100. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Előttem ​az élet 1274 csillagozás

Émile Ajar: Előttem az élet Émile Ajar: Előttem az élet Émile Ajar: Előttem az élet Émile Ajar: Előttem az élet Émile Ajar: Előttem az élet Émile Ajar: Előttem az élet Émile Ajar: Előttem az élet Émile Ajar: Előttem az élet Émile Ajar: Előttem az élet Émile Ajar: Előttem az élet

Az 1975-ös Goncourt-díj tulajdonosát annyi titokzatosság és izgalom vonta szenzációdicsfénybe, amennyi talán még a francia irodalmi közvéleménynek is sok volt: Ajart senki se ismerte, jószerivel a tulajdon kiadója se, de még a Goncourt-díj bizottság se, mert a díjat át se vette. Műve második regénye volt, és a manapság megszokottan, sőt kötelezően rendhagyó francia regények rendjét is megtörően rendhagyó. Legalábbis első pillantásra. Mert valójában az Előttem az élet annak a népes regénycsaládnak a leszármazottja, amelynek tagjai lóval, törpével, vademberrel vagy marslakóval mondatnak el meghökkentő, bár mindennapos történeteket, friss szem és romlatlan erkölcsi érzék diktálta véleményeket a mindenkori jelenkorról. Ajar könyvében egy gyermek szól üde gyermeki éleslátással, koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan obszcenitással az őt körülvevő különös világról, súlyos erkölcsi kérdésekről, szeretetről, barátságról, szerelemről, de még társadalomról és politikáról is.

Eredeti megjelenés éve: 1975

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Fehér Holló Könyvek Magvető · Európa Modern Könyvtár Európa · Lektúra könyvek Kriterion · Magvető Remekírók Magvető

>!
Park, Budapest, 2020
260 oldal · ISBN: 9789633557303 · Fordította: Bognár Róbert
>!
Park, Budapest, 2020
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633557297 · Fordította: Bognár Róbert
>!
Park, Budapest, 2016
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552643 · Fordította: Bognár Róbert

9 további kiadás


Enciklopédia 54

Szereplők népszerűség szerint

Momò

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Franciaország


Kedvencelte 438

Most olvassa 67

Várólistára tette 703

Kívánságlistára tette 484

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

eme>!
Émile Ajar: Előttem az élet

nagyon remélem, hogy sose leszek normális

Én annyira, de annyira megkedveltem ezt a nem normális kiskrapeket. Hetekig húztam-halasztottam az értékelés írását. Mert mit is írhatnék én a földszintes szavaimmal. Meg azt is reméltem, hogy elmúlik egy kicsit az a sírós-nevetős-szívszorulós-lélekháborgós állapot, amit ez a kis könyv keltett bennem. De nem. Amint leülök írni, azonnal előjön minden, és ott vagyok, ahol az olvasáskor voltam. Nem tudok elszakadni tőle… Nem érdekel a Victor Hugo uras romantika sem – hiszen a szerző fel is vállalja, én pedig azt, hogy Hugo urat is kedvelem. Nem érdekel, hogy mese, hogy egy nagyon csúnya, gonosz, kegyetlen valóságba beleplántált tündérmese. A meséket is kedvelem. Nem érdekel az sem, hogy látom ám a Momo mögött megbúvó és munkálkodó elbeszélőt. Mert ilyenkor, mikor ilyen egyenest a szívembe beletrafáló könyvet találok, nem érdekel semmi. Csak az, hogy szeretem ezt a kis Momót, mert muszáj szeretni. Mert muszáj szeretni azt, aki ilyen nagy hiányérzetben is csak adni tud, aki mindenkiben csak a jót látja, aki mindenki felé akkora adag megértést és empátiát mutat, hogy annak törtrésze is csodákra lenne képes a valóságban. Sajnáltátok ti már meg a kolerát? Na ugye. Momo még róla is tudja, hogy nem a saját hibájából olyan, amilyen, sose akart ő kolera lenni, csak így alakult. Ilyenkor érzed és tudod te is, hogy nem a betegségek a legnehezebben gyógyítható dolgok, szeretnél te is orvos lenni, megsimogatni minden Momo kis buksiját, hiszen akkor jobban érzi magát, és erre való az orvostudomány. És el szeretnéd hallgattatni a legrosszabb, a belülről felhangzó borzalmas csengőt, és ki szeretnéd mozdítani Allahot Mekkából, és számon szeretnéd kérni a természet törvényeit – magyarán: el szeretnéd látni a világot azokkal a létfontosságú cikkekkel, amelyben szükséget lát az ember. Kezdesz Momo szemével látni, és kezdesz hinni egy tapasztalt ember szavának. Persze vannak más tapasztalatok is, de itt és most inkább neki akarsz hinni. Nem akarsz normális lenni.
Hát igen, ilyen szívszakító kis könyv ez, mikor másokba szakad bele a szíved. Amolyan bármikor újraolvasós, kis remekbe szabott gyöngyszem.

