A ​pénz (Rougon-Macquart család 18.) 20 csillagozás

Émile Zola: A pénz Émile Zola: A pénz Émile Zola: A pénz Émile Zola: A pénz Émile Zola: A pénz Émile Zola: A pénz Émile Zola: A pénz Émile Zola: A pénz Émile Zola: A pénz

A pénz 1891-ben jelent meg a Rougon-Macquart ciklus köteteként, de szorosan kapcsolódik a ciklus 1872-es születésű második kötetéhez, A hajszához, szinte tovább meséli Aristide Rougon – vagyis most már Saccard – történetét. Ennek a pénzt istenként tisztelő, a spekulációból életelvet kovácsoló nagystílű, gátlástalan tőzsdelovagnak a figurája valóságos, történeti alakok ötvözete, azoké, akik a végnapjait élő második császárság tőzsdepalotájában rohamra vezetik millióikat, hatalmas részvényhadseregüket. Zola, a tömegjelenetek mestere, nagy erővel ábrázolja a profitra éhes üzérek, a gátlástalan börzelovagok, a minden hájjal megkent alkuszok siserahadát – és azokat is, akiket elnyelnek, legázolnak kegyetlenül a pénzhajszában: a hiszékeny kisemberek tömegét.

Eredeti megjelenés éve: 1891

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Európa, Budapest, 1965
404 oldal · keménytáblás · Fordította: Bajomi Lázár Endre
>!
Európa, Budapest, 1963
396 oldal · keménytáblás · Fordította: Bajomi Lázár Endre
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1962
570 oldal · puhatáblás · Fordította: Bajomi Lázár Endre

2 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Émile Zola: A pénz

Már a vége felé járok a Rougon-Macquart sorozatnak, igaz, amikor hozzáláttam, azt gondoltam, a megjelenés sorrendjében kell olvasni. Ezt például negyedikként, rögtön a harmadiknak olvasandó második kötet, A hajsza után, nem pedig tizennyolcadikként. Így elég nehéz volt visszaemlékezni ennek a kötetnek a főszereplőjére, hiszen A hajsza-t több mint 7 éve olvastam. spoiler
Mindenesetre ezek a kötetek még akkor is élvezhetőek, ha az ember csak úgy leemel egyet a sorozatból a polcról.
Kicsit félve nyúltam ez után a könyv után, hiszen a tőzsde, a pénzvilág nem éppen a kedvenc témáim egyike. Tartottam tőle, hogy száraz lesz és unalmas, mint valami végtelen matematikai levezetés. De nem, egyáltalán nem. Zola hozza a legjobb formáját, élvezetesen mesél, fűzi a történetet, és közben iszonyatosan sok háttérinformációt oszt meg az olvasóval. És ez az, ami miatt talán még a meseszövésnél is jobban tisztelem és becsülöm Zolát. A tudás miatt, ami ezekben a kötetekben fel lett halmozva. Nem volt akkoriban se számítógép, se internet (hogy bárminek egy-két kattintással utánanézhessen), még írógép se. Ő tollal, papírra rótt sorra sort, egybefűzve kacskaringós családtörténetet, a több mint száz évet felölelő francia történelmet, a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek életét. Arisztokraták, kispolgárok, kereskedők, gazdagok és szegények, papság, a pénzvilág kis- és nagystílű szereplői, prostituáltak, kocsmatöltelékek, parasztok, bányászok és még sorolhatnám, mindenki helyet kap ebben a sorozatban. És Zola nemcsak „mesél” róluk, de minden egyes könyvben szakértelemmel ír szereplői környezetéről, munkájáról, életmódjáról. Mindenről ír, válogatás nélkül, a legsötétebb nyomor és a züllés ugyanúgy része a műveinek, hiszen az is az élet része.
Hamarosan sorra kerítem a sorozat következő, számomra eddig kimaradt kötetét, a A mestermű-t. :)

2 hozzászólás
Dénes_Gabriella P>!
Émile Zola: A pénz

Több szempontból is érdekes ez a könyv.
Az első és legfontosabb, hogy aki nem konyít a gazdaság, pénz, tőzsde kérdésköréhez, az muszáj utánanézzen, hogy jobban értse a dolgokat. (Ez szerintem egyébként a hétköznapi élethez hasznosítható ismerethez juttat. Bár Zola aligha ezen célból írta regényét.)
A második és legalább ennyire fontos dolog, hogy a műben kitűnően ábrázolják az antiszemitizmus eszméjének izmosodását (a zsidók – akik egyértelműen gazdagok – a hibásak mindenért, szegénységért, banki dolgokért, be-nem-fektetésekért, stb.) A vége felé olvasható Saccard nagy gondolatmenete erről, s az is teljesen világos, hogy a szürke, halkabb háttérhangok, amelynek képviselője közbeveti a maga cáfolatát, úgysem jut el az eszme kidolgozójához… nem fér a képbe.
A harmadik szintén nagyon fontos gondolatmenet, vagy inkább kép, amint a szocializmus eszméje egy szemétdomb mellett megszületik és ki is dolgozza a kitalálója. Félelmetes.
A negyedik szintén izgalmas, hogy a gazdagok milyen látszatsegítséget nyújtottak a nélkülözőknek, pompás segélyező intézmények nyitása, és néhány ember megsegítése erős kontrasztban áll az igazi nyomortelep magas lélekszámával…

Mindazonáltal ez a regény roppantmód unalmas. Érdemes végigolvasni, de elszántság kell hozzá.

