Amikor ​összeütköztünk 35 csillagozás

Emery Lord: Amikor összeütköztünk

Jonah sosem gondolta volna, hogy létezik egy olyan lány, mint Vivi.
Vivi nem sejtette, hogy Jonah hoz fényt az életébe.
Egyikük sem gondolta, hogy ilyen nyaruk lesz… hogy olyan nyár lesz, ami felülírhatja a jövőjüket.
Egy lebilincselő történet egy új szerelemről, régi sebekről, és a mélyben fortyogó erőkről… két fiatalról, akik rájönnek arra, hogy ha a megfelelő emberrel, a megfelelő időben „ütközöl”, az mindörökre megváltoztat.

Eredeti mű: Emery Lord: When We Collided

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
304 oldal · ISBN: 9789634034339 · Fordította: Sziebert Ádám
>!
Menő Könyvek, Budapest, 2017
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634034216 · Fordította: Sziebert Ádám

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Jonah Daniels · Isaac Daniels · Leah Daniels · Vivian (Vivi) Alexander


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
kellyolvas P
Emery Lord: Amikor összeütköztünk

Beleszerettem ebbe a történetbe, annak ellenére, hogy nem egy könnyed nyári sztori, ahol a szerelem áll a középpontban és a végén boldog sóhajjal csukod be a könyvet.
Emery Lord személyében új kedvenc szerzőt avattam, nagyon tetszett az írásmódja, elsősorban a megalkotott karakterei nyűgöztek le.
Vivi lenyűgöző karakter. Jonah is édes, kicsit Peeta-ra emlékeztetett, leginkább a főzés miatt, nagyon meg lehet szeretni őt is, de Vivi viszi el a pálmát ebben a regényben. Nagyon hamar kiderül az apró utalásokból, jelekből, hogy nincs rendben mentálisan ez a lány. Valami történt korábban, ami miatt környezetváltozásra volt szüksége. Valami, ami barátságokat tett tönkre. A szerző hozzáértéséhez nincs kétségem, az előforduló mentális betegségeket rendkívül jól ábrázolta. Olvasóként teljesen át tudtam érezni Vivi gondjait, érzéseit, együtt tudtam örülni vele a jó pillanatokban és kétségbeesni a rosszakban. Kétségbeejtők ezek a mélyrepüléses időszakok, de szerintem rendkívül fontos, hogy ezekről olvashassunk, hogy megértsük ezeket az embereket.
Vivi és Jonah kapcsolata igazán édes, az első pillanattól kezdve imádtam a párosukat, mert annyira különbözőek voltak, mégis nagyon összeillett ez a páros. A fiúnak szüksége volt Vivire, hogy megnyíljon és tudjon beszélni a problémáiról és főleg, hogy el is fogadja, hogy segítségre van szüksége. Vivinek meg szüksége volt Jonah nyugodtságára, visszafogó erejére. A regény nagyon finoman ábrázolja kettejük szerelmét sz első csóktól az intim együttlétekig.
Sokat hozzátett kettejük megértéséhez a váltott szemszögű írásmód, így mindkét főszereplő fejébe beleláthat az olvasó. Emery gyönyörűen ír, a fájdalomról éppúgy mint a mély érzelmekről. A mentális problémákon túl bőven van még mondanivalója a történetnek. A család összetartásáról nagyon jó volt olvasni, ahogy beosztották a feladatokat az anya nehéz időszaka alatt. Jonah haragudott az anyjára, amiért nem szedte össze magát egy bizonyos időn túl, mégsem kért segítséget a család széthullásának a veszélye miatt, félt, hogy a kicsiket elveszik tőlük.
Szerettem ezt a történetet, mert a szereplők valódi fejlődésen mennek keresztül, valóban változnak. Vivi erős hősnő, emlékezetes marad bennem, egy olyan érzelmi utazásra vitt, amit érdemes átélni.

>!
AniTiger MP
Emery Lord: Amikor összeütköztünk

A boldogság az egy távoli kontinens. Engem most vad vihar tépáz!

