Mind ​a mennybe vágyunk 16 csillagozás

Els Beerten: Mind a mennybe vágyunk

A fiatal Jef arról álmodozik, hogy hős lesz. Remélhetőleg legjobb barátjával, Warddal együtt. Renée-t, a húgát nem érdeklik a hősök. Ő szerelmes Wardba, a varázslatos szaxofonjátékába és a bársonyos tekintetébe. Remi, az öccsük még csak tízéves. 1943-at írunk. A háború kellős közepén járunk. Belgiumot megszállták a nácik. Amikor a Harmadik Birodalom iszonyatos veszteségeket szenved a keleti fronton, Ward tanára felszólítja a diákjait, hogy jelentkezzenek katonának a németek oldalán. Úgy véli, a bolsevizmus jóval nagyobb veszélyt jelent Flandria számára, mint Hitler. Ward hisz neki, akit apjaként tisztel. Beáll a seregbe. Talán hős lesz belőle. A nemzetért és a hazájáért. Egy jobb világért. Renée képtelen elfogadni a fiú döntését – bár még mindig szereti –, ezért elfordul tőle. Jef viszont – az apjuk tilalma ellenére – szívesen csatlakozna barátjához. És ekkor történik valami, ami mindannyiuk életét örökre megváltoztatja.

>!
Pongrác, 2014
586 oldal · ISBN: 9786155131493 · Fordította: Winkler Erika

Kedvencelte 6

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 41


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Els Beerten: Mind a mennybe vágyunk

Amikor a kezembe vettem ezt a könyvet, akkor még nem tudtam, amit most már igen. Egy igazi gyöngyszemre bukkantam. Tele volt érzelmekkel, szeretnivaló szereplőkkel, fájdalmas eseményekkel, zenével, egy titokkal és a legfőbb rosszal, a háborúval. Mégis gyönyörű történet volt.
Nemcsak a történet volt nagyon különleges, hanem a könyv felépítése is. Váltakozott pár idősík, de csak pár évre kell itt gondolnunk, váltakoztak a szereplők, akik szemszögéből láttuk a dolgot. Ami pedig mindannyiuk életét örökre megváltoztatta, az a könyv legvégén derült ki.
Addig csak az odavezető utat láttuk, az események láncolatát. Azt, hogy mi volt előtte, és mi volt utána. Nem nyerhettünk megnyugvást, mert végig ott volt valaminek az árnyéka, ami rányomta bélyegét mindannyiuk életére, és szerettük volna, ha nem úgy van, ha nincs semmiféle árnyék, ezért reménykedve olvasunk tovább.

A történet középpontja számomra Remi volt. Akit mindenki csak öcskösnek szólít, aki tud tíz ujjal fütyülni, aki Gust szerint egy csodagyerek, aki úgy hiszi csodák vannak, aki gyönyörűen fújja a trombitát, aki mindig csak kérdez, akinek legnagyobb büszkesége az ajándék férfibicikli és aki csak az események végén kap hosszúnadrágot.

A háború gonoszságáról, áldozatairól szól ez a könyv, mégis másképpen, mint ahogyan eddig megszoktuk.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2015/12/els-beerten-mind-m…

>!
KönyvParfé P
Els Beerten: Mind a mennybe vágyunk

Ez egy gyönyörűen megírt történet, ahol a háború szörnyűségei mellett a család, a barátok és a zene kapja a főszerepet. És persze a döntések, melyek meghatározhatnak egy egész életet. Olvassátok!

2 hozzászólás
>!
Véda MP
Els Beerten: Mind a mennybe vágyunk

Több száz oldal a háború lélektanáról, felelősségvállalásról, annak hiányáról. Nem tudom, de nem hiszem, hogy lenne különbség egy bűnös helyzet eltagadása, mozdulatlanságba dermedt gyávasága vagy „jóhiszemmel” elkövetett bűn között. A semmit nem lehet megbocsátani, elfelejteni, megvallani, jóvátenni.

