Az ​öngyilkosság 21 csillagozás

Szociológiai tanulmány
Émile Durkheim: Az öngyilkosság Émile Durkheim: Az öngyilkosság Émile Durkheim: Az öngyilkosság Émile Durkheim: Az öngyilkosság

Durheim munkája a szociológiai irodalom immár klasszikus alkotása, s bár a megírása óta eltelt közel egy évszázad alatt nagyon fejlődött a szociológia módszertana Az öngyilkosság ma is időszerű, ma is hat: nem véletlenül hivatkoznak a legmodernebb módszertani könyvek Durkheimre, és a könyvéből átvett részeken mutatják be a követendő módszerességet. A problémát Durkheim látta meg és rendszerezte elsőként; vizsgálatának módszeres végigvezetése máig példaszerű. A ma alkalmazott világosabb, tisztázottabb fogalmak jelentős részét az ő koncepciójából fejlesztették ki. A könyv nagy jelentőségű szociológiatörténeti szempontból, kezdő és képzett szociológusok ma is sokat meríthetnek gondolataiból.

>!
Osiris, Budapest, 2003
430 oldal · ISBN: 9633893968 · Fordította: Józsa Péter
>!
Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1982
366 oldal · Fordította: Józsa Péter
>!
Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1967
398 oldal

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
sagfer
Émile Durkheim: Az öngyilkosság

Émile Durkheim: Az öngyilkosság Szociológiai tanulmány

Az öngyilkosság is társadalmi tény – állandósult vagy nem állandósult cselekvési mód, amely képes kényszerítő erővel hatni az egyénre.
Ilyenek még: a bizalomhiány, a jövőbe vetett hit teljes hiánya, a pesszimizmusra és depresszióra való hajlam, az idegengyűlölet, a multiellenesség, az idegen nyelvtudás hiánya, az empátia eltűnése, az adócsalás mértéke, ésatöbbi.
Tessék ezt elolvasni, jó alaposan, nem az adatra koncentrálva, nem elveszve a részletekben és ha jó sokan tesszük, jó sokan megértjük, akkor talán sikerül más típusú társadalmi tényeket magunkévá tenni.

>!
zsebibaba007
Émile Durkheim: Az öngyilkosság

Émile Durkheim: Az öngyilkosság Szociológiai tanulmány

Az egyik legérthetőbb, és olvashatóbb szakirodalmam.

>!
szöszmösz I
Émile Durkheim: Az öngyilkosság

Émile Durkheim: Az öngyilkosság Szociológiai tanulmány

Szerintem igazán olvasmányos és következetes, jól felépített tanulmány. Sajnos – ahogy azt a szociológiai könyvektől megszokhattuk –, néha túlmagyaráz és belemegy olyan dolgokba, amik sokszor fölöslegesnek tűnnek. Kiváncsi lennék, hogy sok grafikon és táblázat magyar viszonylatban hogy nézne ki, bár gondolom, hogy Párizsban még mindig jobban élnek az emberek.

Viszont szerintem sok érdekességet tartalmaz és sok érdekes példát leír.

3 hozzászólás
>!
Carmilla 
Émile Durkheim: Az öngyilkosság

Émile Durkheim: Az öngyilkosság Szociológiai tanulmány

Rendkívül alapos tanulmány, s bár egyes megállapításai felett eljárt az idő, a maga korában különösen figyelemreméltó lehetett. Sokszor túllépi saját kereteit, és ezek az eszmefuttatások a legérdekesebb, s egyben legmaradandóbb részei szerintem. Ma igazságtalannak tűnhet, amiket a nőkről ír (pl. hogy a nő lelki élete kevésbé fejlett, inkább ösztönlény, és hogy nem vesz részt a társadalmi életben annyira, mint a férfi) – de akkoriban ez még inkább helytállónak számított.


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

Abban a mértékben, ahogyan az egyénekről elismerik, hogy sorsuk urai, arra a jogra is szert tesznek, hogy ők szabják meg életük végét. Az egyéneknek pedig ilyenkor eggyel kevesebb okuk van arra, hogy türelemmel viseljék el a lét nyomorúságát.

2. rész, Második fejezet - Az egoista öngyilkosság (folyt.) - VI.

Émile Durkheim: Az öngyilkosság Szociológiai tanulmány

>!
Carmilla 

A hülyeség éppen nem prediszponál az öngyilkosságra, hanem a jelek szerint inkább véd tőle; hiszen a hülyék falun sokkal többen vannak, mint a városokban, míg az öngyilkossággal fordítva áll a dolog.

Első fejezet - Az öngyilkosság és a pszichopatologikus állapotok - IV.

Émile Durkheim: Az öngyilkosság Szociológiai tanulmány

>!
Carmilla 

A bölcs élvezi, amit elért, nem kívánja örökösen újakkal felcserélni, s innen meríti az erőt, amely megőrzi az életnek, amikor a nehézségek ideje eljön. De az az ember, aki mindig mindent a jövőtől várt, tekintetét arra szegezte, semmit sem talál múltjában, ami erőt adna neki a jelen keserűségei közepette; mert számára a múlt csak az egymást követő szakaszok sorozata volt, amelyeken türelmetlenül rohant végig. Azzal vezette félre magát, hogy a boldogságot, amellyel sohasem találkozott, mindig a következő pillanattól várta. De most megtorpant; sem mögötte, sem előtte nincs már semmi, amire tekinteté szegezhetné.

