A ​Patkányfogó (Rougon-Macquart család 7.) 210 csillagozás

Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A regény egy külvárosi csapszékről, Colombe apó Patkányfogójáról kapta a címét. Ez a csapszék a regényben félelmetes jelképpé mélyül: mint valami iszonyú mocsár, elnyeli Coupeau-t, a szerencsétlenül járt bádogossegédet, elemészti iszákos munkatársait, sírjává lesz Gervaise-nek, a Párizsba szakadt, szánalomra méltó mosónőnek is. Gervaise – a regény főhőse – szívósan küzd a fojtogató sors ellen, de felőrlődik férje és szeretője között, akik irgalmatlanul gyötrik, s lelketlenül kihasználják.

Eredeti mű: Émile Zola: L'Assommoir

Eredeti megjelenés éve: 1877

>!
Európa, Budapest, 2004
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630775867 · Fordította: Antal László
>!
Pán, Budapest, 1992
390 oldal · ISBN: 963796519X · Fordította: Antal László
>!
Európa, Budapest, 1986
468 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630740184 · Fordította: Antal László

8 további kiadás


Enciklopédia 10

Helyszínek népszerűség szerint

Patkányfogó


Kedvencelte 41

Most olvassa 26

Várólistára tette 132

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Émile Zola: A Patkányfogó

Olyan ez a regény, mint egy irodalmi szociológiai-tanulmány Párizs egykori munkásságáról, a szerencsétlen alsó osztálybeliekről. A Rougon-Maquart regénysorozat hetedik része egy külvárosi csapszékről, Colombe apó „Patkányfogó”-járól kapta a címét. Ez a csapszék a regényben félelmetes jelképpé mélyül: mint valami iszonyú mocsár, elnyeli Coupeau-t, a szerencsétlenül járt bádogossegédet, elemészti iszákos munkatársait, s sírjává lesz Gervaise-nek is, a Párizsba szakadt, szánalomra méltó mosónőnek. Gervaise – a regény főhőse – szívósan küzd a fojtogató sors ellen, de végül – ha ideiglenesen jobbnak tűnik is sorsa – felőrlődik férje és szeretője között, akik irgalmatlanul gyötrik, s lelketlenül kihasználják. Az alkohol közvetlen és közvetett pusztító hatása is érzékletesen kerül ábrázolásra, erkölcsi tanulság, útmutatás is ez a javából…

>!
Sapadtribizli P
Émile Zola: A Patkányfogó

Annyira személyessé vált számomra ez a könyv, hogy nehezen vettem rá magam az értékelésre… Alapjaimban rengetett meg…
Azt hittem, hogy Párizs külvárosának szegénységben megnyomorult embereinek történetét fogom olvasni, sok piszkot, mocskot, feketeséget. E helyett olvastam egy megnyomorult családról, szegénységről, piszokról, feketeségről, de olyan volt, mintha ez a család nem Párizsban, nem több évtizeddel ezelőtt, mégcsak nem is a külvárosban lenne, hanem a szomszédban, vagy éppen a családban – és ez volt ami annyira megrázott engem! Nem bújhattam ki a történetből, hogy á, ez a kor lejárt, vagy ez a közeg távol van tőlem – mert nem! Mert azért jól indultak a dolgok, nagyon is jól! És mégis elcsúszott valami… Szenvedélyesen kerestem, hogy mi is, és miért is… Mert ha ennyire igaz, és személyes tudott lenni, akkor ez a lecsúszás azért ott van az ember mellett, és fenyeget… Nagyon vékony a határ…
Mentem az utcán a központban. Előttem volt egy nő, semmi extra nem volt rajta, vagy vele. Tisztán láttam az arcát, azt a pillanatot, amikor meggörnyedt, erőlködött, és kiszakadt belőle egy nagy ordítás… Kiabált, visított, nem értettem, hogy mit, megrémültek az emberek, és próbáltak arréb menni – én is. Szégyenemben és a miatta érzett bánatomban, hirtelen Gervaise-vé vált szemeben ott az a nő… Abbahagyta a kiáltást, fogta a hátitáskáját, és elment.
Erről szól számomra ez a könyv.

4 hozzászólás
>!
Ikarosz
Émile Zola: A Patkányfogó

Zola az egyik kedvenc íróm, pedig nem sok happy endet írt. Ő az emberi nyomorúság krónikása, a gyarlóság és esendőség megéneklője.
Bár ahogy a művei, úgy ez is a korabeli társadalom viszonyai között játszódik, mégis örök. Azért örök, mert valójában az emberről szól, nem konkrét személyekről, és az ember olyan ma is, mint 150 éve.
Ennek a regénynek a legfőbb tanulsága a nyomor újratermelődése, ahogy azok, akik kemény munkával kilábaltak belőle, néhány pillanat alatt visszazuhanhatnak és a legjobb szándékúakat is elnyelheti a mocsár, ha nem vigyáznak.
Manapság, milliónyi létminimum közelében tengődő országában talán sokkal fontosabb ez a könyv, mint elsőre gondolnánk.

