Én 24 csillagozás

Elton John: Én

„Az ​a nagyszerű a rock and rollban, hogy egy olyan ember is lehet sztár, mint én.”

Az első és egyetlen önéletrajzi könyvében a zenei ikon, Elton John felfedi az igazságot kivételes életéről, kezdve a Rocketmanben bemutatott hullámvasútszerű életétől egészen a legendává válásáig.

A Reginald Dwightnak keresztelt félénk, Buddy Holly szemüveges fiú London külvárosában, Pinnerben nőtt fel, és arról álmodozott, hogy popsztár lesz belőle. Huszonhárom éves korára túl volt az első amerikai koncertjén, ahol a meghökkent közönség előtt élénksárga overálban, csillagos pólóban, csizmában és szárnyakkal jelent meg a színpadon. Elton John megérkezett, és a zene világa már sosem lesz ugyanolyan, mint azelőtt.

Élete csurig volt drámával kezdve a korai visszautasításoktól a dalszerző-társával, Bernie Taupinnal, a féktelen, slágerlista-első szupersztár léten át addig, amikor megpróbálta belefojtani magát a Los Angeles-i medencéjébe, vagy amikor Diana hercegnővel és Erzsébet… (tovább)

Elton John: Me

Eredeti mű

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634576273 · Fordította: Rácz Kata
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635613649 · Fordította: Rácz Kata

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Elton John


Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 56


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Elton John: Én

Elton John egy ikon, egy élő legenda. Nemcsak a sztárvilágban szinte elsőként felvállalt mássága okán, hanem főleg hangja és zenei tehetsége miatt. 1970-től folyamatosan jelen van a popzenében, koncertezik, filmekhez ír zenét, Broadway musicaleket jegyez, segít a rászorulókon.
Memoárja őszinte, bátor, önkritikus és szerintem kihagyhatatlan.
A könyvről egy vlogban részletesebben is beszélek: https://youtu.be/nV7XMnwjpiU

1 hozzászólás
tamachan>!
Elton John: Én

„A legtöbb rocksztár időnként rémes ember. Tudnak varázslatosak és kedvesek lenni, és tudnak kiakasztóak és ostobák is lenni, (…)”

Azt hiszem, mind hajlamosak vagyunk kicsit idealizálni a híres embereket, holott ők is csak élik az életüket – lehet, nagy lábon és más körökben, de akkor is. Szégyen vagy nem szégyen, de keveset tudtam Eltonról, így ettől a piedesztálra emeléstől mentes voltam végig az olvasás alatt, ugyanakkor közben jól tudom, hogy míg itt képes voltam az igazságot a helyén kezelni, egy Bowie-nál már lehet fájna hasonló dolgokkal szembesülni, miközben – bár nem törvényszerű, hogy így legyen – ezek a hírnévvel járnak.
Eltont mindennek ellenére nagyon szimpatikusnak találtam, jó humorú, izgalmas és érdekes személyiség, akinek élete kalandosságába betekinthetünk könyve által. Örülök, hogy így ismertem meg, őszintén és nyíltan. A kapcsolatunk mondhatni erre épült, és el tudtam fogadni a „fájó” dolgokat is, így bizton állíthatom, hogy el fogok merülni jobban a zenéjében; ami így már egy ismerős, mégis felfedezetlen terep lesz, tele meglepetésekkel és emlékekkel a írásának köszönhetően.
Az tetszett a leginkább, hogy Eltonon keresztül nem csak az ő, de mások életébe is bepillantást nyerhetünk: megjelenik a fentebb is említett Bowie, Tina Turner, a Sex Pistols, a Queen, Michael Jackson, Elvis Presley és még sokan mások. A korok változásának hiteles ábrázolása, a zenészekkel kialakított kapcsolatok, az önironikus megszólalások mind-mind színesítették ezt a részletes, mindenre kitérő kötetet. Sikersztori a fájó gyerekkor, a hírnév elérésének gyötrelmei, a függőségek pokla és a párkapcsolati zátonyok legyőzéséről. Egy élmény volt.

