Ellen Notbohm első könyve, a Tíz dolog, amit minden autizmussal élő gyermek szeretné, ha tudnál bombaként robbant a világ autista közösségeiben; sokan azt mondják róla, „kötelezővé kellene tenni minden szociális munkás, tanár, és az autista gyerekek családtagjai számára”.
Most a mindannyiunkban lakó tanárhoz szól a Tíz dolog, amit az autista diákod szeretné, ha tudnál. Újra személyes hangvétellel, a gyerek hangján szólal meg, hogy segítsen megérteni a viselkedését irányító gondolkodási mintákat, illetve hogy hogyan alakítsuk úgy a környezetét, hogy az megfeleljen a tanulási stílusának, és hogyan kommunikáljunk vele úgy, hogy megértse.
A Tíz dolog, amit az autista diákod szeretné, ha tudnál megerősíti, hogy az autizmus nem feltétlen korlátozza a sikeres életet; mind a tanár, mind a gyerek „meg tudja csinálni”. Leírja a játékszabályokat, amelyeket minden szülőnek, oktatónak és családtagnak ismernie kell ahhoz, hogy a legtöbbet hozhassák ki az összes „tanításra alkalmas… (tovább)
Tíz dolog, amit az autista diákod szeretné, ha tudnál 4 csillagozás
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 4
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Aki elolvassa a tartalomjegyzéket, az nagyjából tudja, hogy mit szeretne az autista diák. De csak nagyjából, mert érdemes elolvasni a teljes könyvet, hogy meg is értsük, hogy miért vagyunk csapat és miért kell együttműködnünk és ami szerintem a legfontosabb (amit nemcsak az autista gyerekeket nevelő tanároknak kellene megfontolni és magukévá tenni), hogy olyan képességeket adjunk át nekik, amelyekre a felnőtt életben is szükségük lesz és hasznukra válik. Minden iskolában kötelezővé tenném, gyereknek, felnőttnek egyaránt! Nagyon érhetően ír a szerző, és jó alapot is adhatna ez a könyv az integrációs / inklúziós szemlélethez, vagy úgy egyáltalán egy szélesebb látókörhöz.
Összességében vegyes érzéseim voltak a könyv olvasása közben. A címadás eléggé figyelemfelkeltő, bár manapság a tizes listákból kicsit kezd elegem lenni. De térjünk rá inkább a könyvre. Az elején nem igazán tudtam mit kezdeni azzal a stílussal, hogy tanárként ezt csináld, azt csináld, mert ez az egyetlen üdvözítő. Nem vagyok tanár, de valami olyan érzésem volt, mintha varrjunk még egy dolgot a tanár nyakába, nincs elég baja. A végére már megbékéltem vele, vagy azért, mert tompult a stílus, vagy azért, mert elfogadtam a stílust. Sok jó gondolat van benne, szóval szerintem tanár, szülő mindenképpen haszonnal forgathatja ezt a könyvet. Azt viszont fontos tudni, hogy nincs két egyforma autista, ami jelen esetben azt jelenti, hogy nem minden húzható rá mindenkire.
A leírt figyelmes megközelítés mindenesetre még a nem autista diákoknak is hasznára válhat.
Népszerű idézetek
Nem mindig egyszerű nyíltan kommunikálniegy autista gyerekkel az érzésekről, érzelmekről. A beszélgetés eleve nehezére esik, és az érzések beazonosítása is nehezen megy. De az, hogy valaki nem tudja kimutatni az érzéseit vagy beszélni róluk, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem éli meg az emberi érzések teljes univerzumát.
111. oldal, Hatodik fejezet Az egész gyereket tanítsd
Az autista diák konkrét fogalmakban gondolkodik, ami alapvetően azt jelenti, hogy mindent szó szerint vesz, amit mondasz neki. Ha azt mondod, „nyújtózzunk egyet”, ne csodálkozz, ha pontosan azt teszi. Nem rosszalkodni akar – az utasításodat követi. A metaforák, közmondások, elvont kifejezések nem szerepelnek a szótárában.
68. oldal 3. fejezet
Az olyan könyvek, mint dr. Temple Grandin és Sean Barron műve (Unwritten rules of social relationships), vagy Jennifer McIlwee Myers anekdotikus történetei, amelyekről később még ebben a könyvben is szó lesz, egyszerűen, megvilágosító erővel számolnak be arról, hogy az autista vagy aspergeres gyereknek hogyan kell a neurotipikus áradattal szemben felfelé úszva eljutnia a felnőttkorig. Egyesek extrém logikával oldják ezt meg, ami miatt akár hidegnek, érzelemmentesnek is tűnhetnek. Mások számára az út tele van érzelmi viharokkal, kételyekkel és önutálattal, ahogy elszántan próbálnak beleilleni egy olyan társadalomba, amelyet valójában sosem értenek meg teljesen. Nincs két egyforma autista gyerek, de mindegyikükre igaz, hogy az egyes tanáraiktól függ, hogy feladják-e, vagy folytatják és sikerre viszik-e a küzdelmet.
60. oldal, 3. fejezet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Clare Sainsbury: Marslakó a játszótéren 92% ·
Összehasonlítás - Diane Heacox: Differenciálás a tanításban, tanulásban ·
Összehasonlítás - Liz Hannah: Te is tudod! ·
Összehasonlítás - Tony Attwood: Különös gyerekek 88% ·
Összehasonlítás - Gosztonyi Nóra – Szaffner Éva: Szociális történetek 2. ·
Összehasonlítás - Szaffner Éva – Gosztonyi Nóra: Szociális történetek ·
Összehasonlítás - Henning Köhler: Félénk, szomorú és nyugtalan gyerekekről ·
Összehasonlítás - Gary B. Mesibov: Az autizmus spektrum zavarok TEACCH szemléletű megközelítése ·
Összehasonlítás - Sulyomi-Schulmann Adolf: A beszédhibák elhárítása különös tekintettel a dadogásra ·
Összehasonlítás - Dogossy Katalin: Baj van a gyerekkel ·
Összehasonlítás