Menny ​és Pokol 4 csillagozás

…akik gonosz életet élnek és a mennybe jutnak, fulladoznak és gyötrődnek, mint a halak, ha a vízből a levegőre jutnak és olyanok is, mint a légszivattyúba szorult állat, amelytől a levegő éltető elemét elvonják. […] aki a menny eszményét, vagyis az Isten eszményét, amelyből a menny származott, nem bírja, a menny első küszöbéig sem emelkedhetik. Mihelyt odajön, erős ellenállást és ellennyomást érez.

54. és 83. szakasz

Az ember azt a hitet, hogy a mindenségben egynél több földtest van, már abból is elfogadhatná, hogy, bár a csillagos ég oly végtelen nagy és benne oly számtalan csillag van, amelyek közül mindegyik saját helyén, vagy saját világában olyan nap, mint a mi napunk, csakhogy különböző nagyságú. Aki ezeket valóban megfontolja, az arra következtetésre jut, hogy e mérhetetlen nagy egésznek a végcélhoz szükséges eszköznek kell lennie, amely a teremtés betetőzése, amely végcél a mennyei birodalom, amelyben az Isten az angyalokkal és az emberekkel lakhatik. Mert a látható mindenség, vagy az ég, amely olyan sok csillag által megvilágosított, amelyek mindmegannyi napok, csak eszköz, hogy földgömbök és azon emberek létezzenek, akikből a mennyei birodalom képződhessék.

417. szakasz

…a menny örömének felvétele végett az embernek sokkal inkább a világban, a hivatalokban és a foglalatosságban kell élni és hogy akkor az erkölcsös és a polgári jó élet által a szellemit magába fogadja és hogy az emberben a szellemi élet másképpen nem is képeződhet, vagy a szellem a mennyre másként elő nem készülhet. Mert benső életet, külső nélkül élni, egyenlő azzal, mintha olyan házban laknánk, amelynek alapja nincsen, és azért folytonosan süllyed, vagy meghasadozik és elmállik, vagy inog, amíg szét nem esik.

528. szakasz

A pokoli tűz, vagy a pokoli szeretet ugyanabból a forrásból ered, amelyből a mennyei tűz, vagy a mennyei szeretet ered, vagyis a menny napjából, vagy az Úrból, de azok által lesz pokolivá, akik azt felveszik, mert a szellemi világból eredő minden befolyás éppen úgy, mint a világ napjának melegsége és világossága a felvétel, vagy az alakok szerint változik, amelyekbe az befolyik. Az ebből eredő melegség és világosság a faültetvényekbe és virágágyakba befolyó melegség a tenyészést eszközli, kellemes és kedves illatot csalogat elő. Ugyanez a melegség ellenben, ha ürülékekbe és dögletes dolgokba folyik be, rothadást idéz elő és utálatos szagot és bűzt gerjeszt. Ugyanabból a napból eredő világosság az egyik tárgyban szép és kedves színeket hoz léptre, a másikban nem szépeket és kedvteleneket. Hasonlóképpen a mennyei nap melegsége és világossága is, amely a szeretet.

569. szakasz

…az angyaloknak a kelet mindig előttük van, hátuk mögött nyugat, jobbról dél, balról észak. Ezt azonban a világban nehezen lehet megérteni, mert az ember arcát valamennyi világtáj felé fordítja. Azért megmagyarázom. Az egész menny az Úr felé mint középpontja felé fordul, következésképp minden angyal odafordul. Hogy a világban is minden irány a közös középpont felé fordul, ismeretes. Az irány a mennyben, a világitól abban különbözik, hogy a mennyben az elülső részek fordulnak a közös középpont felé, míg a világban az alsó részek. […]
Ezért van az, hogy a mennyben a fővilágtájak olyan fogalmakat is jelentenek, amikben azok vannak, akik ott laknak. Vagyis a kelet a szeretetet és annak jóságát és világos öntudatban; a nyugat ugyanazt homályosabb öntudatban, a dél a bölcsességet és az értelmet tiszta világosságban és az észak ugyanazt homályos világosságban.

