A ​farkasok bölcsessége 90% 80 csillagozás

Imádom a farkasokat, úgyhogy nem volt kérdés, hogy beszerzem-e ezt a könyvet (sőt, véletlenül kétszer szereztem be :-D). Nagyon tetszett az egész felépítése, ahogy közel hozta hozzánk ezeket a csodálatos állatokat. Izgultam minden egyes farkasért és nagyon elszomorított, mikor valamelyiket elveszítettük a történetek során. Dühített az emberi butaság, a vadászatot élből utálom, de az ilyet meg pláne… Nagyon jó volt bepillantani, tényleg mennyire játékosak, családszeretőek ezek az állatok, mennyire jól bánnak a kicsikkel, egymással és még az öregekkel is. Az emberek életéven vont párhuzamok jók voltak, de én mégis a farkasos történeteket szerettem olvasni :-D A kedvenc részem a hollók-farkasok barátságról szóló rész volt, de nagyon tetszett Casanova beilleszkedése is :-D Két részt – ahogy az írónő rá is érzett – kihagytam volna, úgy ahogy van, az egyik ugye a sámános rész, a másik meg a „farkasok meggyógyítanak” dolog… Irigylem az írónőt, hogy ilyen helyen élhetett évekig, ha valaki esetleg nem tudná hova költse el a pénzecskéjét és finanszírozza, szívesen elvonulnék én is pár évre ilyen helyekre :-)))) A képek is csodásak, akár lehetett volna belőle még több. Egyetlen negatívumként talán az apró betűméretet mondanám.

Egy német ügyvédnő belefáradt a jogászkodásba és a Yellowstone Nemzeti Park felé hagyta el pályáját. Önkénteskedése során ismerte meg az ottani farkasokat, és beléjük szerelmesedett. Könyvét is átjárja az érzelmesség, az elfogult rajongás, a figyelmes csodálat. Eleinte volt pár gondolata, amit felszínes vagy leegyszerűsített következtetésnek véltem (pl. „a vezetés női tulajdonság” – ami nyilvánvaló félreértelmezés, mert mindkét nemre jellemző a vezetés (link); off vagy amikor farkasok személyiségét magyarázó részekben mindössze az „introvertált” és „extrovertált” megkülönböztetéssel él, amivel valójában szinte semmit sem jellemez, mert a végén hozzá kellett tennie, hogy azért rengeteg árnyalat van e kettő között) vagy zavart, hogy rajongása rózsaszín ködén át mesél. De aztán megbarátkoztam a stílusával, és egyre inkább felfedeztem, hogy mennyi fontos, gyakran természetesnek vett tényezőre, szempontra világít rá. Alapvető dolgok, amiket megszoktunk valahogy, de a farkasok példáin keresztül felismerhetjük, hogy lehet őket másképp is alkalmazni; hogy a hatékonyság, a hatalom, a bizalom és a gondoskodó szeretet egyáltalán nem összeférhetetlen.

Hangulatát illetően leginkább egy kellemesen végignarrált természetfilmhez tudnám hasonlítani: életképeket mutat be a yellowstone-i farkasokról, elnevezi a megfigyelt példányokat, tanulságos történetekké kanyarítja kalandjaikat. (Rengeteg színes és fekete-fehér fényképet tartalmaz, amik segítenek még inkább filmszerűvé tenni az olvasmányélményt. Nagyszerűen választották a pillanatokat és a fényviszonyokat, egyik kép sem lett sötét.) Néhol sikersztorik kerekednek ki, máskor olyan példák, amik rámutatnak, hogy tévedni farkasdolog is – és ők nem bánják, hanem tanulnak belőle, fejlődnek, belenőnek szerepekbe, amikre első ránézésre, személyiségükből adódóan nem tűntek alkalmasnak.

Remek könyv!

Nagyon szép könyv ez a farkasokról. Érdekesen is volt találva, sokat tanultam belőle. Nekem kicsit sok volt a filozofálgatás benne. Ajánlom azoknak is, akik nem megszállott farkas rajongók! (◠‿◕)

Az az igazság, hogy ez után a könyv után nem tudok ugyanolyan szemmel nézni a farkasokra. Annyi mindent lehet(ne) tanulni tőlük!

