A ​mestermű (Rougon-Macquart család 14.) 15 csillagozás

Émile Zola: A mestermű Émile Zola: A mestermű Émile Zola: A mestermű

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1886

>!
374 oldal · ISBN: 9789633988190 · Fordította: Éber László
>!
Gutenberg, Budapest, 1931
526 oldal · Fordította: Gergely Győző, Németh Andor · Illusztrálta: Zádor Jenő
>!
Révai, Budapest, 1925
182 oldal · Fordította: Éber László

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

fióka P>!
Émile Zola: A mestermű

Utoljára tizenévesen olvastam Zolát, azt hittem, egy „kis” pihentetés használ majd neki, nekem, de nem. Ugyanolyan dagályos, elnyújtott, társalgási kézikönyvek útmutatói szerint lebonyolódó, hévvel teli párbeszédek, ah! Nem nekem való, hideglelést kapok tőle.
Pedig a téma nem is olyan rossz. Nem nehéz belehelyezni magunkat annak a helyébe, akinek már csak egy szó, egy hang, egy mozdulat, szín, árnyalat kellene, de soha nem találja, egész élete rámegy a hiábavaló keresésre. Középszer nem kell, de zseninek nem zseni. Valószínűleg úgy a megalkuvásból, mint a meg-nem-alkuvásból őrület születik. A meg-nem-értettségből szintén. Szomorú könyv, szép reprezentációja egy csapat ifjú titán térdre kényszerülésének, zátonyra futásának.
Megtévesztő kissé Zola szóhasználata, mert szerinte nagyjából minden szereplője géniusz.
Vajon az a mérce, amikor mások is elfogadnak, vagy az, amikor te vagy elégedett magaddal? Mindkettőnek van hátulütője.
Kíváncsi vagyok, ki lehet a modellje a többi szereplőnek? Sandoz és Claude világos. Lusta vagyok utánanézni.

2 hozzászólás
nana1>!
Émile Zola: A mestermű

Ez a kötet nem igazán mestermű a sorozatból. A téma maga szokásosan nyomasztó, most ráadásul szokatlanul sok apró részletre terjed ki, ami picit tesz hozzá a hangulathoz, de oly unalmasan, hogy inkább csak ront az íráson. Maga a főhősünk a nagy reményekkel induló festő palánta, maga a csodás ígéret, aki élete végéig az is marad. Ráadásul aljasul önző és magának való. Nem szerethető. Amit a feleségével együtt a gyermekükkel műveltek, arra pedig nincsenek szavak.

NannyOgg>!
Émile Zola: A mestermű

Rossz volt az időzítés: túl sok Zolát olvastam mostanság, kicsit elteltem a francia nyomorral. Ez ráadásul egy lassabb, filozofikusabb regény, és az sem lendített a dolgon, hogy a festészet kínosan távol áll tőlem, úgyhogy sem a fény újszerű ábrázolásába, sem a „festenem kell, mert beledöglöm!” mentalitásba nem tudtam magam beleélni. (Pedig értem az analógiát, és leesett a párhuzam is Zola életével.) Az én értelmezésemben Claude nem egy meg nem értett zseni, aki megelőzi a korát, hanem egy középszerű, arrogáns festő, akinek a tehetsége nem elég az ötletei kivitelezéséhez.

>!
Révai, Budapest, 1925
182 oldal · Fordította: Éber László
janetonic>!
Émile Zola: A mestermű

Elolvasva a könyvet még kevésbé értem, miért ennyire hozzáférhetetlen, igazán megérett már az újranyomtatásra. A Rougon-Macquart ciklus talán legfontosabb könyve, benne Zola egész ars poeticájával. Képtelen voltam elvonatkoztatni attól, hogy Sandoz valójában Zola, Claude pedig Cézanne, így kicsit háttérbe került a R-M. család. A végén kvázi magyarázatot kapunk arra, miért nem tökéletes egy-egy Zola regény – mert akkor az író maga is úgy járna, mint Claude a végén. Zola védőbeszéde hibái ellen.

kolika>!
Émile Zola: A mestermű

Na, végre sikerült elolvasni ezt a kötetet is. Claude Lantier életén át megmutatkozik a párizsi élet. A bohókás, útkereső ifjak, művészek lépéseit kísérjük végig, s így betekintést nyerhetünk a pezsgő kulturális életbe, amely nem mindenkinek váltja be a reményeit. Sandoz alakja által Zola bátran vallhatott nézeteiről, kifejthette véleményét, elképzelését, beszélhetett a regényciklusról, s talán ezért lett ő a legkedvesebb számomra. Maga a téma választás nem jellemző az íróra, de aztán ide is belopóznak a jellegzetes zolai figurák, prostituáltak, a kitartott nők, pénzzel ügyeskedők, a csenevész, életképtelen gyerekek stb.
Örvendek, hogy sikerült ezzel a regénnyel megismerkedni.