>!
Dana
Émile Zola: A Patkányfogó

Hiába fogjuk be orrunk, Párizs homályos és haltól, festéktől, munkától bűzlő negyedének átható szaga mindenképp áthatja érzékeinket. Gervaise tragikus és megrázó alázuhanása ebbe a bűzbe magával rántja az olvasót is, ebbe a mocsárba, ahonnan mintha nem vezetne kiút, és ahol olyan könnyű visszazuhanni az ismerős szagba. Embertelen. Vagy istenten. Mindenképp megrázó.

>!
ppeva P
Émile Zola: A Patkányfogó

Vitáztunk egyszer, hogy vajon szép-e az, ha a csúnyát szépen írják meg.
Zola ebben a könyvében bemutatta, hogy a sárból is lehet aranyat csinálni… Zseniális volt, ahogy bemutatta a társadalom legalján tengődő emberek, emberroncsok életét.
Hihetetlen bátorság kellett hozzá, hogy 150 évvel ezelőtt ilyen témához nyúljon, és merőben „forradalmi” volt a nyelvhasználat. Érzékletesen mutatja be a főszereplő család felemelkedését a szorgalom, kitartás, szeretet eredményeképp – majd anyagi és erkölcsi lecsúszását, tönkremenését az alkoholnak, lustaságnak, közömbösségnek köszönhetően.
Nagyon érdekes véletlen, hogy A Patkányfogóval párhuzamosan olvastam Prustól A bábut. Hasonló korban íródott, az írók nagyjából kortársak. Prus regényének Varsó mellett Párizs is színhelye – Prus idealizálta Párizst (Varsóhoz képest), Zola viszont bemutatta a város legnyomorúságosabb részeit is. De voltak néhol bekezdések, ahol szinte megzavarodtam, melyik könyvet is olvasom éppen. :)

>!
Traclon
Émile Zola: A Patkányfogó

Alighanem rekordot döntöttem azzal, hogy egészen 2010 novemberétől 2013 júniusáig sikerült ezt a könyvet olvasnom. Ennek viszont megvolt az oka.
A könyvnek körülbelül a kétharmadán mindössze két hét alatt szaladtam végig, ugyanis amikor nemrég újra elővettem, hogy haladjak vele ismét egy keveset, annyira elkapott a hangulata, a mondanivalója, a nyelvezete, a cselekménye, összességében az egésze, hogy faltam a lapokat. Hozzáteszem, nem véletlen, hogy az azt megelőző két és fél évben sem hagytam félbe soha, csak parkoltattam az olvasását – időnként 20-30 oldalakat haladva vele –, mert a legelejétől éreztem, hogy csak a megfelelő pillanatban kell, hogy elkapjon, és akkor nagyon fogom szeretni. Ez most végre megtörtént.
Ez a mű igenis szépirodalom. Fantasztikus a fogalmazásmódja (külön ki kell emelni a magyar fordítást is), remekül visszaadja a korabeli emberek gondolkodás- és beszédstílusát, és nagyon erőteljes emberi jellemkritikát ad át. A szereplők mindegyike egytől egyig undorító, ellenszenves figura, legszívesebben gépágyúval lőttem volna halomra mindet. A féktelen, aljas rosszindulattól kezdve (Lorilleaux-ék), az önző, züllésbe vezető hedonista lustaságon (Coupeau) át az álnok, hazug kétszínű, behízelgő képmutató haszonlesőig (Lantner) az emberi lélek árnyoldalának minden aspektusát felvonultatja. Egyedül a főszereplő Gervaise-t tudtam leginkább sajnálni, bár nem egyszer őrá is dühös voltam, amiért nem képes kitörni abból a fertőből és nyomorból, ami lassan, de biztosan ellepi a feje búbjáig. Pedig a segítő kart odanyújtja neki a sors nem egyszer, és ő maga is átérzi, hogy meg kellene ragadnia, végül mégsem teszi, inkább ragaszkodik azokhoz, akik megvetik, lenézik, kihasználják és keresztbe tesznek neki.
Zola leíróképessége pedig zseniális. A kilátástalan, embertelen nyomort ilyen érzékletesen nem sokan tudnák átadni rajta kívül. Amikor a rongyrázó lakomákról írt, szinte magam is úgy éreztem, mintha betegre zabáltam volna magam, amikor pedig a napokon, heteken át tartó nincstelenséget festette le, akkor pontosan éreztem a kínzó éhséget…
Lesz még olyan kötete a sorozatnak, amit kézbe veszek, az már ezek után biztos!