4 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Émile Ajar: Előttem az élet

Igazán vicces történet, spoiler. @mandris írja* róla: „nem tehetek (?) róla, sokszor Fülig Jimmy jutott az eszembe” – nekem is. Tiszta rejtői hang, rejtői nyelv, a francia társadalom alulnézetből, egy abszolút kívülálló gyermeki szemüvegén át bemutatva, mert így a legerősebb a kontraszt, ez tárja fel ennek a világnak az igazi abszurditását, ahol minden a feje tetejére áll, ahol az értékek hazugságok, ahol a jövő fenyegetés, ahol a halál a remény.
Egy jellemző mondat:
Én nem is értem, miért vannak olyanok, akiknek mindenük megvan, rondák, öregek, szegények, betegek; másoknak meg semmijük sincs az égvilágon.
182. oldal (Európa, 1980)

Ugyanakkor szentimentális mese, mese habbal, ahol az emberek jók, pedig ezek az emberek bevándorló bűnözők, arab és fekete rablók és buzikurvák, mégis aranyszívük van. Migráncsok, tudjuk mit várhatunk tőlük: elveszik a munkánkat, megsemmisítik a kultúránkat, terroristák, akik háborút folytatnak a keresztény Európa ellen, keresztény papokat ölnek, békés civilek ellen követnek el merényleteket, szexuálisan fenyegetnek nőket, gyerekeket, öregeket.
Itt valami nem stimmel, valahol hazugság van, az nem lehet, hogy az embernek a szíve és az esze ennyire ellentétes dolgokat mondjon.

1975-ben, amikor a regény íródott, talán még volt remény, hogy az irodalom adhat egy-két jótékony pofont a realitásnak, és attól az emberek felébrednek, magukba néznek és megpróbálnak jobbá válni – manapság már nem lehetnek ilyen illúzióink. A modern kor véget ért, és ez a könyv nem több, mint egy |VilágKlasszik** klasszikus remekmű, amely szórakoztat, megnevettet és simogatja a lelkünket. Szomorú vagyok.

* https://moly.hu/ertekelesek/2074621
** A moly.hu |Merítés című lapjának van egy VilágKlasszik rovata

3 hozzászólás
DaTa>!
Émile Ajar: Előttem az élet

Többszöri újraolvasás után is annyit tudok csak mondani most: ez az egyik legszebb, legtisztább, legemberibb, legszomorúbb, legmeghatóbb történet, amit valaha olvastam. Soha nem fog lekerülni a kedvencek polcról, ebben biztos vagyok. Az ilyen könyvek miatt is jó élni.

1 hozzászólás
egy_ember>!
Émile Ajar: Előttem az élet

Ez még mindig ötös.

[Ahol élek, mindennap látok utcán kéregető gyerekeket. Sokszor egészen kicsiket is az anyjukkal. Szoktam nekik pénzt adni, vagy kiveszem a táskámból a kajámat. Ilyenkor eljátszok a gondolattal, hogy ha egyszer nagyon sok pénz nyerek a lottón, akkor létrehozok valami gyerekfalut. Valahol Pest környékén, kis házakkal, közösségi terekkel, jöhetnének az anyák is. Lenne valami kis üzem, ahol dolgozhatnának, meg óvoda, esetleg egy általános iskola. Maradhatnának, amíg valahogy egyenesbe kerülnek. Ez az agyam gumicsontja.
És igen, a Rosa mamáknak is kellene valami, de mégis inkább a gyerekeknek, mert ahogy Momonak többször is mondják, még előttük az élet. Csakhogy ez nekik nem bíztatás, hanem fenyegetés. Ilyenekről szoktam álmodozni.]