Ez a regény olyan, mint az a hullámvasút, ami egy szép lassú felfelé utazással kezdődik, majd a csúcsponton átbillenve egy iszonyat meredek lejtőbe zuhanunk bele. Nincs fék, képtelenek vagyunk levegőt venni, és csak várjuk, hogy szétplaccsanunk-e valami falon, vagy van valami kifutó rész, ahol lelassulva megállunk. Van egy tök jó kifutó rész – nevezzük a regény végének –, ami nekem személy szerint nagyon bejött, de a lejtős rész közben rájöttem, hogy cseppet sem kedvelem az egyik főszereplőt, Vivit. Míg Jonah-t (és mindent, ami hozzátartozik) az első pillanattól imádtam, addig Vivi nagyon a tűréshatáromon táncikolt. :/

Tetszett a történet hangulata, ahogy a stílusa is – és akármikor beházasodnék a Daniels családba :D –, de szegény lány néha kiakasztott. Bár voltak gyönyörű gondolatai és hasonlatai, mit ne mondjak! Például imádtam, amikor az előző életekről értekezett. ♡

Bővebben: https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/08/emery-lor…

>!
Menő Könyvek, Budapest, 2017
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634034216 · Fordította: Sziebert Ádám
>!
Hintafa P
Emery Lord: Amikor összeütköztünk

A feszes ritmusú történet ívét jól kitalálta Lord. Mintha egy kiszámíthatalan hullámvasútra szállnánk fel, amiről mindjárt ketten is tudósítanak. Persze mindketten a saját nézőpontjukból látva a másikat. Vivi, aki elkezd belecsúszni egy újabb mániás szakaszba (azt hiszem így hívják) és Jonah, aki egyszerre csodálja és irigyli a lányt, amiért annyi élet van benne. Miközben az ő édesanyjában látszólag egy szikrányi sem maradt. Ez ismét nekünk, az olvasónak kedvez, akik látjuk, hogy mit jelent ennek a tornádónak a közepében lenni (akár úgyis, hogy nem is tud róla a résztvevő) és milyen tehetelen kívülállóként vele utazni.

Nagyon jó megközelítés, hogy Lord teljesen átlagos és tipikus kamaszokként láttatja az olvasóval a szereplőit. Ha sejtjük is, hogy a depresszió valamilyen formában jelen van az életükben, az első pár oldal alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy Vivi intenzív ragyogása az alaptermészete része. Vagy ha nem vesszük figyelembe a beszédes borítót, még azt is megengedhetnénk magunknak, hogy hősnőnket magunkban egy elkényeztetett, figyelemre kiéhezett libának tituláljuk. Közben Jonah az, aki hozza a klasszikus depressziós tüneteket. Így nem csoda, ha egy “civil” elmegy az intő jelek mellett. Nagyon szerettem ezeket a kettős értelmezésnek helyet adó vonásokat, mert jól tükrözik, hogy -szándékunk ellenére- milyen könnyen tudjuk félreérteni egymást.

Vivi, bőséges tapasztalattal rendelkezők módjára éleslátóan és a célnak megfelelő szavakkal fogalmazza meg a történet több pontján is Jonah számára a gyászról, a saját állapotáról, a jövőről szőtt elképzeléseit. Az egymás maszkjai mögét betekintő és a látványtól nem megriadó kamaszok odaadóan támogatják egymást, ahogy csak két sokat látott, mindenre elszánt ember tud.
Bővebben: http://hintafa.blog.hu/2017/12/13/emery_lord_amikor_oss…

2 hozzászólás
>!
agi89
Emery Lord: Amikor összeütköztünk

Cuki volt.
Az elején.
Aztán csak kapkodtam a fejem a csapongó színek miatt.
Rohadt érzékletesen mutatja be a spoiler emberke agyában pattogó gondolatokat.
Engem totálisan behúzott a sorok közé magával.

