A ​föld (Rougon-Macquart család 15.) 26 csillagozás

Émile Zola: A föld Émile Zola: A föld Émile Zola: A föld Émile Zola: A föld Émile Zola: A föld

„… És mire jó a fájdalom, a vér, a könnyek, mindaz, amit elszenved az ember… Ki tudja? Lehet, hogy vérre, könnyre is szükség van, hogy haladjon a világ. A csillagok, a nap roppant rendszerében ugyan milyen súllyal eshetik latba a mi nyomorúságunk? Törődik is velünk az Úristen! Mindennapos félelmetes párharc árán van csak kenyerünk, és csak a föld marad halhatatlan, az anya, amelyből vétettünk, s melybe majd megtérünk… melyet úgy szeretnek, hogy gyilkolnak érte, mely előttünk rejtett céljaira szüntelenül újjáteremti az életet, gyalázatunkkal, nyomorúságunkkal együtt…” Ezekkel a mélységesen keserű szavakkal fejezi be Zola egyetlen parasztregényét, A föld-et, amelyben III. Napóleon korának parasztságáról – az emésztő földéhségről, a külföldi konkurencia halálos szorításáról, brutális „szerelmekről”, a nyomor és kapzsiság szörnyű tetteiről, a végletes és végzetes viaskodásra kényszerített parasztok nyomorult sorsáról – rajzol tragikus, nyers, vad képet.

Eredeti megjelenés éve: 1887

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Klasszikus Regénytár (kék)

>!
Európa, Budapest, 1964
516 oldal · keménytáblás · Fordította: Bartócz Ilona
>!
Európa, Budapest, 1962
492 oldal · keménytáblás · Fordította: Bartócz Ilona
>!
324 oldal · keménytáblás · Fordította: Sz. Nagy Sándor

2 további kiadás


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Émile Zola: A föld

Miután elolvastam ezt, gyanútlanul folytattam Zolával… Cseberből vederbe, bár ez a veder sokkal jobban tetszett. Már ha egyáltalán leírhatom egy ilyen regényről azt, hogy tetszett. Inkább azt mondom: zseniális.
Zola másként naturális, mint Isegawa. Kevesebbet mond, de mégis tökéletesebben átadja a szörnyűségeket.
Édesanyámnak Władisław Stanisław Reymont: Parasztok-ja volt a borzalmas falusi élet mintapéldánya, pedig az rózsaszínű lányregény volt ehhez képest. Hinnem kell Zolának, pedig szívem szerint kételkednék. Ennyi gonoszságot, erőszakot, istentelenséget, erőszakot, vérfertőzést, szennyet, gyűlölködést, gyilkosságig fajuló mohóságot talán még nem is olvastam egy (nem kortárs) regényben.

2 hozzászólás
negyvenketto P>!
Émile Zola: A föld

Felháborító. Gyalázatos. Állatias. Gyomorszorító. Undorító. Igazságtalan.
Letehetetlen.

Esmeralda P>!
Émile Zola: A föld

Mocsok, aljasság, mocsok, aljasság, mocsok, aljasság.

Azon gondolkodom, errefelé is így éltek akkoriban? Mert én a magyar írók megírt parasztjait erősen idealizáltnak érzem. Vagy tévedek? Mennyire volt ez nálunk is ilyen? Talán a kis falvakban. Vagy erősebben vallásosak voltak és ez visszatartotta őket ettől-attól? Olvastatok erről?

1 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!
Émile Zola: A föld

Zolának ez a könyve néhány szempontból abszolút megfelelt az elvárásaimnak, más szempontokból viszont meglepetést okozott. Megfelelt az elvárásaimnak, mert ismét egy rakat ellenszenves (a főszereplők közül talán csak Jean jelentett ilyen téren kivételt) figura története halad egyenletesen gyorsulva lefelé egy egyre meredekebb lejtőn, amelynek az alján a Zolától megszokott módon katasztrofális végkifejlet lapul. Amiért meglepett: a Zola-féle szülésektől rendre a fizikai rosszullét szokott kerülgetni, a spoiler viszont most egész könnyed volt. A másik, ami meglepetést okozott, az úgymond (Úgymond? Legyünk őszinték, az.) szexualitás. Amelynek a terén Zola ebben a kötetben keményebb, mint valaha. Az a jelenet, amikor spoiler, na az aztán…! De nem hagyhatom említés nélkül ama kultúrtörténeti érdekességet sem, mi szerint akkortájt mindent felülmúlóan megütközés és viszolygás tárgyát képezte, ha egy nő az ominózus helyen csupasz. (Kevésbé lényeges, ám annál figyelemre méltóbb részlet.)