Dócsné_dr_Görömbei_Gréta P>!
Émile Zola: A mestermű

Lassú és részletes, tőlem meglehetősen távol álló művészeti téma, de a végére mégis nagyon megszerettem. Sorstragédiák, súlyos alkotói kérdések, Zola írói hangja, kételyei. A művészet, ahogy megöli az életet, a meg nem értett, el nem ismert, kibontakozni nem tudó tehetséget. A szenvedő festő, Claude eleinte nagyon bosszantott, az nemkülönben, ahogy Christine-nel együtt a gyerekkel bántak. Zola realizmusa megerőltető és pontos, az alkotói lét negatív oldalát, nehézségeit mesterien foglalta össze.

Jula10>!
Émile Zola: A mestermű

Soká tartott átrágnom magam rajta, mert annyira nem kötött le a művészek „evődése”, de jó volt belelátni ebbe a világba is.
Úgy gondolom, Sandoz alakjában Zola saját magát festette meg és számára talán ez lehetett az egyik legkedvesebb darabja a regényciklusban. De nem vagyok nagy művészettörténész :)

Esmeralda P>!
Émile Zola: A mestermű

Bosszantóan átrobogtam a könyvön és igy kevéssé élveztem. Kár, hogy tudtam spoiler Végig csak az járt a fejemben, hogy akkor most melyikük is Paul? Ide-oda kapkodtam, utánaolvastam életrajzoknak, képeknek – ez a része persze örömteli volt, de nem élveztem emiatt művészetfilozófiai fejtegetéseket, és türelmetlenül vártam a cselekmény kibontakozását. Valahogy abban biztam, most elengedhetjük a kudarcot és drámát, az irodalom és festészet diadala megmenti Claudot is, nem csak Sandozt. Jó lesz ezt később újraolvasni.

A két házaspár olyan szép barátságban él, szerettem, ahogy vigyáznak Christine-re.

Megjegyzem, nem sok ép, egészséges gyerek születik a sorozatban…


Népszerű idézetek

Jula10>!

Megtaláltam tehát, amire szükségem volt. Ó, nem nagy dolgot, csak egy kis zugot, ami elég egy emberi életnek, még ha túlságosan nagyra törekszünk is… Előveszek egy családot és tanulmányozom tagjait, egyenkint, honnan jönnek, hova mennek, miképp hatnak egymásra; szóval az emberiséget kicsinyben, azt a módot, ahogyan az emberiség tenyészik és viselkedik… Másfelől, emberkéimet a történelem egy határozott korszakába fogom behelyezni és ez fogja megadni a környezetet és körülményeket, a történelem egy darabját… Ugy-e érted, a könyvek egész sora, tizenöt, húsz könyv, epizódok amelyek összetartják egymást, de amellett mindegyiknek megvan a maga kerete, a regények sora, amelyelből házat építtetek magamnak öreg napjaimra, ha ugyan reám nem szaladnak!

96. oldal - 42%

Jula10>!

Sápadt arccal mentek el, lassan, egymás mellett a fehér gyermeksírok hosszában. A regényíró akkor munkásságának és hírnevének tetőpontján volt, a festő már hanyatlott, de dicsőséggel volt elborítva.
– Legalább volt egy, aki következetes és bátor volt, – folytatta Sandoz. – Bevallotta tehetetlenségét ée megölte magát

220. oldal (99%)

Emese_O>!

Másfelől, emberkéimet a történelem egy határozott korszakába fogom belehelyezni és ez fogja megadni a környezetet és körülményeket, a történelem egy darabját… Ugy-e érted, a könyvek egész sora, tizenöt, húsz könyv, epizódok, amelyek összetartják egymást, de amellett mindegyiknek megvan a maga kerete…


A sorozat következő kötete

Rougon-Macquart család sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Pierre La Mure: Moulin Rouge
Harsányi Zsolt: Ecce homo
Henri Perruchot: Cézanne élete
Anne Brontë: Wildfell asszonya
Eugène Fromentin: Dominique
Anatole France: Thaisz / Az istenek szomjaznak
Romain Rolland: Michelangelo élete
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Dallos Sándor: A nap szerelmese / Aranyecset
Láng-Kovács Éva: Festők a szabadban