Eder ​mester és Pumukli (Pumukli 1.) 91% 15 csillagozás

Gyerekkoromban nagyon szerettem a filmsorozatot, de nem emlékeztem rá, hogy Pumukli ennyire cuki. Vagy lehet, hogy a képernyőn nem is volt ennyire aranyos. de ennek a könyvnek minden sorát imádtuk.
A kis kobold nagyon szívbe zárható figura a sajátos világmagyarázatával, a hisztijeivel, azzal, hogy mennyire ragaszkodik Eder mesterhez, és azzal, hogy mindig bebizonyosodik, hogy a sok csintalanság mellett azért helyén van a szíve.
Annyira megszerettük, hogy meg is fogjuk venni, szerintem ezt is sokszor forgatjuk majd a következő években.

Fiatal felnőttként találkoztam először Pumuklival, a tengeri kobolddal, és Eder mesterrel. Én mindjárt szívembe zártam a kis ravaszt, és nagy élvezettel néztem az epizódokat. Most néhány epizód könyv formájában köszön vissza. Hasonlóan kellemes mint a film, szinte hallom Pusztaszeri Kornél hangját, mikor a könyvben Pumukli beszél. Van még egy-két folytatás, úgyhogy találkozhatok még a kicsi fickóval. Sajnos nekem egy sem vált láthatóvá :-) Természetesen 5/5 :-)

Nagyon szeretem ezt a mesét (is), olvasni is és nézni is. Bár ebben az esetben egy Pumukli-hajszálnyival talán jobb a filmváltozat. Igaz, azt ismertem előbb, és állandóan a fülembe cseng Pusztaszeri Kornél hangja.
Más filmben is, ha halljuk a hangját, mindig összenézünk a lányaimmal, hogy „itt van Pumukli!”
Ilyen mese kellene a gyerekeknek ma is, nem a sok gyilkolászós, háromszemű, lilafejű, alakváltós förmedvények. Talán szebb lenne a lelkük, és vidámabbak lennének. Az aláfestő zenékről már nem is merek szólni.

Ez a mese megunhatatlan :) Eder mester a maga bölcsességével és a zabolázatlan általában kócos Pumukli , igazi szülő gyermek kapcsolatát mutatja nekem . Örökös „ harc” a szülőnek , hogy átsegítse a gyereket sok butaságon , felsegítse amikor elesik , és néha engedi elesni , hogy felsegíthesse :)

A rajzfilmet már ismertem, kedveltem, bár nem volt kimondottan kedvenc. A könyv hangulata egybevág a rajzfilmével.

A magányos felnőtt és a kis kobold barátsága sok kalamajkát kibír.

Az iskoláról szóló részt viszont nem ajánlom. Nem szerencsés, ha a poroszos rendszer és a frontális oktatás kapcsolódik a gyerekbuksikban az iskolához.

Már a becenevemből is adódik, hogy imádom Pumuklit. A könyv vagy 1000 éve megvan és bevallom soha nem olvastam, de most egy kihíváson ajánlatot kaptam rá és de jó hogy így történt. Olvasás közben állandóan a tv – sorozat zenéjét hallottam, amikor a könyvben olvastam,hogy Pumukli. Elég sokszor feltünt és mivel sokkal hangsúlyosabban lett szedve síkitott a sorok között. Fiaim imádták minden csínytevését, és összenevettek a vicces részek alatt.

Ezer éve a polcomon volt már ez a könyv, és nem is hosszú. Azért nem olvastam el eddig, mert belelapoztam, és nagyon idegesítőnek találtam, hogy Pumukli neve mindig egy másik betűtípussal van szedve, mint maga a szöveg. Értem én, hogy kiemelés, meg ő a főszereplő, de akkor is.
Most egy mesekönyvhöz volt hangulatom, fél óra alatt el is olvastam, aranyos. De talán akkor is jobb a mesefilmsorozat. (Jaj, annyira a fülemben van az a hang, amikor Pumukli eltűnik vagy feltűnik!)
(Ez is ebben van: http://www.youtube.com/watch…; – jó nosztalgiázást! :-))