Szóval, Nyakas. Hát, igen! Az ilyen figurákért érdemes Zolát olvasni. Olyan szinten életszerűen van megformálva, hogy olvasás közben többször éreztem késztetést arra, hogy gyanakodva hátraforduljak, nem leselkedik-e a hátam mögött ördögi vigyorral. Az antikedvenc-listájára bárki nyugodt szívvel felvehetné őt, de a megformáltsága, az valami zseniális. A többieké is, de az övé különösen.*

Szóval: jó sötét könyv, talán nem szükséges idebiggyesztenem a spoiler jelét, ha leírom: igazságszolgáltatásra vagy happy endre ne is számítsunk, távolról se. Van helyette egy adag szereplő az ellenszenvességi skála minden fokáról (de a Néne a csúcs. Wááárgh.), valamint apránként, az idők során szörnyű bűnökké fajuló emberi gyarlóságok, meg aztán egy intő tanulság a gyerekkor hátteréül szolgáló szociális környezet szerepének figyelmen kívül nem hagyható voltáról.

*És a neve is! Nem tudom, hogy eredetiben hogy hívják, de az övénél találóbb névvel nem is tudom, mikor találkoztam utoljára. Apropó nevek: az viszont zavart, hogy Hyacinthe-nek Jézus Krisztus volt a beceneve. Egyszerűen zavar, ha egy szereplő egy másik híres alak nevét viseli. Már azon is húztam a számat, hogy A lét elviselhetetlen könnyűségében Kareninnek hívták a kutyát, ez a J. K. itt ráadásul fontos szereplő. Az ok világos – a név és a jellem markáns ellentéte –, de akkor is zavart.

kirkkaus>!
Émile Zola: A föld

„S vajon igaz-e a vád – s ez az egész kérdés kulcsa –, hogy Zola hasonlóan gondolkozott kora parasztságáról, mint a regénybeli Finet doktor, aki "haragból és megvetésből született nemtörődömségében mindössze a vállát vonogatta: piszok fajzat a paraszt!”

dorcica>!
Émile Zola: A föld

Egy újabb Zola könyv, ami magával ragadott. Fantasztikus, felejthetetlen olvasmányélmény, Zolában ezúttal sem csalódtam. A vége nagyon drasztikus, csak erős idegzetűeknek ajánlom.

Jula10>!
Émile Zola: A föld

Kicsit későn igazoltam vissza, h. befejeztem. Nekem nagyon tetszett a puritán, néhol gyomorforgató események és emberek ellen is. Újraolvasnám.

Outwar>!
Émile Zola: A föld

A Rougon Macquart sorozat egy újabb kötete.A Macquart ág különösen terhelt,de a könyv főszereplőjét Jean-t kiemelném a sorból.Míg testvére Gervaise olyan mélyre csúszott,ahonnan már nem volt kiút,Jean megállja helyét.Az ő korlátoltsága mindössze a tudatlanságából fakad,de ettől függetlenül ember marad.A történet többi szereplőjétől kapjuk meg azt a fajta naturalizmust,amit az írótól már megszokhattunk.A tudatlan,földre éhes,egymásra acsarkodó paraszti világba vezeti el az olvasót az író.Zola egyik legkeményebb,legbrutálisabb könyve.

Nílkantha>!
Émile Zola: A föld

A kapitalizmus keménységét, kíméletlenségét mutatja be a kapitalizmus egyik legalsóbb osztályának – a parasztságnak – az életmódja által. Nincs erkölcs, nincs semmilyen szentség, az emberek a vadállatok szintjén élnek – „Aki bírja, marja”-elv alapján. A legkeményebb Zola-könyv, amit eddig olvastam. Nagyon sok helyt túl brutális, ocsmány, undorító, amiért sokszor le is kellett tegyem. Olvasásához csak jó gyomrúak és kemény idegrendszerűek fogjanak hozza!


Népszerű idézetek

Nílkantha>!

