A ​kegyelmes úr (Rougon-Macquart család 6.) 43 csillagozás

Émile Zola: A kegyelmes úr Émile Zola: A kegyelmes úr Émile Zola: A kegyelmes úr

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Zola ​a Rougon-Macquart család történetének ebben a kötetében a politika boszorkánykonyjáját mutatja meg az olvasónak. Félrehúzza a függönyt, s mi káprázva nézzük a császári trón körül tolongó tarka sokaságot: a minisztereket, tábornokokat, pénzembereket, a december másodiki államcsíny kalandorait és kalandornőit. A regény főhőse Eugéne Rougon, akit a sorozat olvasója már ismer a Rougonék szerencséje és A hajsza című kötetekből. A vidéki ismeretlenség homályából kiemelkedő, közepes tehetségű ügyvéd szédületes pályát fut meg a harmadik császárság idején. A hatalomra vágyók biztos ösztönével jó lapra tesz, s az államcsíny után fölragyog az ő szerencsecsillaga is. Mint III. Napóleonnak félelmetes belügyminisztere a „kegyes úr” kegyetlenül elnyomja az ország népét. Minisztersége alatt a rémület metsző szele süvölt Franciaország fölött. De őt is eléri az uralkodás eszeveszett bajnokainak végzete: ellenségei gyűlölik, pártfogoltjai irigylik, s végül éppen azok buktatják meg, akiket… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1876

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Émile Zola művei Európa

>!
Európa, Budapest, 1985
404 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630735326 · Fordította: Antal László
>!
Európa, Budapest, 1960
356 oldal · keménytáblás · Fordította: Antal László
>!
Révai, Budapest, 1920
412 oldal · keménytáblás · Fordította: Szabó Endre

Enciklopédia 1


Most olvassa 2

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Dénes_Gabriella>!
Émile Zola: A kegyelmes úr

Meglepődtem a végén.
Az elején, úgy kábé 85%-áig untam nagyon, nem értettem, és azt gondoltam, tán Zola is megírta a penzumot, oszt' hali. Ami akár igaz is lehet. Viszont az utolsó 40 oldal újraértelmezi a teljes regényt, és a lassan cammogó cselekmény is elnyeri igaz értelmét.
Szerintem rendkívül jól van megcsinálva. Csak hát elszánt olvasó legyen a talpán, aki végigolvas 300 oldalt. :) Én elszánt vagyok, mert eldöntöttem, hogy végigolvasom a ciklust.

ppeva P>!
Émile Zola: A kegyelmes úr

Ez volt a hetedik kötet, amit olvastam a Rougon-Macquart család sorozatból eddig, és ez tetszett a legkevésbé. Talán mert a politikai játszmákról szól, és ezektől mindig is viszolyogtam és távol tartottam magam. Meg talán épp most, mikor a csapból is a politikusok szólnak/telefonálnak/üzengetnek, még utálatosabbnak láttam a könyvben ezeket a nyájaskodó, hatalmaskodó, játszmázó, hazudozó kegyurakat és kegyenceket. Mert nem tudtam nem párhuzamokat érezni a 18. század második fele meg a 21. század első évtizedei között… De hát nem is kell ilyen végpontokat adni, a politikai és hatalmi harcok mindig is ilyen mocskosak voltak.
Undor, ahogy viszi a hullám a szemetet hol fel, hol le. Egyszer lenn, egyszer fenn – de a szemét azért még szemét marad…
Érdekes volt, hogy Zola ebbe a regénybe is beleírta magát.

nana1>!
Émile Zola: A kegyelmes úr

Ez a kötet most nem nyűgözött le úgy, ahogy vártam. Szokásosan hatalommániás, törtető, talpnyaló,korrupt, önelégült emberek sokasága szerepelt, de egy idő után unalomba fulladt. A kevesebb most több lett volna. De a végére azért volt csattanó.

Esmeralda P>!
Émile Zola: A kegyelmes úr

Hát, sokat nem változozott a világ. Sokan irták, hogy unalmas és kiszámitható regény – nos, lehet, hogy én vagyok túl naiv, de engem meglepett, hogy hányszor lehet rezzenéstelen arccal visszatérni.