[Meg olyanokról is szoktam álmodozni, hogy klasszis focista vagyok – Zidane és Messi egy személyben – és BL-t nyerek a Fradinak. Meg hogy meccsenként harminc lövést védő kézilabdakapus vagyok, és mindenféle aranyakat nyerek a válogatottal. :) Ezt csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, mennyi a valószínűsége a tervemnek.]

17 hozzászólás
Karinthy P>!
Émile Ajar: Előttem az élet

Köszönöm az utolsó mondatot.. A befejezés így annyira szívetfacsart lett, amennyire a történet is az volt. A sírós-nevetős részeket szerettem a legjobban, amik igazából Momo világnézetei voltak. Mindenkinek ajánlom a regény elolvasását, nem árt belecsöppenni egy teljesen más világba, a mai elkényeztetett és öncentrikus világból.

Roszka>!
Émile Ajar: Előttem az élet

Az ember olvasva a történetet először humorosnak találja, addig, míg rá nem jön, hogy itt a sorok között kell olvasni, ami már nem vicces, hanem szívbemarkolóan fájdalmas.
Momo, a kis arab fiú, akinek senkije nincs Rosa mamán kívül, aki egy zsidó, kiöregedett örömlány, és a fiatal örömlányok gyerekeinek felügyeletéből tartja el magát. Momo is ilyen gyerek, akinek soha senkije nem volt Rosán kívül. Csak őt szerethette és foggal – körömmel ragaszkodott hozzá. Rettegett, hogy elveszíti, és akkor senki nem fogja őt szeretni. Fel is teszi az őt foglakoztató kérdést: Lehet szeretet nélkül élni? A humor és viccesnek tűnő mondatok mögött annyi fájdalom, rettegés és szeretet éhség van, bevallom többször potyogtak a könnyeim olvasás közben. A végén pedig jól kisírtam magam.
Kézbe veszed és nem lehet letenni! Momo jó sokáig velem lesz….
Ez az ember valami csodát alkotott számomra. Köszönöm.

Bélabá>!
Émile Ajar: Előttem az élet

Momo számomra kedvelhető kiskrapek. Szabad szájú, a gyermeki naivsága megnyerő és még egy olyan világba is betekintést enged, amelyet nem szívesen nézeget egy átlagember. A párizsi külváros prostiktól, – Momo szavaival élve – skriciktől illetve traviktól hemzsegő mindennapjai. A feketékkel, arabokkal, zsidókkal teli, mocskos utcák életképei. Koszos, szennyes világ, ahol felnő Momo, Rosa mama oltalmazó karjai között.
Leginkább az tetszett, ahogy szókimondóan, a maga kis világképével leírja a környezetét. Mert az embernek hároméves koráig nincs öntudata, onnantól létezik – így Momo. Kellemes regény ahhoz képest milyen mocskos világban játszódik. Egy icipicit lassú folyású volt, ezért vonok le fél csillagot, de amúgy más baja nincsen. 4,5 csillag, (4,4 pont).

5 hozzászólás
Éva_Bátka>!
Émile Ajar: Előttem az élet

Olvasás közben felolvastam egy részt a férjemnek Lola néniről, a szenegáli boxolós férfi múltú transzvesztita prostituáltról. Döbbenten hallgatta, mit olvasok már megint, pedig ha tudná, hogy sok iskolában még ajánlott irodalomként is nyilvántartott könyv off.
Szóval tulajdonképpen olyan ez a könyv mint Lola maga. Erős, ütős, drámai, bár sokszor vicces és a szürreális élethelyzetek ellenére tele szeretettel.
Rajongok azokért a könyvekért, ahol a főszereplő gyereket Momonak hívják, mert mind egészen különleges karakter off.
A gyerek szemszögből írt történetek mindig sokkal őszintébben, és kíméletlenül láttatják velünk valóságot. A történelmet, a szegénységet, az emberek kiszolgáltatottságát, a rasszizmust, a vallást vagy a hátrányos helyzetű emberek perifériára szorulását. Hogyan lesz természetes közege egy gyereknek Párizs másik arca, amit az utca törvényei határoznak meg, prostituáltakkal, család nélküliséggel, tolvajlással, gyilkossággal. És hogyan lesz mindebben ösztönösen helye egy kis szeretetnek, boldogságnak, boldogulni vágyásnak. Bár a történet 45 éves, és szeretnénk azt hinni, elég régi, hogy csak egy múltban játszódó epizódként tekintsünk rá, mégis úgy érzem évről évre egyre aktuálisabb, csak olyan kevés már a Rosa mama…