>!
agi452 
Emery Lord: Amikor összeütköztünk

A főszereplő Vivi egy lehengerlő, vidám energiabomba, aki a nyári szünet idejére Verona Cove-ba, egy álmos, békés kisvárosba faluba érkezik édesanyjával. Megismerkedik Jonah-val, aki súlyos terhet cipel: egy tragédia után jóformán teljesen rá szakad a kistestvérei nevelése, ellátása. Jonah Danielsék hatan vannak testvérek és mikor Vivi berobban az életükbe, szinte mindenki azonnal megszereti. De a könnyed viselkedés mögött a stabil támaszt adó Vivi is nagy harcot vív, amire a könyv folyamán fokozatosan vezeti rá az írónő az olvasót…
Kicsit mást kaptam, mint amire gondoltam, de nem bánom. Nagyon bírtam Vivi és Jonah kettősét, Vivi annyira szeretnivaló volt, és Jonah… Jonah… nem lehet nem imádni! Önzetlen, a családjáért hatalmas áldozatot hozó, érzékeny fiú. A tesókat is nagyon bírtam, különösen a kis Leah-t :)
Az írónő csodálatos gondolatokkal, gyönyörű írásmóddal tesz hozzá egy óriási pluszt a történethez. A vége pedig… spoiler Szívből ajánlom!

>!
sztrapacska1213 P
Emery Lord: Amikor összeütköztünk

Elég nagyot ütött ez a történet, ami a tökéletes helyszín és a tiniszereplők ellenére valóban nem könnyed nyári romantikázás. A nyári kaland háttere tökéletes Verona Cove tengerpartja, sziklaszirt, világítótorony, napfelkelte, egy hangulatos olasz étterem, a kisváros kedves lakói, egy Vespa, egy cuki kutyus, egy cuki kislány, egy megértő anyuka (Vivié), egy nagy család…
És a tökéletes háttér előtt a színpadon két sérült fiatal ütközik és akad össze. Egy családi tragédia és egy mentális betegség terheli ezt a kapcsolatot, ami ennek ellenére mégis segít mindkettejüknek. Jonah és Vivi beszélgetései csodálatosak, tele vannak gyönyörű gondolatokkal. Jonah nem szokványos fiú, korán kellett felnőnie, szilárd támasza a kicsiknek, erős gyökerei vannak, előző életeinek egyikében biztosan fa volt:))), és úgy főz, mint az álom.
Vivi az Vivi, őt nem lehet leírni, ahhoz olvasni kell a könyvet, hogy teljes színes valójában megismerhessük. Egy mini tornádó, pedig saját bevallása szerint bármilyen szereplő szívesen lenne az Ózból, de tornádó az soha nem akart lenni.
Amit ők ketten adnak egymásnak, az az elfogadás, ami nélkül nincs továbblépés egyikük számára sem.
A minitornádó összefújta Jonah széteső félbe lévő családját, felkapta őket, átrepítette e gyászon, elsodorta egy olyan helyre, ahol minden csupa szín, és felvillantott egy olyan horizontot, ami bár nem biztos és ismert, de érdemes felé tartani, mert akár szép is lehet. Az életünk szövete a tragédiáktól lukacsos, de „a csipke az egyik legszebb szövet. Csupa lyuk meg hézag, de valahogy mégis teljes, és mégis bűbájos”.
A család pedig befogadta és, ha le nem is csendesítette a vihart, de mederbe terelte, ahol szépen lassan révbe érhet.
Nagyon ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, ami rózsaszín van benne, az tényleg gyönyörű, ennyi még a romantika esküdt ellenségeinek is belefér:)))
Szóval Vivi és Jonah betört az én világomba is, kiírták, hogy „itt járt Jonah és Vivi”…

>!
plüsskaméleon
Emery Lord: Amikor összeütköztünk

Ezt a könyvet az első sortól az utolsóig imádtam. Vivi és Jonah szimpatikus karakterek, Leah-t különösen szerettem. Alig várom Emery Lord többi könyvét. :)
https://voldemortorra.blogspot.hu/2018/03/amikor-osszeu…

>!
Vien
Emery Lord: Amikor összeütköztünk

Lehet, hogy haldokló bolygók voltunk, Jonah, és vonzott minket a sötétség. Amikor összeütköztünk, visszalöktük egymást égi pályánkra, hogy ott keringjük tovább.
Most ennek jött el az ideje: hogy ki-ki visszatérjen a maga pályájára.

