A ​történelem 8 csillagozás

Elsa Morante: A történelem Elsa Morante: A történelem

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

E ​lírai történelmi tabló egy kegyetlen, de nyugalmas pillanataiban megindítóan szép, ember formálta, sokszor mégis embertelen század hézagos krónikája, közelebbről egy család története. Ida Ramundo egy anarchista eszméket dédelgető calabriai tanító és egy padovai zsidó asszony korán elárvult és korán megözvegyült lánya. Maga is tanítónő egy római iskolában. Kamasz fiával, a származásáról mit sem sejtő, lelkes fasiszta Ninóval éppen akkor marad magára, amikor a legnagyobb szüksége volna védelemre: az Olaszországban is életbe lépő faji törvények szövevényében, a háború okozta gondok szorításában egyre fogy az ereje, egyre jobban elhatalmasodik rajta régi, beteges félelme a többi embertől, a külvilágtól. S minthogy a baj nem jár egyedül, a szerencsétlen Idát teherbe ejti egy Rómán átutazó részeg német katona…
Elsa Morante regénye megrendítő történet arról, hogy mi vár egy félzsidó zabigyerekre a II. világháború hányattatásai közt, hogy mivé lehet és mivé tehet embereket egy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1974

>!
Európa, Budapest, 2012
796 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630794725 · Fordította: Zsámboki Zoltán
>!
Európa, Budapest, 1989
766 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630748975 · Fordította: Zsámboki Zoltán

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

VeronikaNy>!
Elsa Morante: A történelem

Elsa Morante, Alberto Moravia egykori felesége, nálunk ugyan nem túl ismert, de az olasz szépirodalom jelentős alakja, és amíg Moravia megírta az Egy asszony meg a lányát, Morante A történelem című regényében az egy asszony és a két fia történetét. Ez a nő fantasztikus. Morante a személyes tragédiát, szorongást helyezi előtérbe, miközben a hősei nagyon apró kis senkik, akikre hat a háború, de ők az eseményekre kicsit sem, csak túlélni akarnak, nem éhen halni, láthatatlanná válni. Ida titkoltan félig zsidó özvegy a nagyobbik, fasiszta nézeteket valló fiúval, és egy másik gyerekkel, aki nemi erőszakból és az azt követő eltitkolt terhességből született. Pár éven keresztül követhetjük a sorsukat, amihez Morante annyi segítséget ad, hogy minden fejezet egyetlen évet ölel fel, és a fejezetek elején van némi, arra az évre vonatkozó történelmi áttekintés. Ida és gyermekei nem hősök, nem bátrak, nem visznek végbe jelentőségteljes dolgokat, csak nyomorból nyomorba vándorolnak, és mindent feláldoznak pár falatért, vélt biztonságért. Több szereplőt is megmozgat, soha senkiről nem ítélkezik, csak mindenkinek bemutatja a háttértörténetét, nincsenek pozitív vagy negatív, szeretni-, vagy utálnivaló karakter, legyen az nemi erőszaktevő, vagy maga Ida. A könyv egyenletes, az elbeszélőnk egy nagyon szomorú, lakonikus, beletörődő kívülállóként meséli el az egészet.
Így egy évnyi pandémia legnagyobb tombolása közben olvasva sok érzés nagyon ismerős: a kijárási korlátozás, az életünk teljes átkeretezése, dezinformáció és káros ideológiák, a kisemberek tömeges feláldozása, a sok random értelmetlen halál, és hogy várunk… mi az átoltottságra, ők az amerikaiakra, mert akkor majd minden egy csapásra a régi lesz, pedig nem.

szallosas P>!
Elsa Morante: A történelem

Elèg lassú folyású a törtènet, de szèp komótosan befurakszik a gondolataid közè a könyv. A szereplőket sajnos nemigazán sikerült megkedvelnem. Ami viszont nagyon tetszett, hogy a törtènet èvekre van tagolva, ès minden èv elejèn kapunk egy kis törtènelmi áttekintèst. A fejezet további rèszèben, pedig a szereplők èlik meg a törtènelmet. Összessègèben nem volt rossz!

Papusz>!
Elsa Morante: A történelem

Eleinte megfordult a fejemben, hogy végig sem olvasom, mert úgy éreztem, az írónő túl távolról szemléli az eseményeket, mintha egy hosszú tudományos kutatás eredményeit ismertetné, nem regényt írna. Emellé ráadásnak ott volt a sok „stb.” is, szerintem egy regényben nem fér el ilyesmi.
Aztán mégis elolvastam, mert lekötött a történet. A szereplők jól kidolgozottak, a távolságtartás ellenére beleláthatunk az érzéseikbe. És egyébként is, hozzám mindig közelebb álltak azok a történelmi regények, amik az egyszerű emberek nézőpontjából mutatnak be egy-egy korszakot…

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

Papusz>!

Az emberiség természeténél fogva arra törekszik, hogy megmagyarázza magának a világot, amelybe beleszületett. Ez különbözteti meg a többi fajtól. Mindenki, még a legnehezebb felfogású, legalantasabb pária is már gyermekkorában kiagyalja a maga világmagyarázatát. És ehhez alkalmazkodva él. Enélkül megtébolyodna.

1946, [4]

Papusz>!

Te túlságosan bájos gyerek vagy ahhoz képest, hogy milyen a világ, nem vagy e világra való; a boldogság nem e világra való, ahogy mondani szokás.

1947, [4]

1 hozzászólás
Papusz>!

Sztálin és a többi fejes ugyanazzal a módszerrel dolgozik: összeszűrik a levet, hogy másokat átejtsenek, és egymást is átejtik.

1946, [2]

Papusz>!

A vigasz, amit a vegyi anyagok nyújtanak, olyan, mint a kis szállodákban használt folyosói lámpa: úgy állítják be, hogy csak addig égjen, amíg a vendég a földszintről feljut az első emeletre. De néha megtörténik, hogy a lámpa hammarabb elalszik, s akkor az ember kábán botorkálhat a sötétben.

1947, [4]

Papusz>!

Ilyen mélyre, mint mi, mindeddig tulajdonképpen egyetlen élőlény se süllyedt le: az állatok megmaradtak az első nap természetes, édeni állapotában! Közben csak az emberiség alacsonyodott le! És nem csupán az öntudat történelmi szintjéről, hanem az állatok természetes szintjéről is leszorult. Elég, ha a biológiát és a történelmet tanulmányozzuk… Ez ideig soha egyetlen élőlény se hozott létre olyan természet alatti szörnyeteget, mint amilyent az emberi társadalom modern korszaka szült…

1947, [6]


Hasonló könyvek címkék alapján

Umberto Eco: A prágai temető
Władysław Szpilman: A zongorista
Anita Diamant: A vörös sátor
Joseph Joffo: Egy marék játékgolyó
Bernhard Schlink: A felolvasó
John Boyne: A csíkos pizsamás fiú
Diane Ackerman: Menedék
Umberto Eco: A rózsa neve
Alessandro Baricco: Selyem
Primo Levi: Ember ez? / Fegyvernyugvás