomnak hamarosan vége, új szenvedélyek lángolnak fel.
8. Severine beszél, beszél és beszél. Mi nők, a legtöbbször így könnyebbülünk meg. De nem mindegy ám, hogy a szerelmünket, avagy a bűnünket valljuk meg. Vagy egyik hozza magával a másikat?
9. Korábban úgy gondoltam, kiegészítem a könyv adatlapját az erotikus címkével, de most egyre inkább hajlok a bűnügyi regény, esetleg a krimi címke felé is.
10. Most már minden és mindenki félelmetes.
11. A lelkibeteg ember, aki nem tud uralkodni tettein, hiába viaskodik magával.
12. Most már csak azt nem értem, hogy miért nem olvastam eleddig ezt a könyvet.
13. A szereplők közül nem tudnék kiemelni egyet sem, mert mindegyikről sokáig lehetne elmélkedni. Általuk keresni önmagunkban is a jót, a rosszat, az ilyen-olyan vágyakat, szenvedélyeket.

+ 1. Összességében: Mindenféle szempontból egy fantasztikum, egy csoda, egy meg sem tudom fogalmazni, mi volt ez a könyv számomra, azt hiszem, sokáig leszek a hatása alatt, és nagyon sajnálom, hogy nem tudtam egyvégtében elolvasni.

szera>!
Émile Zola: Állat az emberben

Amennyire elnéztem nem az egyik legolvasottabb könyve az írónak, összehasonlítani más műveivel egyenlőre nem tudom, hiszen ez az első Zola olvasásom.
Lenyűgözően írja le, hogy egy-egy kosza gondolat miként tud tetté érni az emberben vagyis ahogyan a cím is sugallja, hogy tör felszínre az "Állat az emberben”.
Zseniálisan levezeti az érzelmek változását: miként fordul át a szerelem közönnyé majd gyűlöltté, vagy a testvéri szeretett véres bosszúvá.
Nem ilyen végre számítottam, de elmondható, hogy a jó megkapja méltatlan, a rossz pedig méltó büntetését.

Francesco>!
Émile Zola: Állat az emberben

Míg az állatok a túlélésért ölnek,mi emberek,képesek vagyunk passzióból is kioltani mások életét.-Te egy akkora állat vagy!-szoktunk felháborodni,ha valami rendelleneset, szokatlanul durva cselekményt élünk át környezetünkben,pedig a húsevő állatok „brutalitása"csak egyszerű törvény.Inkább arról van szó,hogy a nőstény oroszlán kíméletlen zsákmányszerzése,mint véres látvány,rendkívül sokkoló.Zola,ebben a szinte letehetetlen művében,zabolátlan emberi szenvedélyeket vonultat fel.A zöld szemű szörnyeteg,vagyis a féltékenység,olyan örvénybe rántja a szereplőket,ahonnan nincs visszaút.A szeretkezés Zolánál egy "észvesztő,nagy remegés,ájult kéjvonaglás”,ahol is Severine „ajkáról összefüggéstelen nyögések törtek fel”.A gyilkosságoktól kezdve a brutális vonatszerencsétlenségig,minden mozzanat nagyszabású és drámaian életszagú.Az író lendülete szökőárként ragadja el az olvasót,s sokszor tűnik úgy,hogy mi is ott vagyunk az események forgatagában.Nem csoda,ha az utolsó mondat elolvasása után felkiáltunk: Azt a mindenit,de jó volt ez a könyv !

Bence_Kis>!
Émile Zola: Állat az emberben

Érdekes volt a vasutasok világa kulisszaként, bár közel sem volt annyira kidolgozott, mint a bányászélet a Germinal-ban, azért így is egy kimondottan különleges hátteret nyújtott.
A furcsa figurák és a bűncselekmények pedig belevitték az izgalmat, a borzongást.
Tetszett.

szeretemakönyveket>!
Émile Zola: Állat az emberben

Engem kicsit az Amerikai tragédiára emlékeztetett, egyrészt a szerző mély emberismerete miatt, másrészt a tragikus események sora szempontjából…nagyon jó volt, nem bírtam letenni olyan izgalmas. Melyik Zolával folytassam vajon?:-)))

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

ppeva P>!