1 hozzászólás
>!
dianna76 P
Els Beerten: Mind a mennybe vágyunk

Vártam már nagyon ennek a könyvnek az olvasását. Úgy a harmadáig azt éreztem, négy csillagot fog tőlem kiérdemelni. Teltek a hétköznapok, megismertük a szereplőket, az érzéseiket, gondolataikat. Aztán ahogy haladt a történet, s egyre inkább teret kapott a háború, a cselekmény kezdett kibontakozni, kapott még fél csillagot. Az utolsó harmadnál már éreztem, hogy ez a regény tényleg ott van! A vége felé történtekért, s azokért az érzésekért, amik felgyűltek bennem, megérdemli a maximumot! Ez egy olyan történet, amin az ember elgondolkodik, amit nem felejt el, ha letette a könyvet. Mert a háború kifordítja az embert… Kiből áruló lesz, ki bármi áron megmarad igaz barátnak.
Eleinte zavart, hogy fejezetenként más-más szemszögéből láttatja az eseményeket a szerző, de aztán megszoktam. Míg kezdetben szükség volt a szövegben lévő segítségre, hogy éppen kivel éljük át a történetet, később már az első mondatokból éreztem mindezt. Tetszettek a tőmondatok, mert tömören is sokat elmondtak, s helyenként nyomatékosító hatásuk volt.
Wardot nagyon sajnáltam, az én szememben ő egyértelműen pozitív szereplő volt. Ő lett a háború legnagyobb áldozata. Jef viselkedését eleinte nem értettem, s egészen mást gondoltam mögé. Persze a szerző nem is akarta, hogy értsük. Szép lassan bontakoztatta ki a történet szálait, ezzel nagyon olvastatva a regényt, sőt egy bizonyos ponton túl, letehetetlenné téve. Legalábbis rám így hatott. Remi aranyos kis kölyök volt. A család legkisebbjeként átéreztem a helyzetét. Neki, az öcskösnek, semmiről sem szabadott tudni, Ő mindenhez kicsi volt még. Meg szerették volna kímélni mindentől, hogy megmaradjon a maga kis ártatlan naivitásában. S Renéé? Hát róla igazából nem alakult ki bennem említendő vélemény. Valahol közömbös volt a számomra, bár lélektanilag lenne mit elemezgetni körülötte: Ward, csalódás, harag, Emilie, érzelmi menekülés…
Van a könyvben egy kérdés, ami tényleg nagy kérdés. Az ember vajon az e, ami a családja, vagy sem? Ki lehet törni a család megpecsételt sorsából?
Jef talán a családjáért tette mindazt, amit tett. Őket akarta megmenekíteni a megpecsételéstől. Ennek ellenére bennem harag maradt iránta, s végtelenül megvetem a spoiler
Tetszett, hogy a regényben ott vannak a fúvós hangszerek, a zene, mindegy megszelídítve a történet drámaiságát.

>!
Pongrác, 2014
586 oldal · ISBN: 9786155131493 · Fordította: Winkler Erika
>!
E_W
Els Beerten: Mind a mennybe vágyunk

Te. Jó. Ég.

Ez övön aluli ütés volt. Annyira fájt. Olyan mértékben beleéltem magamat, hogy még rémálmom is volt tőle.

Korai lenne máris elkönyvelni az év regényét? Azt hiszem, már most megtaláltam. Meg az új kedvencemet. <33

Először a címe miatt figyeltem fel rá, és miután elolvastam a fülszövegét, tudtam, hogy kell nekem! Még egy kedvenc, amit a Molynak köszönhetek! <333 Annyira el van rejtve ez a könyv, hogy nélküle nem akadtam volna rá!

Már az első 150 oldal után tudtam, hogy öt csillagot fogok rá adni.
Tetszett, hogy a váltott szemszögeknél nem volt odaírva a név, így résen kellett lenni, mert nem mindig volt egyértelmű, hogy ki a narrátor.

A kezdetektől Ward volt a kedvencem, a legárnyaltabb, legérdekesebb karakter. Remi időnként nyafogós volt, de közben meg jóhiszemű és aranyos, Reené-t is meg tudtam érteni, Jef-et meg hol kedveltem, hol meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben, de közben viszont annyira szánalmas volt, hogy inkább letettem erről.

Mindannyian a háború áldozatává válunk.

Ennek nem szabadott volna így végződnie! Mindenki sáros. És senkinek sem jár a felmentés, senkinek sincs megnyugvás a lelkiismeretére. Senki sem kerül a mennyországba. Még a Jef-féle hősök sem.

Bárhova megyünk, önmagunkat úgyis mindig magunkkal visszük.

Egyszóval, gyönyörű ez a történet. Gyönyörű, és szívszaggató. Méltatlanul kevesen ismerik, pedig ennek a regénynek ott a helye a Könyvtolvaj és a Láthatatlan fény mellett! Nagyon komoly a mondanivalója, és rengeteg kérdést felvet.
Kik az igazi hősök? Magunk is elhihetjük a hazugságainkat? Felelősségre vonhatnak mások bűneiért? Mit lehet feláldozni a testvéreinkért? A család a fontosabb vagy az egyetlen barátunk? El lehet számolni a bűntudattal? Meg lehet bocsátani?

Igazuk volt: a háború mi magunk vagyunk.

Te. Jó. Ég. Teljesen kész vagyok.

Olvassátok. Olvassátok!

spoiler

2 hozzászólás
>!
Múzsa
Els Beerten: Mind a mennybe vágyunk

Hú… Miért csak ennyien olvasták ezt a könyvet? Pedig valami hihetetlen volt!
Még pár hónapja néztem ki magamnak, és úgy voltam vele, tetszik a fülszöveg. De aztán elolvastam a könyvet, és rájöttem, hogy sokkal jobb a könyv, mint vártam.
Ifjúsági könyv elvileg, én mégis sokkal többnek éreztem. Egyszerűen hihetetlen jó volt!