13 hozzászólás
>!
lilijan
Émile Zola: A Patkányfogó

hát nem lett tőle jobb kedvem, de valahogy éreztem, hogy most nem egy könnyed nyári szórakoztató-szennyet (vagy kevésbé szennyet) tartok a kezemben, így brutális, gyomorforgató hangulatától függetlenül igen jó regénynek tartom. az atmoszféraépítés tökéletes, de mégsem nyomja el a történetetet, a tanulságok egyértelműek, de nem szocialista ifjúságnevelő módon távoliak és szájbarágósak, az pedig, hogy így utánajárt a korabeli szlengnek, nyelvi finomságokkal is gazdagította a művet, bár ezt egyértelműbben csak az eredeti nyelven történő olvasás után állíthatnám. ja, és kivételesen sikerült egy olyan alkoholizmus-ellenes regényt írni, amitől tényleg nem támad kedve az embernek inni, ezt garantálhatom.

>!
dtk8 P
Émile Zola: A Patkányfogó

Zolával eddig elkerültük egymást. Vagyis tudtam én róla Karinthytól, meg úgy általában, ezért úgy ültem le olvasni, hogy akkor jöjjön a szenny, a mocsok. Eleve a címéből azt gondoltam, hogy a kocsmában fog játszódni.
Erre megjelenik Gervaise, akit jól pofára ejtenek, de aztán fenekel, összekaparja magát, talpra áll. Indul a szerelem Coupeau-val, jön a kis Nana, a bolt, szóval minden kezd klappolni. Úgy megnyugodtam ettől, hogy meg is kedveltem Gervaise-t, és drukkoltam neki, hogy összejöjjön. És így még jobban fájt aztán a mocsok. Gervaise-t a környezete húzza le magával, és válaszképpen ő sorban bányássza elő magából a hét főbűnt. Mikor azt hittem, hogy már nincs lejjebb: volt. Lalie története pedig végképp betette a kaput.
Arra gondoltam, hogy folytatom majd a Nanával, de most egy tíz évet várok még vele.

6 hozzászólás
>!
RKAti P
Émile Zola: A Patkányfogó

Latin-magyar szótár szerint a horror jelentése:
horror, oris m
-borzadás {átv}
-borzalom {átv}
-hidegrázás {eü}
-irtózás {átv}
-irtózat {átv}
-iszony {átv}
Ebben az értelemben számomra, horror könyvek szerzői elsősorban Émile Zola és Tar Sándor.
(sajnálom Stephen (King) labdába sem rúghatsz!)
@Riru kedvencét olvastam!


Népszerű idézetek

>!
Nílkantha

Gyereket csinálni nem nagy sor, felnevelni – ugyebár? –, az a művészet.

101. oldal (Kriterion, 1972)

>!
NannyOgg SP

A férfiak gyakran egyetlen éjszakáért nősülnek: az elsőért; csakhogy az elsőt követi a többi, és jönnek a nappalok vég nélkül, és jön az egész élet, ők pedig addigra már réges-régen beleuntak…

53-54. oldal (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: házasság
>!
Nílkantha

Aki a mocsokban hever, nem örül, ha rásüt a nap.

371. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1972

>!
Nílkantha

…a gyerek úgy szaporodik a nyomorban, mint trágyadombon a gomba.

150. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1972

>!
nuskod

Egymás hegyén-hátán, együtt rohadtak; ha pár rohadt alma akad a kosárban, a többi is megromlik.

>!
Nílkantha

Mindig akadnak jótét lelkek, akik sietnek megvinni a kellemetlen újságot, […]

371. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1972

>!
Nílkantha

Mindenhez hozzászokhat az ember, de sajnos, az evésről nem tud leszokni.

386. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1972

>!
dtk8 P

Istenem, a megszokás elkoptatja a tisztességérzetet is, mint akármi mást.

>!
Nílkantha

…ha a béka felfuvalkodik, ökörnek hiszi magát.

300. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1972

>!
levendulalány

– Elment az eszetek, hogy politikán vesztek össze? … Ingyencirkusz a politika! Érdekel az minket? … Rakjanak oda akit akarnak, királyt, császárt, tudomisénkit, én akkor is megkeresem a magam öt frankját, s eszem és alszom, nem igaz? … Hülyeség az egész!

78. oldal


A sorozat következő kötete

Rougon-Macquart család sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Anne Brontë: Wildfell asszonya
Victor Hugo: A nyomorultak
Honoré de Balzac: Elveszett illúziók
Honoré de Balzac: Goriot apó
Honoré de Balzac: Eugénie Grandet
Madame de Lafayette: Clèves hercegnő
Louis Aragon: A bázeli harangok
Gustave Flaubert: Bovaryné
Delphine de Vigan: No és Én
Lev Tolsztoj: Anna Karenina