NannyOgg>!
Émile Zola: A pénz

Körülbelül annyi közöm van a tőzsdéhez, mint lábbal festéshez, úgyhogy őszintén bevallom, egy kukkot sem értettem a világbankos részekből. Egyszerűen kikapcsolt az agyam, ha megláttam, hogy „részvény”. A mellékszálak viszont nagyon lekötöttek, ellensúlyozták a Saccard pénzügyeiről szóló részeket, úgyhogy összességében nem is volt rossz.
Csak én érzem úgy, hogy így a sorozat végére Zola kicsit pozitívabban áll a dolgokhoz? Ebben a kötetben feltűnően kevés volt a nyomor, és a végső nagy krízisből is optimistán, vagy legalább is kevésbé földbe döngölve jöttek ki a szereplők.
Caroline-t és Saccard-t megszavazom a sorozat legösszetettebb szereplőinek. Caroline a felvilágosult, nagy tudású, talpraesett, de mégis érzékeny és nőies nő – szerintem a legmodernebb nőalak a Rougon-Macquart ciklusban. Saccard pedig A hajsza kisstílű, szerencsétlen spekulánsa után most egy mindig talpraállni képes, okosan taktikázó, (túl) vakmerő megszállott, aki igazából nem a nyereség, hanem a játék miatt játszik. Bónuszként szeretettel üdvözöltem viszont Maxime-ot, aki szintén nagyot változott A hajsza óta, ugyanis az egykori androgün selyemfiú most kb. az egyetlen szereplő volt, aki bölcsen kimaradt az egész tőzsdecécóból. Kifejezetten kedveltem.

>!
Európa, Budapest, 1963
396 oldal · keménytáblás · Fordította: Bajomi Lázár Endre
Szibériaitigris>!
Émile Zola: A pénz

Kegyetlen. De tényleg. Elég pontos képet ad a pénzvilágról, de azért ilyen fokú determinizmus már igazán sok. Aminek meg van a lehetősége, hogy rosszra forduljon, az Zolánál okvetlenül rossz irányba fog menni. Nagy vonalakban a kegyetlen igazságot tárja elénk, de azért az ember szeretné hinni, hogy a valóság nem teljesen ez.

janetonic>!
Émile Zola: A pénz

Uhh ez nem volt könnyű menet… A tőzsde sosem érdekelt, a pénzügyek sem, és ebben a könyvben tényleg a pénz a főszereplő. Nagyon lassan sikerült csak végigolvasni. Saccard, Hamelin, Caroline alakja méltó volt a Zola szereplőkhöz, de őszintén szólva sok mellékszereplőt még a könyv végére sem tudtam beazonosítani, csak homályosan. Saccard amúgy időnként emlékeztet a főnökömre….

Esmeralda P>!
Émile Zola: A pénz

Nem pusztán a tőzsdei folyamatok végtelenül részletes leirása miatt nem tetszett, ezeket a részeket egy idő után egyszerűen átlapoztam, de valahogy az emberi mellékszálak sem voltak meglepőek, érdekesek vagy drámaiak. Drámai persze, spoiler de ez annyira nyilvánvaló volt az első pillanattól kezdve, hogy nem hozott a vége semmilyen érzelmi változást.

Talán az volt az érdekes, spoiler Bár ez gondolom ma is sokszor igy van…

Jula10>!
Émile Zola: A pénz

Nem értettem meg, de legalább beleláthattam a tőzsdézők fejébe… A pénz tényleg mindenkit elvakít, kivéve aki ellent tud neki állni.
Ahhoz képest, amit elsőnek gondoltam, nagyon érdekes volt és olvasmányos, sőt, még tanultam is belőle ;)

TarsolyGer>!
Émile Zola: A pénz

Zseniális könyv a pénz hatalmáról, sőt, sokkal inkább a pénzt hajszoló emberek világáról. Nagyon jó lélekrajz, és nagyon jó korrajz a XIX. század párizsi tőzsdéjéről.
Csak ajánlani tudom.

kirkkaus>!
Émile Zola: A pénz

Jó volt ez. A tőzsdeügyleteket nyilván alig értettem (hogy lesz ez a pénzügytan vizsga, ej…), és a végén már túl sok volt a jóból (Victor és a kiscsaj), de összességében egy szavam sincs. Jók voltak a karakterek, és igyekezett több szempontból nézni a dolgokat, ami azért Zolának se mindig sikerül. Ha valakit nagyon megrémiszt a tőzsde, átugorhatja azokat a részeket, anélkül is jó a könyv.