142. és 150. szakasz

Hogy valami létezhessék, mindennek egyensúlyban kell lenni. Egyensúly nélkül sem hatás, sem ellenhatás (actio et reactio) nincs, mert az egyensúly két erő között jön létre, amelyek közül az egyik hat, a másik pedig ellenhat. […] A természeti világban mindenben egyensúly áll fenn. Általában magában a légkörben, amelyben az alsók visszahatnak és ellenállanak, amennyiben a felsők hatnak és lefelé nyomódnak. A természeti világban a meleg és hideg között is egyensúly áll fenn. A világosság és az árnyék, a száraz és a nedves között a középhőmérséklet az egyensúly. A természet birodalmainak, melyek az ásvány, növény és az állatország, minden tárgya között is egyensúly áll fenn, mert a bennük levő egyensúly nélkül semmi létre nem jön és fenn nem tartatik. Az egyik oldalról mindenütt ható és a másokról visszaható törekvés nyilvánul. […] A természeti világban azt, ami hat és ami visszahat, erőnek, vagy törekvésnek (conatus) nevezzük. A szellemi világban azt, ami hat és visszahat, életnek, vagy akaratnak nevezzük.

589. szakasz

A természeti ember azt hiheti, hogy nem volna gondolata, ha az idő, tér és az anyagi dolgok fogalma tőle elvétetnék, mert erre alapul minden gondolkozása. […]
Habár a mennyben úgy, mint a világon, minden helyben és térben levőnek látszik, mégis az angyaloknak a helyről és térről sem fogalmuk, sem képzetük nincs. […] A szellemi világban minden mozgás a benső állapotváltozása által történik, úgyannyira, hogy a mozgások állapotváltozásoknál nem egyebek.

169. és 191-192. szakasz

Hogy az angyali nyelvnek az emberével semmi közössége nincs, abból kitetszik, hogy az angyaloknak az emberi nyelvhez tartozó egyetlen szónak kiejtése is lehetetlen. Megkísérelték ezt, de mégsem tudták, mert ők mást kimondani nem tudnak mint ami az érzelemmel teljesen megegyezik. […] Ha az angyalok és a szellemek az ember felé hajlanak, akkor nem tapasztalnak mást, minthogy az ember nyelve az övéké és hogy nekik más nyelvük nincsen. Ez onnan ered, hogy akkor az ember nyelvében és nem a sajátjukban vannak amire nem is emlékeznek. Mihelyt azonban az embertől elfordulnak, akkor a saját angyali, vagy szellemi nyelvükben vannak és az ember nyelvéről semmit sem tudnak.

237. és 255. szakasz

292. Mindegyik ember mellett vannak jó és rossz szellemek. A jó szellemekkel az ember a mennyel, és a rossz szellemekkel a pokollal van összeköttetésben. Ezek a szellemek a szellemvilágban vannak, amely a menny és a pokol között a középen van. Errõl a világról a következõkben részletesen beszélünk. Ha ezek a szellemek az emberhez jönnek, akkor minden emlékezetét elfoglalják és ebbõl gondolkozásába behatolnak, és pedig a gonoszok emlékezetének és gondolkozásának azon tárgyaiba, amelyek gonoszok, a jó szellemek pedig emlékezetének és gondolkozásának azon részeibe, amelyek jók. A szellemek egyébként nem tudják, hogy az ember mellett vannak, de ha mellette vannak, akkor az ember egész emlékezetét és gondolkozását magukénak tekintik. Az embert nem is látják, mert a mi világunkon található dolgokat szemükkel nem láthatják. Az Úr nagy gondot fordít arra, hogy a szellemek ne tudják, hogy az ember mellett vannak, mert ha tudnák, akkor beszélnének vele és akkor a gonosz szellemek megrontanák. Mivel a gonosz szellemek a pokollal állanak összeköttetésben, semmit sem kívánnak annyira, minthogy az embert megronthassák, nemcsak lelkében, vagyis hitének és szeretetének tekintetében, hanem testében is. Ilyenkor azt nem tudják, hogy az, amit gondolnak, az embertõl ered, úgyszintén, amit egymás közt beszélnek, mert egymás közt az emberbõl beszélnek, azt hiszik azonban, hogy ez az övéké, és mindenik a sajátját értékesnek tatja és szereti. A szellemeket az Úr ilyen állapotban tartja, hogy az embert szeressék és becsüljék; habár õk ezt nem tudják. Hogy a szellemek és az emberek között ilyen összeköttetés áll fenn, az elõttem sok évi szakadatlan tapasztalt által oly ismertté vált, hogy ennél ismertebb dolog nincsen.

…az embernek külső és benső emlékezete van. Külső, amely természeti emberije és benső, amely szellemi emberije. Hogy az egyes részek, amelyeket az ember gondolt, akart, beszélt, tett, sőt amit hallott és látott, benső, vagy szellemi emlékezetébe beírattak és az ott található dolgok soha ki nem töröltetnek, mert azok, mint fentebb mondottam, egyszersmind a szellemre magára és testének tagjaira irattak és hogy szerint a szellem akaratának gondolatai és cselekedetei szerint van képezve.

463. szakasz