Ezek nem is bukások, csak mindenki kimarad időnként egy-egy körből.

janetonic>!
Émile Zola: A kegyelmes úr

Kiolvastam végre, ez most nem ment olyan gyorsan, és nem csak az időhiány miatt. Nem találtam benne egy szereplőt sem, akit szeretni tudtam volna, és szinte kizárólag a politikai ügyeskedésekről szólt, ami engem még a jelenben sem köt le, nem hogy a regényben. Rougon figurájával alapvetően nem volt bajom, róla is elmondható, hogy a könyv végére szinte személyes ismerőssé válik, még ha nem is annyira szimpatikus mindig. De ez a sok pálfordulás, ügyeskedés és siránkozás a kis udvartartásának tagjai közt… Folyton az jutott eszembe közben, hogy hány ilyen ember van manapság is, és én mennyire nagy ívben elkerülöm őket. Clorinde meg… kifejezetten idegesített. Miatta gondolom azt, hogy ez gyengébb regénye Zolának, nincs jól kidolgozva. Clorinde figuráját egyszerűen nem tudom hova tenni, egy igazán okos és ravasz nő nem ilyen, hanem olyan, mint pl. Becky Sharp a Hiúság vásárában. Pedig mintha hasonlót szeretett volna Zola teremteni, csak akkor nem értem, miért kell elképesztően rendetlennek lennie, miközben úgy tűnik, hogy egy óriási összeesküvést irányít… Mikor eléri a célját, nem olyannak tűnik, mintha egy terv vált volna valóra. Nem is tudom pontosan, mi zavar, egyszerűen csak annyira kusza ez a szereplő, hogy nem tudok megbarátkozni vele. Jöjjön inkább Aristide Rougon, kíváncsi vagyok, vele mi történik A hajszában.

Meguliuna>!
Émile Zola: A kegyelmes úr

A kegyelmes úr a hatodik könyv, amit Zolától olvastam. Mielőtt elkezdtem volna olvasni már felkészültem egy kegyetlen politikai ambíciókkal bíró ember zsarnokoskodásának középpontba állítására. Így elolvasva kicsit meglapő volt, hogy az előre várthoz képest nem egészen azt kaptam. Pozitívan csalódtam Eugénban, ugyanis bár igaz, hogy hataloméhes és akkor boldog igazán, ha irányíthatja a körülötte élők életét. Mégis ki van szolgáltatva az úgynevezett jó barátoknak, akik csak kihasználják a másikat. Így számomra sokszor ő is csak egy áldozat.
Sok hasonlóság fedezhető fel az akkori világ és a mai emberek között. Sajnos napjainkban is jellemző bogy egyik-másik ember a másikban csak a hasznot látja és máson keresztül gázolva akar érvényesülni. Sajnos ez egy rossz példa arra, hogy csak addig van szükség a másik emberre, amíg el nem érjük amit akarunk és ha valami utána egyszerűen csak eldobjuk. Vagy ha esetleg nem tudjuk megszerezni amit szretnéknk, akkor keresünk egy másik szerencsétlen áldozatot akiknek a hátán feljebb lehet kapaszkodni. Szerintem sok tekintetben nem állja meg a helyét a történet. Mondhatjuk idejét múltnak, de az emberi értékek terén szerintem úgyanúgy időszerűnek tekinthető és kitűnő példa arra, hogy hogyan ne éljünk.

>!
Európa, Budapest, 1960
356 oldal · keménytáblás · Fordította: Antal László
Outwar>!
Émile Zola: A kegyelmes úr

A Rougon Macquart sorozat egy újabb kötete.A főhős Eugéne Rougon,akiről már szót ejtett az író ezt megelőzően is A hajszában.Mint már említettem,a sorozatnak az a pár kötete,amely a Rougon ág legelső leszármazottaival foglalkozik engem untatott.Az a szélsőségesen deviáns életforma,amelynek bemutatása miatt megkedveltem Zola könyveit,ezekből a kötetekből ugyanis hiányzik.Viszont ez a könyv mégis megfogott.Többek között azért,mert nem egy mozzanata valós történelmi tény és kevésbé száraz mint társai.III.Napóleon idején játszódik a történet.Rougon félelmetes karriert fut be,kiaknázva minden lehetőséget.Jól példázza a kor vagy inkább a mindenkori politikai vezetők hatalomvágyát, uraloméhségét.