late_night_reader P>!
Elton John: Én

Mióta az eszemet tudom, nagy rajongója vagyok Elton John munkásságának és természetesen személyének is. Fantasztikus zeneszerző és hihetetlenül jó párost alkotnak Bernie Taupin-nal. Csodás egymásra találás az övék, amelynek jobbnál jobb dalokat köszönhetünk. Ez a könyv pedig remek betekintést nyújt nekünk a hétköznapinak nem éppen nevezhető életébe. Mivel saját maga jegyzi, megdöbbentően őszinte, megismerhetjük a gyerekkorát, szüleihez való viszonyát és a zenéhez való kötődésének minden állomását. Nyíltan beszél a szexuális életéről, függőségeiről. Elmeséli, hogy vásárlásmániája már elég korán kialakult (csak akkori pénztárcájához mérten leginkább lemezekre költött). Megismerhetjük, hogy miként hatottak rá Elvis és kortársainak dalai. Továbbá azt is, hogy milyen viszonyt ápolt vagy mai napig ápol pályatársaival. Részletesen kitér szerelmi kapcsolataira. Szóval, annak aki szereti és szeretné jobban megismerni, bátran ajánlom, hiszen sokkal többet nyújt, mint az életéről készült film. Aminek persze ez a könyv az alapja.

3 hozzászólás
szofisztikáltmacska>!
Elton John: Én

Az Én olyan, mintha Elton John ücsörögne veled szemben és kávézás közben elmesélné az életét, miközben pletykál egy sort a híres ismerősökről is – nem kihagyva a szaftos részleteket sem. Őszintén, kendőzetlenül vall magáról, nem rejti véka alá a gyengeségeit, a hibáit, a rossz döntéseit és tökéletesen tisztában van vele, hogy nem egyszerű személyiség az övé.
Elton John vicces pasi. Van humora, van öniróniája és nem fél használni egyiket sem. Többek között ennek köszönhető, hogy a kelleténél többször visítottam fel olvasás közben, ami tekintve, hogy a könyv telis tele van szomorú és lehangoló eseményekkel, néha már illetlenségnek tűnt.

Nem olvasok gyakran memoárokat, de ha mindegyik ilyen jó, akkor esküszöm, félredobom a regényeket és csak ezeknek élek.
Olvassátok! Akkor is, ha szeretitek Eltont és akkor is, ha (még) nem.

https://szofisztikaltmacska.hu/elton-john-en/

BBetti86>!
Elton John: Én

Érdekes műfaj az önéletrajz. Hogy döntöd el, mikor érdemes megírni? Nem kicsit olyan, hogyha leírod az addigi életed, mintha arra készülnél, hogy ezzel vége? Már nem teszel semmi olyasmit, amit érdemes lenne elmondani rólad később?
Elton John 2019-ben írta meg a sajátját, de nála azért más ok is volt. Lezárás – az aktív zenész életnek, koncertekkel és fellépésekkel véget vetett, hogy a családjával lehessen. Így ez neki lezárás, az aktív zenész Elton Johné. Az meg plusz hozzá, hogy a Rocketman sikere miatt jól el is lehetett adni.

A történet lineárisan van elmesélve. Elton John a gyerekkoránál kezdi, majd halad a karrierjén végig, eljutva arra a pontig, hogy jön valami, ami fontosabb lett, mint a zene. Beszél arról, hogy a szülei hogyan veszekedtek egymással, és mennyire nehéz személyiség volt mindkettő, mit örökölt meg belőlük. Mesél arról, milyen volt a konzervatórium, de hogy érdekelte jobban a rock és hogyan indult a karrierje. A szexualitása felfedezése, az egyre nagyobb zenei siker, majd a féktelen bulik. Ugyanakkor majd az is, ahogy vissza kellett indulnia a normalitás felé. Hogyan vesztett el olyan barátokat, mint Gianni Versace vagy Lady Di.

Az önéletrajzok sikerének egyik titka lehet, ha valaki érezhetően őszinte. Ha nem egy képet akar neked eladni magáról, hanem tényleg magát adja. Elton John kötete kitárulkozó, és őszintének hat.
Szembenézés és nem fél a tabutémáktól. Azt ugyanolyan természetesen mondja el, hogyan kapta rajta az apja maszturbálás után és okozott szexuális traumát neki, mint később a drog mámorát vagy a leskelődés iránti hajlamát – mert élte a vad rocksztár életet, de szívesebben nézte az orgiákat, mint vett részt bennük.
Azért nem annyira szabados a könyv, hogy rá kellene sütni a 18-as karikát, és nem is erotikus történet, de ugyanúgy kezeli az intimebb vagy botrányosabb témákat is, mint a zenei díjakat vagy hatásokat. Ez az, amiért érdemes elolvasni. Hiteles.