2. rész, Ötödik fejezet - Az anómiás öngyilkosság - III.

Émile Durkheim: Az öngyilkosság Szociológiai tanulmány

>!
Carmilla 

II. Melankolikus öngyilkosság – Ez szélsőségesen depressziós általános lelkiállapottal, felfokozott szomorúsággal van összekapcsolva, amelynek következtében a beteg nem tudja többé normálisan megítélni a körülötte levő emberekhez és dolgokhoz való viszonyát. Az örömök egyáltalán nem vonzzák; mindent sötéten lát; unalmasnak, fájdalmasnak érzi az életet. Minthogy ez a beállítottság állandó, ugyanolyan állandósággal jelentkeznek az öngyilkossági gondolatok is; rendkívül szilárdak, a az őket meghatározó általános indítékok lényegében mindig ugyanazok.

Első fejezet - Az öngyilkosság és a pszichopatologikus állapotok - III.

Émile Durkheim: Az öngyilkosság Szociológiai tanulmány

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
>!
Edison

Ha az élet nem éri meg a fáradtságot, hogy éljünk, akkor minden ürügy jó arra, hogy meg akarjunk szabadulni tőle.

Émile Durkheim: Az öngyilkosság Szociológiai tanulmány

>!
Carmilla 

Angliában a X. században Edgard király egyik kánonja az öngyilkosokat a tolvajokkal, gyilkosokkal és más bűnözőkkel veszi egy kalap alá. 1823-ig szokás volt, hogy az öngyilkos holttestét botra szúrva végighurcolták az utcákon, és az országúton temették el, minden szertartás nélkül.

3. rész, Második fejezet - Az öngyilkosság kapcsolata a többi társadalmi jelenséggel - I.

Émile Durkheim: Az öngyilkosság Szociológiai tanulmány

>!
Carmilla 

Ott, ahol az altruista öngyilkosság uralkodik, az ember mindig kész odaadni az életét, de a másik ember életét sem tartja sokra. Ahol viszont olyan magasra helyezi az egyéni személyiséget, hogy azon túl már semmiféle célt nem ismer, tiszteli a másik ember személyiségét is. A személyiség kultuszának az a következménye, hogy az ember mindentől szenved, ami ezt a személyiséget megalázza, embertársai esetében is. A primitív korok fanatikus odaadását felváltja az emberi szenvedés mélyebb átérzése. Ezért az öngyilkosság minden fajtájára igaz, hogy csupán az erény eltúlzott vagy eltorzított formája.

2. rész, Negyedik fejezet - Az altruista öngyilkosság - III.

Émile Durkheim: Az öngyilkosság Szociológiai tanulmány

>!
Carmilla 

Kétségtelen, hogy a neuraszténiásnak szinte elkerülhetetlen sorsa a szenvedés, ha túlságosan belebonyolódik a tevékeny életbe; de nincs elzárva előtte az a lehetőség, hogy visszahúzódjék, és inkább szemlélődő életmódot folytasson.

Első fejezet - Az öngyilkosság és a pszichopatologikus állapotok - IV.

Émile Durkheim: Az öngyilkosság Szociológiai tanulmány

Kapcsolódó szócikkek: szenvedés
>!
Carmilla 

Mindenki ismeri annak a tizenöt hadirokkantnak a történetét, akik 1772-ben, rövid idő leforgása alatt egymás után felakasztották magukat ugyanarra a kampóra a menhely egyik homályos folyosóján. Amikor a kampót eltávolították, a járványnak vége szakadt.

Második fejezet - Az öngyilkosság és a normális pszichológiai álapotok. A faj. Az átöröklés - III.

Émile Durkheim: Az öngyilkosság Szociológiai tanulmány

>!
Carmilla 

Az a körülmény ugyanis, hogy a kereszténység oly hosszú időn át rossz szemel nézte és üldözte a zsidókat, példátlan erejű szolidaritási érzést dolgozott ki bennük. Minthogy szüntelenül harcolniuk kellett az általános ellenséges érzület ellen, és még érintkezni sem tudtak szabadon a többi emberrel, a legszorosabb összefogásra kényszerültek.

2. rész, Második fejezet - Az egoista öngyilkosság - II.

Émile Durkheim: Az öngyilkosság Szociológiai tanulmány


Hasonló könyvek címkék alapján

Bodor Pál: Kék folt
Timothy Leary: Az eksztázis politikája: Drog, tudat, vallás
Rosta Andrea: A deviáns viselkedés szociológiája
Andorka Rudolf – Buda Béla – Cseh-Szombathy László (szerk.): A deviáns viselkedés szociológiája
Lévai Miklós: Kábítószerek és bűnözés
Guillaume Depardieu: Ezerrel
Martin Page: Elhülyülésem története
Éliane Whitehouse – Warwick Pudney: Mint egy nagy vulkán forrok, és… mindjárt felrobbanok!
Thomas Szasz: Szertartásos kémia
Maurice Level: A tolvajok városa