nem is tudom, hol kezdjem. talán a borítója ragadta meg első sorban a figyelmem: a fekete háttéren a színkavalkád ( istenem, imádom a szimbólikus borítókat, amiknek jelentősége is van a történetre nézve) és a cím is felkeltette az érdeklődésem, a pár mondatos tartalommal. de ami miatt azonnal tudtam, hogy ezt nekem olvasnom kell, az a témája volt: a bipoláris zavar.
ezt a mentális betegséget a Skam című sorozatban ismertem meg (ami amúgy életem sorozata) – ezért nem volt kérdés, hogy annyira érdekel, hogy ezt nekem minél hamarabb olvasnom kell. csalódhattam volna, mert ahogy egy barátnőm mondta: a mentális betegségekben semmi romantika nincsen. és ebben igaza van! de nem csalódtam, egy csöppet sem. ez a könyv maga a csoda: egy gyönyörű történet, ami életszerűen mutatja be mind ezt a betegséget, mind más nehézségeket az életben (mert amivel Jonah-nak kellett megküzdeni, az sem éppen piskóta). a karakterek eszméletlenek. kicsit érdekes volt így, hogy a főszereplő lány, Vivi a névrokonom, de nem bánom. ugyanis egy csodálatos karakter. nem találok rá szavakat, mennyire az, és hogy mennyire imádtam. és egyet kell értenem vele: én is beleszerettem az egész Daniels családba.
a könyv utolsó negyedét végigsírtam, de ez ne riasszon el senkit. a legeslegvégén a szívem csordultig tele volt szeretettel és hálával azért, amit ez a könyv adott nekem. nem tudok értelmesebb értékelést írni, akkor hatással volt rám…
az írónő utószava pedig? imádom. olvasni kell!
2018 első könyve, és már életem legmeghatározóbb könyvei közt van.❤

(…) Egy csodálatos élet néhány kemény hete: erről szól Vivi sztorija, és az enyém is.
Beszélj tehát, és beszélj, és beszélj! Mert állnak még előtted szép napok, még akkor is, ha most nem így érzed. Ne hagyd veszni ezeket a szép napokat, mert járnak neked! – Emery Lord

>!
Gabcsi77
Emery Lord: Amikor összeütköztünk

Nem egyszerű könyv… lényegében jön Vivicunami és tarol….;-) Jonah meg csak kapkodja a fejét;-) komoly keresztek…

>!
cintiatekla P
Emery Lord: Amikor összeütköztünk

Olyan érzésem is volt, hogy kinőttem a tini love sztorikból: amellett, hogy tetszett a könyv, a vége felé egyre többször éreztem, hogy néha túl sok a picsogás, túl sok a „mi még tinik vagyunk” szöveg, és egyszerűen nem tudtam ezekkel azonosulni, ami viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy egy könyvet közel érezz magadhoz. Összességében viszont örülök, hogy elolvastam, mert határozottan pozitív olvasásélmény volt.

Bővebben: http://teklakonyvei.blogspot.hu/2017/11/emery-lord-amik…


Népszerű idézetek

>!
dragonfly11

– Hallottad már azt a mondást, hogy „ A hajót a kikötőben nem érheti baj, de nem arra való, hogy a kikötőben legyen”?

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jonah Daniels
>!
H_Nikó

Lehet, hogy a következő életemben hullám leszek az óceánban, te pedig hegy leszel, és sok-sok éven át súroljuk-nyaldossuk egymást. Te fájdalmas lassúsággal fogsz vetődni, vagy mit csinálni, én meg hol zúgva csapódom beléd, hol gyengéden cirógatom az oldaladat. Ez ránk vallana, nem?

Kapcsolódó szócikkek: Vivian (Vivi) Alexander
>!
AniTiger MP

    Apám minden szempontból nagy ember volt: jó magasra nőtt, robajlott a nevetése, és olyan személyiséggel áldotta meg a sors, hogy kitöltötte a teret. Egy helyben tartott, röghöz kötött minket a súlyával: ha olyan fotókat nézegetek, ahol még nyolcan vagyunk, és képzeletben eltávolítom őt, valahogy félrecsúszik, egyensúlyát veszti a kép. Meg mi is.