Hosszú, nagyon sikeres pálya van a zenész mögött, és ez nagyon zenei könyv is. Nem szakmáznak, nem kell akkordokat megtanulnunk vagy szaknyelvet megérteni, de itt vannak, kik voltak rá hatással és a munka folyamata. Ugyan jobban élveztem volna, ha a dalok eredetéről több is belekerül, ha vannak jó sztorik, de inkább az van kiemelve, mi lett sikeres, mibe mennyi munka van és a meglepetések. Mint Az oroszlánkirály, amiről maga Elton sem gondolta, hogy akkorát fog szólni.
A zene sztárok szintjén is jelen van, hiszen Elton nagyon sokakat ismer. Amit nem kaptam meg a saját dalai kapcsán történetekben, a zenésztársakkal kapcsolatban megvan. Kevés vonással is érzékletesen festi le az embereket, és megmutatja, ő milyennek ismerte meg Madonnát, Lady Gagát, Elvist vagy éppen Freddie Mercury-t. De ez csak egy szűk névsor, nagyon sokan itt vannak a lapokon, és nem egyszer volt is olyan érzésem, hogy akit érdemes a zenei életben ismerni, Elton ismerte. Pl. Eminem is a listán van – azért Elton Johnról szerintem kevesen asszociálunk Eminemre.

Ha már a hírességek, ketten vannak, akik nagyon kiemelkednek a többiek közül. Talán, mert hozzájuk tragédia is kötődik. Versace és Lady Di. Az utolsó királynőben nem is olyan régen olvastam arról, hogyan énekelt Elton a temetésén. Láttam a felvételt is. Most elolvashattam, ő hogyan élte meg. Szívszorító, maradjunk annyiban. Még inkább az, ahogy Gianni Versacéről emlékezik. Ahogy már említettem, jó a karakterek megragadásában, és a divatikon alakját annyira emberire, egyedivé és szerethetővé tette, hogy nem csak a Versacét, de az embert is tudjuk vele gyászolni.

Tehát, jó történetek sora és rengeteg zene. Ehhez hozzájön, hogy mennyire olvastatja Elton John – vagy szellemírója – stílusa is. Önironikus, van humora és nagyon egyedi. A kötet erőteljesen előadói, mintha nem is leírt szöveg lenne, hanem élőszóban előadás, egy nagy monológ. Olvastatta is magát, és nem egyszer kaptam azon magam, hogy az egyik képen nagyon vigyorgok – pl. a királynő, amint pofozkodik – utána pár oldallal meg a könnyeim törölgetem – búcsú lady Ditől.

Személyes élményként meg azért adott, mert hiába láttam a Rocketmant és azért az nyitott az Elton Johnról őrzött képemen, azért nekem ő az a popzenész maradt, aki Az oroszlánkirály zenéjét jegyzi. Elton, mint rocksztár? Igen, most már azt tudom mondani, hogy igen. A kötet után egyértelmű, hogy nem csak popsztár, rocksztár is.

Zizu P>!
Elton John: Én

Elton Johnról még azok is tudják, hogy kicsoda, akik nem feltétlenül rajonganak a zenéjéért. Már a megjelenése óta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, és örülök, hogy most lehetőségem volt ezt megtenni. Mindig is nagyon szerettem az életrajzi témájú könyveket. Izgalmas dolog megismerni valakinek az életét. Ez a kötet olyan érzést keltett bennem az első oldalától az utolsóig, mintha Elton meghívott volna egy hétvégére az otthonába, a kezembe nyomott egy pohár jeges teát, leültetett egy nagyon kényelmes kanapéra, leült velem szembe, és elmesélte az életét. Egyszerűen fantasztikus volt. Az egyébként hihetetlenül gazdag élete tele van/volt már eddig is élményekkel (pozitívakkal és negatívakkal egyaránt), fájdalmas veszteségekkel csakúgy mint hatalmas ajándékokkal az élettől.
Életrajzában nyíltan beszél a nehéz gyermekkoráról amely a felnőtt személyiségére is kihatással volt, a karrierje során tapasztalt buktatókról, a magánélete nehézségeiről és a mára hála az égnek megtalált boldogságról, amit szerintem nagyon megérdemel.
Őszintén beszélt a 16 éven át tartó kemény drogfüggőségéről, a híres pályatársak és barátok többségében az AIDS miatti elvesztéséről. Nagyon sok híres barátjáról mondott el néhány kedves anekdotát amiket szintén nagyon jó volt olvasni.