Kozmikus_Tahó>!
Émile Ajar: Előttem az élet

Amíg ezt olvastam, nem négyet, hanem legalább tíz évet öregedtem, higgyenek egy tapasztalt ember szavának. Bátorkodom megjegyezni, néha muszáj volt sírnom rajta, pedig már nem vagyok kis szaros…

4 hozzászólás
robinson P>!
Émile Ajar: Előttem az élet

Csak ajánlani tudom, csodás.
Egy klasszikus új köntösben, illeszkedve a sorozat eddigi részeihez.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/10/elottem-az-elet.html

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Papusz>!

Én mondom, az a kis taknyos nem erre a világra való volt, négyéves is elmúlt már, és még mindig boldog volt.

23. oldal (Európa, 1980)

10 hozzászólás
lizke>!

Az öntudatlanságot három- vagy négyéves koromban hagytam abba, és néha hiányzik.

7. oldal (Európa, 1980)

krlany IP>!

Az élet, az egy olyan izé, ami nem való mindenkinek.

188. oldal, 226. oldal (Ulpius, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: élet
Sárhelyi_Erika I>!

Az emberek mindig a szemükben a legszomorúbbak.

25. oldal (Kriterion), 41. oldal (Ulpius-ház, 2011)

6 hozzászólás
Dormeck P>!

Nem fogom megjátszani magam az élet kedvéért, szarok rá, sose láttuk egymást.

88. oldal (Európa, 1980)

hannis>!

– Élhet az ember szeretet nélkül, Hamil úr?
– Igen – mondta, és lehajtotta a fejét, mintha szégyellné magát.
Erre sírva fakadtam.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
3 hozzászólás
krlany IP>!

Szerintem nagyon fiatalon bele kell kezdeni az életbe, mert később elveszti az értékét, és senki vissza nem adja.

73. oldal

hencsibe P>!

Csak a Rosa mama etetésére legalább napi tizenöt frank kellett, különben kínzás lett volna, még ha fogyasztja is az ember. Emlékszem, ezt nagyon őszintén megmondtam neki, le kell fogyni, hogy kevesebbet egyen, de ez keserves dolog egy öregasszonynak, akinek senkije sincs a világon. Őneki többre van szüksége magából, mint másoknak. Ha az embernek senkije sincs, aki szeresse, akkor hájjá változik.

71. oldal (Európa, 1980)

krlany IP>!

Olyan boldog voltam, hogy szerettem volna meghalni, mert a boldogságot akkor kell fülön csípni, amikor lehet!

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · halál
7 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Lefeküdtem a földre, becsuktam a szemem, és a meghalást gyakoroltam, de a beton hideg volt, és féltem, hogy beteg leszek. Ismerek egy csomó kiskrapekot az én esetemmel, akik mindenféle szamárságot beszerválnak maguknak, de én nem fogom az élet seggét nyalni, hogy boldog legyek. Nem fogom megjátszani magam az élet kedvéért, szarok rá, sose láttuk egymást. Ha majd törvény szerinti nagykorú leszek, lehet, hogy terroristának állok, repülőeltérítéssel meg túsz-szedéssel, mint a tévében, hogy követeljek valamit, még nem tudom, mit, de biztos, hogy nem nyalóka lesz.

62. oldal, 102-103. oldal (Ulpius-ház, 2011)


Hasonló könyvek címkék alapján

Alexandre Dumas: A három testőr
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon
William Faulkner: Zsiványok
Jean Webster: Nyakigláb Apó
Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon
Örkény István: Tóték
Babits Mihály: Hatholdas rózsakert
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó / Piszkos Fred, a kapitány
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Anatole France: Lúdláb királyné