A ​távoli remény (A Hansen család története 1.) 88% 37 csillagozás

1888-ban Hamburgban Peter Hansen halála után három fia eladósodott kávékereskedést örököl. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően kakaóföldet vásárolnak Kamerunban , ami nagyon jó befektetésnek bizonyul.
Robert, a középső fiú feleségével és lányaival az ültetvényre utazik.
Luise-t , a kisebbik lányát lenyűgözi Afrika.
Családi bonyodalmak otthon, Luise kötődése Afrikához kimondottan érdekfeszítővé teszik a cselekmény alakulását.

Ilyen könyvet még nem olvastam. Hosszú ideig vártam, hogy végre legyen valami közöm a történethez, de végig kívülálló maradtam. Bosszantó, nagyon bosszantó volt, hogy az írónő olyan sokáig igénybe vette a türelmemet.
Rengeteg történés zajlott, de mindez úgy pergett le, mintha semmi nem történt volna. Csak sorjáztak az események, lagymatagon. Nem tudtak megérinteni, magukkal ragadni. A szerző is olyan szenvtelen egyhangúsággal mesélt, mintha nem is az ő „gyermeke” lenne ez a regény. Egyszerűen csak elmondta, hogy mi történt, és kész. Igyekezett élénken lefesteni a szereplőket, mégis merev bábok maradtak.
Zajlott mindez úgy kb. háromszáz oldalon keresztül. Aztán persze jött egy áttörés, felpörgött minden. De ennyi unalmas érdektelenség után mindössze arra lesz elég ez a kicsi szikra, hogy majd a folytatást is a kezembe vegyem.
Háromszáz oldalon keresztül untatni az olvasót főben járó bűn.

Ez valóban családregény, ahol egy család mindennapi problémáit tárja elénk az Írónő. Ebben aztán minden benne van, amivel egy család csak szembesülhet, de talán az újrakezdés, egy új élet reménye, egyesíteni tudja őket, ha egy a cél. Nagyon tetszett a történet szál, a karakterek alakítása, az érzelmek kifejezése. Ezek, mind-mind élethűvé tették a családi életképeket. Aki nagy kalandokra számít, inkább el se olvassa ezt a könyvet. Itt az igazi mögöttes érzelmek, a válságok, és mélypontok feldolgozása, az egymáshoz való viszonyulás kap előteret, amelyek először problémaként kelnek előttünk életre, aztán szépen lassan minden összeáll, úgy, ahogy kell, olyan formában, ahogy lennie kell.

Pozitív csalódás volt ez a regény. Könnyű kis limonádéra számítottam, de ennél sokkal többet kaptam.
A Hansen család története a családfő, Peter Hansen halálával indul, aki nemcsak a családi vállalkozást hagyja három fiára, hanem hatalmas adósságokat is. A három fivér végül egy merész húzással lábal ki a nehézségekből: a kávékereskedést háttérbe szorítva vásárolnak egy kakaóültetvényt Kamerunban, és immár kakaóbab importtal és kereskedelemmel próbálják fenntartani a vállalkozást. A cselekmény innentől több szálra bomlik: Georg, a legidősebb fivér Hamburgban marad, Karl, a legfiatalabb Bécsbe költözik, hogy új irodát nyisson, Robert pedig a családjával Kamerunba költözik, hogy ő irányítsa az ültetvényt. Az ő kisebbik lánya Louise, aki rögtön beleszeret Afrikába és az ott élő emberekbe.
A család, bár anyagilag egyenesbe jön, rengeteg nehézséggel kerül szembe: tiltott szerelem, hűtlenség, árulás… Az összetartó család végül széthullani látszik, és a könyv végén Louise is elhagyja Kamerunt.
Szívszorító, mégis szép történet, amely több fontos témával is foglalkozik spoiler, és ami sokkal többet ad, mint amire először gondolnánk. Afrika viszont egy kicsit háttérbe szorult, amit sajnáltam. Remélem, a következő részekben még visszatértünk Kamerunba.