A függőségét legyőzve a hírnevét és a szabadidejét az AIDS elleni harcnak szentelte és teszi ezt mind a mai napig.
Összességében minden sora kincs ennek a kötetnek, és élmény volt ez a néhány nap amit Reg Dwight társaságában tölthettem. Köszönöm neki. ♥

BertaPalikSzilvi P>!
Elton John: Én

Règóta várt ez a könyv a polcomon a sorára, ès most, hogy vège úgy èrzem előbb kellett volna sort kerítenem rá.
Azzal kezdeném, hogy a borítója szerintem elkèpesztően Szuper, hogy az ikonikus szemüveg színes ès domború, vonzza az ember tekintetèt.
A könyv felèpítèse, hogy a kezdetektől követhetjük vègig az èletèt, ráadásul olyan stílusban, mintha egy pohár sör mellett beszèlgetnènk, nekem nagyon tetszett.
A nyíltság, őszintesèg, ahogy magáról, a hibáiról, családjáról ír mèg szimpatikusabbá tette számomra.
Ez nem egy öntömjènező írás, hanem egy hús vèr ember törtènete.
Már a könyv elejèn èrdekes információt tudtam meg, törtènetesen , hogy hogyan lett Elton John neve Elton John.
A kèpek amik bepillantást engednek egy egy fontosabb esemènybe, az èletèben fontos szerepet játszó emberek mint pl Elvis Presley , mind mind èrdekes információ volt.
A szüleivel való viszonyáról , arról, hogy fèlt tőlük szomorú volt olvasni.
Izgalmas volt belelátni hogy hogyan is működik a zenei ipar, hogy hogyan lesz valakiből egy megkerülhetetlen ikon.
Nagyon szerettem ezt a könyvet,ès örülök, hogy mègjobban megismerhettem ki is áll a csodás zenèk mögött.

HegedusHajni>!
Elton John: Én

Nem nagyon szoktam önéletrajzos könyveket olvasni. 1. mert nem érdekel annyira, 2. vagy érdekelne de olyan száraz hogy nem bírom végig olvasni és félbe hagyom. Nem vagyok kimondottan Elton John rajongó, de elolvastam a könyvét. Fél csillagot levontam mert, nem minden rész kötött le. A stílusa tetszett mert ahogy más is írta az értékelésében olyan érzést kelt fel az emberbe mintha régi ismerőst újra látunk és elmondja mi történt vele eddig. Ez a könyv egy jó kávé mellett nagyon jó. Eddigi önéletrajzos könyvek közül ez tetszett a legjobban. Annak ajánlom aki nagy rajongója és szeretne az ő szemszögéből is betekintést kapni az életéből.

anett86>!
Elton John: Én

Ebből a könyvből (is) kiderül, hogy ez az ember egy zseni. Elképesztő tehetséges, és az önéletrajzából nagyon úgy tűnik, hogy remek humora is van. Nagyon tetszik az őszintesége, ahogyan kertelés nélkül ír rossz tulajdonságairól, lobbanékonyságáról, függőségeiről, ahogyan bemutatja az egyes emberekkel való viszonyát és ahogy elmeséli, hogyan jutott el idáig. Külön kedvencem a Rod Stewarthoz fűződő kapcsolata, azokon a történeteken nagyon nevettem. Tele van érdekes, vicces és megható személyes történetekkel, öröm volt olvasni.

SRéka>!
Elton John: Én

Egyszerűen zseniális!
Mindig is tudtam, hogy ki az az Elton John, de valahogy sosem keltette úgy nagyon fel az érdeklődésemet.
Aztán megnéztem a Rocketman filmet…és milyen jól tettem!
Elton John egy zseni! És örülök hogy így rátaláltam. Még többet akartam róla tudni, mert nagyon tetszett a róla készült film és bumm szembe jött velem ez a könyv. Nem volt kérdés, hogy el fogom olvasni.
Őszinte leszek az elején nem tudtam belerázódni…nagyon lassan haladtam vele és ritkán olvastam belőle. Aztán meg erőltettem magam és elkezdtem intenzíven olvasni. És úgy látszik ennyi kellett mert csak úgy faltam a lapokat. Teljesen beszippantott. Imádtam! Rengeteget lehet tanulni ebből a könyvből.