Olyan csodálatos teremtmények mind, hogy időnként azt gondoltam, mennyire kártékony hatást gyakorolt valamennyiünkre a Piroska és a farkas jólismert meséje. A valóságban nyilván veszélyes kimenetelű is lehet egy vad farkassal való találkozás, ám erre remek tanácsokat kapunk a kötet írójától, hogy miként küzdjünk meg egy hasonló helyzettel. Ami különösen lenyűgözött, az a család, avagy a falka összetétele, és az idős társakról való gondoskodás. A farkas az egyedüli emlősállat, ami a beteg és a vadászatra képtelen öregeknek ugyanúgy megemészti a táplálékot, mint a kölykeinek, és ezzel folyamatosan életben tartja, annak ellenére, hogy a családban betöltött szerepe kvázi a nullára redukálódik.

Baromi szívesen részt vennék egy yellowstone-beli túrán, és ugyanolyan lelkesen kémlelném távcsővel a vidéket, ahogy a farkaskutatók teszik. Egyértelműen olvasásra érdemes kötet, csak ajánlani tudom! :)

Csodálatos volt ez a könyv! ❤
Olyan sok érzelmet váltott ki belőlem és annyi mindent adott, hogy egyszerűen leírhatatlan…
Sokat tanultam általa a természetről, a nemzeti parkok működéséről, a biológusok munkájáról és az állatok viselkedéséről. Maga az írónő is beengedett minket az életébe/lelki világába, ami nekem nagyon tetszett, úgy tudtam vele azonosulni, mint eddig senkivel.
Az idézetek a fejezetek elején gyönyörűek voltak és illettek az adott fejezethez. Nekem tetszett az azonos fejezet felépítés is, egységes és igényes volt az egész könyv. Mindenkinek csak ajánlani tudom! ❤

Bevallom őszintén, ambivalens érzésekkel olvastam a könyvet, nagyon erős volt a kontraszt aközött, hogy egy belvárosi albérletben ülök, kintről az emberek, szökőkutak és villamosok zaja szűrődik be – a könyv lapjain viszont éppen az észak-amerikai erdőket járom farkasok után kutatva. Talán mondanom sem kell, hol lettem volna szívesebben :)

Radinger könyvét inkább nevezném ismeretterjesztőnek, mint tudományosnak, elsősorban a farkasok erős antropomorfizációja, emberi jegyekkel való felruházása, miatt. Néha úgy éreztem, hogy a szerző az állatok iránt érzett szeretetétől vezérelve inkább az áhítat mintsem a tudomány hangján szólal meg, és habár ez számomra egyáltalán nem volt zavaró, mindenképpen fontosnak tartom megemlíteni, hogy aki inkább egy farkasokról szóló szakkönyvet szeretne olvasni, az keresgéljen még egy kicsit tovább.

A szerzővel tartva betekintést nyerhetünk több farkasfalka mindennapjaiba, igazi egyéniségeket és legendás egyedeket ismerhetünk meg. Radinger a történeteken keresztül bemutatja a farkasfalka dinamikáját, lerombolva a szigorú alfa-béta-omega hierarchia képét. A könyvnek szerintem ez a legnagyobb érdeme: olyan tévhiteket cáfol meg, amelyek már hosszú idő óta benne élnek a köztudatban. Felejtsük el Piroska, a három kismalac és a hét kecskegida gonosz farkasait – Radinger mutat nekünk helyettük bolondozó farkaskölyköket, hősszerelmes Casanovát és fáradhatatlan kalandorokat.

A kötet azért is különleges, mert nem csak a szerző életét és a farkasokat ismerhetjük meg belőle; Elli Radinger gyakran párhuzamot is von a farkasfalka felépítése, egyes tagjainak viselkedése és az emberi viselkedésformák között. A közösség dinamikája, a társaskapcsolatok, a család és az összetartás fontossága, az idősek tisztelete, a tolerancia, a kiegyensúlyozottság – csak néhány dolog, amiben sokat tanulhatunk a farkasoktól. Ilyen szempontból akár önfejlesztő kiadványként is tekinthetünk a kötetre.

A történetek mellett nekem még nagy kedvenceim voltak a fejezetek elején található képek is, mindig kíváncsian vártam, hogy a következőn vajon milyen jelenetet láthatok. Bár ezek az illusztrációk fekete-fehérek, a könyv több mint húsz oldalnyi színes fotót is tartalmaz, így a farkasok teljes pompájukban is láthatóak.