20. oldal (Jonah)

>!
AniTiger MP

     Boldog? – gondoltam. De hát basszus, én a közelében sem járok annak, hogy boldog legyek! A boldogság az egy távoli kontinens. Engem most vad vihar tépáz!

98. oldal (Jonah)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
>!
dragonfly11

-Tudod, sokan készpénznek veszik, hogy minden gyereknek joga van két felelősségteljes, szerető szülőhöz. Én viszont nem érzem úgy, hogy ez ilyen magától értetődő lenne. Egyedül születünk, és egyedül halunk meg. Ha jut neked egy felnőtt, akire tényleg számíthatsz, akkor elég nagy mákod van.

197. oldal

Kapcsolódó szócikkek: felelősségteljes · Vivian (Vivi) Alexander
>!
H_Nikó

Érzem, hogy följebb kúszik a szemöldököm.
– Te hiszel a reinkarnációban?
Vivi kapásból utánozza a szemöldökhúzogatást.
– Miért, te nem?
Öö, hát, nem. Én nem.
– És te mi voltál az előző életeidben?
– Nem mi, hanem ki – helyesbít. – Voltam delfin, voltam balerina, méghozzá valószínűleg az 1920-as években, és voltam gomolyfelhő is. Csak ezt a hármat tudom biztosan, a többire nem emlékszem.

Kapcsolódó szócikkek: Jonah Daniels · Vivian (Vivi) Alexander
>!
AniTiger MP

    Leah úgy lépked a járda szélén, mintha tornászgerendán egyensúlyozna. Nézem egy kicsit, majd azt kérdezem tőle:
    – Szerinted a mi családunk mennyire furi? Mármint egytől tízig terjedő skálán hány pontot adnál nekünk?
    – Százat – vágja rá kapásból Leah. – Furi a családunk, de jól furi.
    Szinte egyfolytában azt várom, hogy mikor csapnak össze a fejem fölött a hullámok. Épp hogy nem csúszok szét, de ha a legkisebb kishúgom hinni tud abban, hogy jó az élete, dacára annak, hogy apukája nincs, az anyukája pedig csak árnyéka önmagának, akkor megéri! „Jól furi.” Tudom, hogy ez nem úgy hangzik, mint valami lelkesült dicshimnusz. De nekem elég.

32. oldal (Jonah)

>!
AniTiger MP

    – Azt hittem, elpucolsz, ha megtudod. Mert… mert ez elég sok, ami a családunkban most van.
    – Én is elég sok vagyok, Jonah. – Azzal hátradőlök, és fölveszem ugyanazt a pózt, mint ő. A hasunkat mutatjuk a lenyugvó napnak. – És nálam ilyesmik miatt nem kell görcsölnöd. Mert ha én találkoznék egy ép, egészséges, kifogástalan állapotú, horpadásmentes fiúval… Hát, esküszöm az élő Istenre, hogy ott helyben elaludnék! Pedig, és ezt te, ugye, már tudod, az nekem nem megy könnyen.

85. oldal (Vivi)

>!
AniTiger MP

Olykor indulatkitörései vannak, mintha kimerítené, hogy folyton le kell csapkodnia a démonait.

138. oldal (Jonah)

>!
H_Nikó

Mindketten tudjuk, hogy beégett a szívembe három rövidke szó: Itt járt Jonah.

Kapcsolódó szócikkek: Vivian (Vivi) Alexander

Hasonló könyvek címkék alapján

Leah Scheier: Csak a te hangodat hallom
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
A. Meredith Walters: Light in the Shadows – Fény az éjszakában
Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer – Mara Dyer eszmélése
Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?
Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek
Jasmine Warga: Szívem és egyéb fekete lyukak
John Green – David Levithan: Will & Will
Anne Eliot: Toplistás szerelem
Helena Silence: Enigma