Ellen ​Niit versei 93% 14 csillagozás

Olyan érdekes, de mégis megfogható képeket használt Niit, ami abszolút kíváncsivá tett. A szerző nevét a versein kívül egy mesekönyvvel köthetjük össze, A lenhajú kislány című kötettel. Ezt is csak a szerző után kutakodva, szintén felnőttként olvashattam. Mind a mese, mind a versei számomra egy rokonlélekre utalnak. Kedves, egyszerű, de nagyon megragadó.

A meglepően vékony verseskötet még 1986-ban jelent meg, és Csanádi Imre, Illyés Gyula, Rab Zsuzsa, Képes Géza és Tandori Dezső fordításában. Az utószóból kiderül, hogy Ellen Niit rangos helyen van az észt lírában. Magyar vonatkozása is van, ő fordította észtre Petőfi, Ady és József Attila szavait. Férje, Jaan Kross munkáit pedig nem csak magyarul olvashatjuk, hanem neki köszönhetjük, hogy az észtek megismerhetik Madách Az ember tragédiáját.

Niit verseinek két legfőbb alaptémája a szülőföld és a szerelem. De erős, természetközeli képei még az aszfaltdzsungelt is megszelídítik:

„…én a földútra gondolok.
A földútra,
a kakukkfűre…”

Ez a természeti ábrázolás tényleg szinte minden versben jelen van. Mint ahogy a gyerekes egyszerűség is alkalmas arra, hogy hatalmas érzelmeket ábrázoljon:

„Ha ismerlek gyermekkoromban,
biztos neked ajándékozom
sárga kis hólapátomat,
s a csillagokkal telefestett
kék vödrömet…”

Az Otthon, a Küszöbön, az Itthon, a Tyúktojás versek szintén annak a meleg közegnek a megjelenítői, melyek a szeretve levés vágyának kifejezői. Ezért is találja magát az ember azonnal egy biztonságos, meleg közegben. Itt nincsenek tragédiák, megrendítő válságok, az élet sima és nesztelen, mint egy tavaszi simogató szellő. Még az olyan fájdalmas hiányok is, melyet például az Anyám sírja című versben olvasunk, azok is inkább virágot és levelet hajtanak, gyengéden tagozódnak bele az élet forgásába. Lírai puhaság jellemzi a verseit, jó volt elmerülni ebben a nyugalomban.
A kötet emellett tartalmaz néhány haikut is, melyek szintén a mezők és erdők romantikájának mélyébe csalnak:

„Lehet száz neve
a sárga kankalinnak,
az marad, ami. ”
(Rab Zsuzsa)

„Éretlen s érett
bogyót hord egyidőben
borókabokrom.”
(Rab Zsuzsa)

Azért látszik, hogy nem üzenetmentes egyetlen sora sem. Így van ez a szerelmes költeményeknél is, melyekben egyszerre jelenik meg a mulandóság és az örökkévaló:
https://moly.hu/karcok/1293229

Az első észt verses kötetem, és nem tudom igazán, mit vártam, de csalódni egészen biztosan csalódtam, sőt kellemes meglepetést ért. A versek tetszettek, volt olyan, ami elgondolkoztatott, másik egész történetet mondott el, egy egész élet tapasztalatát sűrítette be a verset. Visszatérő elemek voltak a természet és a pozitív érzések, a szerző nem egyszer családjáról is írt. Az utószóban azt is megtudtam, hogy a költőnő férje Jaan Kross író, akitől szintén szeretnék olvasni. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy igen rövid kötetecske, szívesen olvastam volna még a költőnőtől.

Erre legszívesebben tíz csillagot adnék, legalább. Főleg a kötet eleji, természethez kapcsolódó versek annyira hihetetlenül erősek voltak, hogy az valami elképesztő. Az ember észre se veszi, és máris az észt tengerparton andalog. Vagy egy égerligetben. Nekem most különösen jól esett, mert nagy Budapesten se tengert, de még rendes nyírt, lucot vagy kősáncot se találok, úgyhogy nagyon jólesően simogatták a lelkemet ezek a versnek álcázott természet-énekek.

Első találkozásom az észt költészettel. Ellen Niit versei egyszerűek, letisztultak. Központi téma a szülőföld, a természet, valamint a szerelem és a család. Nekem leginkább a kötet elején található versek tetszett, amelyek az észt tájat ábrázolják, a növényvilágot, fákat. Mintha én is ott jártam volna az erődben, az országúton.

Selyemfényű, gyöngyház-szürke horgolófonál.
Időnként beleköti a faágakat, a köveket és a madarakat is, az se baj, ha ettől itt-ott nehezebb lesz, és megnyúlik a minta.
Néha jégvirág ismétli a mintákat tovább, egyszer, kétszer, százszor, a sírásig.
Jó, hogy finom keze van, és nem remeg meg.

Ellen Niit versei egyszerre
szépek
egyszerűek
modernek
letisztultak
hagyományosak
mások, mint amit megszoktam
különlegesek
őszinték
hogy csak szeretni lehet őket.

Női költészet, költőnő a szó legteljesebb értelmében.

Szép képek, megnyugtató hangulat – több verset kiírtam magamnak belőle ami tetszett. Pl.: Otthont adsz, Szavak, Egy apró dal.

Verseskönyvet értékelni nem nagyon tudok, úgyhogy ez most csak annyi lesz, hogy köszönöm @zsofigirl, hogy fölhívtad a figyelmem Ellen Niitre!

Ellen Niit leggyakrabban visszatérő témái a szülőföld, szerelem és a család. Versei nyugodt légkört árasztanak, nincsenek bennük tragikus fordulatok. Legjobban a természet közelsége fogott meg, a válogatás majd minden versében valamilyen szép természeti képet találunk. A versek nagy része tetszett, mégis ha választanom kellene az Esték Kassariban link és az Itthon link címűek lettek a kedvenceim.

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 5
Érzelmek (ábrázolása): 5
Izgalom: 5

Igen, igen, igen! Ezt a verseskötetet adnám legszívesebben mindenki kezébe, aki éppen most ismerkedik a lírával. Lélekemelő kis könyv, egyszuszra végigolvastam. Ellen Niit néhány, saját maga által válogatott versét gyűjtötte ebbe a kötetbe. Sok-sok ötletből született így a könyv, ami az észt költőnő ezerszínű világát mutatta be, több költő-műfordító interpretálásában. A tartalom jól kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából meggyőző, a költőnő által elénk tárt világ könnyen átélhető. Niit jelentős hangsúlyt fektetett a versekben megjelenő érzelmek ábrázolása. A kötet egésze szívmelengető, izgalmas és érdekfeszítő.