Üvegfal 1 csillagozás

Előd László: Üvegfal

Előd ​László kötetének kulcsfogalma: a „csend” ; az a csend amelyben elhalnak mind a világ, mind saját lényünk üzenetei; amely elszigeteli a dolgoktól a dolgokat, az emberektől az embereket; pedig: életösztönünk – és a költészet életösztöne is – azt követeli, hogy áradjanak egymáshoz és rakódjanak le egymásban a jelenségek; kitépődjék az artikulálatlan némaságból a közlés: az „üzenet”. Előd László versei a kölcsönösséget keresik és teremtik meg; az egymás iránti érzékenységet keltik fel az elkülönítettségben, hogy törjön össze az „Üvegfal”, mely meggátolja az érzelmek, a gondolatok, a hangulatok találkozását és egyesülését. Apai nagyanyám édesanyját Gyulai Antóniának hívták, akinek testvére – Gyulai Pál volt. Anyai nagyapám, unitárius lelkész – túlélte a nyolcvanat, így hát őt személyesen is ismerhettem – kifogyhatatlannak bizonyult az anekdotákból, melyeknek kalandos és többnyire excentrikus hősei ott éltek körötte az erdélyi falvakban. Apám elektromérnök, a bátyja vegyészmérnök… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Új termés Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1980
130 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632713044

Enciklopédia 1


Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

Carmilla >!

    A FIGYELEM

– - – - – - – - – - – -
– - – - – - – - – - – -

E cím alá nem tartozik vers
csak egy utasítás:
Az előadó köteles
három percet hallgatni
majd meghajlással jelezni
hálás köszönetét –
A közönség a tapsot és az élményt
haza viheti
Javukra válna ha ők is
sokat lennének csendben

116. oldal (Magvető, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: csend
Carmilla >!

IDEGOSZTÁLYON

A viccesházban
        nem mondanak vicceket
A viccesházban
        nincsenek bolondok
A viccesházban
        nagyokat nevetek
Odakinn élnek a bolondok
Rácson át süt
        miránk a Nap
Rácsot éget
        lábunkra kezünkre
A rácson túl –
        nézem a bolondokat
Akiket megváltanom kéne
Most elhalasztódik
        az ügy, hiszen látod:
Belül vagyok, s ez nagyon meglepett,
Feledd – legyintek –
        a bolond világot,
És magamnak kezdek mesélni vicceket

16. oldal (Magvető, 1980)

Carmilla >!

    ÖTLETEIM

Csodálkoznál,
ha egy nap léggömböt hoznék
figyelmességből
és vázába tenném, meglocsolnám,
a redőnyt is felhúznám,
hogy süsse a Nap
Nem teszem,
mert ismerlek: rossz véleményed
lenne róla;
pedig számtalan ilyen ötletem van,
mely boldogabbá tenne

20. oldal (Magvető, 1980)

Carmilla >!

    TEMPÓ

Naponta,
mint a rádium –
lassacskán hasadok,
És nem tudom:
mi szétsugárzik,
az-e,
vagy ami megmarad,
az vagyok?

105. oldal (Magvető, 1980)

Carmilla >!

    VÉGZETEK

Van akit késsel ölnek,
van akit kötéllel,
van aki mélybe ugrik,
önként, sikoltó kéjjel
Van aki mérget iszik,
élete pad az emlékezőnek,
engem a némaság,
egy üres papírlap öl meg

30. oldal (Magvető, 1980)

Carmilla >!

    ÉLETRE-HALÁLRA

Kell ördögnek, pokolnak,
kell Temető-hegynek,
siráma hullása kútba
a halottan legszebbnek

Kell ízenként a végnek,
kihez késsel jő a holnap,
kinek udvarán fekete
kakasok kukorékolnak

Fekete hajnaltól most már
csak varázslat ment meg:
életre-halálra kelljek egy
asszonynak – az egyetlenegynek!

50. oldal (Magvető, 1980)


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Zsolt – Tyihák Katalin (szerk.): Száncsengő
Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Hegyet hágék, lőtőt lépék
Iványi Benjámin (szerk.): Vírusversek
Children of Distance: Kedves naplóm
Simkó György – Zsikai Erika (szerk.): Kosztolányival a villamoson
Rozsnyói Ferenc: Antracit éjjelek
Rosner Ármin (szerk.): Nevető fejfák
25 legszebb magyar vers
Veres Péter: Gyepsor
T. Aszódi Éva (szerk.): Cifra Palota