Nagyon kellemes meglepetés volt ez a regény. Sodor végig a cselekménnyel, a szereplőkkel, miközben érdekes is, változatos is és elég nagy drámák vannak benne.

Az első, hogy nem egy szokványos családi vállalkozásba leshetünk be. A megörökölt kávécéget átszervezik, és a három fivér három különböző funkciót lát majd el. Lesz egy nagybani gazdálkodó Afrikában, egy Bécsben új kereskedelmi kapcsolatokat építő kereskedő és egy irodista Hamburgban. Valamennyire mindenki munkájába belenézhetünk, miközben a birodalmak, köztük a Német Birodalom gyarmati politikáját is megismerhetjük.

Carsta nagyon hangulatosan kelti életre a fő helyszíneket. Bécs, ami nyüzsgő, élénk, már szinte azt mondanám, bohém. Ahol hősünk megtapasztalja a szabadság érzetét. Hamburg, ami rideg és szabályokhoz ragaszkodó, nagyon begyöpösödött társadalmi előírásokkal és elvárásokkal. Kamerun, aminek még van egy érintetlen romantikája, amiben keveredik a gyarmatosítók merevebb kultúrája és a bennszülöttek egyszerűbb, más gondolkodásmódja.

Kellően izgalmasra sikerült megírni, hogy indul be a vállalkozás, mi lesz a céggel, miközben termeléstől szállításon át az értékesítésig mindent maguk próbálnak intézni a fivérek. Ennek adják a pluszt az betétek, mint egyes csoportok lázongása Kamerunban a gyarmatosítók ellen, vagy a német és osztrák légkör közti különbség.

De ez családregény is, amiben kiemelt szerepet kap a családtagok személyes élete is. Nagyon sokféle konfliktus és éles helyzet kerül bele, miközben nem egy szereplő kap olyan drámát, ami a korban egészen feloldhatatlannak tűnik. spoiler – nyomorultat nagyon tudtam is sajnálni, amikor épít magának egy áléletet és próbál boldog lenni.
De, ami nem is érint olyan problémát, mint a rasszizmus, vagy a társadalmi megbélyegzés, szintén tud emlékezetes jeleneteket hozni. Nagyon tetszett, ahogy pl. Luise és a nővére közti különbséget ábrázolja a szerző. Martha pont olyan, amilyennek a korban a gazdag lányokat képzeljük: csinos akar lenni, és az egyetlen gondja, hogy minél jobban tudjon férjhez menni. Nyafka, kényes – mégis, ő az, akiről el tudom képzelni, hogy jobban illik a korszakba. A szabadabb, okosabb és önállóbb Luise különccé válik, már itt nagyon látszik. Mai szemmel nagyon ő a szimpatikusabb, és olyan lehetetlen helyzetben van.
De említhetném azt a nagyon durva szerelmi sokszöget is, ami majd kibontakozik spoiler között. Szinte már szappanopera, spoiler de Carsta nem lépi át azt a határt, amitől már ponyva lenne. Csak majdnem.

Nagyon jó húzása van a cselekménynek, nehéz volt letenni a könyvet. Biztosan olvasom majd tovább a sorozatot. A szereplők, a kereskedelem, a történelmi szálak és a családi drámák is mind tetszettek.

Egy nagyon hangulatos és érdekes történetet olvashattam a Hansen családról. Az édesapjuk halála után a Hansen „fiúk” – akik egy kivételével már családos emberek a történet kezdetén is – a családi kávékereskedésük csődjével néznek szembe. Egy igazán kecsegtető ajánlat nyomán azonban vásárolnak egy afrikai kakaóbab ültetvényt, amellyel elkerülhetővé válik, hogy elveszítsenek mindent, amelyet korábban az apjuk felépített. A cselekmény a könyv nagy részében 3 szálon fut, hisz az egyik fiú Hamburgban, a másik Bécsben, a harmadik pedig Kamerunban fog munkálkodni a családi egzisztencia fenntartásán. Szerintem mindhárom szál nagyon érdekes volt, nem éreztem azt, hogy valamelyik a többi felé kerekedne, érdekesebb lenne a másik kettőnél. Ráadásul hiába volt sok szereplő, mindegyiket kellőképpen kidolgozottnak éreztem és igazán közel kerültek hozzám. Nagyon remélem, hogy a további részek is megjelennek majd magyarul! Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti a családregényeket.