…a vén dögök, minél kevesebbet mozdítanak, minél kevesebb hasznuk van, annál jobban kapaszkodnak az életért!…

449. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1962

Nílkantha>!

Ha nem jut mindenkinek kenyér, nem születik gyerek, s kipusztul a nemzet.

147. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1962

Nílkantha>!

…a becsületes ember jutalma az, hogy emelt homlokkal járhat.

484. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1962

Nílkantha>!

…mindenki csak a saját fazekába lát bele.

203. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1962

Nílkantha>!

Jobb otthon a száraz kenyér, mint másnál a pecsenye: az legalább nem panaszos.

211. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1962

Norpois>!

Sokakat bántott, hogy nincs plébánosuk. Nem mintha ezek vallásosabbak lettek volna a többinél: mit törődnek ők holmi istennel, akit már nem félnek! De ha egy falunak nincs papja, még azt hiheti a világ, hogy túl szegények vagy túl zsugoriak ahhoz, hogy papot tartsanak; még azt gondolhatnák róluk, hogy mindenkinél alábbvalók, akik tíz sou-t sem költhetnek haszontalanságra. A magnolles-iak például, pedig ők csak kétszáznyolcvanhárman vannak, vagyis tízzel kevesebben, mint a rognes-iak, el tudnak tartani egy papot, s ezt mindig olyan sértő nevetéssel dörzsölik az orruk alá, hogy előbb-utóbb verekedés lesz a vége.

Nílkantha>!

…a szolgafajzat(…) azt vallja urának, aki ostort és kenyeret mutat neki, (…) örökletes önzésben és meghunyászkodásban él, csak a mindennapi érdekli, azontúl nem lát, nem ért semmit.

354. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1962

Nílkantha>!

Ha az ember egyszer nincstelen, nem várhat se igazságot, se szánalmat.

405. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1962

Nílkantha>!

A paraszt inkább éhen hal, mint hogy kimenjen a szántójára, s fölmarkoljon egy kis földet, megvizsgáltassa egy kémikussal, aki megmondaná neki, mi benne a sok, mi a kevés, mennyi trágyát kíván, minek a termeléséhez a legalkalmasabb. A paraszt századok óta csak elfogad a földtől, s eszébe sem jut, hogy adjon is neki, nem ismer más trágyát, csak amit a két tehene meg a lova után kihordhat az istállóból, s azzal is zsugorian bánik, mindent csak úgy vaktában csinálnak, a vetőmagot beleszórják akármilyen talajba, aztán csírázik, ahogy csírázik, s ha nem, a paraszt a sorsot átkozza. Ha a parasztnak egyszer kinyílna a szeme, és elszánná magát a tervszerű, tudományos alapokon végzett munkára, a föld termése megduplázódnék. De amíg így marad, a tudatlan, csökönyös paraszt csak gyilkolja a föld termőerejét, de egy fillért sem fektet bele.

143. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1962

Norpois>!

Úgy döntött, hogy személyesen megy Bazoches-ba a plébánoshoz. Mihelyt Godard abbé megpillantotta, kidagadtak a halántékán az erek, az arca elsötétült, nem is hagyta szóhoz jutni, csak hadonászott, hogy nem, nem. Nem! Azt se bánja, ha emiatt elveszti a plébániáját! S mikor megtudta, hogy temetésről van szó, már csak dadogott dühében. Hogyne, ezek a pogányok, direkt meghalnak, hogyne, azt képzelik, így majd rákényszerítik, hogy beadja a derekát, bánja, is ő! Kotorják el egymást maguk, ő aztán biztos, hogy nem segít nekik az égbe jutni. Delhomme békésen megvárta, amíg ez az első hullám lecsendesedik, aztán ezt is, azt is mondott, a szenteltvizet csak a kutyától tagadják meg, egy halott nem maradhat a családja nyakán


A sorozat következő kötete

Rougon-Macquart család sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Guy de Maupassant: Erős, mint a halál
Honoré de Balzac: Eugénie Grandet
Honoré de Balzac: Goriot apó
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Sztyepancsikovo és lakosai / Ostoba eset
Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja
Lev Tolsztoj: Regények és elbeszélések I-II.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy halottas-ház emlékiratai I-III.
Charles Dickens: Martin Chuzzlewit I-II.
Charles Dickens: Nickleby Miklós élete és kalandjai