A szereplőket is meg lehetett szeretni. Még azokat is, akik elvileg „rosszak” voltak. De mi is a rossz? Mi is a jó?
Mennyire átverhetőek a fiatalok!? Mennyire befolyásolhatóak! Erről szól ez a könyv.
Ahogy rájönnek, hogy talán mégis butaság volt.
A döntések, amiket fiatalon megteszünk, és egész életünkön át bánunk.
A titkok, amik megőrjítenek. Mert elmondani nem merjük őket. Mert elmondani nem lehet őket.

És végül is ki is a bűnös? Talán mindenki.

Ez a könyv… Hú!

>!
No_Exist
Els Beerten: Mind a mennybe vágyunk

Pierce Brown Hajnalcsillagjával együtt az év legjobb könyve.

A közepén elkapott egy kisebb hullámvölgy, de az eleje és a vége nagyon tetszett, hihetetlenül szép is letisztult történet a történelem szégyenfoltjáról. Renée-t nem kedveltem és nem is nagyon értem, hogy az ő elbeszélése mit keres ebben a történetben, nélküle egy kicsit feszesebb lett volna a könyv. Remi egy égetően rossz és idegesítő öcskös, viszont általa ismertem meg a kedvenc mellékszereplőmet, Gustot. Annyira megható a nagy pillanatuk. Jef első számú titkára hamar rájöttem, engem viszont jobban érdekelt a második számú ami nagyon nagyon felszínesen volt elrejtve egy két mondatban, reméltem, hogy legalább a lezárásban kapunk valami kis infót ezzel kapcsolatban, ha nem is nyíltan, de úgy magában kimondhatta volna, főleg a tárgyalás után. Az abszolút kedvencem Ward, imádtam az ő fejezeteit, és a vége… egyszerűen nem hiszem el. Nem gondolom úgy, hogy jó ember volt és bármi alól is fel kellett volna menteni, de nem ezt érdemelte és főleg nem így. Kétszer is el kellett olvasnom, mert az agyam képtelen volt felfogni.
A zene bevonása és végig vezetése a történeten remek választás, a cím pedig tökéletes, szinte minden szereplőhöz kapcsolódik. Az elején a sok szemszög is időbeni ugrások miatt kétségeim voltak a könyvvel kapcsolatban, de végül nagyon megszerettem a szereplőket. Jobban örültem volna ha csak Jef és Ward meséli el a történteket, mert ez valójában csak az ő tragikus történetük aminek nem lett volna szabad így alakulni.


Népszerű idézetek

>!
Zsófi_és_Bea P

Ilyen volt az anyám. Akkor is szárnyakat adott, amikor azt hitte az ember, nincs rá szüksége.

>!
Zsófi_és_Bea P

Letéptük az egyenruhánk gombjait, a szánkba vettük, aztán addig szopogattuk őket, amíg elmúlt az éhségünk, mert az ellátmány a hó miatt gyakran nem érkezett meg, ezért havat ettünk, havat ittunk, a szemünk nem könnyezhetett, mert akkor a szemhéjunk azonnal lefagyott, de miért is könnyezett volna a szemünk, lőni kellett, rágcsálni és nyelni. És imádkozni. A népünkért, de főleg saját magunkért.

>!
dianna76 P

    Mihez kell nagyobb bátorság? A hallgatáshoz vagy a nem hallgatáshoz?

536. oldal

>!
gabbie

Az ember csak akkor törik meg, ha meg akar törni.

194. oldal

>!
dianna76 P

A legjobb barátok örökre szólnak, bármi is történt köztük.

506. oldal

>!
Shika

Vannak napok, amikor hallgatnak a szirénák. Akkor nincs is ünnep, mert csak akkor tudjuk, hogy szirénamentes nap volt, ha már elmúlt.

59. oldal

>!
dianna76 P

– A halál örökké tart – jelentem ki.

422. oldal

>!
No_Exist

(…) ha valakit szeretsz, akkor az örökre szól. Hogy a szív nem felejt, akármilyen messze van az ember, vagy akármilyen nehéz is az út.

38-39. oldal

>!
E_W

Az embernek azt kell tennie, amiről hiszi, hogy meg kell tennie, aztán felelősséget is vállalnia érte.

564. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Stefan Hertmans: Háború és terpentin
Tom Naegels: Válófélben
Chika Unigwe: Fekete pillangók
Dimitri Verhulst: Problemszki Szálloda
Jean-Luc Outers: Vízművek
Oscar Cornelius Heemans: Száz híd között
Gilbert Delahaye: Marika repülőgépre ül
Jean Van Hamme – Francis Vallès: Sörmesterek – A Steenfort család – Charles, 1854
Georges Simenon: A Víg Malom táncosnője
Leiner Laura: Illúzió