Emese_O>!
Émile Zola: A pénz

Ezt a könyvet mindenki számára kötelezővé tenném, aki tőzsdézésre adja a fejét. :) Gyönyörűen összegzi, mire számíthat az, aki a szerencsejáték ezen verzióját választja. Saccard számomra még szimpatikusabb lett, mert habár gátlástalanul cselekszik, mégis teljes szívvel hisz abban amit csinál. (Vagyis a pénzben :D) Eleinte kicsit tartottam a könyvről, mert írták előttem, hogy aki nem jártas a tőzsdében, annak nagyon száraz lesz, de szerintem kifejezetten érdekes volt ezt a világot is megismerni. [Spoiler] és imádtam azt a részt amikor rajtakapták szeretőjével, szinte magam előtt láttam a burleszkbe illő képsorokat :D [/spoiler].


Népszerű idézetek

Nílkantha>!

Nincs rosszabb ügyfél a nőknél, mert végtelenül rosszakaratúak, mihelyt fizetniük kell.

84. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1963

Nílkantha>!

…csak a tehetetlenek vetik meg az erőt…

244. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1963

NannyOgg>!

Különben józan gondolkozású asszony volt, és elfogadta az élet tényeit anélkül, hogy azzal kínlódott volna, hogy megmagyarázza a jelenségek számtalan bonyolult okát. Szerinte ez a lélek- és agyvájkálás, ez a szőrszálhasogató önelemzés, amely a tétlen nagyvilági hölgyek szórakozása, akiknek nem kell háztartást vezetniük, nem kell gondoskodniuk gyermekeikről, azoknak a kényeskedő észlényeknek a mulatsága, akik mentséget keresnek bukásukra, és akik lélektannak álcázzák testi mohóságukat, amely a hercegnőknél ugyanolyan, mint egy kocsmasárinál. Ő, a nagyon nagy tudású nő, valaha arra vesztegette idejét, hogy megismerje a széles világot, állást foglaljon a bölcseleti vitákban, de azután kiábrándult, s nagyon megvetette a lélektani szórakozást, amely már-már a zongorázás és a kézimunka helyébe lép, s amiről nevetve mondogatta, hogy több nőt züllesztett el, mint ahányat megjavított. Nem csoda hát, hogy amikor valamilyen űrt érzett magában, s úgy találta, megtörik szabad akarata, inkább szembenézett a tagadhatatlan ténnyel; […]

160-161. oldal (Európa, Budapest, 1963)

2 hozzászólás
Esmeralda P>!

Még sohasem látta a bárónét ilyen nagyon csábítónak, vérpiros ajkával, lángoló tekintetével, a vastag szemöldök alatt ülő petyhüdt szemhéjával.

28%

Nílkantha>!

…saját életünket védeni semmi, de a pénzünkért és a mások pénzéért harcolni sokkal nehezebb.

261. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1963

Esmeralda P>!

Fő érve a játék ellen az volt, hogy a matematika törvényei szerint minden spekulánsnak veszítenie kell: ha nyer, visszatartják a pénzét a közvetítői díjra meg a bélyegilletékre, ha veszít, a veszteségén kívül még ezeket is ki kell fizetnie; tehát, még ha feltételezzük is, hogy legalább olyan gyakran nyer, mint amilyen gyakran veszít, az alkuszdíjat meg a bélyeget akkor is a saját zsebéből fizeti. Ezek az illetékek évente hatalmas összeget, éspedig nyolcvanmillió frankot jövedelmeznek a párizsi Tőzsdének. És gyakran ismételgette ezt a számot felháborodottan: nyolcvanmillió és mind az állam, a szabadpiac meg az ügynökök zsebébe vándorol!

110. oldal

ppeva P>!

A Tőzsdén éppen tizenegyet ütött az óra, amikor Saccard belépett a Champeaux étterem fehér-arany termébe, amelynek két hatalmas ablaka a térre nézett.

(első mondat)

Nílkantha>!

A tudomány szolgálatába szegődő pénz a haladás irányában munkálkodik.

73. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1963

Nílkantha>!

…hitelkérdésekben mindig a képzeletre kell hatni.

241. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1963

1 hozzászólás
Nílkantha>!

…aki szeret, követ!

248. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1963


A sorozat következő kötete

Rougon-Macquart család sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Régimódi történet
Jókai Mór: Az elátkozott család
Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán
Charles Dickens: A Jarndyce-örökösök
Tormay Cécile: A régi ház
Honoré de Balzac: Betti néni
Jules Verne: A rejtelmes sziget
Alexandre Dumas: A gavallérbandita
Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy
Honoré de Balzac: Eugénie Grandet