A szobába lépve, Roubaud letette az asztalra az egy font kenyeret, a pástétomot meg a palack fehér bort.

(első mondat)

ppeva P>!

Végül is, édes istenem! Igazságszolgáltatás! Merő képzelgés! Igazságosnak lenni, micsoda ábránd, amikor az igazságot sűrű bozót zárja körül! Többet ér, ha az ember okos, és a vállával megtámasztja ezt a halódó társadalmat, amelyet amúgy is végromlás fenyeget.

szera>!

Ön még nálam is jobban tudja, hogy olykor hősiesen bele kell törődnünk a rosszba, ha csak nem akarunk helyette még rosszabbat.

123. oldal

szera>!

Az ember olyasmit is megtesz, amire képtelennek hiszi magát.

204. oldal

szera>!

Nyissa ki a szemét, aki tisztán akar látni!

303. oldal

ppeva P>!

Most már vidáman beszélgettek, mint találkán levő pár, kik közt nyiladozik a szerelem.
– Ideadhatná a másik kezét is, hadd melegítsem meg.
– Jaj, ne itt! Még meglátnak!
– Ugyan ki? Hiszen magunk vagyunk… És ha igen, az se olyan nagy baj. Ebből még nem lesz gyerek.
– Remélem is.

Sli P>!

– Ó, szép dolog ez, nem mondom. Gyorsabban halad az ember, többet tud… De a vadállat csak vadállat marad, és hiába találnak ki még tökéletesebb gépeket, mögöttük csak megmarad a vadállat.

42. oldal, 2. fejezet (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: emberek · gép
szera>!

Ez különben nem annyira megbánás volt, mint inkább kiábrándulás, rájött, hogy az ember gyakran elkövet bevallhatatlan tetteket a boldogsága érdekében, anélkül hogy valóban boldogabb lenne tőle.

147. oldal

szera>!

…ha az embernek nagy a baja, nem marad hely más bánatnak…

252. oldal

ppeva P>!

Gazdag normandiai állattenyésztő fia volt, Caenban végezte a jogot, elég későn lépett a bírói pályára, ahol paraszti származása apja csődjével súlyosbítva megnehezítette számára az előrejutást. Helyettes ügyész volt Bernay-ben, Dieppe-ben, Le Havre-ban, s tíz évbe telt, mire fölvergődött a császári ügyészségig Pont-Audemer-ben. Majd átkerült Rouenba helyettesnek, s másfél esztendeje vizsgálóbíróskodott, ötvenéves fejjel. Vagyontalanul, sovány jövedelméből ki nem elégíthető igényektől gyötörten tengődött ebben a rosszul fizetett, alárendelt bírói állásban, melyet csak a középszerűek vállalnak el, s ahol az eszesebbje egymást marja, égve a vágytól, hogy eladhassa magát. Denizet fürge szellemű, éles eszű, s amellett tisztességes ember volt, a hivatását szerette, de megittasult attól a mindenható hatalomtól, mely bírói szobájában mások szabadságának korlátlan urává avatta. Szenvedélyét csupán az érdek korlátozta, leghőbb vágya volt, hogy kitüntessék és áthelyezzék Párizsba, (…)

Kapcsolódó szócikkek: Caen · Le Havre · Rouen

A sorozat következő kötete

Rougon-Macquart család sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Honoré de Balzac: Goriot apó
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Az ördöngősök
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Nagy várakozások
Honoré de Balzac: Vesztett illúziók I–II.
Gustave Flaubert: Madame Bovary
Honoré de Balzac: Eugénie Grandet
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe