Szülőkről ​és gyermekekről 14 csillagozás

Emil Hakl: Szülőkről és gyermekekről

Prága, ​augusztusi kora este, kocsmából ki, kocsmába be – a megszokott hrabali idill. Legalábbis első pillantásra. A 72 éves apa és 42 éves fia kocsmatúrája nem csak Prágán vezet végig, hanem kettejük történetén is. A könyv teljes egészét kitevő dialógusuk, az egymásnak mesélt anekdoták roppant szórakoztatóvá teszik a művet. Szó van világháborús repülőgépekről, nőkről, a gyermekkor elveszett és az apa elmúlt fiatal korának emlékeiről, de még a Kurszkról, az orosz atom-tengeralattjáróról is. A fiúból előtörő érzelmek különös élményeket hoznak a felszínre. Ezek a „bevillanások” fontos szerepet kapnak az könyvben és mélységet adnak a történetnek, de egyben mulatságosak is, mint amikor a fiú egy gyerekkorában tönkretett dolog miatt magyarázkodik az apának negyven évvel a történtek után. Mind a történet földhözragadtsága, mind sajátos intimitása révén mindenki a saját szülő-gyermek emlékei és beszélgetései közepén találhatja magát. Hakl egészen különleges módon festi elénk két generáció… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Typotex Világirodalom Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2015
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632794143 · Fordította: Stanek-Csoma Borbála · Illusztrálta: Nagy Norbert

Kedvencelte 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Emil Hakl: Szülőkről és gyermekekről

A 72 éves apa és 42 éves fia kocsmatúrája nem csak Prágán vezet végig, hanem kettejük életén, érzésein, megélt pillanatain. Az élet nagy kérdéseire visszatekintéssel és hrabali idillt idéző mondatokkal.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/05/szulokrol-es-gyerm…

4 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Emil Hakl: Szülőkről és gyermekekről

…hogy miről is beszélgetnek? Repülőkről, nőkről, italokról (a kötet végén egy kedves kis itallap is található mindenféle cseh koktél leírásával – valószínűleg tökéletes választások, ha bántalmazni akarjuk a gyomrunkat), nőkről, ismerősökről, barátokról, életről, családról, döntésekről, növényekről és nőkről. Tulajdonképpen minden előkerül, mint ahogy az szokott lenni egy ilyen anekdotázós beszélgetés során: de valójában teljesen mindegy is a téma. Sokkal fontosabb, hogy apa és fia beszélget. Kommunikál egymással. Mesélnek sérelmeikről és gondjaikról, miközben azt is elmondják, hogy mitől boldogok. Nincsenek nagy viták, csak véleménykülönbségek: még ha dúl is bennük a harag a másik tettei miatt, ez nem bukkan a felszínre. Mert végső soron minden harag, minden dühös igazságérzet mögött megértés és elfogadás rejtőzik – ez pedig több, mint amit általában mi el tudunk mondani magunkról.
Némileg bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-08-26+…

Lunemorte P>!
Emil Hakl: Szülőkről és gyermekekről

Egyszer olvasható könnyed esti olvasmány, visszaemlékezések párbeszédekbe öntve jóformán ez a rövidke kötet. Ez az a könyv, ahol csak engedni kell, hogy elkapjon a hangulat, amit az olvasmány áraszt magából. Nem kell különösebb tanulságokat vagy összefüggéseket keresni, egyszerűen csak megpróbál felderíteni a keserű valóság és hétköznapiasság látszatával.

Danó>!
Emil Hakl: Szülőkről és gyermekekről

Hrabali magasságokba nem ér fel ez a könyv, de ettől még jó, és – azt hiszem – nem is fair bárkit is Hraballal összemérni… Apa és fia kocsmatúrát tartanak, és közben beszélgetnek repülőgépekről, háborúról, italokról, nőkről, rokonokról, barátokról, a családi múltról, etc. A két férfit a generációs szakadék is elválasztja egymástól, de ráadásul az egyik még az apja is a másiknak – ami sajátos kommunikációs helyzetet teremt. A fiú szemszögéből ismerjük meg a szituációt: hiába negyvenes, még mindig erősen ott élnek benne gyermekkori sérelmei, és ez az énrésze időnként ott üvölt a beszélgetés hátterében, de csak ritkán jut kifejezésre (vagy inkább csak kerülőutakon). Bizonyára az apában is zajlik egy hasonló folyamat, de erre kevésbé látunk rá. Mindkettőjükben ott van valamiféle hiányérzet: többet várnának az élettől, de igazából maguk se tudják pontosan, hogy mit. Kicsit mindketten csalódottak, és ott tátong közöttük a szakadék, de alapvetően derűs emberek, és néha még nevetni is tudnak; és végső soron mindenféle különbség, sértettség, kommunikációs nehézség mögött egymás szeretete húzódik meg.

Krumplicsku>!
Emil Hakl: Szülőkről és gyermekekről

Nem igazán tudtam beleélni magam a könyv hangulatába, így írhatnám, hogy nem tetszett, de nem tudom, erről mennyire tehet az a tényező, ami lépten-nyomon elvonta a figyelmem, és mennyire valóban a könyv hibája.
Ez a tényező pedig nem volt más, mint hogy magyarul olvastam a könyvet. És akkor innen megint bonyolultabb a probléma, mert nem tudom azt írni, hogy ROSSZ volt a fordítás (talán egyetlen magyartalan kifejezést olvastam, amikor egy kocsmai csapos „nem tölt többet” (ez ugye a dologra használt cseh kifejezés tükörfordítása, magyarul viszont még akkor sem így mondjuk, ha az értelme így is megvan) szóval, hogy nem rossz a fordítás, hanem csak egyszerűen nehéz fordításban visszaadni az eredeti nyelv kifejezéseinek pontos hangulatát, ráadásul úgy, hogy a kifejezések tisztn érthetőek is legyenek.
Mondok erre is példát: pl. Stromovka parkot emleget a könyv, ami mondjuk a magyar Városligetnek megfelelő hely. A csehül nyilván csak Stromovkának hívják, mert mindenki tudja, mi az, ahogy a Városligethez sem tesszük hozzá magyarul, hogy Városliget PARK/LIGET. Vagy Žižkovi kerület (azt hagyjuk, hogy Žižkov kerület lenne a helyes, mert a környék neve Žižkov, és magyarul sem úgy mondjuk, hogy ferencvárosI kerület, hanem Ferencváros és kész.
De jó, fő az érthetőség, kerüljön oda a „park”, az „utca” (a csehek nagyon sok utca/tér nevet használnak ezek konkrét kimondása nélkül, pl. az ulice na Příkopě is egyszerűen na Příkopě, és a „kerület”.
Ezért mondjuk elfogadom azt is, hogy egyszer pl. mintha bele is írt volna egy fél magyarázó mondatot a szövegbe (gyakorlatilag kizárt, hogy amiről szó van, egy cseh ne értse a félmondat nélkül*, tehát nem hiszem, hogy az író írta oda…) máshol másról beszélve viszont nem teszi ki a fordító ezt a magyarnak/külföldinek magyarázó kiegészítést, tehát nem konzekvens, illetve nem lábjegyzetben értelmez (ahogy pl. a koktélokat is függelékbe tette be, nem közvetlen a szövegben magyarázta meg.

Még ennél is bonyolultabb probléma a Komárová asszony használata (példaként van a név, de az „x-ová asszony” forma.
Ez az „asszony”-ozás persze nem csak csehből fordítva probléma, lévén magyarul ritkán asszonyozunk ilyen kontextusban (közvetlen megszólítást kivéve), viszont ahogy angolul, németül, úgy csehül is bevett forma a paní Komárová vagy a frau Holz netán a Mrs Smith leírásban is. Magyarul viszont nem mondjuk valakire, hogy Horváthné asszony ezt v. azt csinálta, mert az olyan archaikus hangulatú lenne, netán modoros, vagy akár rangot (vagy annak kórságát) jelezné, magyarán és magyarul így használva tehát egyszerűen TÖBB, mint az egyszerű Horváthné. (az angolnál persze már megszoktuk a Mrs. X. használatát valamiért, de ott nem adjuk hozzá az asszonyt, a németről talán még a legtermészetesebb egy az egyben a „Holzné” használata, a csehnél viszont már bekavar az ová végződés, amit a -né-vé alakításhoz vagy le kéne vágni (Komárné), amiről valaki hiheti azt, hogy ez nem ugyanaz, mint az eredeti vagy a legrosszabb megoldás, hogy egy már eredetiben „né”-vel, tehát ová-s nevet -né-zünk meg még egyszer… De az asszony, még ha csak azt kívánja is jelezni, hogy az alany férjezett (hiszen az ová egyszerűen csak nőnemű vezetéknév, a paní-val van jelezve csehül a férjezettség, szemben a slečna-val… Ami talán a legjobban is példázza, mennyire félremegy a paní vagy a slečna lefordítása, mert ugye ha leírom egy kortárs regényben, hogy Komárová KISASSZONY, akkor többeknek jobban leesik, mi fáj nekem itt igazán.
És kérem ne mondja senki, hogy akkor miért nem olvastam eredetiben… mert ezek a fenti dolgok akkor is változtatnak az értelmén az eredeti szövegnek, ha én mondjuk nem örülök meg egy kortárs cseh regénynek, és nem veszem meg gondolkodás nélkül magyarul, hanem eredetiben olvasom, azaz másnak is számít, legfeljebb nincs tudatában, így nem zavarja ennyire.

Beruska>!
Emil Hakl: Szülőkről és gyermekekről

A múltkori pozitív tapasztalatom után (Daniela Hodrová: Két szín alatt, Typotex, 2017) ezt a régebbi Typotexes könyvet választottam, és nem is csalódtam! A jópofa borítón belül (ugyanolyan konkrét, mint a Hodrováé, talán éppen ezért tetszett meg) egy hihetetlenül megható és kedves „családregény” olvasható. Mármint abban az értelemben megható és kedves, mint amennyire szép lehet a sült alma a hóban, vagy az almában a fogsor-lenyomat… A cím eléggé megtévesztően unalmas (?), talán kifejezőbb lett volna a „Használati utasítás a prágai őslakókhoz, avagy hogyan figyeljünk a kocsmaasztalnál”. De nem baj, így legalább kellemesen csalódik az ember. Nagyon élveztem, és komolyan meghatódtam a macsónak álcázott félszeg, szemérmes cseh férfilelken.


Népszerű idézetek

robinson P>!

– Egy nő akkor érdekes, ha először is szellemes, aztán meg már van némi élettapasztalata, nem?

23. oldal

robinson P>!

Rámeredtem, és elakadt a lélegzetem, a szívem úgy kalapált, majd kiugrott a helyéről, mert ott állt előttem a húsz évvel ezelőtti önmagam: láttam ezt az összezavarodott, mindent alapjaiban tagadó, szörnyen ingatag kölyköt, aki számára a világ egyetlen kiismerhetetlen érzelmi káosz, na és pontosan láttam rajta, hogy ugyanolyan borzalmas lelkiállapotban van, mint ennyi idős koromban én…

73. oldal

Lunemorte P>!

A párbeszéd csak illúzió, az emberek a világ minden táján csak a saját hangjukat akarják hallani.

22. oldal

robinson P>!

– Hé, te, ez meg ki? – akarta tudni.
– Az apám.
– Ti együtt jártok sörözni? Ne má'!
– De.

31. oldal

robinson P>!

– Még egy sört, uraim? – sietett oda a pincér.
– Két vodkát – mondta apám, és fel sem fogta, hogy éppen most panaszkodott.

20. oldal

robinson P>!

– A csörcsil volt az egyik első szó, amit megtanultam, csörcsil és hruscsov.
– Na igen, folyton ez volt műsoron, apám és anyám megállás nélkül politizáltak. De az első szó, amit kimondtál, az apa volt, erre jól emlékszem, ugyanis emiatt anyád aztán egész nap nem állt szóba velem, valahogy mélyen érintette a dolog.

30. oldal

robinson P>!

– És egyáltalán, miért hagyta el Ivát? – tértem vissza a kiinduló témánkhoz.
– Na miért szokták elhagyni a nőket? Hát egy másik nőért!

134. oldal

Lunemorte P>!

Megtervezni a jövőt olyan, mint egy kiszáradt szurdokba menni horgászni; soha semmi sem olyan, ahogy azt az ember szeretné.

99. oldal

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

– Tudod te egyáltalán, hogy miért élsz?
– Mert megcsináltál.
– Jó, jó, persze, ne haragudj, hát néha ilyen előfordul…

114. oldal

Danó>!

Az utóbbi időben rájöttem arra, hogy a szamurájok jól tudták, mit miért csinálnak, ugyanis egy szamuráj, ha már nincs más kiút a slamasztikából, leül, megszűnik érzékelni a világot maga körül, és önmagába mélyed.
– Igen. Ezt ismerem.
– Ezt még nem ismerheted – nevette el magát az apám –, hiszen alig vagy negyven.

100. oldal, szülőkről és gyermekekről (3) (Typotex, 2015)


Hasonló könyvek címkék alapján

Bohumil Říha: Hárman a Viharoson
Anna Cima: Tokióban ébredek
Marek Toman: A prágai Gólem
Jáchym Topol: Nővérem
Roman Ludva: Lovasok a napernyő alatt
Radka Denemarková: Hitler pénze
Jáchym Topol: Éjszakai munka
Jan Vrak: Hétköznapi dolgok
Ludvík Vaculík: Cseh álmoskönyv
Jáchym Topol: Kátrány