Népszerű idézetek

Suba_Csaba P>!

…sosem lehetsz annyira sikeres, hogy ne tudj seggre esni.

140. oldal

Könyvmolyképző KU>!

Eleinte egy hotelben szálltam meg – az Inn On The Parkban, ami arról a történetről híres, hogy onnan hívtam fel a Rocket irodáját, és követeltem tőlük, hogy csináljanak valamit a kinti széllel, mert nem tudok tőle aludni. Nyilvánvalóan ez lenne az ideális pillanat, amikor kijelenthetném, hogy ez a történet teljes mértékben városi legenda, és hogy sosem őrültem meg annyira, hogy megkérjem a lemezcégemet, hogy kezdjenek valamit az időjárással; hogy egyszerűen csak zavart a szél, és el akartam cserélni a szobámat egy halkabbra. Sajnos azonban ilyet nem állíthatok, ugyanis a történet teljes egészében igaz.

Könyvmolyképző KU>!

Azonban sosem volt alkotói válságom, sosem fordult elő olyan, hogy leültem Bernie egyik dalszövegével, és semmi nem történt. Nem tudom, miért. Nem tudom megmagyarázni, és nem is akarom megmagyarázni. Sőt, igazából örülök, hogy nem tudom megmagyarázni. Épp a spontaneitás olyan szép benne.

Kapcsolódó szócikkek: alkotói válság
Könyvmolyképző KU>!

Abban a pillanatban, hogy kijött a számon az, hogy „Segítségre van szükségem”, máshogy kezdtem érezni magam. Mintha valami visszakapcsolt volna bennem, mint egy jelzőfény, ami régen kialudt. Valahogy tudtam, hogy rendbe fogok jönni. De azért ez nem volt ennyire egyértelmű. Először is, egész Amerikában nem volt olyan klinika, amelyik fogadott volna engem. Szinte mindegyik arra szakosodott, hogy egyszerre csak egy függőséget kezeljen, nekem pedig három is volt: a kokain, az alkohol és az evés.

Kapcsolódó szócikkek: alkohol · Elton John · kokain
Könyvmolyképző KU>!

Egyik éjjel épp végeztünk, amikor betévedtem egy helyiségbe a stúdió hátsó felében, és észrevettem, hogy John babrál valamivel az asztalon. Egy szívószál volt nála meg valami fehér por. Megkérdeztem, mi az, ő meg azt felelte, hogy kokain. Megkérdeztem, mire jó, ő meg azt mondta, „Jaj, hát csak jobban érzed magad tőle”. Úgyhogy megkérdeztem, kaphatok-e belőle, mire azt felelte, igen.

Kapcsolódó szócikkek: kokain · szívószál
Virág_Blogger>!

„Jó reggelt, kedvesem; emlékszel, hogy naranccsal dobáltad Bob Dylant tegnap este?” Te jó ég.

143. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bob Dylan · narancs
>!

Már gyerekkorom óta arról álmodoztam, hogy zenész leszek. Ezek az álmok számos formát öltöttek: néha Little Richard voltam, néha Jerry Lee Lewis, néha Ray Charles.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elton John · Jerry Lee Lewis · Little Richard · Ray Charles
1 hozzászólás
>!

Az egyetlen kérdés, amit érdemes feltenni: mi következik még?

382. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elton John
>!

Anyukám ismertette meg velem Elvis Presley-t.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elvis Presley
BBetti86>!

Amint azt mindenki tudja, a hírnév. főleg a hirtelen jött hírnév sekély, üres és veszélyes dolog, sötét, csábító ereje nem helyettesítheti sem az igaz szerelmet, sem a valódi barátságot.

88. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Jackson: Holdséta – Moonwalk
Rob Jovanovic: George Michael – A poplegenda
Sean Smith: Ed Sheeran
Leiner Laura: Valahol
One Direction: Merjünk álmodni!
Adrian Grant: Michael Jackson
Trevor Baker: Dave Gahan & Depeche Mode
Nora Maclaine: Michael Jackson
Tótavi S. Márk (szerk.): Eminem
J. Randy Taraborrelli: Michael Jackson