Bővebben: https://florathesweaterist.wordpress.com/2020/08/03/ell…

Kicsit hosszúra nyúlt az olvasása, de csodálatos, tanulságos és nagyon érdekes volt! Örülök, hogy elolvastam :)

Nem vagyok kimondottan farkas rajongó, de mivel @wzsuzsanna annyira lelkes volt iránta, hát végül hagytam magam elcsábulni.

Csöppet sem kellett csalódnom a kötetben, mert bár szerintem ez nem egy tudományos szakkönyv, mégis rengeteg érdekességet tudtam meg a farkasok életéről.

Élmény volt a családi és társas kapcsolataikról, játékosságukról, szervezettségükről olvasni, és megtudni például azt, hogy milyen jó haverok a hollókkal. Vagy éppen azt, hogy ragadozó mivoltuk ellenére csak a vadászataik ötöde zárul sikerrel.

Tele van nagyon szép fotókkal, és szívem csücskei voltak a fejezetek tetejére kiválogatott idézetek is.

Ha szereted ezeket az állatokat, szerintem élvezni fogod, ha nem tudsz róluk sokat, akkor tanulhat is a kötet által, ha pedig félsz tőlük, van esély rá, hogy a megszerzett tudással árnyaltabb képet kapj róluk, és lebonts egy falat az elmédben.

Bár helyenként szerintem kissé túl szentimentális, mégis élvezetes volt számomra az olvasása.

Ha kíváncsi vagy a bővebb véleményemre, itt írtam még róla:
https://booktasticboglinc.blogspot.com/2020/07/elli-h-r…

A könyv értékelésénél nem tudok elmenni amellett, hogy két hét különbséggel olvastam el utána Az amerikai farkas című könyvet. Nem volt tudatos, de mindkét könyv a farkasok Yellowstone Parkba való visszatelepítéséről és a farkasok megfigyelésből szerzett információk, tapasztalatokról szól. Ezt a kötetet egy női író, a jogászból farkas szakértőnek “felcsapott” Elli H. Radinger írta érződik a rajongása, a csodálata a farkasok iránt. A megközelítésben, a fejezetek címében (A nők ereje, A család jelentősége..stb.) pedig folyamatos a párhuzam a farkas és az ember között. Éppen ezért olvasmányos, könnyen érthető, nem egyszerűen csak egy dokumentumregény. Az írónőnek az is nagyon fontos, hogy megszeretesse, elfogadtassa a farkasokat és lerombolja a gonosz farkas mítoszt, ez kissé elvitte a könyvet ebbe az irányba és olyan mindenki számára befogadható kötet lett belőle. Az első része inkább tetszett a 21-es, a Null-Hatos története, a második felében már hiányoltam a konkrét sztorikat. A könyv borítója nagyon szép és a kötet is tele van szebbnél-szebb farkasok fotóival. Engem már nem kellett meggyőzni az írónőnek, mert így is szeretek mindent, ami farkas, de tényleg ajánlom a könyvét mindenkinek aki kiváncsi ezekre a csodálatos állatokra és szeretné őket szórakoztató, érdekes módon megismerni.

Három idézettel értékelem a könyvet. Mindegyik magáért beszél.
„A kozmosz úgy van megszerkesztve, hogy az isteni transzcendencia vallásos érzését már az ég puszta létezése előhívja. Helyezzetek egy sast az égre, és nincs olyan, akinek a lelke ne szállna vele.” /Mircea Eliade/
„A félelem korunk betegsége, teljes erőnkből küzdünk ellene. Félünk az ellenségtől, az idegentől, a szomszédtól, önmagunktól, a hatalomtól, a szerelemtől és minden mástól. Úgy tűnik, a farkas egy újabb szimbóluma mindannak, ami ijesztő és gonosz.” /Elli H. Radinger/
" Egy nap egy derék ember találkozott egy farkassal. A férfit lenyűgözte az állat szilajsága, ahogy mélyen, megfontoltan a szemébe nézett. Egy darabig mozdulatlanul álltak, aztán az ember megkérdezte:"Tudom, hogy nehéz a sorsod. Mit tehetünk mi, emberek, hogy megóvjuk az életedet?" A farkas egy pillanatig hallgatott, aztán így felelt:"Felejtsetek el." /Pier Giovanni Capellino/