Gabriella_Balkó>!
Émile Zola: A kegyelmes úr

A mocskos politikáról szólt ez a könyv… úgy érzem, így pár századdal később sem változott ez a világ. Mert ugyebár egy politikus nem azzal jut a csúcsra, hogy remek a politikai programja, hanem azért, mert vannak támogatói. Ha pedig nincsenek, csúfosan elbukik. Nagyon piszkos játszmák játszódnak a történetben, Clorinde-t sokszor képen szerettem volna törölni (elnézést a kifejezésért).

>!
Európa, Budapest, 1985
404 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630735326 · Fordította: Antal László
Emese_O>!
Émile Zola: A kegyelmes úr

Hiába szólt egy egész könyv róla, mégis úgy érzem nem sikerült megismernem „a nagy embert”. Sőt ami azt illeti félreismertem Eugen Rougont, mert egyáltalán nem ilyen befejezésre számítottam. Vagyis nem így. [Spoiler]Én végig azt hittem, hogy van valami titkos terve, amivel majd a végén jól meglepi ellenfeleit, híveit és engem is. De nem. Ő tenyleg egy álmos hal volt, mint aminek mutatta magát, és mindent a híveinek, illetve a császár bizalmának köszönhetett.[/spoiler] Tetszett Clorinde összetett személyisége, bár nem lett a kedvencem. Mindenesetre szívesen olvasnék arról is, hogy alakult e könyv után a kapcsolata Eugennal.

1 hozzászólás
pepike>!
Émile Zola: A kegyelmes úr

A politikai álnokságok, számítások, kiskapuk és egyebek annyira nem fognak meg sosem, így ez a Zola mű sem tartozik a kedvenceim közé. Bár tetszett Clorinde furfangja, Eugéne Rougon azonban nem volt túl tetszetős szereplő. És olyan érzésem volt, mintha nem is lenne a mű befejezve.


Népszerű idézetek

Nílkantha>!

…a nagy elme kihívja maga ellen a középszerűek egyesült támadását.

46. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985

NannyOgg>!

A kisasszony olyan lottyadt, mint a szalmafonaton felejtett naspolya.

108. oldal (Európa, Budapest, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: naspolya
2 hozzászólás
Chivas>!

… Ha az ember egyszer már kinyitotta a markát, nem csukhatja be többé. Bármi rosszat mondjanak rólam a barátaim, én naphosszat azon fáradozom, hogy kedvezmények tömegét eszközöljem ki a számukra.

Nílkantha>!

Azt még csak tudja az ember, hogy mikor bukik el, de azt már nem, hogy fölkel-e valaha.

49. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985

Nílkantha>!

A szabadság oszthatatlan: nem lehet fölvagdalni, és alamizsnaként osztogatni.

395. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985

Chivas>!

A terem lassan kiürült. A képviselők sorra lopóztak az ajtókhoz, szinte beleolvadtak a falba.

Nílkantha>!

– […] A házasság növeli a férfi tekintélyét.

15. oldal (Európa,1985)

1 hozzászólás
Nílkantha>!

A hűség a becsület ösvénye…

50. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985

Nílkantha>!

…demokratikus államban nincs helye nemességnek…

306. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985

2 hozzászólás
Nílkantha>!

Egy hatalomra törő ember nem több puszta névnél. Kormányalakításhoz egész csapatra van szükség. Húsz falánk étvágyú fickó többet ér minden elvnél; de ha még valami elvvel is tudnak takarózni, senki sem bír velük.

201. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985


A sorozat következő kötete

Rougon-Macquart család sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stendhal: A pármai kolostor
Honoré de Balzac: Betti néni
Charles Dickens: A Jarndyce-örökösök
Jókai Mór: Az elátkozott család
Charles Dickens: Örökösök I-II.
Honoré de Balzac: Emberi színjáték I.
Honoré de Balzac: Vesztett illúziók I–II.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy halottas-ház emlékiratai I-III.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából
Charles Dickens: Martin Chuzzlewit I-II.