Alapvetően nem rossz történet, csak iszonyúan unalmasan van megírva a nagyrésze. Megismerjük a családot, az anyagi gondokat, a megoldási kísérleteket, de csak teng-leng a sztori. Ide-oda utazgatunk Hamburg és Kamerun között, de alig történik valami. Aztán mintha észbe kapott volna az írónő, hogy nem ártana valami bonyodalom is, az utolsó 100-150 oldalon van bőven intrika, szerelem, hazugság, megcsalás…
Nekem a befejezés is tetszett. Lagymatag kezdés után egy izgalmas történet kezd kibontakozni, úgyhogy várom a folytatást!

Az elején elég zavarbaejtő volt a sok családtagot megjegyezni, de később már könnyű volt kiigazodni köztük. A legérdekesebb történetszál egyértelműen a kameruni volt, bár nem igazán lett bemutatva az ország és az ültetvény. Georgot nem kedveltem már az elején sem, a végére pedig kifejezetten szánalmas lett a viselkedése. Elizabeth azonban még nála is utálatosabb karakter, abban biztos vagyok, hogy ő még a jövőben is sok gondot okoz. A bécsi szál is érdekes volt, Therese-t nagyon megkedveltem, igazán karakán nő, de nem vagyok biztos benne, hogy sokáig tarthat a boldogsága. Az írásmód kicsit sótlan, remélem a folytatásra fejlődni fog a stílus. A borító viszont gyönyörű.

Rég olvastam már ennyire jó családregényt. Jó a kor, amiben játszódik, érdekesek a szereplők, fordulatos a cselekmény – pont ilyen könyvekre vágyom. :)

Gyönyörű borító, minőségi papír, ígéretes fülszöveg, mégis kicsit csalódottan tettem le a könyvet.
Aki Afrika miatt olvasná a történetet, sajnos csalódni fog. Nem sokat ír róla és igencsak keveset tudunk meg az afrikai életről, emberekről, körülményeikről. De aki egy családregényt olvasna, annak bizonyára tetszik majd.
A könyv feléig úgy éreztem, hogy nem nagyon történik semmi, pedig a helyzet adott volt: nagypapa tragikus halála, kávékereskedés a csőd szélén, új üzleti terv kialakítása a kakaótermesztéssel kapcsolatban, majd utazás egy távoli földrészre.
Lassan csordogáló események a drámai felütés után, érintőlegesen tárgyalt témák.
Majd a könyv felétől, mintha felrázná a szereplőit: hirtelen mindhárom fivér életében nagyobb horderejű változás következik be. Egyikük felesége, mintegy kifordulva önmagából, szociopataként viselkedik. Meg is van a főgonosz karaktere és ezzel a bonyodalommal lendíti tovább a történetet. Ekkor már igazán érdekes ahogy a szálak összekuszálódnak és az olvasó kíváncsian lapoz tovább, vajon erre hogy kínál megoldást az írónő? De a történet olyan hirtelen ér véget egy cselekmény közepén, hogy…
Na és ekkor jöttem rá – továbblapozva –, hogy az írónő A távoli remény című könyve egy hétrészes(!!!) bestsellersorozat első darabja. Így már értelmet nyert, hogy miért is volt a történet felvezetése lassabb, a vége pedig hirtelen, lezáratlanul kettészabva.
Felvet néhány problémát is, amik nincsenek végigtárgyalva: házasságtörés 1888-ban, azonos neműek közötti vonzalom, álházasság, 'fekete' és 'fehér' bőrűek közötti szerelem stb. Talán a következő kötetekben ezek kibontására is sor kerül.
Családregényként olvasva kellemes szórakozást nyújt a könyv.